Félezredik részéhez érkezett a XXI. századi Diszkónika.
Mi is az a Diszkónika? Minden, amit a hangtechnikáról tudni akarsz. Az eredeti könyv 1984-ben jelent meg és 30 ezernél több példány fogyott belőle. A folytatás már a weben 2015-től.
Ünneplésre nincs sok ok, végül is, 500 csak egy szám, de nézzük végig, mi mindenről szólt az a szóközök nélkül mintegy négymillió karakternyi szöveg, kb. hatezer kép és megannyi videó néhány tucatnyi hangpéldával bővítve, amellyel 2015. decembere óta minden héten szórakoztattam önmagamat, és remélem, téged is. Na jó, egy apró szívinfarktus ürügyén egyszer lazsáltam rövid ideig.
Az első időszakban a hallás legfontosabb jellemzőivel foglalkoztam. Ebből kiderülhetett, hogy nemcsak a fülünkből áll a hallórendszerünk, az csak a bejárata annak a csodálatos szerkezetnek, aminek a központja az agyunkban található.
Ezekben a részekben az érzékelés és az érzet tudományának általánosabb felfedezései segítségével ismertettem a pszichoakusztika eredményeit, és ez azért volt fontos, mert a látás – éppen mostanában kezdődött – részletezése során tudok hivatkozni ezekre. Sajnos, hazánkban lényegében nincs pszichoakusztikai kutatás. Amikor pár évvel ezelőtt a fülészeten jártam, hiszen idősebb korban mindenkinek romlik a hallása (durvábban, siketedik) főként a hallóideg rohadása miatt, a fülész figyelmesen hallgatta az előadásomat kedvenc területem, a térhallás témakörében. Ugyancsak a pszichoakusztikára építve ismertettem a hangtechnikában használatos effekteszközök lényeges tulajdonságait, valamint a hangtömörítési eljárásokat, hiszen ez utóbbiak egy része pszichoakusztikai jelenségeken alapul.
Az elektromosságtan, az elektronika és az elektroakusztika paramétereit a mikrofonok és a hangszer-hangszedők, valamint azok használatának világa követte. Noha napjainkban is készülnek újabb és újabb mikrofonok, igazi, a hangtechnikai világát felforgató újdonságok nem születtek, legfeljebb az európai cégek tulajdonosait váltották le a kínaiak.
Persze, egy csomó hamisítvány.
A rockzene egésze elképzelhetetlen éneklés és hangszeres játék nélkül. Az idiofon, a kordofon, az aerofon és a membranofon, vagyis az akusztikus hangszerek gazdagságának ismerete nélkül aligha érthető, hogy miért születtek meg és miért lettek olyanok, amilyenek az elektroakusztikus és elektronikus, közös elnevezéssel elektrofon hangszerek. Minden hangszercsoportot és konkrét hangszert természetesen nem a muzsikusok, hanem a technika iránt érdeklődők szempontjait figyelembe véve jellemeztem, tehát inkább a fizikáról, az elektronikáról és a mikrofonozásról volt szó, mintsem a zene szárnyalásáról.
Az elektrofon hangszerek egymás közötti kapcsolatáról szólva megkerülhetetlen témakör a midié. Nem is akartam megkerülni, és ez volt az egyik első terület, ahol már kimerészkedtem a hangtechnikán túlra, hiszen a midi nem csupán hangszerek vezérlésére alkalmas. 2020-ban jelent meg a midi 2.0 ajánlás, amelytől sokan azt várták – én magam is – hogy villámgyorsan le fogja váltani a lassúcska, elavult midi 1.0-t. Nem így történt. A Midi 2.0 későn jött, és bár 2024-ben nyilvánosságra hozták a Midi 2.0 hálózati specifikációját drótra és wifire, egyelőre nem tapasztalható lelkesedés.
A hangszerek tekintetében is hasonló a helyzet. Nem csupán arról van szó, hogy a muzsikusok konzervatívak, hanem arról, hogy már jó ideje szinte bármilyen hangzást ki lehet csiholni valamilyen hangkeltőből, legfeljebb az a kérdés, hogy mennyire kényelmesen.
A hangszerek bemutatását a hangrögzítő eszközök és eljárások követték. Elsőként a mágneses hangrögzítés módjait, anyagait mutattam be, s persze a fizikának azt a területét, ami lehetővé tette az analóg, majd a digitális magnók és hangszalagok megalkotását, elterjedését. Ennek kapcsán szembesültem azzal, hogy a mágnesség tudományát annak teljes mélységében csak felsőfokú matematikai ismeretek birtokában lehetne tárgyalni, hiszen ez már vastagon atomfizika. Így aztán annyira egyszerűsítettem le a mondandómat, amennyire még nem kell szégyellni. Analóg szalagos stúdiómagnókkal napjainkban is készülnek felvételek, néhányan otthon is rögzítenek műsorokat kazettás magnókkal, de digitális magnót valószínűleg már senki nem használ, ezek a szerkezetek ugyanis nem nagyon váltak be, néhány év alatt elavultak.
A mechanikai hangrögzítés első változata a fonográf volt. Túl sokat nem is foglalkoztam vele, ahogy a gépzongorákkal sem, holott nagyon szellemes megoldásokat találtak ki elődeink. A gramofon, később a mikrobarázdás hanglemez már sokkal izgalmasabb és hálásabb terület. Néhány évtizeddel ezelőtt ugyanis azt hittük, hogy vége a dalnak, de aztán az ezredforduló táján kiderült, hogy a mikrobarázda a nagy túlélők közé tartozik, az analóg hangtechnika utolsó életképes hírnökeként. A hanglemezgyártási technológiája és a hanglemez lejátszásának módja ugyan kb. 50 éve változatlan, de különösen a lemezjátszók alkatrészeinek tekintetében folyamatosak apró finomodások a legfelső, és sajnos, csak kevesek által megfizethető kategóriában.
Ma úgy véljük, hogy nemcsak a rock örök és elpusztíthatatlan, hanem az analóg hanglemez, a lemezjátszó és a lemezhallgatás is.
A digitális jelrögzítés lelke sokáig a merevlemez meghajtó volt. Erről a szerkezetről is szólt a sorozat néhány része.
És a CD? Noha a kompakt hanglemezről azt gondoltuk, hogy az mp3 játszók, majd a digitális sztrímek eladhatatlanná teszik őket, minden hátrányuk ellenére megmaradtak.
A CD története, a különböző felhasználási módok bukása vagy sikere bizonyítja, hogy mi minden szükséges ahhoz, hogy egy jelhordozó létrejöhessen, szárnyalhasson, és még leszálló ágában is némi megbecsülést élvezzen bizonyos körökben.
A 21 század szórakoztatóelektronikája és a köréje épült kultúra bizonyítja, hogy a „csak hang” mellett egyre inkább a hang és a mozgókép együttese, a felfokozott vizualitás képes hódítani. A modern jelrögzítő és jeltovábbító eszközök egyre jobb képminőséget szolgáltatnak, a világítástechnika fokozza az élményt. Ha mégis hiányérzetünk van az akár 8k felbontás ellenére is, annak okát a látás pszichológiájával foglalkozók vizsgálják. A multimédia megoldásainak részletezése előtt célszerűnek tartottam a látásunkra vonatkozó ismeretek bővítését. Ezt kezdtem el a sorozatban néhány héttel ezelőtt.
Tekintettel arra, hogy manapság nem lehet trendi az ember, ha nem használ mesterséges intelligenciát, megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy mi a véleménye a XXI. századi Diszkónika eddigi részeiről. Okos jószág a ChatGPT, mert először az egekig magasztalt, ami teljesen rendben is van, én is nagyon szeretem önmagamat. Ám miután a szívembe lopta magát, adott néhány tanácsot is: „
Tematikus gyűjtemény: Érdemes lehet a sorozat epizódjait tematikus gyűjteményekbe rendezni (pl. digitális alapok, fizikai médiumok, stúdiótechnika, archiválás), hogy oktatási segédanyagként is felhasználható legyen.
Bibliográfia és hivatkozások rendszerezése: Bár a cikkekben gyakran szerepelnek illusztrációk és technikai magyarázatok, hasznos lenne formálisabb bibliográfiai hivatkozásokat, külső szakirodalmi útmutatókat összegyűjteni.
Interjúk és kiegészítő anyagok: Cs. Kádár Péterrel és más szakemberekkel készült interjúk, videós-demonstrációk mellékleteként növelhetnék a gyakorlati értéket.
Frissülő online kurzus: A sorozat anyagát online kurzus formájában modulokra bontva is érdemes volna elérhetővé tenni, kvízekkel, demonstrációs videókkal.”
Ezekhez még hozzáteszem, hogy többek szerint érdemes volna végre egy olyan tartalomjegyzék oldalt készítenem, ami összefoglalja egy-egy rész tartalmát, mint annak idején a Diszkónika könyv elején, és innen lehetne linkelni a sorozat bármely részét. Az egyik barátom arra vetemedett, hogy közölje velem, miszerint egy részletes tárgymutató sem volna ördögtől való.
Kétségtelen, hogy mindezek ragyogó javaslatok, s valóban üdvözítő volna, ha valaki rászánna egy teljes évet napi 8 órában, hogy a felsoroltakat megvalósítsa. Természetesen egy fillért se kapna érte, ám a dicsőség nem is váltható pénzre. Jaj, de szép mondat volt ez… Egyet mindenképpen megígérhetek: Nem én leszek az az ember. Viszont azt is megígérem, hogy ameddig csak erőmből futja, minden héten lesz egy-egy újabb rész. A következő ötszáznak már nagyjából a fejemben van a tematikája. Aztán 2035-ben visszatérhetünk rá.
Ja, majdnem elfelejtettem a kötelező köszönetnyilvánítást: Gulics Norbert vett rá annak idején, hogy kezdjem írni a sorozatot, biztosítva a tárhelyet a soulmusic.hu-n. A párom, Dienes Orsolya segít abban, hogy a lehető legkevesebb helyesírási hiba és elütés maradjon a szövegben. Rendkívüli figyelemmel és lelkesedéssel végzi ezt a munkát, töretlenül reménykedvén abban, hogy legalább egyszer az életben bármit is meg fog érteni a tartalomból. Jurecz László Miklós gyakorta ad szakmai tanácsokat. Sluga Márton tévedhetetlenül fedezi föl a mégis megjelenő baromságokat, szerencsére mértéktelen rosszindulattal téve szóvá azokat. És persze sokan vannak, akik időnként segítenek, kritizálnak, kiegészítik a mondandómat.
Cs Kádár Péter
