Lazarbibi

Szuper találmányok júniusban

Szuper találmányok júniusban

Júniusban még nem nyaralnak a fejlesztők, ezért sikerült pár hihetetlen találmányt összeszedni. Kattints a képre a részletekért!

1. Pepper, az első érzelmeket érzékelő robot

A SoftBank japán tech cég szerint, Pepper a világ első személyi robotja, amely képes olvasni az ember érzelmeit, és válaszul megmutatja sajátjait. Ráadásul több nyelven beszél, és 12 órát működik egy feltöltéssel.

pepper-the-robot-is-high-on-emotion-3-770x350.jpg

2. RIVET a szupermotor

Legalábbis szuper hősök minimum ezt fogják használni, mert William Shatner is besegített a tervezésbe, az meg azért nem semmi. Reklámon kívül ez mennyit lendít a konstrukción, azt nem tudni, de egy V8-as vadállat lakozik a gépben, aminek a formáját a B-17 bombázó ihlette.

the-rivet-_-trike-designed-by-william-shatner-610x356.jpg

3. Endless mini PC

Főleg a latin-amerikai országokban jelenthet alternatívát ez az egyszerű, két magos Celeronra épülő mini számítógép, amit a tévén keresztül lehet használni, akár internet nélkül is. Saját operációs rendszert futtat, ami az Androidra hasonlít leginkább.

endless-mini-pc-_-developing-world-pc-770x350.jpg

4. Flike, az első tricopter ami meglovagolható

Ráadásul magyar fejlesztés. A pilóta a rotorok felett helyezkedik el, ami némi bátorságot igényel. 210 kilogrammot tud felemelni a szerkezet, és 30-40 percig lehet röpködni vele.

flike1.jpg

5. Lánctalpas kerekesszék

Zürichi Egyetem gépész hallgatói fejlesztették ezt az elektromos kerekesszéket. Állítólag a prototípus már kapható. A Scalevo névre hallgató eszköz fel tud menni a lépcsőn.

scalevo-wheelchair-can-climb-stairs-770x350.jpg

Szuper találmányok júniusban Tovább
A Titanic rádiós szobája

A Titanic rádiós szobája

Amennyiben azt gondoltad, hogy a Titanicról már mindent elmondtak, tévedtél. A rádiós szobáról kevés szó esett, pedig közvetve a túlélők ennek köszönhetik életüket, sőt kis szerencsével mindenki megmenekülhetett volna.

A több mint száz évvel ezelőtt, 1912 áprilisában első útján elsüllyedt Titanic gőzhajó tragédiája máig foglalkoztatja az embereket. Számos film készült a történetből, könyvek tucatjait írták és az időnként újra és újra megjelenő újságcikkekből, ugyancsak kitelne néhány kötet. Más hajókat is ért katasztrófa a tengereken, évről évre elsüllyedtek utasszállító hajók, azonban egyszerre, ilyen sok ember, (a hivatalos jelentés szerint 1504 fő) békeidőben, addig még nem veszett oda.

Néhány szó az akkori rádiózásról. Hagyományos értelemben vett rádió műsor sugárzás 1912-ben még nem volt. Az emberek nagy távolságra szikratávíróval kommunikáltak egymással. Ez az eszköz a világ legegyszerűbb digitális nyelvét (akkor ezt még nem tudták) a Morse ABC-t használta, ami rövid és hosszú jelek kombinációjából állt. Ezzel a módszerrel szöveges táviratokat lehetett feladni, és vészjelzéseket továbbítani nagy távolságokra. Nagyjából a hosszúhullámok tartományában dolgozott a rendszer, ami igen méretes antennák alkalmazását követelte meg. A hajó rádióállomásához tartozott a két árboc közé, 70 méter magasan a víz felett kifeszített, 4 szál huzalból álló „T”-antenna, amely a 290 méteres teljes hosszhoz arányítva mintegy 200 méteres lehetett.

titaerial.JPG

Az odaérkező Carpathia segítő hajó a Titanic szikratávírójának hívására jött a helyszínre, ugyanakkor a jégveszély miatt veszteglő, és a Titanic-tól csak pár mérföldnyire levő Californian-t (amelynek reális esélye lett volna a teljes létszám megmentésére) szikratávírón nem tudták elérni, és a Titanic-ról fellőtt rakétákra sem reagált, mert személyzete lefeküdt aludni. A megmenekült mintegy 700 ember közvetve mégis a szikratávírónak köszönhette az életét. A mentőcsónakokból az embereket - másnap reggel - az odaérkező Carpathia gőzhajó vette fel, az ugyancsak a helyszínre siető Californian-nak már csak a környék átkutatása maradt.

A Marconi rendszer

Marconi 1896-ban, az első szikratávíró bemutatóin vendégül látta a német császár személyes megbízásából Angliába érkezett Adolf Slaby egyetemi tanárt és asszisztensét Georg Arco grófot. A két vendég, a hazájába visszatérve, hamarosan saját fejlesztésű szikratávírók gyártásába kezdett, majd 1903-ban részt vettek egy szikratávírókat gyártó cég alapításában. Ez a cég 1906-ban Telefunken néven újjáalakult s az idők során Marconiék egyik legnagyobb vetélytársa lett. Marconi, látva a konkurencia kialakulását, a továbbiakban minden műszaki ötletét és munkatársai újításait azonnal szabadalmaztatta, megakadályozva mások számára a felhasználást.

Távírászait saját iskolájában képeztette ki és szigorúan megkövetelte, hogy más rendszerű állomásokkal ne vegyék fel a kapcsolatot. A Marconi távírászok csak Marconi állomásokkal levelezhettek, de a mindennapi életben sem beszélhettek senkivel a szolgálattal kapcsolatos, vagy pláne technikai részletekről. Többek között ezzel kívánta Marconi üzleti érdekeit megvédeni és konkurenseit hátrányos helyzetbe hozni. Egy zárt szikratávíró-rendszert hozott létre, amelynek hajózó állomásai egyrészt nem nyújtottak segítséget a rendszeren kívülieknek, másrészt nem is kérhettek segítséget más rendszerű állomásoktól. A Marconi rendszer állomásai még a hívójelükben is elkülönültek a többiektől, a hárombetűs hívójelek első betűje mindig M-betű volt, ez jelezte a távírászoknak, hogy Marconi állomással van dolguk.

A távírászokat a Marconi Wireless Telegraph Co. Ltd.-nél, 21-25 éves korukban kezdték alkalmazni, és megkövetelték a 25 szó percenkénti adás-vételét a Morse-kód szerint. Az életkor korlátozást azonban nem nagyon tartották be, mert úgy gondolták, minél fíatalabban tanul valaki, annál fogékonyabb. Sok távírász már 19 vagy 20 évesen megkezdte tengerjáró karrierjét. Az úgynevezett civil szolgálati vizsga utána a távírászok öt hónapos gyakorlóiskolára kerültek, a Liverpoolban berendezett Marconi Training School-ba, és csak a több hónapos gyakorlás után engedték őket hajóra.

Érdekes, hogy a Marconi távírászok gyakran lenézték a cégen kívüli távírászokat, mondván, hogy „nem hozzáértők”, vagy „nem befejezett tudásúak”. Ezekkel a minősítésekkel különösen az US Navy távírászait illették. A Titanicon végzett távírász munka elemzéséből világosan látszik a két távírász kiképzésének irányultsága: azért vannak, hogy táviratokat adjanak-vegyenek, első az üzlet! A hajó biztonsága a kapitány és a személyzet dolga. A Marconi távírászok mai szemmel nézve nagyon keveset kerestek, alaposan kihasználták őket. Azonban az akkori kereseti viszonyok között mégis rangot jelentett Marconi-távírásznak lenni, és a Marconi Társaság válogathatott a jelentkezők között. Phillips távírász havi 30 dollárt, Harold Bride havi 20 dollárt keresett és napi tizennégy órát kellett dolgozniuk. (A forrásként használt irodalomban jelentős eltérések találhatók a kereseteket illetően. Pl. egy másik cikk szerint utazásonként díjazták a távírászokat és Phillips 4 font 5 shillinget, Bride ennek a felét, 2 font 2 shilling 6 pennyt kapott egy-egy útra. Egy harmadik forrás szerint Bride 12 dollárt keresett havonta...). Kisebb hajókon egyetlen távírászt alkalmaztak, aki néhány órára természetesen minden nap lepihenhetett. A Titanictól pár mérföldnyire, az éjszakára leálló Californian gőzhajó távírászát, maga a kapitány küldte aludni, pihenje ki magát, mert most úgyis állnak. A Carpathián ugyancsak egyetlen távírász szolgált.

1912-re, vagyis a Titanic indulásának idejére, Marconiék már felhagytak azzal a gyakorlattal, hogy nem fogadták más rendszerű szikratávíró állomások hívásait, mert a hajótulajdonosok ezt súlyos hátránynak tartották az utasaik és hajójuk biztonsága szempontjából. Ugyanakkor az 1906-os berlini rádiókonferencia ajánlását az egységes nemzetközi vészjel (SOS) használatára, teljesen figyelmen kívül hagyták, továbbra is az általuk bevezetett és megszokott CQD-1-et használták. Elterjedt legenda, hogy a Titanic katasztrófánál használták a világon először az SOS jelzést. A legenda csak a Marconi rendszerre igaz, ekkor történt, hogy egy Marconi állomás először használta az SOS jelzést, de a többi társaság távírászai, pl. a németek, már évekkel korábban alkalmazták.

A Titanic szikratávíró állomása

A Titanic gőzhajó szikratávíró állomását a Marconi cég rendezte be, de a berendezés a White Star Line tulajdonát képezte. Az állomás egy szobában és két fülkében helyezkedett el, a hajó legfelső fedélzetén, mintegy 16 méterre a kormányállástól, vagy ahogy nevezni szokás, a parancsnoki hídtól, azon a folyosón, amely a hídról a tisztek kabinjaihoz vezetett. A rádiószobából nyílt (függönnyel elválasztva) a távírászok hálófülkéje. Egy szomszédos kis helyiségben, az úgynevezett „csendes szobában” pedig az üzemi szikraadót szerelték fel. A rádiószoba felülről, egy mennyezeti ablakon keresztül kapott természetes világítást. A távírászok a tisztek fürdőszobáját és mellékhelyiségét használták, amely az összekötő folyosóról nyílt. A Titanic rádióállomásáról egyetlen rossz amatőr kép maradt (lent baloldalon), de az Olympic rádió felszerelésének alapján (az Olympic testvérhajója volt a Titanicnak) legalább a technikai berendezésről fogalmat alkothatunk (lent jobbra). A Titanic rádiókabinjának valódi elrendezése - mint kiderült a rekonstrukciós kísérletekből - az Olympic kabinjával azonos módon volt kialakítva.

real_mgy_rroomtita.jpg

A rádiós fülkében a távírász asztala felett, a falra szerelve, kézzel elérhető magasságban a Marconi féle mágneses detektort helyezték el, ez alatt az asztalon állt a rezgőköröket tartalmazó Marconi-Franklin féle hangoló készlet, amely a hullámhosszra hangolást szolgálta. A fejhallgató a mágneses detektorhoz csatlakozott. Ezek képezték a vevőkészülék részeit. Ugyancsak az asztalon - természetesen a távírász keze ügyében - volt a Morse-kulcs, vagy közkeletű elnevezéssel a Morse-billen-tyű. A falra szerelt erősáramú kapcsolótábla a szomszédos kabinban elhelyezett 5 kW-os motorgenerátor üzemeltetéséhez szolgált és áramellátását a hajó világítási hálózatáról vették.

A motorgenerátor és a szikrák jelentős zaja, valamint erős ózontermelése miatt volt szükség arra, hogy ezt a berendezést egy külön, hangszigetelt fülkében, a falhoz rögzített állványra helyezzék el, ez volt a csendes szoba. Az ellen állomások fejhallgatós vételéhez a távírásznak csendre volt szüksége. A motorgenerátor után kapcsolt transzformátor állította elő a szikrákhoz szükséges nagyfeszültséget, amelyet a forgó szikraközhöz vezettek. A szikraköz forgó tárcsája a motorgenerátor tengelyére volt szerelve, ami lehetőséget adott a generátorból kijövő váltakozó feszültség maximumának, és a szikraköz helyzetének szinkronizálására. (Ezt korábban Fes-senden alkalmazta szikraadóiban.) A motorgenerátor szabályzója is a csendes szobában volt elhelyezve, ezért a másodtávírásznak gyakran kellett átmennie oda, hogy beállítsa az adót. A beállítás idején az első távírász ’ -betűket adott, míg a másodtávírász kezelte a szabályzót és figyelte a keletkező szikrákat, valamint az antenna áramkörbe bekötött izzólámpát. Ezen követni lehetett, hogy jó-e a beállítás, elegendő energia jut-e az antennára. Ahol csak egy távírászt alkalmaztak, a szabályzót a rádiókabinban helyezték el az adóval együtt. (Előzőleg a hajókon általában 1,5 kW-os adókat építettek be, ezért a Titanic szikratávírója különösen erősnek számított.)

wirelessfrontb.jpg

Abból az alkalomból, hogy a Titanic kiállítás Budapestre érkezett, 2007 szeptember 1-én az RTL-klub tévéállomás Titanic-napot tartott. James Cameron eredeti videófelvételeit mutatták be a 4000 méter mélyen fekvő és fokozatosan romló állapotú Titanicról. A fényképező robot behatolt a Marconi-szobába, pontosabban az adóberendezést rejtő ún. „csendes-szobába”, ahol a lerakodott szennyeződés alatt világosan felismerhető az 5 kW-os motorgenerátor gépcsoport, és a falra szerelt két fokozatkapcsoló.

A rádiókabin asztalán (vagy az asztal feletti polcon) volt egy hagyományos szikrainduktor, a régi Marconi állomások tipikus adóberendezése, ez szolgált tartalék (vész) berendezésként, ha az 5 kW-os adó tönkremenne vagy táplálása megszűnne. Ennek áramszükséglete viszonylag csekély volt, néhány akkumulátorral 0,5-1 órát valószínűleg üzemelni tudott. A vész-tartalék berendezéshez külön akkumulátor telep tartozott, amely a hajó villamos hálózatától független volt. A főberendezések egyébként a hajó egyenáramú hálózatáról, akkumulátortelepről kapták az áramellátásukat, ezzel magyarázható, hogy a kazánház elárasztása után még sokáig működött a rádióállomás. (01.35-kor adták le azt a közleményt, hogy „kazánház elárasztva” és 02.05-kor még forgalmaztak. A megmenekültek elbeszélése szerint a hajó helyiségeinek lámpái még a víz alatt is világítottak egy ideig, csak közvetlenül az elsüllyedéskor lett sötét.)

Az eredeti berendezés maradványai a tenger fenekén nyugszanak, de sorozatgyártású készülékről lévén szó, a Marconi cég egyéb állomásairól meglehetősen sok ún. „Titanic-alkatrész” került a múzeumokba. Elsősorban vevő alkatrészek: mágneses detektorok, Marconi-Franklin rezgőkörök, fejhallgatók, továbbá billentyűk maradtak meg.

Készítettek rekonstruált Titanic-rádiószobát az Egyesült Államokban, a Virginiai Tengerészeti Múzeumban, a neten is találunk valamiféle rekonstrukciót, továbbá az egyik Titanic-film, James Cameron mozija részére is készült rádiós szoba (lent balra). Ez utóbbi meglehetősen jónak, elfogadhatónak tűnik. Egy másik Titanic tévéfilmhez is készült rádiós szoba utánzat 1996-ban (lent jobbra), de ennek nem sok köze van a valósághoz.

radioroom2.jpg

A rádiószoba kétféle módon is kapcsolatban állt a hajó egyéb részeivel: a hajó 50 vonalas telefonközpontjából az egyik telefonállomást ide szerelték fel, tehát elérhették a hidat telefonon is. A másik kapcsolat egy pneumatikus csőposta berendezés volt, amely az úgynevezett „Információs pulthoz” vezetett az I. osztály bejáratának közelében. Ennél a pultnál lehetett táviratokat díjfizetés ellenében feladni, aztán a pultos innen küldte fel a csőpostával a táviratokat leadásra a rádiószobába. Az utasok részére beérkezett táviratokat ugyancsak a csőpostával küldték a pulthoz, ahonnan kézbesítették azokat.

A szikratávíró-felszerelés garantált munkakörzete 250 tengeri mérföld volt, azonban a gyakorlat alapján a Marconi-cég az adást nappal 400 mérföldben, éjszaka 2000 mérföldben határozta meg.

A Titanic távírászai

A Marconi Társaság két kiképzett, és jó minősítésű távírásza, a 25 éves John George Phillips (lent balra) és a 21 éves Harold Sidney Bride (lent jobbra) kerültek a vadonatúj hajóra. Phillips vezető távírászként, Bride pedig második távírásznak beosztva. Phillips a Godalming Grammar School elvégzése után átment a Civil Szolgálat vizsgáin és elhelyezkedett távírászként a helyi postahivatalban. 1906 tavaszán került Marconiék liverpooli gyakorló iskolájába, majd augusztusban Junior Rádió Officer-ként a White Star Line Teutonic nevű hajójára osztották be. A következő két évben szolgált a Lusitania, Mauritánia, Campania és Oceanic nevű hajókon, majd 1908-ban áthelyezték Clifdenbe, (Írország) a Marconi Transatlanti Társaság nagy állomására. Itt a kanadai Glace Bay állomással váltottak táviratokat hatalmas mennyiségben. 1911-ben Phillips visszatért a tengerre és alkalmazást kapott az Adriatic nevű hajón.

bridephil.jpg

1912 márciusában Belfastban, mint jó képesítésű, tapasztalt távírászt, megbízták a vadonatúj óriáshajó, a Titanic rádiószolgálatának vezetésével. Phillips ekkor igen jó tempóban, 39 szót tudott leütni percenként, bár ez nem volt különösen kiemelkedő, mert a Titanic-történet egy másik szereplője, a Carpathia távírásza, Harold Thomas Cottam ugyanennyit tudott. A Hull-i (más forrás szerint Nunhead-i) születésű Bride 1911 júliusában került a Marconi iskolába, majd a gyakorlóidő után a Hoveford, La Franc, Anselm és Lusitania hajókon dolgozott. Phillips ismerte és kedvelte Bride-ot, és az ő kérésére, ajánlására került a Titanicra második rádió tisztnek. Bride 25 szót tudott forgalmazni percenként. A két távírásznak kellett elvégezni az új berendezés kipróbálását. A hajó próbaútján, 1912. április 2-án, az Írország északi partjánál létesített Malin Head parti állomást (hívójele MH) és Liverpoolt hívták, (ténylegesen az LV hívójelű Seafort nevű állomást), hogy a berendezés hatásos működéséről meggyőződjenek. A próbaúton a szikratávíró szinte állandóan használatban volt, Smith kapitány folyamatosan küldte a jelentéseket Liverpoolba Bruce Ismay igazgatónak.

Miután a berendezést beállították és kifogástalanul dolgozott, április 3-án kipróbálták nagyobb távolságra is: Teneriffe parti állomással (2000 mérföld) és Port Saiddal (3000 mérföld) létesítettek kapcsolatot. A próbaút után, április 3-án a hajó Southamptonban kötött ki és a két távírász pár nap szabadságot kapott, majd április 6-án Phillips, 9-én este pedig Bridge ismét behajózott. Április 10-én, a kifutás napján már mindketten korán fenn voltak és az utolsó ellenőrzéseket végezték. A szolgálatbeosztásban úgy egyeztek meg, hogy Phillips a főnök, ő van ügyeletben 20 órától 02-ig, Bride pedig 02-től reggel 8-ig. Nappal mindketten szolgálatban voltak, kölcsönösen leváltva és segítve egymást, szükség szerint.

Az utas-táviratok forgalma

Az utasok által feladott táviratokat az ún. információs irodánál kézzel írták egy blankettára és ott helyben kellett kifizetni. Az első tíz szó 12 shilling 6 penny, utána szavanként 9 penny. Ez jelentős összeg volt 1912-ben. A beérkező táviratokat is kézzel írta le az ügyeletes távírász, a másik távírász pedig írógéppel átírta egy ún. távirat-blankettára (távirati űrlapra). A távirati blankettákat azután a pneumatikus csőposta hozta-vitte a rádiószoba és az információs iroda között. Minden munkanap végén, amikor a távirat-továbbítást beszüntették, egyeztették a leadott szavak számát az információs iroda pénztárosával. A navigációra vonatkozó üzeneteket vagy a kapitánynak szóló táviratokat közvetlenül kézbesítették a hídra, így a második távírász is meglehetősen elfoglalt volt, részben a táviratok gépelésével és esetlegesen a kézbesítéssel kellett foglalkoznia. Abban a 36 órában, amely az elindulástól a balesetig eltelt, a Titanic távírászai 250 utas-táviratot vettek illetve adtak.

A katasztrófa

Az indulás utáni negyedik napon sorban érkeztek a jégveszélyre figyelmeztető táviratok. Először délelőtt a Caronia nevű hajó jelzett jeget az északi szélesség 42°-a és a nyugati hosszúság 49-51 °-a közötti területen. Majd 13.'42-kor a Baltic jelentkezett, hogy jeget talált É 41 °51’ és Ny 49°52’ területén. Pár perc múlva, 13.45-kor az Amerika jelentése szerint jég található E 41° 27’ és Ny 50°08’ területen. 19 óra 30-kor a Californian jeget jelentett É 42°03’-nál. 19 óra 40-kor a Mesaba közölte: „A Titanicnak és minden nyugat felé haladó hajónak! Az É 42-41°25’ és Ny 49-50°30’ közötti területen nagy tömegű jégtömböket, sok jéghegyet és jégmezőt látni. Az idő jó, tiszta.”

Ezekből a jelentésekből négyet kézbesítettek Smith kapitánynak, aki például az utolsót - Bride elmondása szerint - átadta a mellette álló Bruce Ismay-nak, aki egyszerűen zsebre tette. A hajó változatlan, 22,5 csomó sebességgel, irányváltoztatás nélkül haladt tovább, egyenesen a jégmezőnek. A víz és a levegő hőmérséklete óráról órára csökkent, a tisztek számára is nyilvánvaló volt, hogy jégmező, jégtáblák felbukkanása várható. 21 órakor Lightoller második tiszt ún. „jégügyelésre” utasította az árbockosárban ülő figyelőket. 23 órakor, a jégmező szélén álló Californian távírásza, közvetlen közelről adott jégveszélyre vonatkozó közleményt a Titanicnak. Phillips majd bele süketült a hangos jelekbe, ingerülten válaszolta, hogy Californian szakítsa meg adását, mert ő kapcsolatban áll Cape Race parti állomással. Negyven perccel később, (1912. április 14-én 23.40-kor) a hajó nekiütközött egy jéghegynek, majd megállt.

Bride éppen aludt, 23.55-kor felébredt és felajánlotta, hogy átveszi a szolgálatot Phillipstől, aki addigra elfáradt a rengeteg távirat továbbításában. Bridenak csak az éjszaka közepén kellett volna szolgálatba lépnie, de látva társa fáradtságát, maga ajánlotta, hogy leváltja. Az ütközést egyébként alig lehetett észrevenni, így Bride azt a tájékoztatást kapta társától, hogy a hajót valami sérülés érte, valószínűleg vissza kell fordulniuk Belfastba. Bride átvette a fejhallgatót, Phillips pedig bebújt a hálófülkébe és készült lepihenni. A békés jelenetet Smith kapitány megjelenése bontotta meg:„Jéghegybe ütköztünk. Szemlét tartunk és döntünk a teendőkről. Készüljön fel a vészjelzések leadására. De ne jelezzen semmit, amíg nem szólok!” Phillips kijött a hálófülkéből, és mivel ő volt a tapasztaltabb távírász, ismét ő vette át a szolgálatot Bride-től.

Pár perc múlva Smith kapitány bedugta a fejét az ajtón és utasította Phillipset: „Adja le a segélykérő jelzést!” Phillips visszakérdezett, hogy szabályszerű vészjelzést adjon-e le? „Igen, mégpedig azonnal!” - válaszolta Smith kapitány. Átadott Phillipsnek egy papírszeletet, melyen a hajó helyzetét jelentő számok voltak.

Éjfél után 15 perccel, tehát az ütközés után mintegy 25 perccel, adták le az első vészjelzést. Phillips még pizsamában volt és fázott, miközben adta a vészjelzéseket. Bride öltöztette fel, még a csizmáját is felhúzta és egy mentőmellényt adott rá. Pár percre Phillips kiment a fedélzetre, hogy személyesen tájékozódjon és fejcsóválva tért vissza: „Furcsa dolgok vannak odakinn.” Tovább adta a vészjeleket egészen addig, mig meghallották, hogy a víz bugyogva tör fel a lépcsőház felől, és ellepi a folyosó végén a hidat. Ekkor a két távírász kirohant a fedélzetre. Phillips a hajófar felé mászott az erősen megdőlt fedélzeten és pár perccel később a hajóval együtt a tengerbe veszett.

Bride az egyik, („B” jelzésű) összecsukható mentőcsónakhoz ment és segíteni próbált annak vízre bocsátásánál. A csónakkal együtt, annak egyik evezővillájába kapaszkodva sodródott a tengerbe, olyan szerencsétlenül, hogy az elszabadult és felfordult „B” csónak alá került. Nem sérült meg, de ott vergődött a teljes sötétségben a csónak alatt, majd a csónak pereme alatt átúszva, a csónak mellé került és a végénél felkapaszkodott rá. A csónakra egyre többen másztak fel, a stabilitása romlott és egyre mélyebbre süllyedt. így csurom vizesen kuporgott a többiekkel együtt, a fagypont körüli hidegben a csónak gerincén, amely egyre mélyebben merült a vízbe. Egy idő után valamennyien felálltak és az egyik hajótiszt - Lightoller - vezetésével, állva egyensúlyoztak a csónak tetején. Rettenetesen fáztak, hiszen valamennyien a vízből kerültek a csónak gerincére illetve fenekére. Lightoller megkérdezte Bride-ot, hogy milyen hajók vannak a közelben, majd kiszámította, hogy a Carpathiának hajnalra oda kell érnie. Ez reményt és bátorítást adott a társaságnak. Később felvette őket a 4-es és a 12-es számú mentőcsónak, de addigra Bride mindkét lábán fagyási sérüléseket szenvedett úgy, hogy a Carpathián ágyba kellett fektetni, mert ápolásra szorult.

carpathiacottam.jpg

A Carpathia és távírásza, Harold Thomas Cottam a képeken

Az RMS Carpathia a Cunard Line (Egyesült Királyság) transzatlanti gőzöse volt. Amint kapitánya, Arthur Henry Rostron értesült a katasztrófáról, a Titanic felé fordíttatta a hajóját, és a szolgálati sebesség helyett maximális sebességgel (14 csomó/25,5 km/óra helyett 17 csomóval) közeledett felé. Ekkor a két hajó távolsága még 93 km volt. A lehető legnagyobb haladási sebesség, a maximális gőznyomás érdekében leállítatta a kabinfűtést és a melegvíz szolgáltatást a Carpathián. Minden tekintetben felkészült a bajbajutottak kimentésére, elhelyezésére, első ellátására (forró kávéval, levessel, takarókkal stb.). A Titanic utolérése 3,5 órába került, s hajnali 4 órára érkezett a helyszínre. Ekkorra már az óceánjáró elsüllyedt. A Carpathia a fedélzetére 705 utast és tengerészt vett fel. A hajó magyar származású orvosa, Dr. Lengyel Árpád irányította a túlélők ellátását. Á hipo-termia problémája mellett rengeteg sebesült, törést és zúzódást szenvedett utas szorult ugyanis azonnali orvosi segítségre.

1912. április 18-án este, zuhogó esőben érkezett a gőzös a megmentett emberekkel New York kikötőjébe. Bride hamar magához tért a Carpatián és ragaszkodott ahhoz, hogy segítsen Cottamnak a táviratok leadásában. Nagyon fontos volt a megmenekült 700 ember nevét tartalmazó lista elküldése New Yorkba, hogy a hozzátartozókat megnyugtassák. A két Harold felelősen válogatott a fontos és kevésbé fontos táviratok között.

New Yorkban, bár lába fagyása miatt ölben vitték ki a hajóról, Bride-ot megrohanták az újságírók, s ő elmondta kalandjait a legjobb tudása és emlékezete szerint. Az utolsó, legtragikusabb perceket így mesélte el: „Iszonyatosan megdőlt az egész hajótest... Nem is tudom, hogyan volt képes Phillips közben dolgozni. Odaszólt nekem, hogy gyengülnek a távírójelek... A kapitánytól megtudtuk, hogy a gépek már víz alatt állnak és a szivattyúk felmondták a szolgálatot. Ekkor kaptunk összeköttetést az Olympic hajóval és kétségbeesetten közöltük, hogy süllyed a hajó, nagyon gyorsan süllyed... Míg Phillips a vészjeleket adta, mentőövet csatoltam a derekára és azon gondolkoztam, hogyan vihetném valamelyik mentőcsónakhoz. Rám szólt, nézzem meg, beszállt-e már mindenki a csónakokba. Rövid idő múlva visszafutottam hozzá és közöltem vele, hogy már senki sincs a fedélzeten. Ekkor a kapitány üzenete érkezett: „Emberek, mindenki megtette kötelességét. Többet nem tehettek. Hagyjátok el most már a kabint. Segítsetek magatokon. Felmentelek benneteket minden további szolgálat alól.”

Phillips tovább adta a vészjeleket, körülbelül még tizenöt percig azután, hogy a kapitány bennünket is menekülésre szólított fel. A távírófülke teljesen víz alatt állt. Visszarohantam a kabinba Phillips pénzéért. Egyszer csak azt láttam, hogy valaki Phillipshez mászik. Hátulról lopakodott és amikor odaért, lekapta derekáról a mentőövet. Phillips szinte tébolyodottan adta még ekkor is a vészjeleket, talán észre sem vette, milyen aljasság történik vele. Én ordítottam rá. Azt a gazembert, aki a mentőövet lerántotta a derekáról, fejbe vágtuk. Az is lehet, hogy agyonvertük. A hajó farán még mindig szólt a zene, valami népdalt játszottak. Phillips most arrafelé vánszorgott. Többé nem láttam. (Jacot és Collier: Marconi az éter varázslója című könyvéből.) A kissé pontatlan mese magán viseli a leíró újságírók és a tájékozatlan fordító túlzásait. Walter Lord könyve, „A Titanic pusztulása” jóval pontosabb képet ad.

Sokan tették fel a kérdést: miért nem lehetett elérni a közelben, látótávolságra veszteglő Californian gőzöst a Titanicról? A Californian kapitánya kikapcsoltatta a szikratávírót és pihenni küldte a távírászt, majd amikor az őrség jelentette, hogy rakétákat lőttek fel a közelben megállt hajóról, nem helyeztette üzembe a szikratávírót, hanem hagyta a személyzetet tovább pihenni. Tudták, hogy egy luxus tengerjáró tartózkodik a közelükben, és meggyőződésük volt, hogy tűzijátékot rendeznek a gazdag utasoknak.

A Californian harmadik tisztje, Groves, pihenő idejében rendszeresen bejárt a rádiókabinba és érdeklődve figyelte Cyril F. Evans távírász munkáját, s néha maga is feltette a fejhallgatót és fülelt az éterbe. (A Marconi féle mágneses detektorban a körbe futó, végtelenített acél sodronyt egy óraműves szerkezet hajtotta, amelyet időnként egy kulccsal kellett felhúzni). Ezen az estén is bement az állomásra, de a távírász nélkül nem tudta működésbe hozni a mágneses detektort, így a hallgatóban nem hallott semmit. (Vagy a távírász kivette a kulcsot, vagy a harmadik tiszt nem ismerte ennek a szerkezetnek a működését.) Groves tehát letette a süket fejhallgatót és kiment a kabinból. Az utolsó lehetőség veszett el, hogy 1500 ember megmeneküljön.

kepkivagas.JPG

A Titanic két távírásza James Cameron filmjében

A közvélemény elítélte a hajóstársaságot, a kapitányt, a kormányost, sőt, a távírászokat is, annak ellenére, hogy az ütközés után kivétel nélkül önfeláldozóan tették a dolgukat. Például Phillips első távírász a hajó elsüllyedése előtt 3(!) perccel hagyta abba a munkáját.

A Titanic elsüllyedése nemcsak a személyesen érintetteket, a túlélőket és a vízbe veszettek családját döbbentette meg, hanem a biztosító társaságokat, a tengerészeti hatóságokat, a hajóépítő cégeket és a hajóstársaságokat is. Ez a katasztrófa fordulópontot jelentett a tengeri hajózásban, a katasztrófa után jelentősen szigorítottak a biztonsági előírásokon és a szikratávíró szolgálaton. A Marconi céget, és személyesen Marconit is támadások érték a sajtó részéről, amelyek nem voltak teljesen alaptalanok. Bár a hivatalos vizsgálat tisztázta és felmentette Marconit, kénytelen volt más távíró társaságokhoz hasonlóan felülvizsgálni bizonyos merev forgalmi rendelkezéseit.

A hajókatasztrófa kivizsgálására mind Angliában, mind az egyébként érintett Egyesült Államokban vizsgáló bizottságokat hoztak létre. Az Egyesült Államok bizottsága egy bejelentés alapján Marconit tanúként való kihallgatásra maga elé idézte. A Marconit érintő bejelentés lényege az volt, hogy az Amerikai Marconi Társaság főmérnöke, Mr. Sammis, a tragikus éjszakán táviratot küldött a Carpathiának, amelyben felszólította annak távírászát, hogy „hallgasson bizonyos dolgokról” és akkor sok pénzt kap. Á vizsgáló bizottság előtt Marconi tagadta, hogy személyesen ő küldött volna bármilyen üzenetet a távírászoknak, nem tagadta viszont, hogy Sammis esetleg küldött. Vallomásának lényege így hangzott:

Amikor a Carpathia kikötött, egyenest a távíró fülkébe mentem, és gratuláltam Mr. Bridenek, a Titanic életben maradt másodtávírászának, Mr. Cottam akkor nem volt ott. Később felhívott telefonon és megkérdezte, hogy nyilatkozhat-e a szerencsétlenség részleteiről a sajtónak? Azt válaszoltam, cselekedjék belátása szerint. Társaságunknak van egy íratlan törvénye, amely úgy szól, hogy a társaság alkalmazottai nem adhatnak nyilatkozatot a sajtónak. Angliában büntetőtörvény tiltja, hogy egy távírász a szolgálata köréből bármit is közöljön a nyilvánossággal. Biztosra veszem tehát, hogy a Carpathia távírásza is jobb belátásra jutott közben, nem adott interjút közvetlenül a szerencsétlenség után, és ezért nem jelent meg semmi akkor a lapokban az ő „felvilágosításaiból”. Cottam hetekkel a szerencsétlenség után beszélt egy riporterrel és elmondta neki azt, amit tudott.

Egyébként érdekes volt a tőzsde reagálása a katasztrófára: a Marconi részvények a baleset után két nappal 55 ponttal emelkedtek. Mindenki Phillips hősies kitartásáról és haláláról akart hallani, amit Bride részletesen elbeszélt. Azonban csak később, a vizsgáló bizottságok munkájának nyomán derült ki, hogy Phillips az utolsó, már az ötödik(!) figyelmeztető táviratot, amelyet a jégmező szélén megállt Califomian távírásza 23 órakor adott, nem engedte befejezni, hanem elég gorombán, „BK” (szakítsa meg adását) jelzést adva, a másik hajó távírászát hallgatásra utasította. Természetesen erről a figyelmeztetésről a hidat már nem tájékoztatta. Fontosabb volt számára az utastáviratok továbbítása, mint a jégjelentés.

ATitanic életben maradt tisztjei később azt vallották, hogy a jégveszélyről szóló előző táviratokról sem tudtak, de ez a tény már a kapitányt minősítette, aki a neki kézbesített táviratot, a White Star Társaság elnökének, Bruce Ismay-nek adta át, holott a hajót nem az parancsnokolta.

Az angol bíróság 1912. július 30-án, a harminchatodik Titanic-tár-gyaláson a következő végzést hozta:

„A bíróság tüzetesen megvizsgálva nevezett hajó pusztulásának a körülményeit, úgy találja, hogy mint azt a mellékletek is bizonyítják, a katasztrófát jégheggyel való ütközés okozta, a hajó túl nagy sebességének a következtében.” (L. Szkrjagin: S.O.S. Táncsics könyvkiadó, 1963, Budapest) Ezt bővebben kifejtve, arra az álláspontra jutottak, hogy a katasztrófáért a tengerbe veszett Smith kapitány okolható. A hajótársaság felelősségéről nem esett szó, legalább is a bíróság nem marasztalta el őket. Az előírásokat betartották, de mint kiderült, az előírások voltak rosszak. Például a hajó vízkiszorításának megfelelően kellett gondoskodniuk mentőcsónakokról és nem pedig az utaslétszám szerint. A transzatlanti hajótársaságok személyzetei azonban elég tisztán látták az okokat, és lázongani kezdtek, jobb, biztonságosabb körülményeket követelve. Sztrájkkal megakadályozták a Titanic testvérhajójának, az Olympicnek a kifutását, annyira, hogy az utasokat és a postát végül egy másik hajó vitte el.

A Titanic katasztrófája után a hajózás biztonságának növelésére Londonban konferenciát tartottak. A mentőeszközök előírását megváltoztatták: a hajókon tartózkodó minden személy részére biztosítani kellett egy helyet a mentőcsónakokban. Szigorítottak a rádiószolgálaton is: minden szikratávíró állomás meghatározott időben köteles volt szüneteltetni adását és figyelni, hogy nem adnak-e valahol vészjeleket. Vészjelként pedig általánosan, tehát a Marconi rendszeren belül is, elfogadottá vált az SOS.A napirenden szerepelt egy javaslat, hogy létesítsenek állandó őrjáratot az Atlanti-óceán északi részén úszó jéghegyek és jégmezők határain, és ezek a járőrök adjanak rendszeres helyzetjelentéseket a jég helyzetéről. A konferencia záró egyezményét minden hajós nemzet aláírta, de az intézkedések bevezetésére az I. világháború kitörése miatt már nem került sor, de utána azonban az Atlanti-óceán északi felében működni kezdett a Nemzetközi Jégőr Szolgálat, amelyet az Egyesült Államok partvédelme szervezett meg. Ezzel évente mintegy hat hajó menekült meg az elsüllyedéstől.

Bride sorsa

Említésre érdemes Harold Bride személyes sorsa is. A baleset után először Beckenham-i otthonába utazott, ahol hősnek kijáró tisztelettel üdvözölték. Hamarosan felépült és dolgozni kezdett egy londoni postahivatalban. 1913-ban visszatért a tengerre, mint rádiótávírász az S.S. „Medina” fedélzetén. Az I. világháború alatt egy kicsiny gőzös, a „Monas Isié” rádiótávírásza-ként szolgált. A háború után, 1920-ban megnősült és feleségével, Lucy Dow-nie tanárnővel, három gyereket neveltek. 1922-ben ismét távírászként dolgozott a Cross-Channel Ferry-n és 70 mérföldnyire élt Londontól. 1922-től eltűnt, legalább is a nyilvánosság és a Marconi Társaság számára. Egyesek halálhírét költötték, magyar fordításban (a Rádióhallgatók Lexikonában) Vajda Pál tollából olvasható, hogy „a kiállott izgalmakba hamarosan belepusztult.” Táplálta ezt a mendemondát az is, amit H. O. Norris magándetektív megirt, hogy Bride-ot a katasztrófa után két héttel teljesen ősz hajjal látta. Marconi ék hajlandók lettek volna folyamatosan távírászként alkalmazni, azonban Bride önállósította magát. Családjával Glasgowba, Skóciába költözött, és Bride utazó ügynökként kereste kenyerét. Buzgó templomlátogató lett és nem szívesen beszélt a Titanicról. A nyilvánosságtól teljesen elfelejtve, 1956. április 29-én „légúti komplikációban” halt meg. Úgy derült fény életének második szakaszára, hogy Bride halála után húsz évvel, 1987-ben, valaki értesítette Walter Lordot, a legjobb Titanic dokumentumkönyv íróját, Bride sorsáról.

A katasztrófát túlélő 700 személy (főleg nők és gyermekek) valóban a szikratávírónak és a lelkiismeretes Marconi távírászoknak köszönhették gyors kimentésüket, azonban az eseményt a Marconi társaság később reklám célokra is felhasználta. Bár a rádió meglehetősen kollektív találmány, Marconi cége olyan reklámstratégiát alkalmazott, hogy a közönség azt hihette, a rádióval kapcsolatban mindent Marconi talált fel. 1930 körül már a rádió apjának nevezték, leveleket is kapott ilyen címzéssel.

A szikratávíró sikereivel, majd néhány évvel később a rádió elterjedésével a rádiótechnika csodálatos fejlődésnek indult, amely elvezetett a tévé, a lokátortechnika, végül a mobiltelefon korszakáig. Az azonban bizonyos, hogy az egész világ újságolvasó közönsége előtt a Titanic katasztrófája tette ismertté a szikratávírót.

Balás B. Dénes írása nyomán

A Titanic rádiós szobája Tovább
Az életmentő rádió

Az életmentő rádió

A Nobile-féle Északi-sarki expedíció 1928-ban

Umberto Nobile mérnök ezredes az első világháború után munka nélkül maradt olasz léghajógyártó intézet vezetője, és parancsnoka volt. Kidolgozott egy félmerev hajókonstrukciót, ami kedvező árával az akkori német Zeppelinek konkurense lett. Mindenki igyekezett nagy távolságú próbautakat tenni, és ezzel reklámot csinálni saját gyártmányainak. Erre az időszakra esett a sarkkutatások technikájának változása is, ami azt jelentette, hogy szánok és hajók helyett repülő eszközökkel próbálták megközelíteni a pólusokat. A Déli-sark felfedezője, Roald Amudsen az olasz haditengerészet egyik Nobile által épített hajóját vásároltatta meg Északi-sarki expedíciójához, amit Norge névre kereszteltek. A küldetést az olasz állam is támogatta, és a kezelőszemélyzet is olaszokból állt. A Norge léghajó a Spitzbergákról indulva átrepülte az Északi-sarkot, és szerencsésen megérkezett Alaszkába. Amudsen később úgy nyilatkozott, hogy ez egy norvég expedíció volt, és az olaszoknak nem sok közük van hozzá. Ezzel nagyon felingerelte Nobilét, és az olasz közvéleményt is. Milánó város támogatásával felszereltek egy ugyanakkora hajót, aminek Itália lett a neve. A léghajóval három kutatóutat tettek a sarkvidéken, és az utolsó küldetésre Giuseppe Biagi tizedes becipelt a hajóba egy rövidhullámú adókészüléket, amit felettese tiltása ellenére a rádiós szobába rejtett. A léghajó üzemi rádiói egyébként hosszúhullámú készülékek voltak. Rövidhullámú rádió még az Itáliát követő "Citta di Milano" bázishajón volt.

att_352720.jpg

Az Itália olasz léghajó, Nobile tábornok parancsnoksága alatt, 1928 május 15-én Kingsbay-ból elindult harmadik északi-sarki útjára. Hála a rádió berendezésnek a világ közvéleménye állandóan figyelemmel kísérhette az utat. Kezdetben minden a legnagyobb rendben folyt, az első nyugtalanító hír Oslóból május 24-én érkezett. Eszerint az Itália átrepült az Északi Sark fölött, és visszatérőben, a Spitzbergáktól északra, hatalmas szélviharba került.

Eltűnik az Itália

Később azt táviratozták, hogy az Északi Sark elhagyása után áthatolhatatlan ködben szállt tovább az Itália. Ez az üzenet május 26-án reggel 7 órakor érkezett Rómába. Több értesítés nem jött, a léghajó rádióállomása elnémult. Aggódva figyelte, és várta mindenki a híreket. Közben előkészületek folytak az eltűnt expedíció személyzetének felkutatására. Egész Európát be akarták vonni a mentőakcióba. A Pesti Hírlap korabeli száma kissé pesszimistán megemlíti, hogy hiába a korszerű technika, az elemek mindig erősebbek lesznek nálunk.

Mi történt velük?

Sok-sok hivatalos rádióállomás távírásza és számos rádióamatőr figyelte az étert, nem e fognak valami gyenge segélykérő üzenetet. Számolni lehetett azzal, hogy ha a személyzet meg is menekült, a rádió megrongálódhatott, és a jelek nagyon gyengék lesznek. Napokon át hiába faggatták a légkört. Néha felröppent egy-egy pletyka, hogy valaki hallotta a segélykérő jelek foszlányait. Június első napjaiban olyan hír is szárnyra kapott, hogy amatőrök vették az Itália segélykérő jeleit. A Pesti Hírlap 1928 június 6.-i számában többek között ezeket írta: " Az Itáliáról szóló csalóka hírek már annyiszor keltettek bennünk reményeket, hogy addig, amíg közelebbi részletek nem érkeznek, nem merünk hinni abban, hogy az eltűnt léghajó június 3-án este 8 órakor csakugyan SOS jeleket küldött, amiről az orosz helyettes hadügyi népbiztos moszkvai táviratában értesítette a Citta di Milanot."

nobileg.jpg

Nobile tábornok és Biagi

A sok hír közül néhány végül igaznak bizonyult. Valóban először amatőrök fogták fel az Itália segélykérő jeleit, majd egy idő elteltével ez a Citta di Milano-nak, az Itália anyahajójának is sikerült. Ezzel tulajdonképpen helyreállt a kétoldalú rádió összeköttetés, mert hiszen az Itália távírásza eddig is hallotta az anyahajó jeleit. A rádiótáviratok alapján megtudtuk mi történhetett a léghajóval. A ráfagyott pára miatt elnehezült hajó súrolta a jeget, és a jégtáblák felmagasló szélei letépték a fülkét, valamint a középső motor gondoláját. A fülke súlyától megszabadult léghajó hirtelen felemelkedett és irányíthatatlanul tovább repült. Nobile csoportja Nordostland közelében ért földet, de ez a föld egy úszó sziget volt valójában. Nobiléék a pontos földrajzi helyüket is megadták, kb. 6 mérföldre voltak Foyn szigetétől. Mivel azonban a jégsziget állandó mozgásban volt , a rajta tartózkodók helye is folyton változott. Az itt lévők között sebesültek is voltak, a leszálláskor maga Nobile is megsérült. A második csoport, amelyet az elsodort léghajó tovább vitt, egy tudósból, egy technikusból, három gépészből és dr. Lago újságíróból állt. Ők sajnos mind meghaltak.

Egy rádióamatőr bravúrja

Oroszország legeldugottabb részében, Vjatka kormányzóságban van egy apró falucska: Boznejenszkoje. Olyan kicsi, és jelentéktelen, hogy a neve csak katonai térképeken fordul elő. Ebben a faluban élt Nyikolaj Smidt, orosz paraszt, más forrás szerint tanító, de a kettő nem zárta ki egymást akkortájt. Volt egy arasznyi földje, vályogháza, törte a rögöt, állatokat hizlalt. Furcsa szenvedélye volt Nyikolajnak, rádióamatőrködött szabadidejében. Tudja isten honnan vetődött hozzá egyszer valamelyik rádiógyár mérnöke, és rávette, hogy vásároljon rádiót, és attól kezdve beállt amatőrnek. Szaklapokat járatott, maga szerkesztett készülékeket, olyat amellyel rövidhullámon küldött üzeneteket lehet fogni. Smidt, az egyszerű paraszt megtanulta a rádió-nyelvet, amelyen a különböző országok amatőrjei megértik egymást, és fél éjszakákon keresztül azzal mulatott, hogy a világ más és más tájairól küldött üzeneteket fogta el.

Június 2-án éjszaka is ott ült gépe mellett, és várta az üzeneteket, de ezúttal nem kedvezett a szerencse. Az amatőrök nem voltak aznap szorgalmas kedvükben. Éppen ki akarta kapcsolni a készülékét, amikor egyszerre adást hallott. Kíváncsian betűzte a vett jeleket, amelyekből a következő szavak alakultak ki: Tengo...terra! SOS! Roo..roo..Foyn... Smidt nem értette a szavakat, de arra rájött, hogy valaki segítséget kér. Hallatlan izgalom fogta el, ösztönösen érezte, hogy az üzenetet továbbítania kell. Rohant a községházára, ott megfejtették az első szavak értelmét: mozgó föld! Tehát nyilvánvalóan jégtábla. A jelzést valószínűleg a Nobile expedíció küldhette, de mit jelenthet a többi része? A kis orosz faluban óriási izgalom támadt.

A világ hivatalos rádióállomásai a legkiválóbb berendezésekkel sem tudták levadászni a léghajó üzeneteit, és most a sors szeszélyéből egy egyszerű orosz embernek jutott a dicsőség, hogy maga készítette primitív kis készülékével elsőnek fogta a várva várt üzenetet. Még aznap éjszaka táviratot küldtek Moszkvába, amiben közölték a vett üzenetet. Moszkvában szerencsére jó kezekbe került a levél. Szomoljovics egyetemi tanár megfejtette a titkot: Foyn egy sziget neve, amely Cap Leigh közelében van. Az orosz rádióamatőr jelentése nyomán néhány nap alatt megalakult a mentőexpedíció, és elindult a Kraszin jégtörő, amelynek csakugyan sikerült Nobilét és társait megmenteni. Lent baloldalon Biaghi, jobbra pedig Smidt elvtárs, aki oklevelet, és arany órát is kapott hősi tettéért, de 36 éves korában sajnálatos módon elhunyt, valószínűleg a háborúban.

la_biaginasmidth.jpg

Így látta az Itália távírásza

Biagi, az expedíció távírásza könyvet írt az átélt eseményekről. Ebből idézzük a következő sorokat:

"A leszakadt rádiófülkéből-írja Biagi-minden erőnk megfeszítésével, roppant fáradtság árán mentettük azt, amit menteni lehetett. Később, ahogy a katasztrófa kábulatából magunkhoz tértünk, hozzáfogtam a vevő, majd az adókészülék összeállításához, ami sikerült is. Ekkor jól éreztük, hogy sorsunk az én vékony, alig észrevehető, kifeszített antenna drótomtól függ. A katasztrófa után nem telt el 3 óra, amikor már működésbe tudtam hozni a készülékemet. Előzetes megbeszélés szerint a Citta di Milano-nak minden 55-ik percben fel kellett minket hívnia. Órával a kezemben, reszketve az izgalomtól, füleltem barátaink hívó szavára, és a jelek jöttek! Kerestek bennünket, aggodalmasan kérdezték: miért nem feleltünk már több órája? A jégbörtönben szörnyű jelentőséggel hangzottak a kérdések: miért nem feleltek? Miért nem adtok a segédkészülékkel, ha a rádiótok elromlott? Válaszoljatok!

Mi azonban ekkor még nem tudtunk válaszolni. A hajótörésből megmentett dolgaink szanaszét, sebesülteket kellett kötöznünk, egy kétségbeesett társunk kezéből az utolsó pillanatban sikerült a pisztolyt kicsavarni, és ott volt közöttünk még meleg halottunk. Ülő helyzetben, magába süppedve volt ott barátunk, Pomella. Akkor ezután a nagy hóvihar ellenére minden figyelmünket megmentett készülékünkre irányítottuk. Napokon és éjszakákon át küldtem a jeleket, de semmi válasz nem érkezett. Társaim, látva hiábavaló kísérleteimet, elfordultak tőlem. Csak Nobile tábornok bízott bennem. Én sokat hallottam a külvilágból, de minket nem hallott senki. Nem tudtunk magunkról életjelet adni.

Én voltam az egyetlen, aki egész héten át semmit sem pihent. Megfeledkeztem a sötét jövőről, és reménykedve folytattam hiábavalónak látszó munkámat. Végre egy napon hallottam a Róma melletti Sao Paolo-t, amint rendes napi jelentésében rólunk beszélt. Pontosan 1928 július 3-án történt. A következő szöveget sikerült vennem: Az orosz megbízott Rómában egy wochnoi rádióállomástól táviratot kapott, hogy három jelfoszlányt sikerült venni, ami valószínűleg tőlem származik. Az orosz kormány elrendelte a nyomozást a jelek eredetére vonatkozólag. Ez volt az első jel, ami lelkeinkbe ismét reményt öntött."

biaradio.jpg

Az idézetből kiderül, hogy a vevőt gyorsan életre lehetett kelteni, ezért hallottak mindent, de az adó az problémásabb dolog. Az adás nagyobb áram igénye miatt ezt a készüléket a léghajón egy szélgenerátor látta el energiával, amit a minimum 40km/órás menetszél hajtott. Ezt az eszközt nem találták meg a roncsok között, de ha meg lett volna, akkor sem vették volna hasznát. Volt még a hajón egy benzinmotoros aggregátor, ami szintén nem került elő, ezért csak a meglévő akkumulátorokra hagyatkozhattak, amiknek véges volt a kapacitása. A fenti képen bal oldalon Biagi rövidhullámú rádiója a Marconi gyártmányú Ondina 33s egy korabeli fotón, mellette pedig egy múzeumi példány, amit a történetről készült filmben használtak.

A három részre szakadt expedíció

A mentési munkálatokat nagyon megnehezítette, hogy a szerencsétlenül járt expedíció tagjai nem egy helyen voltak, mert a talajhoz csapódás után kettészakadt a léghajó. Akik tovább sodródtak jobban fel voltak szerelve, de nem volt távírászuk, és olyan műszerük, amivel földrajzi helyzetüket megállapíthatták volna. Ezzel szemben a Nobile-csoport élelmiszerrel szűkösen volt ellátva, de náluk volt Biagi, a távírász. Ez óriási előnyt jelentett, és erőt adott, igaz egy héten keresztül az ő rádiójeleit mások nem tudták venni, de vevőkészülékük segítségével már értesültek róla, hogy keresik őket. Még mielőtt Biaginak sikerült kétoldalú rádió összeköttetést létrehoznia, a Nobile csoport három embere: Malmgren, Marione és Zappi május 30-án elindult gyalog, hogy megkísérelje elérni a szárazföldet. Így az expedíció most már három részre szakadt.

Mentés minden eszközzel

Világszerte nagy segítőkészség mutatkozott. Az olasz hivatalos köröket az események váratlanul érték, és nem volt a közelben olyan járművük ami a mentésre alkalmas lett volna. A rádióüzenetek, amelyek Nobilééktől érkeztek, meggyorsították a mentési munkákat, mert így legalább tudták hogy élnek, és várják a segítséget, ráadásul ismerték a földrajzi helyet, ahol tartózkodnak. Repülőgéppel, kutyaszánnal, hajóval indultak a bajbajutottak segítségére, a Szovjetunió pedig a Kraszin és Malygin nevű jégtörőket küldte megmentésükre.

tendarossa2-krassin-30-nobile-korzin-small.jpg

Nobilééket először repülők fedezték fel a jégtáblán. Fontos szerep jutott a rádiónak, mert bár a repülők a csoport fölött köröztek, nem látták meg őket mindaddig, amíg a rádióval alulról pontos útbaigazítást nem kaptak. Két svéd repülő, Lundborg és Tornberg leszállt a jégre, és a sebesült Nobilét elszállította. A hátramaradottak parancsnoka Viglieri lett. Egy újabb repülésnél Lundborg gépe megsérült, és maga is a jég foglyává vált. A repülőgéppel való mentésről egyelőre le kellett mondaniuk. A szánexpedíciók is elakadtak a jégtorlaszokban. Időközben a Kraszin jégtörőhajó a jégtáblán tartózkodó csapat közelébe jutott. Július első hetének vége felé megmentette a Malmgren csoportot. Sajnos Malmgren ekkor már nem élt, Marionénak lefagyott az egyik lába, Zappinak nem történt baja, de már 13 napja éheztek. Július 12-én este 9 órakor a Kraszin fedélzetére vette a Viglieri csoportot is.

Bizonyos, hogy azok, akik megmenekültek, a mentőakcióban részt vevők önfeláldozó hősiessége mellett a rádiónak köszönhették életüket. Sajnos a sors a mentésben résztvevők közül is életeket követelt. Legfájdalmasabb talán a világhírű norvég sarkkutató , Amudsen tragédiája, aki a francia Gullban társaságában indult el. A repülőgép azonban, amivel Nobile segítségére siettek, eltűnt, valószínűleg a tengerbe zuhant.

A történetről könyvet írt Nobile, Biagi és Frantisek Béhounek, az egyik túlélő csehszlovák mérnök is. A vörös sátor címmel film is készült róla, nem is akármilyen szereposztással.

the-red-tent.jpg

Könyvek:

1. Frantisek Béhounek: Az Északi-sark Robinsonjai. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1961.

2. Umberto Nobile: A Pólus, életem kalandja. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982.

Felhasznált irodalom:

Füvesi Gyula: Rádió nélkül elpusztultak volna

Balás B. Dénes: A Nobile expedíció és rádiósa, Biagi

 

Az életmentő rádió Tovább
Szuper találmányok májusban

Szuper találmányok májusban

Májusban a találmányok is aranyat érnek? Döntse el mindenki maga, de szerintem 1-2 dolog biztosan be fog válni. A képre kattintva megtudhatjuk a részleteket is.

1. Mosógép áram nélkül

Az alkotók hiszik, hogy jól jön ez a szerkezet azoknak, akik táboroznak, kempingeznek vagy csak egyszerűen nincs áram a környéken. Yirego - egy kompakt, és hordozható mosógép, amely képes 6-7 darab ruhát villamos energia nélkül kimosni. A lábunkkal azért be kell neki segíteni egy kicsit. Csak 22 centi magas, de sajnos 2016 júliusáig még várnunk kell a megvásárlásával.

washing-machine-that-doesn_t-require-electricity-4-610x381.jpg

2. Okos szemetes

Okos korban élünk, ennek a legjobb példája ez az új kütyü, amit a szemetes kosár oldalára kell felerősíteni, és a kidobott cuccok alapján összeállítja a bevásárló listát. Leolvassa a vonalkódot, de ha nincs akkor be is mondhatjuk a termék nevét. A GeniCan 2015 szeptemberében már előrendelhető lesz, ha minden jól megy.

genican-_-smart-shopping-via-trash-can-536x350.jpg

3. Tank-Quadcopter

Szinte minden akadályt le tud gyűrni a világ első tank, és quadcopter hibridje. Witold Mielniczek Londonból keresi a finanszírozást rá a Kickstarteren. A jármű ha túl nagy akadállyal találkozik, egyszerűen felszáll.

b-unstoppable-a-hybrid-tank-quadcopter-634x350.jpg

4. Drón palack

Ez a palack valójában egy hordozható drón, amely képes felvenni HD minőségű videót a levegőből. Űrhajózási mérnök és sziklamászó duó fejéből pattant ki az ötlet, hogy dolgozzanak ki egy olyan repülő eszközt, ami belefér a hátizsákba. A repülési idő 10-12 perc, és természetesen okostelefonról vezérelhető.

modular-sprite-drone-_-a-new-take-on-drone-design-3-610x370.jpg

5. Majdnem replikátor

A Star Trek sorozatot emlegetik ezzel a szerkezettel kapcsolatban, de azért attól még messze áll, viszont az első lépést megtette az étel replikátor elkészítésének az irányába. A fejlesztők azt állítják, hogy képes fél perc alatt bármilyen ételt megcsinálni a hátulján lévő tartályokban tárolt alapanyagokból. A Genie nevezetű készülék akkora, mint egy kávéfőző.

the-genie-_-cook-meal-in-30-seconds-610x340.jpg

6. Tükör törlő

Az emberiség régi nagy problémáját sikerült végre megoldani ezzel a találmánnyal. A fürdőszoba tükör párásodása megnehezíti mindennapjainkat, de ennek most már vége.

get-rid-of-fog-in-your-mirror-after-a-shower-754x350.jpg

 

Szuper találmányok májusban Tovább
Az ORION története II.rész

Az ORION története II.rész

A budapesti Orion gyár története napjainkig

orion.jpg 

Az Orionban 1 hónappal a háború befejezését követően már elkezdődött a rádiók összeszerelése. Bár a TUNGSRAM csövek szállítása akadozott, 1946 első félévében 6579 rádió készült el. Az 1947 február 8.-án megtartott közgyűlésen határozatot hoztak a cég nevének megváltoztatásáról. Innentől "ORION Rádió-Villamossági és Üvegipari Rt." lett. Ugyanebben az évben októberben már elérték a háború előtti termelési kapacitást.

1948 március 28.-án államosították a céget, és nevét ORION Rádió-Villamossági- és Üvegipari Nemzeti Vállalatra módosították. Ekkor 1553 főt foglalkoztattak itt. A termelési program nagyjából változatlan maradt. 1948 elejétől az ORION és a PHILIPS tárgyalásokat folytatott a Magyar Postával a "Népszuper" rádiókészülékről, közismertebb nevén a Néprádióról. 1948 május 8.-án az ORION megbízást kapott 12 000 db készülékre.

Közvetlenül a háború után elkezdték többféle mérőműszer gyártását, amerikai minták alapján, szovjet csövekkel. A termelés olyan ütemben nőtt, hogy erre egy külön vállalatot hoztak létre Elektronikus Mérőkészülékek Gyára (EMG) néven, és gyártmányait ORION-EMG márkajelzéssel forgalmazták. Erről bővebben az EMG története című cikkben olvashatunk.

1949-ben a magyar külkereskedelmet állami monopóliummá nyilvánították. A külkereskedelmi vállalat az ORION jó hírnevét kihasználva más magyar gyárak termékeit is ORION márkanév alatt exportálja. Az ORION név használata teljesen természetes volt a TUNGSRAM, és az EMG gyártmányok esetében. Az 50-es, és a 60-as években a következők használták az ORION márkanevet:

-Budapesti Elektroakusztikai Gyár (EAG/BEAG)

-VIDEOTON a lengyelországi rádióexport keretében, de Peruba is jutott belőlük (R629 és Balaton)

-BHG 1955-57 között 4 vagy 5 ORION fejlesztésű rádiót gyártott kis változtatással, amit ORION név alatt exportált

-Finommechanikai Vállalat (FMV) az Erkel típusú magnót gyártotta és exportálta ORION név alatt, valamint mechanikai alkatrészeket mikrohullámú technikához

-A telefongyár belföldön saját termékeit TERTA néven értékesítette, míg exportra az ORION márkanevet használta, sőt a készülékek nevébe is beépítette. Például az 1960-63 között gyártott ORIONETTE, ORIONTON táskarádiók, és a MINORION zsebrádió esetében. A termékeken természetesen szerepelt a háromfejes embléma is.

orionette3.jpg

1951-ben az ORION átköltözött a Jászberényi út 29-be Kőbányára. Ebben az évben 116 000 db készüléket, és 40 000 rádió-alkatrészgarnitúrát gyártottak, a foglalkoztatottak száma 1564 fő volt. A gyár fennállása során 1954-ben hagyta el a legtöbb rádiókészülék a gyártósort, 257 000 darab.

gyar02.jpg

1955-ben befejeződött az első fekete-fehér televízió fejlesztése. Az év végén az új kőbányai gyáregységben megkezdték az AT501 típusú tévé szériagyártását, amely egy két csatornás 43 cm képátlójú készülék volt. Az alkatrészek többségét importálni kellett, mert a magyar ipar még nem volt felkészülve a gyártásra. 1957-ben elkezdődött a tévék exportja. Az első készülékeket Lengyelországba szállították. A gyártást anyaghiba, és ennek következtében minőségi problémák nehezítették.

1958-ban a brüsszeli világkiállításon az AR 306-os típusú rádió aranyérmet nyert (lenti képen jobb oldalon). A nemzetközi elismerést, a modern, kis térfogatban megépített, kellemes külsejű készülékért kapta. Ez volt az utolsó modell, amit még a hagyományos eljárással készítettek. Ezután már csak nyomtatott áramköri lapon szerelt készülékeket gyártottak. A magyarországi rádiógyártás történetében az ORION 286 különböző típusból, közel 3 millió készüléket gyártott le.

orion_at501.jpg

1958-ban az ORION 37 országba exportált, többek között Belgiumba, Svédországba, Iránba, Egyiptomba, Törökországba, Peruba és Ecuadorba. 1959-ben elkészült az első "nagy" képernyős, 53 cm képátlójú tv készülék az AT505 Duna. 1960-ban 60 000 fekete-fehér televíziót gyártottak kb. 4100 fős dolgozói létszámmal. Az NDK-val kötöttek egy szállítási szerződést, hogy 1960-ban 35 000 darab, 1964-ig pedig 165 000 darab tv készüléket fognak leszállítani. A lenti képen az ORION fekete-fehér televíziók evolúciója látható 1956-tól 1985-ig. Az utolsó kép egy egyedileg gyártott nosztalgia tv. Mérföldkőnek számított a második sorban balról második AT-611 Budapest készülék. Az első nyomtatott áramkörökkel felépített tévéjük volt. Egy csomó olyan szolgáltatást és áramkört tartalmazott, ami itt jelent meg először (hang- és képregiszter stb.).

evoluci.jpg

1963-ban a hiradástechnikai termékek előállítását átszervezték Magyarországon, ennek következtében megszűnt a rádiógyártás az Orionnál, helyébe a mikrohullámú berendezések gyártása lépett. Ezzel a technikával addig a BHG foglalkozott, ezért átköltöztették a komplett részleget az Orionhoz, és átképeztek 80 dolgozót. 1965 decemberében a tv gyártást is be akarták szüntetni, de győzött a józan ész, és elkezdődött a tranzisztoros készülékek készítése. Piacra került az első túlnyomórészt félvezetőkkel készült tv, az AT848 Super Nova. A lenti képeken az egyik utolsó rádió, az ORION AR-612 Pacsirta szögletes és ívelt verziója látható, amit az átszervezés után a Videoton gyártott egészen 1966-ig, lényegében módosítások nélkül.

pacsivszog.jpg

A dunántúli Tamásiban 1967-ben új gyáregységet avattak, ahol kezdetben fém- és műanyag alkatrészeket, majd transzformátorokat és tekercseket készítettek. 1973-ra már 400-an dolgoztak itt. 1968-ban elkészül az egymilliomodik ORION televízió, és az év végétől a vállalat részt vesz a KGST országok egységes számítógép programjában. E program keretében kezdik meg az ún. perifériális berendezések fejlesztését számítógép központokhoz. Az első egység egy katódsugárcsöves megjelenítő volt a hozzá kapcsolódó billentyűzettel. A másik gyártmánycsaládot ezen a területen az adatátviteli berendezések , a modemek alkották, amelyek digitális adatok telefon vonalon való átvitelére szolgáltak. Ezek az új gyártmányok nagy kihívást jelentettek az ORION számára, mert a fejlesztés indulásakor még hiányoztak a számítástechnikai területen jártas szakemberek. 1973-ig csak fejlesztő munka folyt. 1968-ra a foglalkoztatottak száma 4300-ra nőtt. Korát és technikáját meghazudtoló dizájnnal jött ki 1971-ben az AT-551 Venus televízió, amelynek a gyártásáról is láthatunk lentebb képeket.

venus.jpg

Több internetes és írott forrás szerint az első magyar színes tv a Colorion volt, és 1968-ban kezdték gyártani. Pontosítanom kell az információt, mert színes tévét valóban elkezdtünk gyártani, de bérmunkában, és külföldi alkatrészekből. A 70-es években a vállalat vásárolt a SEL cégtől egy a színes televíziók előállítására alkalmas gyártósort. Ezen indult a Colorion gyártása kis szériában, kezdetben nyugatról importált képcsövekkel. Először a tőkés export kezdődött meg, és érdekes módon az akkortájt létező valutás boltokban már meg lehetett vásárolni a Coloriont. A hazai üzletekbe nagyobb tételben 1975-77 tájékán került. Később Lengyelországra osztotta a KGST a képcső gyártást. A tőkés országokba exportált készülékek műszaki színvonala kezdetben eltért a hazai illetve a szocialista piacra szánt termékekétől, de 1972-re ez a színvonalbeli különbség megszűnt. Az 1972-es termelés 67,5%-át a televíziók, 27%-át pedig a mikrohullámú berendezések képezték. Ugyanebben az évben megkezdődött az integrált áramkörök felhasználása a tévékben. A lenti képeken először a Colorion, utána a Mór, majd a Nárcisz, amely 1987-ben jött ki, és már készenléti üzemmóddal meg elalváskapcsolóval is rendelkezett. Ezt a modellt AudioTon ctv 5600 néven Ausztriában is árulták, csak más színben. Jellemző volt a kor hangulatára, hogy sok honfitársunk meg is vásárolta kemény valutáért az itthon gyártott terméket, mert nyugatinak hitte.

colorionok.jpg

A mikrohullámú technika területén 1972-ben megjelentek a 8Ghz-es berendezések. Ezen termékek exportjának 90%-a Szovjetunióba került, de Lengyelország és Bulgária is importált az Oriontól, és jutott belőlük Indiába, Irakba és Iránba is. 1973-ban 1,6 millió darab legyártott tévénél tartottak a termelés kezdete óta, ennek 55%-át a hazai piacon 45%-át pedig külföldön adták el.

Az 1975. évi őszi BNV-n mutatták be először az Orister SE 1015 típusú 2x20 wattos erősítőt, amelyből később 30 000 darabot adtak el 3770 Ft-ért.

orion_119.jpg

1981-ben szintén a BNV-n állították ki az első magyar fejlesztésű hi-fi tornyot, amelynek ugyanebben az évben elkezdődött a forgalmazása is. A "nagy" ORION torony nagyon jóra sikeredett, bár a kinézete nem volt versenyképes a nyugati termékekkel, műszaki paraméterekben igencsak odavert mindennek ami vele hasonló, vagy akár magasabb árkategóriában volt abban az időben. Nem véletlen hogy sokan ma is használják, és jó ára van még mindig. Meg kell említeni az ORION hangfalakat is, amelyek nagyon sokféle verzióban készültek, és még ma is megállják a helyüket. Legtöbben a HS-280 típust tartják a legjobbnak.

nagytoronyhangfallal.jpg

1983-ban megjelenik a "kis" torony, amely lényegesen piacképesebb dizájnnal rendelkezik, a rádió már digitálisan jelzi ki a frekvenciát. Apróbb problémáktól eltekintve szintén a mai napig használatban van. Ismerek olyan tulajdonost, aki 1984-ben megvásárolta, és azóta működik nála napi szinten ! Lent balra egy ORION modem, középen a kis torony, jobbra pedig ORION műholdvevő, és kép a képben kiegészítő egység televíziókhoz. Két utóbbi készülék már a kilencvenes évek elején készült.

modemhifi.jpg

Volt még a kisebbik toronynak egy egybeépített verziója a Casseiver, lent balra, de ez kis szériában készült, és igen ritka volt. Ugyanez létezett később távol-keleti verzióban is, amit jobboldalon látunk. Volt szerencsém szétszedni egyet, de inkább ne tettem volna. Hatalmas csalódást okozott a látvány ami fogadott. Ekkor döbbentem rá, hogy mi történt az Orionnal.  

casseiver.jpg

A nyolcvanas években még a Panasonic céggel kötött együttműködés keretében videómagnók összeszerelésével is foglalkozott az ORION. 1988-ban 4000 fő dolgozott a gyárban, és a főbb termékcsoportok a következők voltak: fekete-fehér és színes tv készülékek, hi-fi tornyok és hangfalak, videómagnók, mikrohullámú állomások és a perifériális számítástechnikai berendezések. 1990 első félévében 17 000 fekete fehér és 52 000 darab színes televízió került ki a vállalattól.

oripana.jpg

Szót kell még ejteni a fekete-fehér tévék utolsó generációjáról, amik hegységek neveit kapták. Mecsek, Tátra, Mátra, Andok stb. Valószínűleg a Kárpátok volt a sorozat csúcsgépe, ami távirányítós és nagy képernyős lett fekete-fehér létére. Lent balra a Mecsek, mellette meg a Kárpátok.

mecsek.jpg

Időközben feloldották a színes tv-készülék importkorlátozását minden átmenet nélkül. 1992 elején az ORION tévék a magas eladási áruk miatt már nem voltak versenyképesek, ezzel párhuzamosan összeomlott a kelet-európai piac, valamint visszaestek a mikrohullámú eszköz megrendelések. A vállalat 3 Mrd Ft adósságot halmozott fel, ezzel szemben 1,5 Mrd Ft-os raktárkészlet állott. Csak a Szovjetunió fizetésképtelenné válása következtében kb. 600 millió forint értékű áru maradt raktáron!

1990-ben a dél-koreai Samsung céggel létrehoztak egy vegyes vállalatot. Jászfényszarun 1989 előtt az Orion működtetett televíziógyárat, aminek 50%-os tulajdonjogát a Samsung 1989-ben vásárolta meg. A vegyes vállalat termelése 1990 áprilisában indult be, júniusra pedig a Samsung 100%-os tulajdonossá vált. A gyár termékeit a hazai fogyasztók mellett az európai piacra is értékesíteni kívánták: 1993-ban Európa nyugati felébe is megérkezett az első szállítmány. Ekkortájt voltak az aktuális SAMSUNG dizájnra hasonlító próbálkozásai az Orionnak a régi nagy nevek újra aktualizálásával. A lenti képen balra a Colorion új verziója látható, de volt színes Vénusz is. Jobbra egy 2007-ben török BEKO belsővel készült tévé, amire még mindig érdemes volt kirakni a háromfejes emblémát, ami az idők folyamán már kissé megkopott, de úgy tűnik maradt a varázsából.

sendcol.jpg

A Nyugdíjpénztár, az adóhatóság és az Elektromodul kérésére 1992 január 11-én megindították a csődeljárást az ORION Rádió és Villamossági Vállalattal szemben. A kinevezett csődbiztos az első intézkedések között elrendelte a foglalkoztatottak számának 4000-ről 1000-re való csökkentését.

1993 szeptemberében az Oriont értékesítették. A vállalat 92%-a a Yuganskneftegaz Kft, 4-4%-a Ventel Kft és az ORION vezetősége tulajdonába került, nevét Yuganskorionneftegaz Elektronikai Kft-re változtatták. A többségi tulajdonos vállalta új termékek fejlesztését és gyártását, ill. az ehhez szükséges beruházásokat mintegy 8 millió USD értékben, garantálta továbbá 800 munkahely fenntartását.

1997 április 322-én a Thakral csoporthoz tartozó szingapúri TPL Innvestment Pte Ltd megvásárolta a Yuganskorionneftegaz Elektronikai Kft többségét, megemelték az alaptőkét 979 millió forintra. A tulajdon így oszlott meg: 77% TPL, 21% Yuganskneftegaz Kft, 1-1% Ventel Kft, és Rádió és Elektronikai Kft. (ORION alkalmazottak és a vezetőség). A Thakral további 5 millió USD beruházást helyezett kilátásba , ugyanakkor a saját termékeit is ORION márkanév alatt kívánta forgalomba hozni.

Az ORION háztartási gépek, mikrohullámú sütők, kávédarálók, elektromos kések, mixerek, hajszárítók gyártásával foglalkozott, de forgalomba kerültek DVD lejátszók, klímaberendezések, házimozi rendszerek és TV készülékek is a nevük alatt. Ezek távol keletről behozott alkatrészek felhasználásával, valójában bérmunkában összerakott termékek voltak, amik őszintén szólva nem tartoztak az élvonalhoz.

1997-ben német szakfolyóiratokban különböző szolgáltatásokat kínált az ORION

-nyomtatott áramkörök szerelése

-bérmunka (a megbízó, vagy az ORION által beszerzett alkatrészek összeszerelése)

-tervezési és fejlesztési munkák

Jelenlegi honlapjuk alapján is valami hasonló dolgokat lehet sejteni.

 

Gunter Cramer írása nyomán (Rádiótechnika) kiegészítve

Források: Selyem Tóth Sándor (radiohistoria.hu), Perneky Sándor (radiomuzeum.hu)

radiotvmuseum.hu, patina.uw.hu, Kollár Ernő (radiomuseum.hu),

Sík Béla (sikbela-radio.hupont.hu)

Az ORION története II.rész Tovább
A VKI villanyautó-kísérletei

A VKI villanyautó-kísérletei

A Villamosipari Kutatóintézet villanyautó-kísérletei

barkas700-01.jpg

Villany-Barkas, elektromos buggy, hibrid Ikarus – mindezek Magyarországon készültek.

A Villamosipari Kutató Intézet elektromos üzemű járműveiről vajmi keveset lehet tudni. Négyesi Pál (magyarjarmu.hu) megpróbálta összeszedni a mozaikdarabkákat. Magyarországon az első világháború után Budapesten egy villanyüzemű Austro-Daimlerrel indult újra a menetrendszerű buszközlekedés. Szóval kis hazánkban is voltak előzmények. Majd az 1960-as években először Nyugat-Európában, majd a KGST országokban is újból előtérbe kerültek a villanyjárművek. Még a General Motors is próbálkozott: 1966-ban elkészítették az Electrovair II nevű kísérleti járművet. A vasfüggöny innenső oldalán a bolgár Balkancar említhető, amely kisáruszállítókkal és villany-Moszkvicsokkal próbálkozott. Ezen kívül a Szovjetúnió Észt Tagköztársaságában az ETKVL szövetkezetben próbálkoztak műanyagkarosszériás (!) hibridüzemű (!!!) prototípusokkal.

Magyarországon az új gazdasági mechanizmus néven ismert 1968-as átalakítási kísérlet részeként a Villamosipari Kutató Intézet dr Lukács József személyében új igazgatót kapott. „A nagyvárosok levegőjének szennyeződése, a magas utcai zajszint elleni nemzetközi küzdelemhez, továbbá korszerű belsőtéri (postai, egészségügyi, mezogazdasági) szállító járművek fejlesztési igényeihez kapcsolódóan” kezdődött meg 1968-ban a Villamos Technológiák Főosztályán „a járművek villamosításával összefüggő alkalmazástechnikai kutatás” – áll egy 1975-ös cikkben.

tinydupla.jpg

A főosztály egyik osztályvezetője, Denk Rezső vezetésével 1968-ban elkészült a Tiny I nevű 250 kilós, két darab, 2,5 kW-os villanymotorral szerelt nyitott városi kisautó. A Budapesti Nemzetközi Vásáron óriási sikert aratott a 35 km/h sebességre alkalmas, négyszemélyes csöppség (felső kép). Egyes – túlzottan optimista – újságcikkekben már a sorozatgyártás lehetőségét pedzegették. Egy évvel később egy szolnoki cég segítségével elkészült a Hospedit nevű tirisztoros vezérlésű kórházi villamos jármű. Lenti képen baloldalt jól látszik hová feküdhetett a beteg. Valószínű, hogy ezeknek a kísérleti járműveknek a formatervét Cserny József, a korszak ismert designere készítette. Az ő nevéhez több kirándulóbusz, szabadidőjármű stb fűződik – munkásságának feldolgozása sajnos még várat magára.

beteg02.jpg

Denk és munkatársai 1971-ben újabb prototípust készítettek. A szépvonalú Tiny 70 az 1971-es Budapesti Nemzetközi Vásáron jelent meg. Vélhetően Cserny József sugallatára a karosszériát a Magyarországon forradalminak számító üvegszálerősítésű műanyagból állították elő! Erre az ólomakkumulátorok nagy súlya miatt volt szükség.

Ekkor már az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a hazai kutatás-fejlesztés legfőbb központja is foglalkozott a kérdéssel. Az „akkumulátoros, tüzelőanyagelemes és primérelemes járművek” című fejlesztési irányhoz kapcsolódóan a Kohó- és Gépipari Minisztérium, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium társfinanszírozásával 1971-1972 folyamán a VKI munkatársai két ambíciózus projektbe is belevágtak.

barkas5.jpg Az egyik a Barkas B1000 kisáruszállító átalakítása volt. „Kivettük a robbanómotort és a benzintartályt, és helyébe beraktunk egy villamos motort, illetőleg egy villamos energia tárolót, akkumulátort” mesélte egy rádióinterjúban a téma egyik felelőse, Kerényi István. Az első prototípus 1973-ra lett kész. Az eredetileg 1350 kilós jármű tömege 2700 kilóra nőtt, hasznos terhelése egy tonnáról 500 kilóra csökkent. Ez még nem lett volna baj, ám a kisteherautó egy feltöltéssel alig ötven kilométeres távot tudott megtenni. 1975-re elkészült az eredetileg tervezett tízdarabos széria, amelyet a Magyar Posta vett használatba. A Magyar Rádió 1977-es riportjában a Posta Járműtelep egyik dolgozója hitet tett az elektromos Barkas mellett: „nem fáj az embernek a feje. És ugyehát kint is mégis csak tisztább. A lépéstartásban a városban nagyon jó. A sebessége 60-70 km/h, habár csak ötven a megengedett”. Az már ebben a riportban is elhangzott, hogy „nagyon óvatosan kell” a különleges Barkassal bánni, ezért nem csoda, hogy a Posta rövid használat után megszabadult a nehézkes, gyakran meghibásodó villanyautóktól.

Az elektromos Barkasnál is érdekesebb volt a hibrid-Ikarus. Az új Ikarus 200-as széria volt a kiindulópont. Négy éves fejlesztéssel, 1975-re készült el a két prototípus. Ezekről az omnibusz blogon lehet bővebben olvasni. Eközben Denk Rezső még egy utolsó kísérletet tett a Tiny kisautók életben tartására: megvalósíthatósági tanulmányt készített, amelyben főleg a Tiny 70 méreteiből következő előnyöket hangsúlyozta ki: „A hazai viszonyokat figyelembe véve a Zsiguli elfogadható, mint átlagméretű személygépkocsi. Ennek alapterülete 6,7 m2, az általunk megvalósítani kívánt gépkocsi mindössze 3,4 m2 alapterületű… biztosítható [benne] két felnőtt plusz két gyermek viszonylag kényelmes elhelyezése… A számított villamosautó magángépkocsiként használva…egyszeri feltöltéssel legalább egyheti városi üzemet biztosít”. Mire a tanulmány elkészült, már működtek a villany-Barkasok és egyértelmű volt, hogy az akkumulátor-technológia hiányosságai miatt a projekt életképtelen.

kesjar.jpg

Bár a Tiny 70 sem jutott túl az egyedi prototípus szintjén, mégis ez volt az egyetlen olyan kísérleti jármű, amelynek lett utótörténete: Kesjár János Trabant-alapú buggy-ja a kisautóval megegyező, vélhetően a meglevő formák felhasználásával előállított karosszériát kapott.

A Villamosipari Kutató Intézet 1974-ben megállapodott a Csepel Motorkerékpárgyárral villany-robogók fejlesztéséről. Ebből is csak néhány prototípus készült.

panvill.jpg

Néhány éves kísérletezés után a VKI felhagyott az elektromos járművekkel kapcsolatos kísérletekkel. Az új gazdasági mechanizmus kifulladt, az akkumulátor-technológia sem volt megfelelő. Ám az elkészült járművek bizonyítják az akkori hazai mérnökök tehetségét.

Forrás: magyarjarmu.hu (a szerző engedélyével)

A hazai automobilizmus történetéről még többet a magyarjarmu.hu oldalon olvashatunk.

 

A VKI villanyautó-kísérletei Tovább
Az ORION története I.rész

Az ORION története I.rész

Az egyik világmárkánk volt

A budapesti ORION gyár története I. rész

58_41a4.jpg

A budapesti ORION gyár története az Osztrák-Magyar Monarchiában, a XIX. században kezdődött. A cégtörténeti kiadványok csak magyar szempontból világítják meg e nagynevű vállalat múltját. E cikk szerzője megpróbált kutatásai során részletes információkat gyűjteni a kezdetekről, illetve a cég nemzetközi összeköttetéseiről is.

Az ORION megalapítója , Kremeneczky János 1850. február 1-én, Odesszában született. Pályafutását elektrotechnikusként kezdte az Orosz Délnyugati Vasúttársaságnál, ahol több távíróvonal építésén dolgozott. 1874-ben beiratkozott a berlini Műszaki Főiskola Gépipari Szakára. Egyetemi tanulmányainak finanszírozására munkát vállalt a már akkor is jó hírnévvel rendelkező Siemens & Halske cégnél. Itt ismerkedett meg az elektromos világítás problémáival, valamint elkészítette az első telefonkészüléket Werner von Siemens részére.

Három évvel később a párizsi Société Générale d'Electricité Procédé-nél dolgozott főmérnökként, ahol ívlámpák szerelésével foglalkozott. 1880 nyarán a bécsi Volksgartenben 40 ívlámpát szereltek fel Kremeneczky János irányításával, amelyeket két lokomobil által meghajtott generátor látott el elektromos energiával. A munka végeztével Bécsben maradt, és önállósította magát. Egy 1881-ben kifejlesztett váltóáramú generátorával az Első Elektrotechnikai Kiállításon Párizsban kitüntetést nyert.

Az Egger fivérek bécsi vállalata, Kremeneczky János, valamint a budapesti Egger Dávid 1882-ben megalapította Bécsben az Első Osztrák-Magyar Elektromos Világítási és Erőátviteli Vállalatot, amely Ausztria első erősáramú készülékeket előállító cége volt. Különböző dinamókat, és alkatrészeiket, valamint ívlámpákat készítettek. Kremeneczky János 1884-ben kivált a cégből, de az izzólámpa gyártás továbbra is az ő hatáskörébe tartozott. Új gyárat alapított Kremeneczky, Mayer és Társa Bt. néven, és átvette az Anglo-Austrian Brush Electrical Company-tól a szénszálas izzók Lane Fox szabadalma alapján működő gyártósorát, létrehozva ezáltal Ausztria első nagyüzemi izzólámpa gyárát. Ekkor a gyár már exportra is termelt. Az említett Bt. 1889-ben új gyárat épített Bécs IX. kerületében, ahol különböző erősáramú cikkeket és évente mintegy 100 000 izzót gyártottak. 1896-ban a nürnbergi Schuckert Művek felvásárolta a Bt.-t és Osztrák Schuckert Művek néven működtette tovább. Kremeneczky János műszaki igazgató lett az új cégnél, amely már 500 főt foglalkoztatott, de mivel nem fordítottak kellő figyelmet az izzólámpa gyártásra, ezért kivált. A gyártósort visszahelyezte a bécsi Severin utcában álló régi épületbe, és szénszálas izzók gyártásával foglalkozott. Ezek termelését sikerült teljesen gépesítenie.

elsotelepblog.jpg

1906-ban Kremeneczky piacra dobta az első, dr Kuzel eljárásával készült kolloid-volfrámlámpát. Egy évvel később már 2,5 millió izzó készült ebből a típusból. A régi gyárépület már kicsinek bizonyult, ezért a Dresdner úton új épületet építtetett, ahol már 7,5 milliós lett a termelés. Ezt követően kidolgozta a volfrám izzószálak húzással történő előállításának technológiáját.. 1911 végén a Budapesten, a VI. kerületi Eötvös u. 44-ben kereskedelmi irodát nyitott kolloid-volfrámlámpák értékesítésére.

1923-ban Kremeneczky hidrogénnel, valamint nemesgázzal töltött lámpákkal kísérletezett, és kifejlesztette ezek gyártási technológiáját is. Időközben a bécsi üzem már 1500 munkást foglalkoztatott. Ekkor Magyarországon a következő termékeket kínálták: törésmentes fémszálas égőket, kisfeszültségű fémszálas égőket, szénszálas égőket díszkivilágításhoz, valamint lámpákhoz való szerelvényeket. Kremeneczky 1913. június 1-jén Budapesten megalapította a Magyar Wolframlámpagyár Kremeneczky János elnevezésű fióküzemét ( a továbbiakban MWLGY-t ). A Váci út 74. sz. alatti épület egy részét bérelte, ahol 100 embert foglalkoztatott. Egy évvel az alapítást követően izzókon kívül már szárazelemeket, kapcsolókat, és különböző elektrotechnikai cikkeket állítottak elő. Az I. világháború alatt lőszergyártáshoz használatos cikkeket, elemeket, zseblámpákat, hőpalackokat, villanymelegítőket, és transzformátorokat is gyártottak. A háború alatt nem volt fennakadás az izzólámpák értékesítésében.

Az MWLGY 1917 február 17-én részvénytársasággá alakul át, nevét Magyar Wolframlámpagyár Kremeneczky János Rt-re változtatták ( a továbbiakban MWLGY Rt. ). Kremeneczky ezzel pontot tett egy négy éve tartó viszálykodás végére amit az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-vel folytatott ( EIV Rt ). A két részvénytársaság közötti szerződés szerint az MWLGY Rt. alaptőkéjének 50%-a az EIV Rt. tulajdonába kerül. Megállapodás született többek között gyártási korlátozásokról, valamint kereskedelmi csatornák összehangolásáról.

1930.jpg

Kremeneczky szeretett volna megszabadulni az EIV Rt.-vel kötött szerződés béklyóitól, ezért 1921 december 1-jén megalapította a Kremeneczky Művek Villamossági Rt.-t ( KMV Rt ), ahol világítástechnikai és elektromos erőátviteli berendezéseket gyártottak. Új vállalata számára egy kétemeletes épületet építtetett a Váci út 99-105. alatti telken. 1921-ben 1,8 millió izzót állítanak elő, ezzel megszegve az EIV Rt-vel kötött megállapodást. 1922-ben visszaszerzi az EIV Rt-től a részvényeit. Az ügylet további részletei ismeretlenek. A Váci úti épületre még egy emeletet ráhúznak, ide költözik az MWLGY Rt. is.

1924-ben az MWLGY Rt. 350 alkalmazottat foglalkoztatott Budapesten és október 1.-én saját kereskedelmi részvénytársaságot alapított ORION Villamossági Rt. néven. A szerző kutatásai alapján már 1923-tól ORION néven kerülnek forgalomba a termékek. Az ORION háromfejes védjegyét Bottlik József grafikus művész tervezte, amely az évek során kisebb-nagyobb átalakuláson ment keresztül, de lényegében megmaradt 2000-ig. Kremeneczky az elsők között kezdett elektroncsöveket gyártani, ezek ORION-ECHO, és ECHO néven kerülnek forgalomba. 1925 decemberében egy új osztályt hozott létre erre a célra, ahol 1 mérnök, 6 technikus, és 42 munkás dolgozott. Az első Magyarországon gyártott ORION rádiókészülék a 7023-as típus volt, amelyet a Rádióélet 1930. szeptember 12.-i számában említenek meg először (középső kép).

scan0057.jpg

A hangszórók gyártása 1927 februárjában kezdődött, és decemberre már a húszezredik ORION hangszóró elkészültét ünnepelték. A termelés háromnegyede exportra került. 1929 április 30-án Kremeneczky Bécsben 232 tisztviselőt és 1225 munkást, míg Budapesten 127 tisztviselőt és 730 munkást foglalkoztatott. Ugyanebben az évben beindította az ORION Rádióiskolát, ahol ingyenes, 3 hónapos esti tanfolyamokon oktatták a rádiókészítést, javítást és a készülékek kezelését. 1930-ban megkezdődött a rádiókészülékek gyártása, és exportja, a hangszórók napi termelése 200 darabra emelkedett. Az ORION-készülékeket Németországba, Norvégiába, Svédországba, Finnországba, Lengyelországba és Svájcba exportálták. 1930 szeptemberében napi 50 rádió készült.

1931 március 15.-én a osztrák WATT AG. átvette a bécsi üzem részvénytöbbségét, ezáltal hozzá kerül a társaság összes vagyona a szabadalmakkal, és a leányvállalatokkal együtt, de nem vette át a cég követeléseit és kötelezettségeit. Az Egyesült Izzó (Tungsram) viszont már 1918-ban megvette a WATT AG. adósságát, így megszerezte a komplett céget. A dróthúzó részleget bezárták, és a felszabadult üzemrészekben megkezdődött a röntgen csövek gyártása. A WATT AG. volt az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen röntgencső-gyártója.

Kremeneczky az 1934 október 25.-én, Bécsben bekövetkezett haláláig mindvégig igazgatósági tag maradt, és egészen 1943-ig használták közismert nevét a cég reklámjaihoz. Az MWLGY Rt. Magyarországon formálisan önálló maradt, és továbbra is ORION néven hozta forgalomba termékeit. Miután az Rt. a Tungsram tulajdonába került, a termékszerkezetet megváltoztatták, és egyre több rádió készült, amibe a Tungsram szállította a csöveket. 1932-ben indult be a futószalagon történő rádió-összeszerelés.

regireklam.jpg

Az ORION márkanév mögött álló ORION Villamossági Rt. nevét 1932-ben ERA Villamossági Rt.-re változtatták. A kereskedelmi statisztikák szerint 1932 és 1933 között 13874 darab rádiókészüléket értékesítettek, ennek 55%-a került exportra: Svédországba 2527 , Svájcba 1201 , Romániába 1167, Belgiumba 686, Egyiptomba 655, Jugoszláviába 647, Csehszlovákiába 512, Finnországba 144, Indiába 45, Bulgáriába 41, és egyéb országokba 68 db. Itthon 6181 készüléket adtak el, ami a teljes piac 14%-át tette ki.

1932-től a háború végéig a Tungsramnak volt egy telephelye Pozsonyban, ahol az Rt. által fejlesztett készülékeket szerelték össze. Ezen termékek megegyeztek a magyar ORION készülékekkel, de TUNGSRAM márkanévvel kerültek forgalomba, eltérés csupán a kávák külsejében volt. Az ORION rádiók egyik kiemelt export piaca Svájc volt ebben az időszakban, több mint 60 különböző modellt forgalmaztak itt. A vezető gyártók 1933 elején megállapodást kötöttek a rádiókészülékek áráról, és a kedvezményekről. Ez azt eredményezte, hogy nem kényszerültek árversenyre.

1933 és 1934 között már 20 963 darab rádió készült, és a hazai piaci részesedés 23%-ra nőtt. 1935 szeptemberében elkezdődött a neon reklámok gyártása. A gyár rádiós részlege a Váci út 77 szám alá költözött, a Váci út 99-ben ampullákat, gyógyszeres fiolákat, és hőpalackokat állítottak elő. 1936 őszén piacra dobták az ORION 55 típust, amiben addig itthon nem alkalmazott 6E5 varázsszemet használtak.

Az Rt. 1937-ben televíziós-labort létesített, és június 21.-én próbasugárzás keretében a Tungsram T betűjét, és Miki Egeret közvetített. A televíziókhoz szükséges csöveket a Tungsram, a készülékeket az ORION szállította volna, ám a háború kitörése miatt a dolog nem jött össze. Ugyanebben az évben a vezetőség leányvállalatot alapít Belgrádban. Ebben az üzemben itthonról szállított alkatrészekből raktak össze készülékeket. Norvégiában egy külkereskedelmi cég 7000 db ORION rádiót adott el. A hazai rádiópiac 1938-ban a következőképpen oszlott meg: ORION 34% ;PHILIPS 32%; STANDARD/EKA 17%; SIEMENS 11%; TELEFUNKEN 6%. 1939-ben Hollandiába is elkezdődött az export, pedig ott aztán igen erős konkurencia volt jelen a PHILIPS személyében.

hopalack.jpg

1938-ban készül el az első lemezjátszós zeneszekrény az ORION 99G. Az ORION, a STANDARD, a PHILIPS, és a TELEFUNKEN 1939 elején a német DKE38 (német kis néprádió) alapján elkezdte a "Néprádió" gyártását. Ennek előállítási költsége 57,30 pengő volt, amit a kormány, a posta, és az áramszolgáltatók támogatása nyomán csak 48 pengőért forgalmaztak. Az 1940-41-es üzleti évben az Rt. (ORION) összesen 52 386 darab készüléket állított elő 29 különböző típusból, közülük hatot egyedi gyártásban (prototípusok). A magyar rádióipar az 1940-es évekig már évi 100.000 db készülék gyártására fejlődött és ennek felét az ORION készítette.

1941-ben megvásárolják a REMIX rádióalkatrészeket gyártó céget. A REMIX márkanevet továbbra is használják. Ugyanebben az évben még az Oriont hadiüzemmé nyilvánítják. 1942-ben a vállalat részesedése a rádióexportot lebonyolítók körében, a világpiacon, a 25-30%-ot teszi ki. Az 1942/43-as üzleti évben a következő termékekből állt az ORION választéka: rádiók, rádióalkatrészek, hangerősítők, hőpalackok, fényreklámok, izzólámpák, kerékpár dinamók, gramofonmotorok, vasalók, kávéfőzők, gyorsfőzők, melegítő takarók, és gyógyszerészeti üvegáruk.

orionmix.jpg

A Németországból hazánkba irányuló rádió export olyan mértékű lett, hogy az ORION, PHILIPS, STANDARD, TELEFUNKEN és SIEMENS cégek elhatározták, hogy megakadályozzák az olyan készülékek behozatalát, amelyeket Magyarországon is azonos kivitelben gyártanak. Létrehoztak egy irodát, ahol minden importált készülék leírása megtalálható volt. 1944-ben az ORION 23 különböző típusú rádiót kínált a törpeszupertől a zeneszekrényig, az izzólámpák gyártását viszont beszüntették.

2013-ban került elő egy elveszettnek hitt reklámfilm nitro-kópiája, amely az ORION számára készült. A jellegzetes háromarcú emblémát szinte mindenütt ismerték, és hogy a magyar cég a kor egyik vezető világvállalata volt, jól mutatja, hogy a stop motiont és rajzfilmet kombináló kisfilmünk animált földgolyóbisát szinte ellepik a rádióantennák. Köszönjük retrohirado csatornának a feltöltést.

A következő részben napjainkig követhetjük a gyár történetét.

Még egy kis érdekesség, egy hazai gyűjtőt 2004-ben megkerestek e-mailben Peruból, hogy 3 db eredeti csomagolású ORION R-629-es (1961) rádiót tudnának neki felajánlani kedvező áron. Az ügylet sajnos a horribilis szállítási költségek miatt nem jött létre, de az R-629-es valójában egy VIDEOTON rádió. Hogy került Peruba ORION márkajelzéssel? Ez is kiderül a következő részből. A képre kattintva videót is láthatunk, ami Limában készült.

peru.jpg

 

Gunter Cramer írása alapján (Rádiótechnika)

Képek forrása: Selyem Tóth Sándor (radiohistoria.hu), Perneky Sándor (radiomuzeum.hu)

Ahol élőben is megtekinthetőek régi ORION készülékek: radiomuzeum.hu

 

Az ORION története I.rész Tovább
Észlelés a radar előtt

Észlelés a radar előtt

A radar feltalálása előtt is észlelni kellett valahogy az ellenséget

A radar szó a “Radio Detection and Ranging” rövidítéséből származik, és azt jelenti, hogy a készülék a rádióhullámok visszaverődésének érzékelése segítségével fedezi fel a célpontot, és térképszerűen ábrázolja a tárgyak térbeli helyzetét. A radar felfedezése a második világháború előtti időszakra esett. 1939-re Nagy-Britannia déli és délkeleti partvonalán kiépült egy radarhálózat. A repülőgépeket nagy távolságból észlelő rendszer felbecsülhetetlen volt a szigetország védelmében.

A háború alatt Magyarországon Bay Zoltán és kutatócsoportja több rádiólokátort fejlesztett ki. A radarkísérletekben 1943-ra odáig jutottak, hogy a Dunán közlekedő uszályokat 16 km-es távolságból tudták észlelni, a háború végére pedig olyan radart telepítettek a János-hegyre, mely Székesfehérvár térségéből kimutatta az ellenséges repülőket. Tulajdonképpen ennek a katonai fejlesztésnek lett „mellékterméke” a Hold-radar kísérlet. A magyar tudósok egy csoportjának Bay Zoltán vezetésével 1946. február 6-án sikerült a Holdra mikrohullámú jelet küldeni és onnan a visszavert jelet érzékelni. Rádiótechnikai eszközből kibocsátott mikrohullámú jellel először sikerült megmérni a Hold - Föld távolságot.

Ez mind szép, de előtte hogyan észlelték az ellenséget? A következőkben olyan archív képek láthatóak, amelyek a radar felhasználását megelőző időkben készültek. A képeken látható eszközök a XX. század elején alkalmasak voltak repülőgépek, és harci járművek távoli észlelésére az emberi fül segítségével.

01r_1.jpg

02r.jpg

 03r.jpg

04r.jpg

05r.jpg

06r.jpg

07r.jpg

08r.jpg

09r.jpg

10r.jpg

11r.jpg

12r.jpg

13r.jpg

14r.jpg

15r.jpg

16r.jpg

17r.jpg

18r.jpg

Voltak fixen telepített eszközök is, amik a maradványait mai napig meg lehet tekinteni. Az angliai Denge helységben 1920 környékén építették az alább látható akusztikus radarokat. A tenger felől érkező repülőgépeket szerették volna előre jelezni velük, de nem bizonyultak elég hatékonynak.

126917843_477899940e_o.jpg

dungeness99.jpg

forrás: Kollár Ernő-Virtuális Rádiómúzeum

 

Észlelés a radar előtt Tovább
A BRG másik arca

A BRG másik arca

A Budapesti Rádiótechnikai Gyár története 2. rész

A BRG-ben nem csak magnetofonok készültek

13434711_ece1bb5d2d58c8010b7d5221d9fb7770_m.jpg

Az első részben szó volt a gyár történetéről, és ismertebb gyártmányairól. Nézzük mi készült még a BRG-ben. Az ötvenes évek első felében a nagyobb vállalatokat a tervgazdálkodás keretében, a fő profiljuktól teljesen eltérő közszükségleti dolgok gyártására kötelezték. A BHG-ban például bakelit vázas lendkerekes kisautók készültek, a BRG elődjében, a Vörös Szikra gyárban pedig modellvasút. Egyes források ezt az akkori játékhiánnyal indokolják, mások pedig fedő tevékenységként emlegetik, a gyár hivatalos történetében pedig az útkeresés időszakának jelölik.

vasuz.JPG

A képen H0 méretű játékvasút készlet látható, amely tartalmazott egy három tengelyes villanymozdonyt, 5db két tengelyes tehervagont, 2db léc szállító vagont, amin fából készült rakomány volt, 1db rakoncás kocsit, 1db darus kocsit és egy nyitott tehervagont, valamint síneket. A Vörös Szikra gyárban készültek katonai rádiók is, valószínűleg szintén az útkeresés jegyében, mert később ezt a profilt más cégek vették át. A lenti képen látható R-30 adó, és R-30 vevő 1954-ben készült. A tervezésben, és a gyártásban közreműködött a BHG és a Telefongyár is.

r30katonai.jpg

1955-ben elkészült az első diszpécser rádiótelefon, az FM-10 típusú egy csatornás URH adó-vevő, amely a gyártás bevezetése után „traktorrádió” néven vált ismertté.

brg_fm10.jpg

1957. január 1-i határnappal az újraalakított "Budapesti Rádiótechnikai Gyár" tevékenységi körei az alapítólevél szerint:

- Rádióadó- és ipari nagyfrekvenciás berendezések 5 kW-ig

- URH adó-vevő berendezések

- Magnetofonok

- Hajózási elektromos berendezések

Speciális, nehéz és profilidegen feladatok operatív gyors megoldását gyakran adták ki számára. Ennek keretében kapott a vállalat megbízást például az Elektromechanikai Vállalat (EMV) által fejlesztett, az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon aranyérmet nyert ionoszféra kutató berendezés legyártására. Az IRX készülékekből 2 darab készült az EMV-nél, valószínűleg ezek kerültek a Meteorológiai Intézetbe. Miután 1958 elején 10 darabra érkezett megrendelés, az iparigazgatóság úgy döntött, hogy ezt a sorozatot már a BRG-nek kellett elkészítenie az óbudai Polgár utcában.

ionoszfer.jpg

Van pár dolog, amiről nagyon kevés információ maradt fenn. Gyártottak például elektromos hajócsengőt, aminek a beszerelését a BRG szakemberei végezték, akár tengerjáró hajókra is. Készítettek gőzcsöves akkumulátortöltőt, és elektromos edzőkemencét is. Fegyveres szervezeteknek (belügy, katonaság stb) gyártottak megfigyelőeszközöket, de erről nagyon kevesen tudtak a gyár dolgozói közül. A belügyminisztérium ügynökeinek gyártott megfigyelő készlet 4 részből állt :

- hason lévő adóvevő, 9 voltos akkumulátorral működött

- mellény antenna (vállon szíj)

- rezgőjelző (akkor rezgett amikor őt hívták)

- gégemikrofon

A rezgő hívásjelző mellé egy olyan különleges kezelőcske is volt, ami elfért a tenyérben, és egy gomb meghatározott irányú mozgatása adta a "parancsokat" a rádiónak.

A BRG az 1959-ben az ipari profilrendezés kapcsán a Beloiannisz Híradástechnikai Gyártól (BHG) átvette az URH-FM műsorszóró adóberendezések fejlesztését és gyártását, valamint a szovjet és jugoszláv viszonylatú szállítási kötelezettségek teljesítését.

1961-ben a BRG a Szovjet Gázipari Főigazgatóság (GLAVGAZ, majd GAZPROM), később a Szovjetunió Villamosenergetikai Minisztériuma (GLAVENERGO, majd MINENERGO) igényére komplex szolgáltatású (beszéd- és távkezelt jelzésátvitel) célját szolgáló URH rádiótelefon hírhálózatok alapkészülékeinek, és rendszertechnikáinak kifejlesztését végezte, majd nagy sorozatú gyártását folytatta sok éven keresztül. A hálózatokban már az azokkal egyidejűleg fejlesztett FM 10-160 típusú URH adóvevő alapkészülékek működtek.

A hazai nagy cégek rádióhálózatának 95%-át a budapesti székhelyű vállalat termékei alkották. A BRG első nagyobb szériában gyártott adóvevője az FM40-160 és az FM10-160 volt. Ekkoriban a magyarországi félvezetőgyártás (tranzisztorok, diódák stb.) még igencsak gyerekcipőben járt. Ennek köszönhetően a készülékek megbízhatósága is igen alacsony szinten ketyegett, még azt figyelembe véve is, hogy az előbb említett típusok mind a dániai Storno cég CQM19-25 és CQM612 típusainak pontos másolatai voltak. 1974-től kezdődött az első igazán sikeres, megbízható és nagy darabszámban exportra is készülő teljesen tranzisztoros URH adóvevő gyártása, ez volt a FM10-164 (TITÁN) elnevezésű készülék, ami a lenti képen is látható. Változatos távkezelőkkel rendelkezett, amelyről a készülék valamennyi funkciója táv-kezelhető. Beépített szelektív hívóval, igény szerint titkosítóval, valamint ütés-, por- és vízálló vasúti kezelővel is készítették. Meglepő módon ez pedig a Storno CQM600-hoz hasonlított erősen.

brg_fm10-164.jpg

A BRG logót Sajdik Ferenc karikaturista tervezte, pályázatot írtak rá ki és az övét ítélték a legjobbnak. Sok élsportoló dolgozott a BRG-ben.

A BRG látta el rádiókkal a rendőrséget is a 70-es és a 80-as években. Egyik legismertebb darab a Maros, vagy "hasábrádiónak" is becézett modell. A készülék igen "brutális" kivitelű volt, simán be lehetett verni egy szöget vele. Ütésálló fém házba szerelték gumitömítéssel ellátva, tehát még vízálló is volt. A szerkezet a 70-es évek magyar elektronikai iparának csúcsteljesítményét képviselte. Kifejlesztésében a BRG mellett részt vett a MEV (Mikroelektronikai Vállalat), illetve a HIKI is (Híradástechnikai Kutató Intézet). A rádió ma már természetesen elavultnak számít. Akkoriban még nem használtak a mai értelemben vett IC-ket, ezért ún. vékonyréteg-moduláramkörökkel épült föl. Ezek lényegében apró lapkákra ültetett áramkörök, műgyantával leöntve. Ez a megoldás annak idején jónak számított, hiszen megkönnyítette a javítást, ma már ezek az alkatrészek szinte beszerezhetetlenek. A rádió, a nem szakértő kezelők miatt (rendőrség) csak a legszükségesebb kezelőszervekkel rendelkezik: (még hangerőszabályzó sincs rajta kivezetve....). Készült ún. "külső kezelős" változat is, amelynél nem beépített mikrofon volt beszerelve, hanem külső kézibeszélőt kellett csatlakoztatni.

marosok.jpg

A rádiót eredetileg egy 300mAh-s ezüst-cink akkumulátorral használták, ami már akkoriban is kevésnek bizonyult. Mivel nem állt rendelkezésre nagyobb kapacitású akkumulátor, ezért a készülék úgy lett tervezve, hogy készenléti üzemmódban egy áramkör 0,5 s-enként "bekapcsolja" a vevőt. Amennyiben adást érzékel, úgy bekapcsolva marad, egyébként újabb 500 ms-ra kikapcsol. Ezzel a "trükkös" megoldással sikerült az áramfelvételt a tizedére csökkenteniük. A MÁV-nál használtak olyan elemtartót, amibe két darab 4,5V-s laposelemet lehetett betenni. A lenti képen rendőrségi LADA gépkocsiban rendszeresített FM303-160D adó-vevő, ami a csomagtartóban kapott helyet, és a hozzá tartozó GK303-as kezelő látható. Természetesen ebből is volt többféle verzió.

2105rendor.jpg

Voltak persze kevésbé "brutális" adó-vevő készülékek is, amit békésebb szervek használtak, mint a lenti képen látható "visszhang" nevezetű, AM01-27 típusjelű polgári CB sávon üzemelő rádió. Az ilyen jellegű termékek kereskedelmi forgalomban nem voltak a maguk idejében, hiszen a hatalom nem szerette ha az emberek kommunikálnak egymással, bár lehallgatható lett volna ez is valószínűleg. A legtöbb darab a rendszerváltásnak nevezett ámokfutás után került leselejtezésre, így jutottak hozzá a rádióamatőrök és a gyűjtők.

visszhang02.jpg

Az URH rádiótelefonok termékcsoportjában az adóvevő alapkészülékek FM 300-as típuscsaládjának bevezetése mellett a rendszertechnikai fejlesztések váltak mind hangsúlyosabbá. A trönkölt (többszörös csatornahozzáférésű) rádiótelefon hálózatokon egyidejűleg több beszélgetés és jelzésátvitel valósítható meg. Az MRKB jelű hálózat 8 rádiócsatornája mintegy 450 mozgó, vagy helyhez kötött állomás beszéd-összeköttetését tudja kiszolgálni 5%-os hívásveszteséggel. Ennek az elsősorban zártcélú (diszpécseri) URH hálózatnak mind belföldi, mind külföldi fogadtatása kedvező volt. Megemlíthető például az 1973-ban Budapesten üzembe helyezett MRKB hálózat, amely a 2010. évi kikapcsolásáig használatban volt, valamint az 1980-as olimpiai játékok Tallinban megrendezett vitorlásversenyeinek lebonyolításához szállított MRKB hálózat. Az akkori hazai és a környező országok szűkös telefonellátottságának javításához a BRG a VH. … típusú egycsatornás URH telefonvonal pótló készülékpárok kifejlesztésével és szállításával járult hozzá. Ezek lehetővé tették telefonelőfizetők csatlakoztatását a nyilvános távbeszélő hálózathoz olyan helyekről is, amelyek fizikai érpárral még nem rendelkeztek. Az igénybevehető rádiócsatornák jobb kihasználása érdekében a BRG trönkölt többcsatornás URH hálózat típusokat hozott létre (CD-R, CLS, CD-T), amelyek piaci fogadtatása szintén sikeres volt.

abc80_white_1.jpg

1981-82-ben állami megrendelésre 112 db ABC 80(Advanced BASIC Computer 80) számítógép (amit a svéd Dataindustrier AB (DIAB) vállalat fejlesztett ki, és a Luxor AB gyártott Svédországban) érkezett Magyarországra az iskolaszámítógép program keretében. Bolti forgalomba nem került.

Ezt a gépet később licenc alapján BRG ABC 80 néven gyártotta Magyarországon a BRG. Ennél a változatnál a billentyűzet műanyag borítását fémből készült házra cserélték le. Az eredeti egymagnetofonos változatot a BRG később kétmagnetofonosra cserélte. Lemezegységet Magyarországon csak nagyon kevés helyen használtak. Az ABC 80 megbízható, ritkán elromló számítógép volt, különösen az eredeti egykazettás kivitelben. A maga korában szokatlan módon az ABC 80 képes volt a legfontosabb ékezetes betűk (á, é, ö, ü) megjelenítésére is. A Luxor cégnek megérte átadni gépe központi egységeit, cserébe a magyar BRG szállította a számítógéphez a Jánosi Marcell-tervezte kitűnő minőségű adatmagnókat. A 16 KB RAM főtárral épült ABC 80 számítógépen egy nemzedéknyi ifjú műszaki értelmiségi ismerkedett meg a BASIC nyelvvel. A géphez Hack Frigyes munkája révén adtak ki oktatói, programozói füzetsorozatot. Néhány ezer darab készült belőle, a kiegészítőkkel együtt 3000millió forint összértékben.

1969-ben - indította a BRG a gyorsan iparosodó Salgótarjánban azt a beruházását, melynek I. lépcsőjének befejeztével lehetővé vált, hogy 1972 novemberében egy olyan igen korszerű vidéki gyáregységet nyithasson meg, mely - 80%-ban gépi berendezésekkel és műszerekkel - az URH-rádiótelefonok és hírhálózatok zárt ciklusú, korszerű technológiájú gyártását tudja biztosítani az állandóan emelkedő volumenű igények mellett. Ez a részleg bírta legtovább, egészen 1998-ig, utána felvásárolta a Videoton. Még egy kisfilm is található róla a videó megosztó oldalon. Köszönjük meg Fekete Sándornak, aki feltöltötte.

 Forrás: Kollár Ernő: A BRG története ; Mindenkilapja.hu ; Autonavigator.hu ; Garázs Audio ; Wikipédia ; Jánosi Marcell önéletrajza ; oldradio.tesla.hu ; Pataki Tamás HA5BRG

 

A BRG másik arca Tovább
2 motor = 1 autó

2 motor = 1 autó

Lane Splitter egy olyan autó, amely gombnyomásra könnyen szétválasztható, és két fedett motorkerékpár lesz belőle.

lane-splitter-concept-car-transforms-into-two-motorbikes-5.jpg

Mark Wilson fejéből pattant ki az ötlet, amiben fantáziát látott az Argodesign. A feltaláló szerint társadalmi igény van egy ilyen járműre, amely magában foglalja az egyszemélyes városi közlekedésre alkalmas eszközt, és a sportos kisautót.

lane-splitter-concept-car-transforms-into-two-motorbikes-7-610x343.jpg

Az összekapcsolás, és a szétválasztás egy automatizált dokkoló egység segítségével történik. Csatlakozó található elöl és hátul az összeilleszthető oldalain a motorkerékpároknak. Az elektromotorok összehangolása sem egyszerű feladat, hiszen a járműnek a kapcsolódás után autóként kell viselkednie.

lane-splitter-concept-car-transforms-into-two-motorbikes-9-610x343.jpg

Az április elején megrendezett New Yorki Auto Show-n már be is mutattak egy mintapéldányt. Annyi biztos, hogy nem lesz egyszerű bevezetni a piacra ezt a koncepciót.

lane-splitter-concept-car-transforms-into-two-motorbikes-8-610x343.jpg

Argodesign

2 motor = 1 autó Tovább
Szuper találmányok áprilisban

Szuper találmányok áprilisban

Ezek bizony nem áprilisi tréfák, komoly fejlesztésekkel találkozhatunk ebben a hónapban is. A részletekért kattints a képre! A szuper találmányok rovatban általában olyan dolgok szerepelnek, amik nem kapnak nagy hírverést, de ígéretesnek tűnnek. Persze becsúszhat néha 1-2 komolytalan próbálkozás is.

1. Mini vízi erőmű töltheti az eszközeidet

Aki áramló víz közelében jár, annak van egy új opció: a Blue Freedom vízenergia Generátor. Erdei séták alkalmával amíg megpihenünk, feltölthetjük eszközeinket segítségével. 5W leadására képes, és 2015 októberétől lehet megvásárolni, bár a termék jelenleg finanszírozókat keres a Kickstarteren.

blue-freedom-hydropower-generator-798x350.jpg

2.  Ez a kamera bárminek megmutatja a kémiai összetételét

Ez az úgynevezett  hiperspektrális képalkotó kamera lehetővé teszi, hogy egy kép alapján meghatározzák valaminek a kémiai összetétele. Egy miniatürizált optikai komponens szükséges hozzá, amit most fejlesztenek arra a szintre, hogy a sorozatban gyártott okostelefonokba is beépíthető legyen. Ez év júniusáig szeretnék az első prototípust elkészíteni.

unispectral-_-take-a-picture-and-find-out-what-anything-is-made-up-of.jpg

3. Távirányítású Pterosaurus

Ez a játék ugyanúgy repül a levegőben csapkodó szárnyakkal, mint az őslény amiről mintázták. 15-20 perc repülési időre képes teljesen feltöltött akkuval, és 500 méter a hatótávolsága. 400 dollárért hamarosan megvásárolhatja, aki riogatni akarja vele a szomszédokat.

rc-flying-pterodactyl-_-the-horror-and-fun-769x350.jpg

4. TIKO az olcsó 3D-s nyomtató

A legtöbb 3D nyomtató terjedelmes, drága, nehéz összeszerelni, és könnyen megsérülhet. Tikonak az egész kerete egy darabból áll, és könnyen gyártható. Hihetetlenül jó tulajdonsága még, hogy vezeték nélküli, tud nyomtatni szinte bárhonnan, akár okostelefonról is, és csak 1,7 kg. Kickstarter kampány keretében fejlesztik ezt a költségkímélő gyártási technikát. Azt ígérik, hogy idén novemberben már 179 $-ért kapsz egy Tiko nyomtatót, és hozzá egy szabványos 1 kg-os ABS tekercset 1,75mm szálátmérővel.

tiko-3d-printer-is-a-unibody-printer-610x292.jpg

5. Hátizsák babakocsi

OmniO Rider egy babakocsi, amit nagyon gyorsan össze lehet csukni, és felvehetjük, mint egy hátizsákot. Nagyon praktikus, és annyira szakszerűen van kialakítva, hogy megnyerte a brit év találmánya díjat tavaly. Jelenleg támogatókat keres az Indiegogo oldalon.

omni6-610x471.jpg

 

Szuper találmányok áprilisban Tovább
Volt egyszer a magyar motorkerékpár gyártás

Volt egyszer a magyar motorkerékpár gyártás

pannonia-p20-left-side.jpg

A magyar motorkerékpár-ipar sok évtizedes múltra tekint vissza. A fejlettebb iparral rendelkező országokkal szemben mindig is hátrányt jelentett, ha valaki Magyarországon akart bármilyen gépjárművet előállítani, mert hiányoztak az ehhez szükséges gépek és gyártási eljárások. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – a magyar motorkerékpárt építő úttörők nem voltak időhátrányban a nemzetközi viszonylatban.

Az akkoriban sűrűn rendezett világkiállításokra eljutottak a hazai elméleti és gyakorlati szakemberek is. Saját elgondolásaikat kiegészítve az ott látottakkal, számos újdonságot adtak a világ gépjárműiparának. A belsőégésű motorok üzembiztos működésének két legfontosabb alapproblémáját is magyarok oldották meg. Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz és Zipernowsky Károly, a Ganz-gyár mérnökei voltak. Az általuk 1885-ben szabadalmaztatott transzformátor tette lehetővé a nagyfeszültségű szikragyújtást.

motor1.jpg

Bánki Donát az akkori József Nádor Műegyetem tanára és Csonka János az egyetem műhelyfőnöke volt. Az általuk 1893-ban szabadalmaztatott porlasztó oldotta meg a tüzelőanyag legcélszerűbb adagolását. Kevesen tudják viszont, hogy a nagy ötletet Csonka János az utcán egy virágárus lánytól vette. A hölgy hasonló eszközzel párásította növényeit az elhervadás ellen. Világraszóló eredményeikért és munkásságukért méltán lehetünk büszkék rájuk!

A magyar motorkerékpár iparról sajnos már csak múlt időben beszélhetünk. Ez a múlt azonban igen sokszínű volt. A XIX. század utolsó éveiben és a XX. század első két évtizedében Magyarországon sorozatgyártás nem volt. A néhány magyar úttörő próbálkozástól eltekintve főleg a monarchia területéről érkeztek hozzánk nagyobb számban osztrák és cseh gépek. Az első világháború szele aztán ezeket is elsodorta.

1895-ben a Ganz-gyárban elkészült egy kéthengeres kétütemű gép. Az erőforrás, lendkereke nem lévén, járműhajtásra alkalmatlannak bizonyult, ezért fejlesztésével meg sem próbálkoztak. Motorkerékpárok sorozatgyártására az 1920-as években történtek Magyarországon az első próbálkozások. Ekkora már volt fizetőképes vevőkör. A magyar gépeknek azonban meg kellett küzdeni a külföldi vetélytársakkal, főleg német és angol gyártók alkották a kínálat zömét.

Az első szériában készült magyar motorkerékpár Lőrincz Béla nevéhez fűződik. Saját fejlesztésű gépei azonban nem voltak életképesek, és néhány év múlva felhagyott a gyártással.

Nagyobb szerencsével jártak a Méray fivérek. A háború után felvásároltak mindenféle roncs motorkerékpárt. Ezek motorjait saját szerkesztésű erősebb – egyenes csövekből álló – vázba helyezték. Az ötlet bevált és az összes jármű gazdára talált. Ekkor elhatározták, hogy gyárat alapítanak. Ez 1923 elején történt és 1948-ig – az államosításig – működött. Saját vázaikba főleg angol motorblokkokat szereltek 175 cm3-től 1000 cm3-ig.

motor2.jpg

Magyarország másik ismert motorkerékpár gyártója a második világháború előtt a csepeli Weis Manfréd (WM) volt. Ők a világgazdasági válság után, 1931-ben kezdtek sorozatban kismotorkerékpárokat gyártani. 100 cm3-es modelljeik igen népszerűek voltak.

A 30-as években többen próbálkoztak ilyen kategóriájú kismotort gyártani, több-kevesebb sikerrel. Az ismertebbek, mint a Mátra kismotor gyártása Urbach László Budapesten található kereskedésének pincéjében indult meg. Készült 100 és 123 cm3-es motorral is Mátra, s a konstrukciókat tökéletesítendő minden versenyen elindultak. Az első magyar kismotoros Grand Prix-t győztesként fejezték be a Mátrák, s 1939-ben a Millenáris pályán 87,7 km/h átlagsebességgel pályarekordot értek el. Ezek után több külföldi lap is megemlékezett a Mátráról, sőt a német Sachs gyár képviselője is ellátogatott oda. Urbach Lászlót 1944-ben politikai nyomásra eltávolították az üzem éléről. A háború után az államosítást a Mátra sem kerülhette el. Ám Urbach László szakértelmére az „új” politikai rendszernek is szüksége volt. Urbach többek között a Berva megalkotásában is részt vett.

motor3.jpg

Mátra

A második világháború után az újjáéledő próbálkozásoknak az 1948-as államosítás vetett véget. Politikai döntés értelmében motorkerékpárt csak Csepelen készíthettek. Ebben az időben szerkesztették a híres 100-as, majd 125-ös Csepeleket. Ezekkel számos nemzetközi versenyen is sikerrel szerepeltek.1950-ben a WM márkanév Rákosi Mátyás nevére változott. Ekkor kezdték gyártani a 250 cm3-es Csepeleket.1954-ben a 125-ös Csepel gyártást átadták a Danuvia Szerszámgépgyárnak, ahol egészen 1968-ig, a gyár bezárásáig fejlesztették tovább. Ettől kezdve Csepelen csak 250 cm3-es motorokat gyártottak. Szintén 1954-ben új típusú motorkerékpárokat hoztak forgalomba, melyet ettől kezdve Pannónia márkanév alatt árusítottak. Ezek több változatban készültek.

motor5.jpg

Csepel 125

1956-ra esik a csepeli motorkerékpárgyár legnagyobb sportsikere. A franciaországi 24 órás versenyen, a Bol d’Or futamon a Mogürt külkereskedő cég két magyar versenymotort állított rajthoz a 250-es kategóriában. A Kurucz György-Reisz János alkotta kettős kategóriagyőzelmet szerzett, míg a Cserkúti László -Szűcs László páros harmadik lett.Itt gyártották még az 1960-as évek elején a Tünde nevezetű 175 cm3-es robogókat is.Ugyancsak ebben az időben gyártották az 50 cm3-es Panni kisrobogót.

22_1.jpg

Panni

A nyugat-európai divatot követve megpróbálkoztak segédmotoros kerékpár, moped és törperobogó gyártásával is. Ez utóbbi volt a rövidéletű Panni, amely Csepelen, de nem a Motorkerékpárgyárban készült, hanem Csepel Kerékpárgyárában. Az esztétikusan kialakított burkolat és a kisméretű kerekek a robogóktól elvárható kényelmet és motorozhatóságot nyújtották.

motor6.jpg

Pannónia TLF

1968-ban kezdték meg a kéthengeres motorkerékpárok gyártását Csepelen. Ez az év volt az új gazdasági mechanizmus bevezetésének éve. Durva leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a piaci viszonyok alkalmazására tettek kísérletet az államszocializmus tervgazdaságos viszonyai között. A motorkerékpárt a maximált árkategóriába sorolták, az árát nem lehetett emelni. A T5 2500 forinttal lett olcsóbb, azaz 13500 forintba került, míg a p10-est 16500 helyett 14300 forintért lehetett hazavinni. A nyersanyag- és energiaárak azonban egyre emelkedtek, nem beszélve a bérköltségekről. A Motorkerékpárgyár szinte megoldhatatlan csapdahelyzetbe került. Az év végén piacra dobták a P20-at. A kéthengeres motorkerékpár rosszkor érkezett. Túl drága volt, a szovjetek nem kértek belőle. Készült néhány módosított változat, de végül a Csepel Művek vezetősége döntött, s 1975 őszén a Motorkerékpárgyár beszűntette a termelést. A Motorkerékpárgyár beolvadt a Kerékpárgyárba, amely Jármű- és Konfekcióipari Gépgyár néven folytatta a működését egészen 1987-ig.Közel 700,000 motorkerékpár készült Csepelen.

motor7.jpg

Pannónia P20

Sokan nemzeti tragédiaként fogták fel a magyar motorgyártás bedőlését. Felesleges belemenni a szocialista nemzetgazdaság működésébe, de volt alapja a termelés felfüggesztésének, igaz, nagy adag akarattal és korszerű piaci gondolkodással menthető lett volna a Pannónia. Kende Márta filmje ezeknek a napoknak állít emléket. A film vágatlan kiadását sajnos bemutatása előtt elgáncsolták a cenzorok. Nem véletlen, ez egy óriási kérdőjel, amely a hazai politikusoknak szegezi a kérdést: miért? Az, hogy most megnézhető, az, hogy felkerült az internetre, csak a hazai veteránszerető embereknek köszönhető, hisz ők buzdították a riporternő fiát, hogy ásassa elő a filmgyári archívumból. Aki egy kicsit is szereti a magyar motorokat, nézze meg a filmet. Szomorú, de igaz. A gyárat túlélte a rajongók szeretete, amely máig töretlen, sőt romantikája évről-évre erősebb.

Krámli János

 

Volt egyszer a magyar motorkerékpár gyártás Tovább
Budapesti Rádiótechnikai Gyár

Budapesti Rádiótechnikai Gyár

A Budapesti Rádiótechnikai Gyár története I. rész

 

A BRG elődje a Vörös Szikra Gyár volt. A vállalatot 1953. január 1-i hatállyal alapították. A gyár szervezését a Magyar Adócsőgyár keretén belül kezdték el, a munka ideiglenesen a Béke tér 3. számú romos állapotú kis üzemben kezdődött meg Vörös Szikra Gyár névvel. Még ebben az évben Óbudára, a Polgár utcába költözött át a cég. A vállalat profilját különféle teljesítményű rádióadó berendezésekben, mikrohullámú berendezésekben és ipari nagyfrekvenciás berendezésekben jelölte meg az alapító okirat. 1954-ben a létszám jelentősen megnövekedett a profilbővítés következtében. A cégbe olvadt a Villamossági és Kábelgyár Gyengeáramú gyáregysége, a Magyar Adócsőgyárból az ipari nagyfrekvenciás berendezések részlege, az Elektromechanikai- és Töltőberendezések Gyárát megszüntették és teljes létszámával a Vörös Szikra Gyárhoz csatolták. Az első ismert termékük az M1 típusú Vörös Szikra elnevezésű orsós magnetofon volt, amely az első hazai orsós magnetofon is egyben. A fejlesztést nem úgy kell elképzelni mint manapság. Lelkes amatőr gárda jött létre az összeolvadásokkal, tapasztalat nélkül mindent ki kellet kísérletezni meg "faragni", de hatalmas lelkesedéssel sikerült, olyannyira hogy a készülékből még ma is vannak működő példányok, persze csak a gyűjtők féltve őrzött kincsei között.

vorosmambo.jpg

Ezután közel egy éven keresztül a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) "V" gyáregységeként működött tovább. Az összevonás nem javította a működési eredményességet, ezért a céget 1957. január 1-i határnappal "Budapesti Rádiótechnikai Gyár" - BRG néven ismét önálló vállalattá alakították át. Az alapítólevél szerint az új üzem tevékenységi körébe tartozott a magnetofonok gyártása is. A cég intenzív fejlesztési munkába kezdett, és saját ez irányú tevékenységén kívül néhány licensz vásárlásával is igyekezett megteremteni a külföldi átlag színvonal elérési lehetőségét. A BRG néhány év alatt az iparág egyik kulcsvállalata lett. 1960-ban az osztrák Stuzzi cégtől vásárolt licensz alapján megkezdődött az M5, M5/a típusjelű „Mambo”, az első ténylegesen sikeres közszükségleti magnetofonok sorozatgyártása (65 ezer darab, felső képen jobbra). A BRG magnetofon profilja valójában az M8 „Calypso” háromsebességű magnó 1961-62. évi önálló fejlesztésével és gyártás bevezetésével indult. E típus futóműve - mivel a fejlesztésnél a BRG technológiai adottságait maximálisan figyelembe vették - szolgált a további évek folyamán az orsós magnók alapjául.

m4revue.jpg

Az M8-cal párhuzamosan futott az M10, amely a negyedsávos változat volt, ezután jött az M9 és ennek negyedcsíkos verziója az M14, majd az M20 és M40. Az alaptípust a Quelle bolthálózat is forgalmazta M2 és M4 Revue néven, ami azt bizonyítja, hogy a készülékek korszerűek voltak a maguk korában. Az orsósról a kazettás magnók időszakának átmenetére a BRG kifejlesztette az M11 (lent balra) típust, ami két magnófajta egyedülálló kombinációja volt. Létezett még egy sztereó modell is az M12 (lent jobbra), de ez már nem került ki a boltokba, mert egy érthetetlen KGST döntés nyomán más országokhoz került az orsós magnó gyártás.

m1112.jpg

Mellékes munkában egy szekrénybe építve készítették az első 24 órás jeltároló berendezést a repülőtér kérésére. Ezt meglátták az oroszok, és rendeltek belőle. Így alakult ki egy újabb főprofil, az automatikus beszédnaplózás célját - jellegzetesen a légiforgalom irányításának naplózását - szolgáló sokcsatornás diszpécseri mágnesszalagos jelrögzítő berendezések (SHR-7, SHR-16, SHR-108, SHR-216, SHR-400 stb.) fejlesztése és gyártása. A rohamosan növekvő piaci igények kielégítése a termelés nagyfokú bővítését tette szükségessé, annak technológiai fejlesztésével és a termékcsoportok (profilok) gyártástechnológiai szétválasztásával. Így létesültek a BRG vidéki gyáregységei, majd később gyárai Kecskeméten (BRG Magnetofon Gyára) 1961-ben és Salgótarjánban (BRG Rádiótelefon Gyára) 1972-ben. A későbbi évek során további gyártóhelyek létesültek Lakitelken, Kiskunmajsán, Celldömölkön és Szécsényben. Lenti képen az SHR-208, jobbra a legszélén pedig az SHR-400 látható.

shr.jpg

A BRG 1966-67-ben megkezdte a kazettás magnetofonok fejlesztését, majd a tömegszerű gyártását. Ezek az MK-21, MK-23, MK-25, MK-27 és MK-29 közkedvelt típusok voltak. Főleg a fiataloknak készültek hordozható kivitelben, de volt két asztali modell is az MK-43, és a végerősítővel egybeépített MK-42. A felsorolás sorrendjében láthatóak az alsó képen. Az 1970-es évektől a kazettás magnetofonok zárt ciklusú tömeggyártását egy Bosch szerelőszalag megvásárlása és üzembe helyezése tette lehetővé a kecskeméti gyáregységben. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a kazettás magnetofonok főszerelvényei (a szalagtovábbító KM-III, M 95F futóművek és a mágnesfejek) iránt komoly exportigények jelentkeznek. Ezek kielégítésére a BRG a magnetofon profil súlypontját ebbe az irányba tolta el. Ez a német Woelke cégtől megvásárolt magnófej licensz és a saját fejlesztésű meghajtó motorok, valamint a futóművek önálló termékkénti megjelenése által valósult meg a BRG különböző vidéki gyártóhelyein.

kazettasok.jpg

Különösen jelentős volt egy szilicium-dioxid résgőzölő berendezés megvásárlása a magnófejek korábbi berillium-bronz réseinek új kopásálló kiváltására, és a gyártás termelékenyebbé tételére. A futóművek és mágnesfejek exportszállításai az 1980-as években már millió darabos nagyságrendűek voltak. Születtek még érdekes konstrukciók is, ilyen volt a lenti képen látható "titkárnők rémálma" szerkezet, ami telefon üzenetrögzítő és diktafon volt egy készülékben megformázva.

telenyers.jpg

Negyedik főprofilként a BRG az 1970-es évek elején kezdett számítástechnikai periféria termékekkel foglalkozni, először kooperációs beszállítások formájában, majd önállóan is fejlesztettl. Ezek a termékek a mágneses jelrögzítés (magnetofonok) terén megszerzett bő tapasztalatokon alapultak, mint például az LK-4 adatrögzítő és SLK-4 adatgyűjtő, majd a kazettás magnók konstrukciójára épült adatmagnók. Külön fejezetet érdemel az eredeti találmányként a világon elsőként kidolgozott és kissorozatú gyártásban is megjelent hajlékony mágneslemezes floppy disc adathordozó és annak számítástechnikai periféria készüléke (MCD), amelynek nemzetközi szabadalmi védettségét a japán SONY cég - nagyságrendekkel nagyobb tőkeerejénél fogva - megkerülte és így a 3,5 inches floppy disc a japán cég révén terjedt el és vált több évtizeden keresztül általánosan használttá a számítástechnikában. A politika bénázása miatt igen sok pénztől estünk el (sokadszorra). Itt ki kell emelni Jánosi Marcell főkonstruktőr nevét, akihez a találmány fűződik. A képre kattintva egy videót is megnézhetünk.

brgfloppy.jpg

A BRG vállalat főbb termékei tehát: az URH rádiótelefonok és hírhálózatok, a magnetofonok és főszerelvényei, a sokcsatornás mágnesszalagos jelentéstárolók, a számítástechnikai periféria-eszközök, valamint az URH profilból alakult részprofilként az antennák és szűrők voltak. Termelésének 70-80%-a került a külpiacokra, elsősorban a volt szocialista országokba, de a szállítások kiterjedtek a világ szinte minden tájára. A nyolcvanas évek közepére a cég (új nevén: BRG Mechatronikai Vállalat) az ország egyik legnagyobb és legeredményesebb híradástechnikai vállalatává vált. Sikerét a gyártmányprofilok a bel- és külföldi piaci kereslet elemzésére alapozott tudatos megválasztásának, a gyártóhelyek termékhez illeszkedő technológiai koncentrálásának és a következetes termékfejlesztésnek (mintegy 80 megadott szabadalom) köszönhette.

A rendszerváltozás után a BRG önprivatizáció útján holdingszervezetté alakult, amely 8 részvénytársaságot és 12 Kft-t fogott össze, szinte mindegyikben több-kevesebb külföldi tőkével. Az 1989. évtől a külföldi - elsősorban a szovjet - piacok katasztrofálisan beszűkültek, a belföldi piacra pedig az importált termékek áramlottak be. Ez a körülmény, valamint a Vállalat nem régen végrehajtott szervezeti széttagolása szinte termelési és működési katasztrófaként érte a BRG-t. A társasági formákban működő gyárakban sorozatosan szűnt meg a termelési tevékenység, és ez a folyamat a társaságok felszámolásához vezetett Legtovább a rádiókommunikációs eszközöket gyártó salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt. működött, amelyet 1998-ban megvásárolt a Videoton. Neve is VT-BRG Rádiótechnikai Rt-re változott. A Videoton gyártásprofiljának átrendeződése következtében a gyár termelése gyakorlatilag leállt, a céget felszámolták és jogutód nélkül megszűnt. 2009-ben az épület is lebontásra került.

Így végződött egy sikeres, és szép történet, de ez a BRG-nek csak az ismertebb arca, volt egy kevésbé ismert, ami majd a második részben kerül bemutatásra.

Felhasznált irodalom:

Nagy Vilmos: A magyar orsós magnó gyártás története

Kollár Ernő: A BRG gyár története

25 éves a BRG című kiadvány

Budapesti Rádiótechnikai Gyár Tovább
Orosz konstruktőrök

Orosz konstruktőrök

МОДЕЛИСТ КОНСТРУКТОР

Az Oroszok másképp gondolkodnak. Ezt bizonyítja a következő kis összeállítás, ami a Modelist Kontruktor újság régebbi számaiból lett összeválogatva. Ez az lap a modellezők, és a konstruktőrök kincsesbányája. A képeket nézegetve rájöhetünk, hogy arrafelé nem ismerik a lehetetlent, és tényleg másképp gondolkodnak.

Rögtön az első képen modelltraktor építő versenyt láthatunk úttörőpajtásoknak.

197009traktorepitoverseny.jpg

Nem tréfadolog ez kérem, a helikopterrel is megpróbálkozhatunk otthon, de ha mégsem, legalább a vezérlés elvét megérthetjük.

196802helikoptervezerles.jpg

Alapul veszünk két rollert, összekötjük őket mindenféle vízvezeték szerelési anyagokkal, szerelünk rá ülőkét, meg egy robogómotort, aztán rátesszük a lánygyereket a pajtásával együtt, oszt menjen vele ahová csak akar.

197506ennekisorultemvolna.jpg

 Azt hitted viccelek mi? Hát nem! Az oroszok nem viccelnek.

197506eloben.jpg

Ennek a gyereknek az apja meg nem normális! Ha tudni akarja, hogy merre jár a gyerek, csapja rá az ajtót, de ne szereljen videokamerát a holdjárójára.

197506enisakarokegyet.jpg

Az oroszok szálfaegyenesen álló traktorral tudják szántani a domboldalt. De nem ám csak hosszában, hanem akár keresztben is!

197504domboldalitraktor.jpg

Az biztos, hogy látott már lánctalpat a konstruktőr, ellenben a meghajtásával, illetve a működési módjával nagyon úgy néz ki, hogy nem volt tisztában. A jobb oldali képen pedig egy úgynevezett önjáró elemlámpát látunk. Gondolom nem volt rá törvény a szovjetunióban, hogy az elemlámpa nem mehet magától sehova. Akkor meg miért ne mehetne? Gondolom...

197707elkepzelesek.jpg

Egyszerű válasz arra a kérdésre, hogy hogyan porszívózzunk fel egy olajfoltot.

198101hogyanporszivozzunkolajat.jpg

A két alsó kép még csak hagyján... No de a két felső? Pláne a jobb oldali. Az sem világos ez milyen rovat akart lenni az újságban.

198101oroszmegoldasok.jpg

Na most ha építenék egy lánctalpast, csak felülnék rá inkább, minthogy húzatom vele magam!

198612csakfelulnekra.jpg

Nem csak egyszerű ötletek, de komplett házépítési leírások is voltak az újságban.

198909komplettfahazisvan.jpg

Ez a lehetetlen forma gumi egyszerűen mániája az oroszoknak! Mondjuk az is igaz, hogy maga a jármű sem akármi.

199112akarokegyilyet.jpg

Erre meg ráfér az egész brigád.

199112nemszaroznak.jpg

Légcsavart szerelnek apóka hátára, sítalpra teszik, berántják a fűnyírómotort, majd nekieresztik nagyfatert a hómezőnek. Majd mikor kifogy a benzin a tankból, s megáll a gépezet, mesélhet az öreg hülyeségeket a fókáknak, meg a jegesmedvéknek!

196801haunjuknagyapot.jpg

Az oroszoknak valamiért nagyon tetszik ez a propelleres meghajtás. Mondjuk nekem is, bár nem biztos, hogy ki merném próbálni. Pláne nem, egy ötéves gyerekre méretezett triciklin!

196911legcsavarosember.jpg

Íme a "kinek csinál apuka hülyébb járművet" verseny győztese. Ezzel tutira ő volt a legkirályabb srác az egész lakótelepen!

197409legcsavarostricikli.jpg

Pezsgőfürdő orosz módra. Működik? Működik. Akkor meg mi is a kérdés?

199403pezsgofurdo.jpg

Nem elég hátra az a két hülye kerék, elől még a keréken belülre is került a motor. Vagyis nem tudunk akkora őrültséget elkövetni, amit ne lehetne fokozni.

199704tudjakkombinalni.jpg

A nagymama vidáman sokkolja a rémes ábrázatú késes rablót.

199805sokkolo.jpg

Önjáró komp egy szem autóhoz. Az autó a hátsó kerekénél fogva hajtja a komp hajócsavarját, az egyik első kerekénél fogva pedig az autó saját kormányával állítható a mini komp kormánylapátja. Az orosz elme nagysága letagadhatatlan!

200107autokomp.jpg

Ha van négy rekeszre való üres üveged rekeszestül, segedelmükkel akár át is kellhetsz a folyón.

200207rekesztutaj.jpg

Ha az ásó taposó részére rápattintasz egy hosszában felvágott slagdarabot, akkor mezítláb is tudsz ásni. Hogy miért ásnál mezítláb? Ezt a kérdést most inkább ne feszegessük.

200211mezitlabasni.jpg

A képen látható fekete lap egy ajtó, melyre rá van csavarozva a tükör és a mosdókagyló. Ha az ajtót rácsukjuk a falra, akkor van tükrünk és csapunk, és a víz a csapból a padlón elhelyezett lefolyóba folyik le. Amennyiben az ajtót kinyitjuk (bal ábra), tusolhatunk. Csakhogy ha ráülünk a budira, s magunkra húzzuk az ajtót, akkor épp elénk kerül a mosdókagyló, amibe ha belehányunk, befolyik az egész a mamuszunkba. Mindezek után mégis ki merné kétségbe vonni a multifunkcionalitást?

200306ajto.jpg

Vannak olyan elvtársak, kik a levesnek csak a sűrűjét szeretik. Számukra készül a képen látható kanál.

200406hacsakasurujetszeretjuk.jpg

Ennek a gyereknek az apja is biztosan a varrógépgyárban dolgozott. Avagy beszélgetés a gyárkapuban: Mi van magával Obulkov elvtárs? Már el se bír egy egész tankot? Hülye vagy te fiam... Gyereknek lesz!

200511kimithozhaza.jpg

Nincs az a kombinációjú varrógépalkatrész állomány, melyből ne lehetne összerittyenteni, egy ilyen kis jópofa tankot!

200503mindigtankleszbelole.jpg

Na most a bal oldalon látható valami, akár virágcserép motorral, akár a turmixgép alja, egyikkel sem szokás köszörülni, bár mint az a képen látható, mégiscsak lehet.

200612koszoruljunkturmixgeppel.jpg

Felfújható strandfelszerelés pumpájából, és egy üzemanyagkannából bármikor készíthetünk magunknak folyóvizet, akár a világ végén is. Ha egyszer megszokta az ember a luxust...

200612minivizmu.jpg

Ez most vagy valami, vagy megy valahova. Elárulom. Megy valahova. Ez ugyanis egy lépegető szerkezet.

196909maszorobot.jpg

Majd még sokszor jövök azzal, hogy az oroszok kicsit másképp gondolkodnak. Szóval egy már eleve ott lévő háromdimenziós tárgyról miért kell háromdimenziós vetítést produkálni azt nem tudjuk, de ez azért nem egy mindennapi ötlet!

196705haromdimenziosvetito.jpg

Hátsó gumi téliesítve. (bordák) Eső kerék téliesítve. (sítalp) Még egy pár összekötött sítalp jobbra s balra, és már mehetünk is neki a Czetkával a hómezőnek.

197110szantalpasmotor.jpg

Hangosfilmvetítő orosz módra, közös házba épített magnóval és vetítőgéppel.

197211hangosfilm.jpg

Légcsavar hajtotta páncélozott sítalpas löveg. No de minek csinálna ilyet az ember otthonra?

19792muszakirajz.jpg

A korábban látott pionírok felnőttek, s már nem kis, hanem nagy traktorokat építenek. Traktorkonstruktőr-verseny. Micsoda egy csodálatos ország...

198512traktorkonstruktorverseny.jpg

 A végére egy kis szovjet humor.

196901oroszhumor.jpg

Köszönet Gömör Gézának a képekért, és a megjegyzésekért. OLDRADIO.TESLA.HU

Orosz konstruktőrök Tovább
Top 5 sci-fi, ami nagy hatással volt a technológiákra

Top 5 sci-fi, ami nagy hatással volt a technológiákra

A sci-fi filmek, és regények mindig tele voltak új ötletekkel, és jövőbeli technológiákkal. Ily módon sok elképzelést, mint például mobiltelefonok, robotok, űrutazás, vagy táblagépeket először filmben láttunk jóval azelőtt, hogy ténylegesen feltalálták, és használták volna őket. Mintha irányt mutatnának az írók, hogy na akkor mit is kéne kifejleszteni, ha éppen a tudósoknak nem jut eszébe semmi. Na ez persze nem egészen így van, de némi inspiráció mindenképpen jön a filmekből. Legdurvább példa a Vissza jövőbe második része, ahol éppen 2015-be érkeznek, és egyes cégek azért fejlesztenek ki dolgokat, mert a filmben azt jósolták. A Star Trekben látott orvosi trikorderre is írtak már ki pályázatot, mert lassan eljön az ideje. Az már egy bonyolultabb probléma, hogy az űrhajózás fejlődése jóval elmarad a filmekben jósolt ütemtől. Mostanra már legalább egy nyamvadt Jupiter bázissal kéne rendelkeznünk. Nézzük mely filmek voltak legnagyobb hatással a technológiákra.

1. Star Trek

 star-trek-tech_2.jpg

Elvitathatatlan a Star Trek univerzum első helye a listán, amely hat sorozat 723 részével a technológiai újítások kincsesbányája volt. Még felsorolni is nehéz mennyi mindennek volt az előhírnöke. A legelső évad a hatvanas években kezdődött, és akkori szemmel elképzelhetetlen dolgok váltak valóra az idők folyamán. A rádiótelefon alapötlete, headset, extra méretű lapos tévé, tolmácsgép, hogy csak a legismertebbeket említsük az elejéről. Picard kapitány már tabletekkel rohangált, utána megjelent a holografikus fedélzet, majd a replikátor, amire ma a 3D-s nyomtató próbál hasonlítani. Elemi részecske szinten a transzporterrel, és az álcázó berendezéssel is előrehaladott kísérleteket folytatnak.

view-screen.jpg

2. Vissza a jövőbe

A Vissza a jövőbe második része talán a legjobb „realitásaránnyal” rendelkező sci-fi, azaz nagyon ritka az olyan film, amely ilyen pontosan megtippelte volna, mi várható 20-30 év múlva. A két főhős éppen 2015-be érkezik, és agyrémnek tűnő dolgokkal találkozik, amikből sok meg is valósult napjainkra.

not-only-did-the-movie-get-wearable-computing-right-they-even-made-the-devices-similar-to-google-glass-520x276.jpg

Láthatjuk benne a Skype elődjét, hordható technológiákat, a PayPal szerű fizetési módot, közösségi hálót, osztott képernyős tévét. A NIKE próbálkozott az önbefűzős cipővel, de túl drágára sikeredett, és tán be sem fűzte magát. A lebegő gördeszkát folyamatosan híresztelik, és gyűjtik rá a pénzt, idén még megjöhet egy használható verzió. Repülő autó is van már, de még egyelőre kifutópálya szükségeltetik hozzá.

16_o_nike_back.jpg

3. Star Wars

A csillagok háborúja réges régen egy távoli galaxisban játszódik, és nem a földi jövőt akarja megjósolni, mégis megihlette a fejlesztőket. Sokak szerint Ronald Reagan elnök is innen vette a csillagháborús program ötletét, amibe a Szovjetunió bele is roppant. 3D holografikus vetítés többször is feltűnik a triológiában. A University of Arizona hasonló projekten dolgozó csapatának egyik tagja egyértelműen meg is nevezte az inspirációt: Nasser Peyghambarian a Nature News-nak elárulta, első naptól kezdve Leia hologramja járt a fejében. Az IBM előrejelzése szerint 2015-re ér el oda a mindennapok technológiája, hogy hasonló megoldással bonyolíthatunk majd mobiltelefonálást. Várjuk ki az év végét, a mobilgyártók öldöklő csatájában bármi megeshet. Az energiapajzs is valóra válhat, épp mostanság jelentette be a BOEING, hogy valami hasonló dolgon töri a fejét.

star-wars-episode-iv-star-wars-holographic-communicators-becoming-reality.jpeg

4. 2001 Űrodüsszeia

Az iPad kapcsán, az utánzók ellen indított szabadalmi eljárásokban merült fel, hogy bizony az érintőképernyő és a táblagép előképe is látható volt különböző sci-fikben, például a 2001 Űrodisszeában először. Az 1968-as filmben már a Holdutazást is láthattuk előre, de a 2001-es Jupiter misszió kicsit bátor jóslat volt. Persze akkoriban az űrverseny kellős közepén ez teljesen hihetőnek tűnt.

2001space.jpg

5. Különvélemény

A megfestett jövőkép tartalmazott néhány olyan technológiai elemet, ami felkeltette a számítástechnikai világ figyelmét. Ilyen például, amikor Cruise karaktere egy futurisztikus grafikus felhasználói interfészt használ, amely több falméretű képet jelenít meg a levegőben. Kézmozdulatokkal irányítja a zoomolást, fel-le mozgatja és manipulálja a kivetített képeket. A film 2054-ben játszódik, de nagy valószínűséggel addigra már ezen bőven túl leszünk.

minorityreporttomcruise-1.jpeg

A lista személyes véleményen alapul, és természetesen még lehetne folytatni.

Gépnarancs, technet, wiki

Top 5 sci-fi, ami nagy hatással volt a technológiákra Tovább
Szuper találmányok márciusban

Szuper találmányok márciusban

Márciusban sem pihentek az alkotók, remek dolgokkal lettünk gazdagabbak. A képekre kattintva videót is találhatunk.

1. Összerakható fa gokart

A PlyFly cég úgy döntött, hogy egy könnyen építhető gokartot tervez, amit szinte bárki képes összerakni pár óra leforgása alatt, akár egy IKEA szekrényt. Rétegelt lemezből készülnek az elemek, melyek meglepő mód bírják a terhelést. A gyártó szerint körülbelül 6 órás szerelési idővel kell számolnunk. Idén nyáron már megvehetjük a kisebbik modellt 750 dolláros áron.

gokart4.jpg

flatpack-go-kart-by-plyfly7-610x457.jpg

2. 3D nyomtatott mosogatógép

A gép nélküli mosogatás egy rémálom, főleg albérletben lakó diákok számára. Egy 3D nyomtatásban jártas svéd srác ezen a problémán próbált felülkerekedni szuper találmányával. A kisfilmet elnézve azért még van mit tökéletesíteni rajta.

3d-printed-dishwasher-by-swedish-student-2-610x367.jpg

3. A világ első automata roti sütője

A roti egy indiai lepénykenyér, mely teljes kiőrlésű lisztből készül. Emberek milliói számára jelent táplálékot szerte a világon. Az összetevők tökéletes keveréke, és finom egyengető gyúrás kell, hogy elérjék a kívánt eredményt. A feladat bonyolultságát jellemzi, hogy a Rotimatic nevű szerkezet 6 éves fejlesztő munka eredménye. Liszt, víz, és olaj kell neki, amiből elkészíti a roti szakértők által is jónak minősített végterméket.

rotimatic-_-make-roti-like-a-boss-3-798x350.jpg

4. Golyóálló laptop táska

A biztonság döntő szempont manapság, amikor a világ minden táján növekszik az erőszak. A Force Training által kifejlesztett MTS laptop táska másodpercek alatt kibontható 1 méteres védőpajzzsá, és megvéd a kisebb kaliberű lövedékektől, valamint még a késszúrást is kibírja.

laptop-bag-capable-of-stopping-bullets-5-610x406.png 

5. Kör alakú okostelefon

A Runcible egy elképesztően kreatív szerkentyű, amely akkora mint egy zsebóra, és kör alakú. A fejlesztőcsapat alap koncepciója, hogy ki kell lépni a téglalapok világából, hogy ezzel mire mennek az majd később kiderül. Firefox OS fut rajta, és van hátsó kamerája is.

runcible-circular-phone-by-monohm-5-798x350.jpg

6. Intelligens pénztárca, amit soha nem fogsz elveszíteni

Rémálommal felérő érzés, ha az ember rádöbben, hogy elvesztette a pénztárcáját, de ennek most már vége. A Woolet egy vékony, mégis elegáns tárca, amely fel van szerelve intelligens Bluetooth technológiával. A tulajdonos meghatározhatja azt a távolságot, amitől ha távolabb kerül a buksza, akkor riasztást küld az okostelefonra, de lekérdezhető az utolsó ismert helyzet is. Várhatóan idén májusban kezdik meg a forgalmazását.

smart-wallet-that-you-will-never-lose-woolet-610x407.jpg

Szuper találmányok márciusban Tovább
Hanglemez, mint dekoráció

Hanglemez, mint dekoráció

A bakelit hívők most lehet hogy megorrolnak rám, mert brutális, és szívfájdító megoldásokat látnak, de induljunk ki abból, hogy nem minden lemez használható már. Van amelyik annyira karcos, és lestrapált, hogy lejátszhatatlan, és van amelyiket nem szívesen hallgatjuk, mert olyan tartalom van rajta. Ennek ellenére, ha mégsem akarjuk kidobni, akkor készíthetünk belőle érdekes dolgokat.

Rögtön itt van az elején ez a hangulatos éjjeli lámpa

4794026d763234e535cb3aab79531f15.jpg

A lemez kifúrása nélkül megúszható ez a fogas

2185206c29e25c069eb851a6fecdef94.jpg

A hanglemez öltöztet is.........

1779906_1558515971048184_4544578441698877562_n.jpg

Túl sok lemezed van akkor padló is lehet belőle, bár ez inkább mintás burkolatnak tűnik

10687225_713684592013128_1072274261701766093_n.jpg

 Ha nem a padlón van, akkor a plafonról is lóghat

bc175bfde4b630235e9055c13f7f1155.jpg

Karácsonyfának is megteszi, a gitáron pedig egész jól mutat

gitarfa.jpg

Ötletekből nincs hiány, az étkezőben sem

bordupla.jpg

Ez a fajta művészet kissé brutálisnak tűnhet

b64054b4b53497102b8ca22ea60ef229.jpg

Ennek ellenére tetszetős darabok születhetnek belőle

fc679d080139df5e8477ad34f5139d5c.jpg

Fülbevaló és újságtartó

fulbevalo.jpg

Sütemény szervírozó, és kisszék

szek.jpg

A lámpa variációkból is van még

lampa.jpg

Most már én is kedvet kaptam az alkotáshoz, nézzük miből lehetne készíteni valamit. Azt hiszem megtaláltam a megfelelő alapanyagot. Teljesen újszerű a korong, nem sokat hallgatták, ami érthető is.

p1030421.JPG

Nem, nekem még ezt a lemezt sincs szívem szétfabrikálni. Ki tudja, lehet hogy kortörténeti dokumentum lesz egyszer belőle, vagy már most is az? Szerintem igen.

Hanglemez, mint dekoráció Tovább
10 szokatlan harci jármű

10 szokatlan harci jármű

Az alábbi kis összeállításból kiderül, hogy a harckocsi tervezők végtelen fantáziával és kreativitással rendelkeztek, de törekvéseiket nem mindig koronázta siker. A tapasztalatok begyűjtéséhez viszont szükség van prototípusokra és kísérleti példányokra.

1. Fegyveres autó

Inkább négykerekű kerékpárra hasonlít, de nézzük el neki, mert ő volt az első benzinmotorral hajtott fegyveres jármű, amit valaha építettek. Na és persze az autó sem mindig így nézett ki, mint manapság. 1898-ban készítette egy brit feltaláló, FR Simms. Valódi védelmet nem nyújtott a kis páncéllemez az elején, de valahol el kellett kezdeni.

armored-all.jpg

2. Az olasz Obice da 305/17 löveg

Nagy méretű, és szokatlan megjelenésű harci eszköz volt a maga korában, de kevés információ maradt meg róla. Sok helyen önjáró fegyverként emlegetik, de ez nem igaz, vontatni kellett. A hátsó forgó zsámollyal stabilizálni tudták a szerkezetet, és 360 fokban elfordítani. Összesen 44 darab készült a 305 mm-es lövegből 1917-ig.

the-italian-self.jpg

3. Cár-harckocsi

9 méteres első kerékkel rendelkezett ez a rendhagyó formájú orosz tank. Az árokáthidalási képességet szerették volna javítani ezzel az elrendezéssel, de a teszteken megbukott. A hátsó kis kerék általában a laza talajba beleragadt, és mozgásképtelenné vált az egész jármű. Tüzérség ellen sem védett semmit, az egyetlen megépített példányt 1923-ban szétbontották.

the-tsar.jpeg

4. TRACKLAYER CLB 75

Az Amerikaiak válasza volt az európai tank fejlesztésekre 1917-ben, de a hadsereg nem rendelt belőle. Messziről fordított csónaknak nézett ki. Innovatív elképzelés volt akkortájt a forgó torony, de ez kevésnek bizonyult. Nagyon rosszul lehetett kormányozni, szinte csak egyenes vonalban tudott menni, ezen kívül még a gyenge volt páncélozottság, és korlátozott a kilátás.

the-tracklayer-best-75.jpg

5. Tortuga Tank

1934-ben építették Venezuelában, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a szomszédos Kolumbiát megfélemlítsék vele. Ez enyhén szólva nem sikerült. Képzeljünk el egy díszszemlét, ahol mind a 7 megépített példány felvonul. Félelmetes lehetett. Az egész gép egy Ford teherautóra épített forgatható lövegtoronyból állt, amelyre Mark 4B 7 mm-es géppuskát szereltek. Nulla manőverezőképesség, nulla szellőzés, nulla kilátás, ezt mesélte egy hadnagy aki ült benne.

the-tortuge-tank.jpg

6. A Bob Semple Tank

Új-Zéland mindenáron saját tankot akart az 1940-es években. Az európai hadszíntéren lezajlott tankcsaták híre ösztönözte a fejlesztést. Elegendő ipari bázis, és tapasztalat hiányában úgy gondolták, ha egy traktort felpáncéloznak, és rátesznek pár géppuskát, az már tank lesz. Valójában működött, de nem tartozott a világ legjobbjai közé. Az akkori építésügyi miniszter nevét kapta, harcban soha nem vett részt, és inkább az ország "csináld magad" mentalitásának a jelképe lett.

the-bob-semple-tank.jpg

7. Kugelpanzer

Magyarul labda-tank. Felderítő célokat szolgálhatott ez az igen szokatlan jármű. Töredékes információk maradtak fenn róla. Amit biztosan tudunk: Krupp Művekben készült, Japánba szállítottak belőle, a Szovjetek fogták el ezt a példányt Mandzsúriában, a páncélja 5mm vastag. Kubinkai harckocsimúzeumban megtalálható ez a példány, enyhén kibelezett állapotban.

kugelpanzer.jpg

8. Repülő tank (Antonov A-40)

Ez egy szovjet kísérlet volt arra, hogy lehetővé tegyék harckocsik harctérre siklását a levegőből. Antonov egy levehető bölcsőt tervezett a T-60 típusú könnyű harckocsihoz. A levehető bölcsőhöz egy nagy fából és szövetből készült dupla szárnyat és iker farkat kapcsoltak. A harckocsi képes volt a ledobás után a csatatérre vitorlázni, egy gombnyomással leesett a szárnya, és perceken belül készen állt a harcra. 1942-ben egy T-60-as harckocsit alakítottak át vitorlázó repülőgéppé. Ki kellett könnyíteni a légi használatra azzal, hogy eltávolították a fegyverzetet, a lőszert, a fényszórókat, és csak minimális üzemanyagot hagytak benne. Több prototípus is készült, de a kudarcok miatt abbahagyták a teszteket.

the-flying-tank-a-40.jpg

9. Progvev-T

Nem az idegenektől zsákmányolták, hanem egy T-55-ös tank és egy MIG sugárhajtómű egyesítésének az eredménye. Célja eredetileg aknamezők felszámolása lett volna hő segítségével, de később inkább extrém tűzoltóként vált be.

18mr0cz36eipcjpg.jpg

10. T31 Demolition Tank

Ez a csodabogár a Sherman egyik változata volt. Fegyverzete egy 105 mm-es tarack, és két darab 7,2 hüvelykes aknavető. Azért építették, hogy elpusztítsa a tengerparton található akadályokat, de túl későn lett kész, ezért a  D-napon nem tudták bevetni. Egy prototípus biztosan létezett belőle.

5ebb1d0b6485e787d400759d5b47c491.jpg

10+1. Albán harci talicska

1 emberi erőforrás tudja mozgatni ezt a csodafegyvert, amiből az amerikai hadsereg is rendelt. Utcai harcban felülmúlhatatlan. Na ez persze nem igaz, de adhatnánk olyan címet a képnek, hogy pl: A sarki lakatos beállt a felkelőkhöz :-)

letoltes_17.jpg

 Forrás: Wiki, masodikvh.hu, vezess.hu

10 szokatlan harci jármű Tovább
Még +10 kihalt formátum

Még +10 kihalt formátum

Ezzel a cikkel elérkeztünk a harmincadik kihalt formátumhoz, és még nincs vége. Aki hiányol valamilyen rendszert az nézze át az előző két részt a blogon, vagy pedig egy helyen mindent megtalál ezen a linken. A képekre kattintva részletes leírás fog megnyílni.

1. RCA Sound Tape Cardridge

Hangszalagos kazettának is hívhatnánk. Az RCA kazettás próbálkozása 1958-ból.

800px-rca_quarter_inch_tape_cartridge_2a.png

2. 8 sávos kazetta

Végtelenített lejátszást biztosító rendszer 1964-ből.

akai_8trackiavscanda_com.jpg

3. EIAJ rendszer

Szalagos videó formátum a hatvanas évekből.

sony-av-3620-vtr-800.jpg

4. AKAI videó formátum

A japán cég saját fejlesztésű rendszere hagyományos magnószalagra rögzített videót.

vt-100_041.jpg

5. VX videokazetta

A Panasonic által fejlesztett igen rövid életű formátum 1975-ben került az üzletekbe Japánban.

vt-100_005.jpg

6. 4 mm-es videokazetta

A Samsung szabadalmaztatta a rendszert a Video8 megjelenése után, de nem jutott el a sorozatgyártásig.

scan0051.jpg

7. Kodak Photo-CD

1992-ben mutatták be a nagy hírű cég egyedi fejlesztését, ami állóképek CD lemezen való tárolására szolgált.

kodak_01.png

 

8. W-VHS

Analóg nagy felbontású rendszerre épülő VHS próbálkozás.

sr-24.JPG

9. D-VHS

A VHS továbbfejlesztett HD minőségű verziója szeretett volna lenni.

2_5.jpg

10. SONY MicroMW

A japán cég saját formátuma digitális kamerákhoz.

micromv2.jpg

 

Hányadik rész után fogynak el a formátumok azt még nem tudom, mert mindig felbukkannak újabbak, de 2 folytatás még valószínű. Természetesen voltak hosszabb ideig használt, és voltak rövid életű rendszerek, de a próbálkozások mögött is komoly fejlesztői munka húzódott, ezért mindenképpen említést érdemelnek.

 

Még +10 kihalt formátum Tovább
süti beállítások módosítása