Az első magyar kazettás magnó egy szalagos volt. Na nem egészen, hanem úgy hogy egy orsós géppel volt egybeépítve. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár mérnökei úgy gondolták így könnyebb lesz az átmenet a kazettás korszakba. A kazettába zárt magnószalaggal már az ötvenes évek végén is próbálkoztak, de ez még túl nagyra sikeredett, volt még 8 sávos, meg 4 sávos kazetta is. A hatvanas évek elején már csökkentek a méretek, de ekkor még nem volt biztos a Philips Kompakt Kazetta rendszerének sikere, olyannyira nem, hogy az első magyar kazettás egység a Grundig által fejlesztett DC-International formátumra lett megépítve. A főkonstruktőr Jánosi Marcell sejtette meg egy konferencián, hogy a Philips lesz a befutó, és a gépet át kellett tervezni, de 1967-re elkészült a prototípus, ami M11 típusszámmal 1969-ben került a boltok polcaira 6200 Ft-os áron. Akkoriban csak 3 ország gyártott ilyen megoldású magnetofont, az USA, Japán és Magyarország.
Ezzel a készülékkel viszont le is zárult a házi használatra szánt orsós magnók hazai gyártása, mert a KGST úgy döntött hogy ezt a feladatot Lengyelország és Csehszlovákia jobban megoldja. Az M11 műszaki színvonalát ismerve ez a döntés máig érthetetlen. Innentől viszont elkezdődött a kazettás magnók fejlesztése és gyártása. Az első önálló hordozható kazettás készülékek az MK-21,-22,-23 sorozat darabjai voltak.
Az MK-21 első szériája 1969 karácsonyától kapható volt. Teljesen fém mechanikával készült, létezett egy NDK exportra gyártott verzió is. 1970-ben jött a 22-es és a 23-as, ezek között csak minimális különbség volt. A 22-esnek nem volt hangszóró csatlakozó az oldalán. Bár csak egy kósza kép maradt róla mégis figyelemre méltó elképzelés volt, hogy a hordozható készüléket otthon egy komolyabb végerősítőre ráhelyezzük, és vezetékes kapcsolat nélkül már használhatjuk is asztali magnóként.
1972-ben mutatták be a BNV-n az MK-25/26 párost Ezek könnyen kezelhető, egyszerű és olcsó készülékek voltak, elsősorban a fiatalabb korosztálynak. Az MK-25 220 V-os hálózatról vagy 4 db Góliát-elemről üzemeltethető, az MK-26 viszont csak telepről, de a hálózati tápegység bármikor beépíthető, mert a helye elő van készítve. A magnókat különböző színekben árulták 1980 Ft-ért. Létezett még az MK-25/A változat, amiben nagyobb hangszóró volt, és már nem ez töltötte be a mikrofon szerepét.
1973-ban sztereó asztali gépek következtek. MK-42 beépített 2x15 wattos végerősítővel, eleinte a motor a MATSUSHITA cégtől érkezett, a fej pedig eredeti WOELKE (nyugatnémet) volt. Később elkezdődött ezen fődarabok hazai gyártása licenc alapján. Csak egy kivitel létezett, de a prototípus még fekete volt.
Megszületett az első hazai gyártású deck is, az MK 43 és annak "a" jelű verziója, amiből kihagyták a fejhallgató erősítőt. Ezek a sztereó magnók 1973-tól 1976-ig készültek, utána befejezték a gyártást mert nem volt gazdaságos.
1977-ben boltokba került az MK-27, az űrmagnónak becézett hordozható gép, ami erősen megosztotta a közvéleményt, de jól fogyott. Az eddigi szögletes dizájnok után megjelentek a lekerekített formák. Már majdnem leállították a gyártást amikor több tízezres kínai megrendelés érkezett !
Említést érdemel még két kazettás készülék, egyik a DTR 10 diktafon és üzenetrögzítő, ami 1976-tól került forgalomba, másik pedig a nyolcvanas években készült adattároló magnó, amit C64 és ZX Spectrum gépekhez lehetett használni, mindkettő BRG fejlesztés. Az adatmagnónak volt egy elődje az LK-4 1974-ben, de ez nagyvállalati rendszerekhez készült.
A Mechanikai Laboratórium is gyártott egy kazettás riportermagnót 1977 környékén, ez volt az R-7a. Ez egy szélsőséges klimatikus viszonyokra tervezett professzionális készülék volt. Az elkészült riportot telefonvonalra is fel lehetett játszani vele.
A BRG mechanikákat a Szovjetunióba és Csehszlovákiába is exportálták, de a VIDEOTON is használta saját hordozható rádiósmagnóiba. Ezekből láthatunk párat az alábbi galériában.
Az ORION is gyártott kazettás magnódecket a saját tornyaihoz, ezekhez a mechanikát a japán ALPS cégtől vásárolta, de ettől még magyar termék maradt.
A kisebbik ORION torony magnójába is japán mechanika került.
1984-től a hordozható csak magnó kategóriában a BRG MK-29 szerepelt egyedül a hazai készülékek kínálatában. Volt neki egy diktafon változata DK-40 típusszámmal, de az külsőleg hasonlóan nézett ki.
Ez pedig itt lent a magyar walkman akart lenni, de nem lett az, mert a rendszerváltás közbeszólt. A mechanika alaplemez vastagsága a fogaskerekekkel együtt 3,4 mm. A tömeggyártásig nem jutott el, mindössze 50 darab készült belőle.
Most pedig nézzünk be egy vérbeli BRG magnógyűjtő szobájának egy szegletébe. Kapaszkodjatok meg, még neki sincs meg a teljes színválaszték. Az MK25-ből például narancssárga is létezett.
Végezetül egy kis galéria korabeli reklámokból, prospektusokból.
Források: Kupecz Sándor (előadás), Nagy Vilmos: Magyar orsósmagnó gyártás története, Magnósok Évkönyve (1974-1980)
Képek: Saját készülékek, retronom.hu, Csányi Tibor gyűjteménye, Nagy Károly gyűjteménye
