Nem minden katonai találmány válik be. Többször is találkozhatunk olyanokkal, amelyek mögött remek ötlet lakozik, de mégsem sikeresek, mert az elméletben jó ötletek nem mindig működnek jól a gyakorlatban. Ha a statisztikákat tanulmányozzuk, észre fogjuk venni, hogy sok sikertelen kísérlet előzi meg az olyan, valódi találmányokat, amelyek ténylegesen tudják segíteni a hadi ipart. Ezekre a bukott próbálkozásokra sokan csak pénzkidobásként tekintenek. Nézzünk 10 érdekesebbet !

1. Dugóhúzó tank

Ezt a tankfajtát az oroszok fejlesztették ki. A céljuk egy olyan jármű létrehozása volt, ami a vastag hó- és jégtakarón is át tud gurulni, ami Oroszország nagy részében megtalálható. A dugóhúzó tank erre tökéletesen alkalmas volt, azonban normális talajon nem tudott közlekedni. Egyes források a hidegháborúval együtt emlegetik, másutt pedig arról írnak, hogy a tajgában landolt űrhajósok kimentésére használták.

2. Az egykerekű tank

Ezt a fegyvert egy New York-i feltaláló agyalta ki. Oly módon tervezték, hogy két géppuskával volt felszerelve, amelyeket egy ember irányított. Több probléma is akadt vele, például nehezen tudott irányt váltani. Ennek eredményeképpen csak prototípus maradt.

3. Labda tank

Egy texasi feltaláló A.J. Richardson fejlesztette ki az eszközt 1936-ban. Ez valójában egy nagy páncélozott golyó, ami minden terepen elboldogul, és az alakja miatt kilőni sem egyszerű. Van azonban egy apró problémája, hogy nem lehet belőle kilátni, ezért nem tudjuk hogy kire lövünk éppen. Német verzió is volt belőle Kugelpanzer néven, de nagyon keveset tudunk róla.

4. Robogóra szerelt löveg

Ez a fegyver pontosan az, aminek hívják: egy robogóra szerelt löveg.Típusa:Vespa 150 TAP.  Franciák találták fel a vietnami háború alatt, és használta is a hadsereg. Gyorsan kivonták a forgalomból, mivel elég alacsony védelmet nyújtott a vezetőjének, és kissé instabil volt.

5. Propeller szárnyú vadászgép

Amikor az volt a cél, hogy a repülőgépek gyorsabbak legyenek, a németek rakétákat szereltek a szárnyakra. Ez rendkívüli módon felgyorsította a járművet, de hogy valamiképpen le is kéne szállni vele, az már a rohamléptékű fejlesztés miatt nem kapott elég figyelmet. Valójában a prototípusig sem jutott el a gép, de sok helyen a kudarcok közé sorolják.

6. A Puckle fegyver

James Puckle egy védelmi fegyvert hozott létre még 1718-ban, ezt sokan csak Puckle pisztolynak hívták, és a géppuska elődjének tekintették. A főbb elemzők szerint a Puckle fegyver akár jól is teljesíthetett volna, hiszen az eredeti tervek szerint 63 lövést tudott leadni 7 perc alatt, ami percenként 9 lövést jelentett az akkor megszokott 3 puskalövéssel szemben. A fegyver egyetlen ok miatt bukott el: az angol kovácsok nem bírták a bonyolult tervet kivitelezni.

7. Kibernetikus lépegető

Ezt a robotot nem a közelmúltban, hanem 1968-ban építették meg, hogy fegyvereket szállítson a hadseregnek a világ legrosszabb terepein. Sajnos a gépet soha nem gyártották le számos ok miatt. Elsősorban a lépegető súlyával volt probléma, illetve az igencsak lassú, 5 mérföld/órás sebességével.

8. Orosz cár tank

Ez lehet, hogy csak egy nagy triciklinek tűnik, de valójában ez egy tank, amit oroszok terveztek. Soha nem került ki a tesztelési szakaszból a kerekeket és a súlyát érintő hibás számítások miatt.

9. Rakétaöv

A rakétaöv vitathatatlanul az egyik legkalandosabb háborús találmány. Az első rakétaövet az 1960-as években tervezték, és a célja az volt, hogy a viselője rövid távokat tudjon gyorsan megtenni szökkenve, rakétameghajtás segítségével. Habár a tesztelés sikeres volt, a gép hatótávolsága nem volt megfelelő, ezáltal nem volt hasznosítható a hadseregben, és végül a kukában landolt.

10. Repülő repülőgép-anyahajó

Valójában kettő ilyen típusú léghajó létezett, amelyeket arra használtak, hogy vadászgépeket indítsanak róluk. Ez a két léghajó a USS Macon és a USS Akron volt. Az utóbbi egy vihar során balesetet szenvedett, és ezután rájöttek, hogy túl nehéz és túl nagy ahhoz, hogy kritikus területeken használják, így a gyártás leállt.

Megérkezett a legújabb lakókocsi, amivel letáborozhatunk, de csónakázni is elvihet minket. Sealander a neve a kicsikének, ami magyarul talán lakócsónak lehetne.

A Sealander egy kétéltű mini-trailer, amely képes üzemelni a szárazföldön és vízen. Ez egy innovatív jármű, amely egyszerre adja meg a szárazföldi és a vízi kalandozás élményét, és üvegszál erősítésű műanyagból készül.

Tartalmaz egy 5 lóerős kis zajú elektromotort, ami vízálló héjban van elhelyezve. Az akkumulátorait a vontató jármű tudja tölteni menet közben, vagy éjszaka a táborozás alatt. Főleg nyugodt vizekre ajánlják, a viharos tenger nem biztos hogy jót tenne neki. Kis erőforrásával a szárazföldön is tud mozogni önállóan.

A panoráma napfénytető nyitható és zárható. Sealander 6 fő befogadására képes egy időben, és moduláris bútorok vannak benne, amit a felhasználó igénye szerint átrendezhet. A jármű rendelkezik egy kompakt konyhával és van saját fűtési és hűtési rendszere is.

Kis súlyának köszönhetően nem kell nagy jármű a vontatásához. Az ára 15.000 euro körül mozog, tehát kicsi a valószínűsége annak hogy két Sealander összeütközik valamelyik tavunkon.

Sealander

A G-pod társaság, amelynek székhelye Hongkongban és Ausztráliában van, most egy olyan találmányon dolgozik, ami egy komplett otthont kínál egy hajókonténerből. Az ötlet nem új, de állítják hogy az övék bővíthetőségével emelkedik ki a többi közül. Sokkal több benne a hasznos terület, el is nevezték G-pod laknak.

A cég képviselője állítja, hogy hamarosan kigördül az első mintadarab. Körülbelül 3 órára van szükség a lerakástól számítva, hogy otthon váljon belőle. Egy hidraulikus rendszer bontja ki a szerkezetet, de a felhasználó kézzel is elvégezheti ezt a feladatot. A munkához elég egy ember. Ezzel a megoldással az alapterület 15-ről 37 négyzetméterre növelhető.

A lakás kicsinek látszik messziről, de ez ne tévesszen meg senkit. Teljes értékű konyha van benne, étkező, fürdőszoba, ágy és még egy tanuló zug is. A teraszra is kiülhetünk kávézgatni. A bútorok bambuszból készültek, amely környezetbarát. Opcionális még az esővízgyűjtő rendszer, a zenélő WC és a napenergia egység, amihez beépített akkumulátor is tartozik, amely lehetővé teszi az energia ellátást napfény hiányában is legfeljebb három napig.

A szigetelés mindig probléma volt a konténer alapú otthonoknál, azonban a G-pod azt ígéri, hogy bírni fogja a strapát minden körülmények között a termékük. A nagy örömöt maximum az előreláthatólag 49,000 dolláros ár ronthatja el némiképp.

G-pod

Amennyiben egyike vagy azoknak, akik elég sok időt töltenek a dolgozóasztalnál, nap mint nap a laptop fölé hajolva, akkor szembe kerülsz azzal a problémával, amivel sokan mások is. Ez a testmozgás hiánya. A megoldást az állatok kedvenc szabadidős tevékenységéből leste el egy művész. Robb Godshaw egy mókuskerékbe építette az íróasztalt.

A nagykerék mérete akkora, hogy beleférjen egy íróasztal, és négy darab gördeszka keréken tud stabilan és zökkenőmentesen forogni, aszerint hogy a felhasználó sétál vagy fut benne. A szerkezet egyszerű anyagokból készül, és 24 óra alatt megépíthető.

Bár a találmányt nem lehet mindenütt megvalósítani, az a tény, hogy foglalkozunk a kérdéssel már dicséretre méltó. Persze van aki enélkül is mókuskerékben érzi magát, de az egy másik történet.

Nézd meg hogy rakják össze a kereket !

Goldshaw design

Az aukciós oldalakon sokszor olvashatjuk a következő szöveget: több száz darabos kazettagyűjtemény eladó. Nagyon sok háztartásban még mindig található VHS kazetta, amit már nem fognak soha megnézni. Az interneten rengeteg ötlet kering az újrahasznosításukra, ezekből szedtem össze egy csokorra valót, hogy ne szennyezzük a környezetet ha netán kidobálnánk őket. Persze a családi felvételeket rakjuk el, mert lehet hogy túlél minden mást. Rögtön az első a legkézenfekvőbb ötlet, adjuk oda a gyereknek majd ő épít belőle valamit.

Nagyon kedvelt még a bútorkészítés, hiszen a kazetta viszonylag nagy mérete miatt gyorsan össze lehet belőle dobni bármit. Esernyőtartó és CD lemez tároló.

Komoly méretű asztalt is gyárthatunk belőle a nappaliba.

Kávézó és dohányzó asztal alapanyagaként is szolgálhat.

A VHS tokot  felhasználhatjuk kreatívkodásra is.

Akár óra is készülhet belőle, ha megszabadítjuk a benne lévő szalagtól.

De hogy a szalag se menjen veszendőbe, öltöztethetjük vele magunkat.

A legelvetemültebbek még asztali focit is készítettek belőle. A forgó mechanizmus adott az ötlethez.

Az egyszerű dolgok is célravezetőek lehetnek. Itt van például ez a ceruza tartó.

A tárolóeszközök és asztalok végtelen kombinációban fejleszthetők belőle.

Végezetül ha valaki sok műsoros kazettával rendelkezik, az a borítót is be tudja integrálni a termékbe.

A DeepFlight egy vízalatti közlekedéssel foglalkozó cég, és nemsokára egy új személyi tengeralattjárót mutatnak be a 2014-es Monaco Yacht show-n. Úgy hírlik, hogy az eszközt nagyon könnyű lesz vezetni, és ezért a turizmus, valamint a járművek bérlése terén hiánypótló lehet. A DeepFlight Dragon a legkompaktabb könnyű súlyú személyi tengeralattjáró lesz, amit meg lehet vásárolni. A felhasználóknak egy minimalista használati útmutató is elég lesz ahhoz, hogy elkormányozzák.

A DeepFlight-ot alapító Graham Hawkes egy repülőgépekről szóló konferencián álmodta meg járgányát. A legfontosabb jellemzője a Dragonnak a pozitív felhajtóereje. Tehát amikor elmegy az áram, vagy kikapcsolod azt, a tengeralattjáró feljön a felszínre, ahelyett, hogy lesüllyedne a tengerfenékre. Ez nagyban különbözik attól, amilyen egy átlagos tengeralattjárót vagy merülőhajót vezetni, ahol ha kinyitod a szelepeket, a tengeralattjáró elnehezedik és elsüllyed. A Dragon lényegében egy repülőgép. Tudom, hogy nem használhatjuk ezt az elnevezést, de ez valójában tényleg egy repülőgép a vízben. Tehát az összes vezérlő egység, minden úgy lett megtervezve benne, hogy könnyű legyen azt használni. Annyira ösztönösen tudják kezelni a járművet még azok is, akiknek nincs ezen a téren tapasztalatuk, hogy úgy gondolom, ez lesz az első tengeralattjáró, amit akár üdülőközpontok órabérben adhatnak ki az érdeklődőknek.

Egy kicsit kevesebbe fog kerülni, mint 1,5 millió dollár, és fel lesz szerelve az összes szükséges eszközzel, ami kell a jármű működtetéséhez. A Monaco Yacht Show-n már 1,2 millió dollárért is lehet megrendelést leadni, hogy elindulhasson ennek a járműnek a gyártása, amivel együtt egy új felfújható platformot is adnak majd a kivitelezők.

Hawkes hozzátette: „A felfújható platformot azért készítettük el, mert megvizsgáltuk, a jármű tulajdonságai hogyan működnek majd a gyakorlatban, és az egyik fő aggodalmunk a biztonság volt. Nem akarjuk, hogy bárki is megsérüljön, és egy kis merülőhajóval kapcsolatban az egyik nehézség, hogy nincsen szabadoldal (a legnagyobb merülés síkja és a fedélzet felső élének legalacsonyabb pontja közötti távolság). Egyedül úgy tudjuk garantálni a biztonságát az újoncoknak, akik izgatottan irányítják a hajót mindenfelé, hogy sokkal nagyobb helyigényt készítettünk a tengeralattjárónak azáltal, hogy egy felfújható platformot tettünk alá, ami kiemeli azt a vízből.”

Hawkes egy olyan jövőben hisz, amely a víz alatti közlekedés jegyében telik (az ő megfogalmazásában a ’víz alatti repülés’ jegyében), mindenesetre megérti, hogy ehhez idő kell. Úgy nyilatkozott: „Jelenleg épp a víz alatti közlekedés területének jelentős fejlődése előtt állunk, de az ehhez tartozó ütemterv még nem teljesen meghatározott. Lehet, hogy ez a fejlesztés nem ugyanannyira hasznos, mint 100 évvel ezelőtt az eredeti légiközlekedési iparág kialakulása, de hasonló tulajdonságokkal bír, és nincs hiány feltérképezetlen területekben, amelyek felfedezésre várnak. Az óceánok adják a föld felszínének 2/3-át, úgyhogy nem teljesen értem, miért  Földnek hívjuk bolygónkat. Ha visszatekintünk, van pár jelentős hasonlóság aközött, ahol most vagyunk, és a repülés első évei között. Azok az emberek imádták, amit csinálták, csakúgy, mint mi, de nem tudták pontosan, hogy a dolgok hogyan fognak alakulni, és a munkájukból milyen tényleges előnyök származnak majd.”

A DeepFlight Dragont egyszerű használatra tervezték, legyen szó egy jachtról vagy a partról való indulásról, és akár 120 méteres mélységig is tud kutatásokat végezni, miközben 1800 kg súllyal és 1,5 méteres magassággal rendelkezik. Pozitív felhajtóerővel bír, amely azt jelenti, hogy automatikusan a felszínre úszik, ha szükséges. Az biztos, hogy kellemes élmény lenne egy turistaúton részt venni egy ilyen járművel, hiszen őszintén szólva az ára még túl magas ahhoz, hogy egy egyszerű halandó megvásárolja azt. A nyitóképen és a lenti videón a cég egyik régebbi modellje látható.

DeepFlight

Mindannyian tudjuk hogyan kell ruhát mosni. Beledobjuk a  mosógépbe, és öntünk rá egy kevés mosószert. Ennyi, nem? Hogy éreznéd magad, ha nem kéne mosószert használni a mosáshoz? Egy koreai tervező robot halakat alkalmaz a ruhák mosásához. Az elgondolás lényege, hogy a robot halak egy fényképezőgéppel beazonosítják a piszkos részt, majd odaúsznak és kiszívják a szennyeződést.

Chan Yeop Jeong dizájnert azok a garra rufa nevű halak inspirálták, amelyek leeszegetik az elhalt bőrt az emberi lábról. Ez a fajta pedikűr egyébként már világszerte népszerűvé vált.  Azt mondta továbbá, "Ez a mosás fenntartható módja, mert nem használ mosószert és csak egy adag víz kell hozzá".

Reméli, hogy a használat majd bizonyítani fogja azt, hogy ez inkább környezetbarát mint a hagyományos mosási technikák, és a mosószer használata nélkül könnyebb lesz fenntartani a víz minőségét bárhol a világon.

A koncepció az "Electrolux Global Design"  versenyről származik, ahol 1700 beadott ötlet közül került be a legjobb 100 közé. Az első díj 5000 euró és egy hat hónapos gyakornoki ösztöndíj az Electrolux globális terméktervező központjában.

Lars Erikson, az Electrolux tervező csoportjának vezetője szerint, jó néhány igazán innovatív és izgalmas elképzelést kaptak idén, amik támogatják az egészséges és fenntartható életmódot, ezért már alig várják a szavazás végeredményét. A versenyen magyar induló is van, akiről ezen a linken lehet bővebben olvasni.

Forrás

 Egyre kevesebben emlékeznek a Beloiannisz Hiradástechnikai Gyárra (BHG), pedig fénykorában 22 000 embert foglalkoztatott. Bevallom őszintén már én is teljesen elfelejtettem, de kezembe került egy Rádiótechnika Évkönyv, amiből egy nagyon jó kis történeti leírást szeretnék megosztani veletek rövidített formában, és kicsit kiegészítve. Az internetet böngészve érdemtelenül kevés információ található, ami megerősít abban a hitben hogy jól döntöttem.

  A történet még 1874-ben kezdődik amikor Egger Bernát megnyitotta budapesti távirdaszerelő- és javító műhelyét. Az "Egger B. távíróüzlet" a magyar hiradástechnikai ipar bölcsője volt. Az 1885-ös első magyar ipari kiállításról távírókészülékükkel elhozták a fődíjat. A Posta és a MÁV is állandó megrendelőjük volt, ezért gyártmányaik sora egyre bővült. A helyet is kinőtték, emiatt elköltöztek és "Első Osztrák-magyar Villanyvilágítási és Erőátviteli Gyár" néven már gépekkel és gyári szervezettséggel termeltek.

 Az 1896-os millenniumi kiállítás után, ahol telefonközpontjaikat mutatták be, jelentős külföldi megrendeléseket is kaptak. Egger összeolvasztotta cégét a Magyar Villamos és Izzólámpa Rt.-vel(EVRt). 1901-től ismét új telephely (későbbi TUNGSRAM), és új név: "Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.".A cég önállóan tervezett telefonközpontokat, az első mindjárt a 10000 vonalas budapesti Teréz központ volt. 1922-ben a Posta több, összesen 26 ezer fővonal kapacitású Rotary 7A-1 típusú főközpontra kötött velük szerződést. Közben a konkurencia (Deckert és Homolka) sem pihent. Összemelegedtek L. M. Ericssonnal, aki később fel is vásárolta őket. Így jött létre az Ericsson Magyar Villamossági Rt., aki a hadsereg legfőbb beszállítója lett. Lent baloldalt egy Rotary 7A-1 központ és középen egy részlet a belsejéből. A működési elvet ezen a videón megnézhetjük, jobboldalt pedig korabeli Ericsson automata központ.

 Amikor megjelent a világban a rádió, az EIVR Rt. fejlesztői tudták hogy lépniük kell, de ez a Trianontól porig sújtott országban ez nem volt egyszerű. 1926-tól kezdődött a rádió gyártás, 1928-ban pedig az ITT érdeleltségi körébe tartozó " International Standard Electric Co." leányvállalata lettek. A kormányzat pályázatot írt ki az egész ország ellátására alkalmas műsorszóró adókra, amit meg is nyertek. A fiatal mérnök gárda a londoni anyacég segítségével világszínvonalon oldotta meg a feladatot. Miután kiépült az adóhálózat, ugrásszerűen megnőtt a kereslet a vevőkészülékek iránt. 1936-ban 8600, 1940-ben pedig 26 ezer rádiót gyártottak. A nagyközönség megszokta hogy minden évben új típussal rukkol ki a cég. A sors úgy hozta hogy Ericsson úr eladta budapesti gyárát az ITT-nek, az pedig beolvasztotta a Standardba, így a vállalat monopolhelyzetbe került. 1940-re megduplázódott a gyár területe, és a Standard felirat a készülékeken nagyon jó minőséget jelentett. A Posta folyamatosan rendelte tőlük a telefonközpontokat, és a hadseregnek is beszállítói lettek. A gyárban készült lokátorok békés célokat is szolgáltak, sőt még tudományosakat is. Ilyen eszközzel végezte Bay Zoltán 1946-ban híres kísérletét a Holdról visszaverődött rádióhullámokkal (3. kép lent). Az első két képen Standard rádiókészülékek láthatók.

  A háború utáni újjáépítésben is jelentős feladatok jutottak a gyárnak, de megszűnt a rádiógyártás és mivel 1949-ben privatizálták, a külföldi partnerek magára hagyták. Ekkor lett a neve "Beloiannisz Hiradástechnikai Gyár", vagyis röviden: BHG. A rohamléptekkel haladó külföldtől mindinkább lemaradt, aztán egy új kormányprogram alkalmat adott rá hogy ismét az elsők közt legyen. Előírták hogy közszükségleti cikkeket is kell gyártani, ezért készült náluk lendkerekes autó, Pajtás telefon és modul rádióvevő oktatási célokra. 1950-től aztán a magyar rádiózás új nagy korszaka indult. Rengeteg új adóra volt szükség, köztük speciális célúakra is (zavaróadók). 1952-ben aztán jött egy határozat:"1954 május 1-én meg kell indítani a televíziót". Két év alatt elkészítették az első hazai tv adót, amellyel elkezdődhettek a kísérleti adások. Később nagyobb teljesítményű német adót hoztak, és az azt kísérő szakemberek megnézték a BHG-ban gyártottat."Ha maguk ilyen adó tudnak készíteni akkor miért vesznek most tőlünk?". A választ az akkori dolgozók nem tudhatták. A BHG fő feladatai a telefónia területén adódtak, de nem menekült meg az állandó átszervezésektől sem. Ebben az időben készült a CB555 telefon, amelyben a nem mozgó alkatrészeket egy külön fekete dobozba rakták (akkor ezt már nagy integráltsági foknak tekinthettük).1956 után új gyárépület építésébe kezdtek a a Fehérvári úton. Az épület érdekessége hogy mozgatható válaszfalakkal lehetett a mindenkori igényeknek megfelelően átalakítani. Az itt gyártott termékek a szovjet piacra készültek. 1956 közepén jött egy kormányrendelet ami a crossbar-technikákra való áttérést elindította. A cég ekkor a két háború közötti aranykort idéző fellendülés előtt állt. A növekvő export igényekre való tekintettel trópusi vizsgáló állomást kellett létesíteni, hogy a legszélsőségesebb körülmények között tudják tesztelni termékeiket és ezzel növelni a versenyképességet. Az első magyar crossbar gép 1957 októberére készült el C80-as típusjelzéssel. A brüsszeli világkiállításra elküldött első változata láttán sokan meglepődtek, mondván "hát a magyarok ilyet is tudnak gyártani?". A telefonközpontok gyártásának felfutása szükségessé tette hogy a gyár csak erre specializálódjon.

  Említést kell még tennünk a BUDAVOX-ról. Először a BHG exportját szervezte, aztán 1968-tól az 5 legfontosabb hazai hiradástechnikai cég közös külkereskedelmi vállalata lett. 25 év alatt negyvenszeresére emelte az exportált áruk értékét ! A gyártmányfejlesztés nem állt meg a crossbar-technikánál mert vele párhuzamosan folyt az elektronikai technika bevezetése. Az ECR típusjelű termékcsalád már elektronikus vezérlésű volt. Több vásáron is díjat nyert. 1968-ban együttműködési szerződés köttetett a svédországi Ericsson gyárral, melynek keretében AR típusjelű rendszerük hazai gyártása 1971-ben megkezdődött. 1976-ban már évi 300 ezer vonal kapacitású központ készült el. Az export kapcsán érdemes megjegyezni, hogy 37 féle illesztő áramkört kellett gyártani, hogy a termékek minden szabványhoz és eszközhöz passzoljanak ! Akkoriban a nyugat-európai gyárak konkurenciának tekintették a BHG-t. Volt egy speciális relé probléma amire tudták a megoldást, de titokban tartották, nehogy a BHG megtakarítsa a kellemetlenségeket. 1976-ban az iparág vezetői úgy döntöttek, hogy az URH adókkal foglalkozó EMV beolvad a cégbe, valamint a gyár nevéből kikerül az idegen név, és így "BHG Hiradástechnikai Vállalat" lesz. A fölfutó termeléshez Budapesten már nem akadt "finomkezű" női munkaerő, ezért elkezdték vidéken a gyár építéseket. Tatabánya, Szekszárd, Kunhegyes után Debrecenben is új üzem létesült. Sikeres fejlesztésük volt a konténer központ, amellyel gyorsan lehetett telefonnal rosszul ellátott vidékekre is központot telepíteni. Az arab országok is előszeretettel vásároltak belőle. 1977-ben 4 nagy elektronikai vállalat megalakította a 100 évesek klubját. A tagok a következő cégek voltak : Siemens (1874),BHG (1874), Ericsson (1876), Telefongyár (1876).

 A nyolcvanas évek a felzárkózás jegyében teltek. Megjelentek az integrált áramkörök, és már kétoldalas nyomtatott panelek készültek. Megszületett az EPEX alközpontcsalád. 1986-ban a BHG-hoz csatolták a Hiradástechnikai Vállalatot (HTV ), ami már 20 éve a Hischmann cég antenna technikai termékeit gyártotta. Ezzel a csatlakozással a BHG már 6 vidéki és 3 budapesti gyárból állt. A cég komoly tényezővé vált például 1988-ban, az akkor induló hazai műholdas televíziózás piacán a nyugatnémet Hirschmann közösségi műholdas vevőrendszere gyártási jogának elnyerésével. Ebben az időszakban a Magyar Postával közösen digitális alközpontok bevezetésére írtak ki tendert. Ezt megelőzően, 1986-ban - a KGST-országok közül egyedülálló módon - megszülettek azok a szerződések, amelyek biztosították a világ akkor legelterjedtebb digitális főközpont rendszerének, a DMS 100 európai változatának a gyártási és értékesítési jogát. A licencet az Austria Telecom nevű cégtől vásárolták meg; ez több mint 1 milliárd forintba került. A beruházásra felvett hitel jelentette az első tőrdöfést a cég számára. A piacról való kiszorulás kezdetét a vidéki körzetek digitalizálására irányuló 1989-es, majd a főközpontokra kiírt 1990-es pályázatok elvesztése jelentette. A rendszerválasztó tendereken annak ellenére maradt alul, hogy az akkor 10 százalékos digitalizáltságú hazai hálózat korszerű részét gyakorlatilag a BHG építette ki az osztrák céggel közösen. A Szovjetunió széthullása miatt évi 45-50 millió rubel értékű szállítástól esett el a cég. A talpon maradás egyik feltétele az lett volna, hogy el tudják adni azokat a központokat, amelyeket 1990-ben 5 millió dollár értékben szovjet megrendelésre készítettek, ám ez a tétel végül a nyakukon maradt. Bármilyen hihetetlen, de még nyomtatót és programozható pénztárgépet is gyártottak a túlélés érdekében.

  Szomorú hogy szorgalmas és hűséges, jól felkészült és kreatív, alkotóerejük teljében lévő emberek által mozgósított hatalmas energiák a semmibe vesztek. A karcsúsítás a kilencvenes években állandósult, s 1992-ben már csak 4,5 ezren dogoztak a cégnél. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy az eladósodott cégnek stratégiai szövetségeseket kell keresnie. Mivel korábban szoros együttműködés alakult ki a kanadai Northern Telecommal, illetve a már említett osztrák társasággal, nem volt nehéz a választás. Két vegyes vállalat is alakult: a BHG-TeleCOM Távközléstechnikai Kft., valamint a Hirschmann-BHG Híradástechnikai Kft. A kooperációk lényegében a modern nyugati technológiát voltak hivatottak a BHG jól kiépített piacaira bevezetni, ám ezek a piacok 1990-től kezdve folyamatosan felaprózódtak, majd megszűntek. A kegyelemdöfés 1995-ben érte a BHG-t, amikor a Matáv második tenderén sem nyert, helyette a Siemens Telefongyárat és az Ericssont hirdették ki győztesnek. Az abban az időben már csupán 1100 főt foglalkoztató vállalat ezzel a döntéssel teljes egészében háttérbe szorult a piacon. Az ezután következő esztendők csöndes agóniával teltek, a cég folyamatos termeléscsökkentés mellett ingatlanjai eladásával próbált fennmaradni. A vidéki gyárait egyszerűsített privatizáció keretében értékesítették. Az anyavállalat 2000 környékén bezárta a kapuit. Talán hírmondónak megmaradt a BHG Alkatrészgyártó Kft, ami az anyacég egyik fiókvállalatából alakult 1995-ben.

Forrás: Rádiótechnika Évkönyve 1997 ( Horváth Gyula és Kozma Gyula írása ), Hír24

BHG-s dolgozók által készített fényképalbum

Fotók a nyolcvanas évekből

Sétáló Kerékpár Klub – Japán új kerékpáros trendet indít el?

Nem lehet túl sok mindent csinálni a klasszikus kerékpár dizájnnal, ugye? Tévedés! Japán ismét meglepett minket, ugyanis létrehozta a klasszikus kerékpár új verzióját, amin lehetőség nyílik sétálni, miközben kényelmesen utazunk. A sétáló bicikli, vagy hivatalos nevén a Sétáló Kerékpár Klub (Walking Bicycle Club (WBC)) az előrehaladáshoz a lépéseink fel-le mozgására támaszkodik a kerékpárok forgó mozgásával ellentétben.

A WBC-hez három kerék tartozik, és egy elektromos motorral is fel van szerelve, ami segíti a kerékpárost ha felfele kell hajtania. A bicikli körülbelül 15 kilót nyom és 1 méter hosszú. A dizájn megalkotói a Katayama Kogyo csoport néven futnak, és állításuk szerint egy újfajta élményt kívántak létrehozni, ami a sétálást a kerékpározás sebességével párosítja.

Nyilvánvaló, hogy a csoport elérte azt, amiért dolgozott, hiszen a kerékpár akár a 24 km/órás sebességel is tud haladni, és egy feltöltéssel akár 20 mérföldet is megtehetünk vele. A WBC-t Japánban úgy hirdetik, mint az új közlekedési eszközt, ami fenntartható (környezetvédelmi szempontból) és trendi is egyben.

Ez a bizonyos kerékpár ráadásul biztonságosabb is, mint a hagyományos, hiszen könnyedén meg lehet állni vele és lepattanni róla vészhelyzet esetén. Habár ez a bicikli nem fogja eltörölni a hagyományos kerékpárokat a színről a közeljövőben, úgy tippeljük, hogy biztos siker lesz Japánban októberre tervezett megjelenésével. 2800 dolláros árát elnézve nálunk valószínűleg késni fog a bevezetése.

WBC

Különleges felszolgáló dolgozik egy német bárban. A szomjas ügyfelek messziről képesek ideutazni, hogy megcsodálják őt a munkahelyén. Az egyetlen furcsa dolga Carlnak, hogy ő nem is ember. Humanoid robot keveri az italokat a Ilmenauban, Kelet-Németországban. A robotot Ben Schaefer mérnök készítette, aki 23 éve dolgozik ezen a szakterületen.

Ő gyűjtögette össze Carl részeit használaton kívüli ipari robotokból a német KUKA cégnél. A legújabb alkalmazottja segít neki keverni a szeszes italokat, és fellendíteni a forgalmat. Akár kilencen is körbeülhetik, és rövid beszélgetéseket folytat az ügyfelekkel, bár valószínűleg nem olyan szinten mint ahogy mixerkedik, mert a beszédfelismerési képessége pillanatnyilag korlátozott. Carl övet visel érzékelőkkel, hogy ne lötykölje ki az italokat.

A bár honlapján Mr. Schaefer elmondja, hogy ezzel meg akarja mutatni az embereknek azt hogy a humanoid robotok közelebb állnak a megvalósításhoz mint gondolnánk, és "ez nem sci-fi film, hanem nagyon is lehetséges". A videót elnézve a valódi csaposoknak még nem kell rettegniük attól, hogy elvesztik az állásukat.

                                                            robots.de

A Wilson Grill napenergiát használ, hogy elkészítse neked a tökéletes sztéket. Ki nem szeret grillezni egy kicsit a kertben pár baráttal? Mindenki, és ezt tudjuk jól. A grillezés egy társasági összejövetel, ahol a barátok és családtagok találkoznak, miközben kielégítik az étel iránti szeretetüket. A grillezett ételek ráadásul egészségesebbek is, mint a sültek vagy a rántottak. Ennek ellenére, az összes jó érv mellett se szabad elfelejtenünk, hogy az égő szén és fa nagy mennyiségű szennyezőanyagot bocsát ki magából, tehát nem igazán környezetbarát tevékenység.

Itt jön a képbe az MIT (Massachusettsi Műszaki Egyetem) professzora David Wilson, aki egy új grill sütőt hozott létre, ami nem használ szenet, fát, vagy elektromosságot. A szerkezet napenergiára támaszkodik, és a grillezés mellett főzésre és ételek melegítésére is használható. A Wilson Solar Grill (Wilson Napelemes Grill) akár 230 Celsius fokra is felmelegszik, és egy olyan lítium-nitrát akkumulátorral működik, amely akár 25 órán keresztül tudja tárolni a napenergiát, folyamatos használat céljából.

Ez azt jelenti, hogy akár egy teljes napon keresztül használhatjuk a grillsütőt, és nem kell aggódnunk az akkumulátor miatt. És azt említettük, hogy ez a kis csodagép nem bocsát ki szén-dioxidot, és nem használ semennyi áramot? A grillsütő Fresnel-lencsét használ, amelyet a francia fizikus, Augustin-Jean Fresnel talált fel. A lencse nagyon vékony, és több fény tud áthaladni rajta, mint egy hagyományos lencsén. Tehát a grillsütő nagyon hatékonyan tudja átalakítani a napfény napenergiává.

Jelenleg a legnagyobb kihívás, amivel az MIT diákjai és Wilson Professzor Úr szembe kell hogy nézzenek, a finanszírozás kérdése: hogyan tudják majd megoldani a készülék gyártását nagy mennyiségben, illetve globálisan a terjesztését. Javasolhatjuk esetleg a Kickstartert erre a célra, Wilson Professzor Úr? (Kickstarter - egy weboldal ahol pénzt lehet gyűjteni az ötleteid megvalósítására: www.kickstarter.com)

ENGINEER

Persze nem teljesen, mert még vannak akik használják, és ugye a gyűjtőknél is fellelhető jó pár készülék ami üzemképes, de hivatalosan halottnak tekinthetők ezek a formátumok. A lista természetesen nem teljes, csak a legnépszerűbbeket tartalmazza. Nézzük nagyjából időrendben. A képre kattintva megjelennek a részletek.

1. VCR az első kazettás videomagnó formátum két egymás tetejére rakott orsót tartalmazott.

2. CVC azaz Compact Video Cassette a hangkazetta megnövesztett változata volt. Főleg hordozható gépekbe szánták de a keskeny és vékony szalag miatt nagyon instabil volt a minősége.

3. Laserdisc még a CD előtt kifejlesztett optikai lemez. Analóg módon volt rajta a videofilm de lézerfej olvasta le.

4. VIDEO2000 nagyjából a VHS rendszerrel megegyező méretű formátum, csak megfordítható a kazetta.

5.Philips CD-interaktív. A CD után, de a DVD előtt.

6.Philips DCC azaz Digital Compact Cassette. Talán az egyik legrövidebb életű formátum. Nagyjából 4 évet élt.

7. MiniDisc. Kisméretű írható lemez tömörített hanganyag felvételére és lejátszására. Kissé rosszabb volt a minősége mint a CD lemeznek, de sokáig élt mert praktikus volt . 2013-ban szűnt meg a gyártása.

8. VideoCD, SVCD. A DVD megjelenése előtt használt videó lemezek. Az SVCD jobb minőségű volt, de csak 38 perc fért rá.

9. DAT Digital Audio Tape. Professzionális hangrögzítés otthon. A videó magnó elvén működött, de csak hangot vett fel, viszont azt igen jó minőségben.

10. SACD és DVD-Audio. Az audio CD jobb minőségű utódjának szánták mindkettőt.

A természetes evolúción kívül az MP-3 zene és az internet is közrejátszott a hordozók bukásában, de van pár dolog ami eddig úgy tűnik soha nem megy ki a divatból. A bakelitlemez eladások emelkedőben vannak, egyre többen használnak újra orsós magnót és a kompakt kazetta, CD lemez meg a VHS sem tekinthető kihaltnak mert olyan nagy mennyiségben fordul elő a háztartásokban.

 A teljesség igénye nélkül válogatunk Luigi Colani izgalmas és megdöbbentő munkáiból. Ő egy legenda az ipari formatervezők között .A világ legnagyobb  képzelőerejével rendelkezik. Kezdeti alkotásaival tisztelgett a futurizmus előtt, amely irányzat később teljesen eltűnt, de a 60-as 70-es években még éreztette hatását. Nézzünk rögtön egy mozdony tervet 1979-ből ami kimondottan a BAM-ra készült (Bajkál-Amúr vasútvonal ). Mint egy vadállat aki falja a végtelen mérföldeket a tajgán.

  Az egysínű vasútra is voltak elképzelései, például a Hamburg München vonalra a "HM-1".

  A nagy sebességű vonat aerodinamikája is megihlette egy-két szösszenetre.

  Ekranoplan vagyis repülő hajó 1983-ból. Lida volt a neve a kis aranyosnak.

  A modern repülésbe is szeretett volna beleszólni pár ötlettel.

  Az autókat is újra akarta értelmezni.

  Hihetetlen aerodinamikai formák.

 A Béka nevezetű motorbicikli 1973-ból, pedig még ma is futurisztikusnak hat.

 Talán legismertebb műve ez a luxus lakóautó.

 A modellnek létezett haszongépjármű verziója is.

 Dolgozott  a Canon cégnek is például ezek a fényképezőgépek 1983-ból valók és ennek a munkának a gyümölcsei.

Természetesen a számítógépek sem hagyták hidegen.

 Szinte mindenre volt valami ötlete, pont a zongora maradt volna ki?

          darkroastedblend.com

 Tudom, hogy furcsán hangzik, mégis igaz az a kijelentés, mely szerint a 3D-s technika egyidős a mozgóképkészítéssel.

 A film feltalálójának tartott Auguste Lumiere elkészítette az első fizetős közönség előtt levetített „mozi” (A vonat érkezése) térbeli verzióját is. Igaz, akkoriban (1903) meglehetősen kevesen váltottak jegyet az alkotásra, sőt, mondhatni „óriási bukás” volt a maga nemében, hiszen a mozgófilm megjelenése ellopta a nézőket a „szemüveges filmek” elől. A technika azonban már akkor is minimum középkorúnak számított, az 1851-es londoni világkiállításon ugyanis Viktória királynő háromdimenziós arcképe is közszemlére került. Az tehát tisztán látszik, hogy az Avatar által elindított 3D-s láznak bőven volt előzménye, a „műfaj” azonban korábban egyetlen egy alkalommal sem tudott hosszútávon megragadni a filmszínházban. De vajon miért?

 A világ első otthoni használatra szánt szalagos magnója 1947-ben került forgalomba az USA-ban. A rendszert magát a német AEG cég fejlesztette ki 1934-ben, a nagyvilág csak a háború után tudta meg a szerkezetek létezését. Valójában a magnók először acélhuzalra rögzítettek hangot. Magyarországon a semmiből indult a magnógyártás. Technikai és ideológiai akadályok fékező ereje ellenére is sikerült eljutni a világszínvonalig. Az egész úgy kezdődött hogy a Magyar Rádiónak 1951-ben szüksége volt néhány lejátszó magnóra. Maradék külföldi alkatrészekből össze is raktak 6 darabot, de az első közhasználatú célra szánt mágneses hangrögzítő az Audio Hang- és Kinotechnikai Vállalat által 1954. januárjában bemutatott magnetofon adapter volt. Ezt lemezjátszóra lehetett ráhelyezni és akkoriban ez volt a szalag lejátszásának legolcsóbb módja. Lent balra egy katonai drótos hangrögzítő, jobbra pedig a magnó adapter.

 Ivóvíz az egyik legfontosabb dolog ami az élethez kell, és ezért lehetünk tanúi számos erőfeszítésnek amivel a szennyezett vízből ivóvizet próbálnak előállítani. A svájci diák, név szerint Jeremy Nussbaumer egyedülálló ötlete egy szűrő amit minden műanyag palackhoz csatlakoztatni lehet, és ivóvizet szolgáltat a felhasználójának. A szerkentyű neve DrinkPure, és nem csak az utazók, túrázók és kempingezők használhatják hanem az elszigetelt területeken élők is.

Az arc megváltoztatása is lehetséges, miután az FDA (Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet) jóváhagyta a 3D nyomtatóval készíthető arcimplantátumokat. Tudta, hogy mennyire nehéz volt arc implantátumot kapni, mielőtt a 3D nyomtatós technika megjelent? Röviden és tömören: szinte lehetetlen. Ennek ellenére ma le vagyunk nyűgözve attól, amit az Oxford Performance Materials elért az OsteoFab Patient-Specific Facial Device-szal. A szerkezet egy teljesen személyre szabható arcimplantátum, amit anélkül lehet használni, hogy arcrekonstrukcióval kellene küszködni.

A gyerekbicikliknek általában elég rövid az élettartamuk. Attól függően, hogy mennyire gyorsan nő a gyerek, van rá esély, hogy akár öt különböző méretű biciklit használt már 12 éves korára, ami sokba kerül és rengeteg hulladékot eredményez. A svájci székhelyű tervező, Andreas Bhend abban reménykedik, hogy a gyerekek hosszabb ideig meg tudják tartani a biciklijüket a találmányával: egy új kerékpárral, ami átalakul, amikor a gyermek nő pár centit.

Gondoltátok volna hogy a Moszkvai Olimpia teljes hangtechnikáját magyar cégek csinálták, és azokat a készülékeket még ma is használják? Az egyiket úgy hívták hogy:BEAG-Budapesti Elektroakusztikai Gyár.

A háború után egyre nagyobb szerepet kapott a rendezvények kielégítő hangosítása. Miután az MKP megszerezte a hatalmat, megalapították a RAFILM Vállalatot. Egyaránt gyártottak hangerősítőt, lemezjátszót, rádió stúdió berendezéseket, hangoszlopokat, vetítőgépeket és egyáltalán mindent, ami a hangosításhoz szükséges. Amikor a politikai „léghuzat” úgy hozta a megnövekedett igényekre való hivatkozással, visszaminősítették a RAFILM-et és 1950 nyarán – több kis magáncég államosításával – (Nagy Andor, Vörös Rezső, Pulvári) megalapították az AUDIO Hang és Kinotechnikai Gyárat. A RAFILM a továbbiakban főként szervizeléssel foglalkozott. Az AUDIO tevékenysége a RAFILM-hez képest többek között magnetofonok gyártásával is bővült. Ebben az időszakban volt a politikai propaganda fontos eszköze a falurádió. Az ehhez szükséges berendezéseket (erősítő és villanypóznára szerelhető tölcséres hangszóró amik a képeken is láthatóak, mikrofon, lemezjátszó stb.) az AUDIO gyártotta. De rengeteg berendezést igényeltek a gyárak, sportpályák, vasútállomások, iskolák is.

Egy olyan világban, ahol a kutatók folyamatosan keresik az alternatív energetikai megoldásokat, az ár-apály erőmű egy jó megoldás lehet. Az apály és a dagály közti szintkülönbségből  hatalmas mennyiségű energiát lehet kivenni.Az Egyesült Királyság, ahol kiterjedt partvidék van, ideális hely ahhoz hogy kihasználják ezt az energiát.