Persze nagyon sok adó zavar engem is, például TV adó, vagy forgalmi adó, de itt egészen másról lesz szó. Volt a magyar rádiózásnak egy agyonhallgatott, titkos tevékenysége, a külföldi műsorszórás zavarása.

A kezdetek

A rádiózavarást nem kellett feltalálni, vele született a rádiózással. Már az első szikratávírós kapcsolatoknál problémát jelentett, hogy az egymáshoz közel lévő készülékek zavarták egymást. A szándékos zavarásokról az első feljegyzések az 1905-ös orosz-japán háborúból származnak: az orosz hajók távírászai zavarták a japánok forgalmazását. Az első világháború alatta Német Birodalmi Posta próbálta zavarni Párizs és Szentpétervár rádióforgalmát. A harmincas évek elején a Radio Kommintern Moszkvából sugárzott adásait próbálták meghiúsítani. A második világháborúban a rádiózavarás már általánosan használt eszköz lett mind katonai vonatkozásban, mind a polgári műsorszórók elhallgattatásában. A BBC és Moszkva adásait a németek kezdték el zavarni, majd válaszként a szovjetek zavarták a német adókat. 1941-től nálunk a Posta kezdte el a külföldi ellenséges adók zavarását.

Az "Amerika Hangja" rádióállomást 1941-ben alapították, és 1942 augusztusától magyar nyelven is elkezdett sugározni. Az első hazai rádiózavarás, amelyről tudomásunk van, ehhez az adáshoz kapcsolódik. A Szalonikiből sugárzott műsor vételét Lakihegyről igyekeztek megakadályozni egy kis teljesítményű adóval.

Hidegháború rádión is

A hidegháború kialakulásával, megszaporodtak a Magyarországra irányított magyar nyelvű adások. Már a Francia Rádió , a BBC, a Vatikán és Madrid is sugárzott magyar híreket. Később Róma és az Izraeli Rádió is csatlakozott hozzájuk. 1950 augusztusától egy új, addig ismeretlen rádióállomás jelentkezett, a Szabad Európa Rádió (SZER). Eleinte a görög vizeken úszó hajóról adtak. Szovjet biztatásra ekkor Magyarország előkészületeket tett a nyugati rádióadások zavarására. 1951-ben elindult a SZER egész napos műsora, a Szabad Magyarország Hangja.

Programját egyszerre 5 frekvencián, jelentősen megnövelt adóteljesítménnyel kezdte sugározni. Két évvel később már 22 adóberendezésből álló hálózattal rendelkezett. A fenti képeken a müncheni központ látható. Ezt a rádióállomást kifejezetten politikai propaganda céljára létesítették. Fenntartását az USA és magánszemélyek finanszírozták, a keleti blokk polgárainak felvilágosítása céljából. A SZER nem csak híreket, kommentárokat sugárzott, de a Fekete Hang című műsorában megnevezett, és megfenyegetett párttitkárokat, politikusokat is.

A rádiózavaró hálózat kiépítése

A magyar politikai vezetés erőteljesen reagált a SZER beindulására: 1éven belül jelentős teljesítményű országos rádiózavaró hálózatot hozott létre, elsősorban a postai rádióállomások keretein belül. Azzal, hogy a zavaróadókat a rendes rádióállomásokra telepítették, megoldották a szakszerű üzemeltetést, és beruházási költségeket takarítottak meg. Az elrejtés is megoldódott, mert a laikus közönség nem feltételezte, hogy műsorszóró állomásról történik a zavarás. A közelben lakók előtt azonban ez nem volt titok, mert a rendes vételt is lehetetlenné tette a morgás, és a sistergő hang. Az adók percenként adott morze jelekkel azonosították magukat. A vevő-irányító állomás ebből tudta, hogy tényleg az általa vezérelt adó, és nem egy szomszéd országbeli zavar az adott frekvencián. A zavaró hangot körzetenként egy-egy (szovjet gyártmányú) speciális zajgenerátor szolgáltatta. Az irányítást végző vevőterem közvetlen telefonkapcsolatban volt valamennyi adóval. A zavarási ciklus előtt pár perccel az irányító egy négyjegyű számmal közölte a kívánt frekvenciát, majd a lefedni kívánt állomás hangját a telefonvonalon kiadta az adókezelőnek, aki ráhangolta az adót a megfelelő helyre. Ezután rákapcsolták a zavaró hangot, és jöhetett a következő állomás. A zavarást a hírperiódus előtt 1-2 perccel kezdték meg, de gyakran előfordult, hogy kisebb hibák miatt csak a híradás 2-3. percében sikerült bekapcsolni. Vélhetően ennek ismeretében alakult ki a SZER hírműsoraiban az a szokás, hogy a hírblokk első percében a főbb híreket nagyon röviden elmondták.

Minden adóállomásnak valamilyen formában részt kellett vennie a zavarásban. Volt ahol erre külön egység szolgált, másutt a tartalék adót használták fel, de volt aki a szabadidejében foglalatoskodott efféle tevékenységgel. A Petőfi rádió műsora nem tartott egész nap, több helyen csak 21 óráig sugározták, utána átkapcsoltak zavarásra. Ilyen volt például Lakihegy (bal oldali kép), Diósd, Balatonszabadi (jobb oldali kép). Egyes adók irányított antennarendszere lehetővé tette, hogy átzavarjanak a szomszédos Csehszlovákiába vagy Szovjetunióba. Ilyenkor a baráti ország vevő irányító központja vette át a vezérlést.

A SZER 1959-re újabb 5 adóállomást állított üzembe, ezzel 27-re növekedett a számuk. Ebben az időszakban már olyan teljesítménnyel sugároztak, hogy az erőteljes zavarás ellenére is a célterület 85%-án venni lehetett az adásokat. Egy rakás gyengébb adót viszont teljesen elnyomott a zavarjel. 1958-ban az ENSZ is foglalkozott a rádiózavarások ügyével, de eredménytelenül. Az Amerikaiak az erre használt berendezések értékét 200 millió dollárra, az éves üzemeltetést pedig 100 millióra becsülték.

TV és URH zavarás? OIRT sávok

1957-ben a meginduló budapesti tévéadó kísérleti adásainak vételét egyes helyeken a zavaróadók szinte lehetetlenné tették. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kísérleti műsorok idejére le kellett állítani őket. Tervezni kellett hozzájuk egy speciális szűrőt, ami megoldja a problémát. 1957 októberében az Osztrák Televízió emlékműsort szentelt az 56-os magyar forradalomnak, és ekkor levetítették a budapesti eseményekről készült híradófilmeket. A nyugati megyékben ezt elég jól lehetett fogni. A politikai vezetés egy része erre reagálva 1958-ban felvetette a tévézavarás gondolatát, de szerencsére a józanabbak a zavaróhálózat létesítése helyett az MTV adóhálózatának kiépítésére szavaztak. Másképp alakult az URH-rádió műsorszórás ügye. Ekkor ez még kísérleti stádiumban volt, ezért kitalálták az OIRT (kelet-európai) sávot, a gyárakat pedig kötelezték olyan készülékek gyártására, amik csak ezt tudták. Ezzel megakadályozták, hogy a magyar közönség vehesse az osztrák és jugoszláv rádiók URH-műsorait.

A zavarás végórái

1956 után, elsősorban a magyar emigránsok részéről, vádak érték a Szabad Európa Rádiót a forradalom előtti és alatti biztatásokért, olyan remények keltéséért, amelyeket a nyugat nem tudott és nem is akart teljesíteni. A rádióállomás hallgatottsága 1957-től folyamatosan csökkent. Az USA és Németország kormánya felülvizsgálta a SZER szerepét az 1956-os eseményekben, és a rádió is önvizsgálatot tartott. Annyi bizonyos, hogy az adások hangvétele megváltozott ezután. Az enyhülés odáig vezetett, hogy Magyarországon a zavarást 1964 tavaszán leállították. 1968-ig magyar területről nem történt zavarás, ekkor azonban a csehszlovákiai események utóhatásaként, kölcsönösségi szerződések alapján a nagyobb adók ismét zavarni kezdtek lengyel, szovjet és csehszlovák területre irányított műsorokat. Az ottani adók pedig viszont. Ekkor ismét bebizonyosodott, hogy ez egy elvetélt ötlet, ugyanis a legaktívabban zavart ötvenes években is az volt a probléma, hogy az adóktól pár kilométer távolságra már lehetett fogni a SZER adását. Nem beszélve arról, hogy a külföldi műsor előállítása ötször kevesebbe került, mint a zavarása.

1975 július 30.-án Helsinkiben 35 ország képviselője írt alá egy jegyzőkönyvet, ami a rádióadások szabadságát, és zavartalanságát biztosítja. Ford elnök 1976-ban, és Carter elnök 1977-ben figyelmeztette a kelet-európai országokat, hogy tevékenységük ellentétes az okmányban foglaltakkal.

1978-80 között a SZER felújította a rádióállomásait, ekkorra már 49 nagy teljesítményű adó állt a rendelkezésükre. A lengyelországi politikai események hatására a Szovjetunió újra elkezdett egy sor adást zavarni, és Csehszlovákiával, Bulgáriával, valamint Lengyelországgal karöltve egészen 1988-ig folytatták ezt a tevékenységet. Bár 1979 tavaszán a HM-ben még arról tárgyaltak, hogy ismét foglalkozni kívánnak a "rádióvédelemmel" (értsd: zavarással), hazánk talán felismerve a dolog értelmetlenségét, végérvényesen kiszállt ugyanebben az évben a versenyből. A megmaradt berendezéseket elkezdték lebontani, majd kiselejtezni, és remélhetőleg ekkor örökre lezárult a magyar rádiózásnak eme nem túl dicsőséges fejezete. A 90-es évek elején a rendszerváltás hatására a SZER, valamint ezzel együtt sok más külföldről sugárzott adás értelmét vesztette, és megszűnt.

A szerző köszönetet mond a Postamúzeumnak, és a rádióállomások volt személyzetének az átadott információkért.

Balás B. Dénes írása nyomán (Rádiótechnika)

Nézzünk pár hihetetlen fejlesztést, ami nélkül nem is tudom hogyan lehetett eddig élni. A képekre kattintva videót is láthatunk.

MAID az okos sütő

Valójában egy hagyományos elektromos sütő, és egy mikró kombinációja, de kell neki internetkapcsolat. Recepteket tölt le, és felolvassa a háziasszonynak, majd végigvezeti az elkészítés lépésein. Akár a hőmérsékleteket és a sütési időket is beállítja magának. Érintőképernyőn keresztül is lehet vele kommunikálni, jelenleg a Kickstarteren gyűjtik rá a pénzt, hogy jövőre megvalósulhasson.

FUGU a felfújható bőrönd

Nem véletlen a gömbhal lett a névadója, mert felfújja magát, ha kevés lenne a tároló kapacitása. Egy kis kompresszor segít a műveletben, amit adnak hozzá, de tüdővel is megoldható a dolog.

Egykerekű elektromos gördeszka

Kétkerekűvel sem egyszerű menni, akkor ezzel hogy lehet? Giroszkópos stabilizátor, meg mikroprocesszoros vezérlés. Egyensúlyozza saját magát. Ja, úgy könnyű. Ezért lesz népszerű remélhetőleg. Minimális gyakorlás után bárki vitézkedhet vele.

A hétmérföldes csizma

Ez lehetne a magyar neve ennek az eszköznek, amivel legalább olyan gyorsan futhatunk, mint a világbajnok. Fejlesztője Keahi Seymour, folyamatosan csiszolgatja találmányát, amit a strucc mozgása ihletett.

Bevásárló asszisztens

Feltérképezi a szupermarketet, és megtalál minden árut, amit mutatsz neki. Hiába rendezgetik a boltot, vele nem tolnak ki. Jelenleg Kaliforniában tesztelik.

Olyan épületekből látható lentebb néhány, melyek egyedi és szokatlan struktúrák a maguk nemében. A közös bennük az, hogy mindegyikhez kellett egy merész tervező, valamint hihetetlen mérnöki és építészeti teljesítmény.

1. Crooked House (Sopot, Lengyelország)

Jan Marcin Szancer lengyel és Per Dahlberg svéd építész tervei alapján 2004 decemberére készült el, az összesen 4000 négyzetméteren elterülő, bevásárlóközponthoz tartozó épület. Mára Lengyelország egyik legtöbbet fotózott látványossága lett, melyre turisták ezrei kíváncsiak minden évben.

2. Kosár Ház (Ohio,USA)

Ez a 7 emeletes vállalati iroda, a híres amerikai kosárgyártó a Longaberger Basket Company központja Ohio városban.

3. A forgó torony (Dubai)

A világ első folyamatosan mozgó épülete lesz, ha elkészül. A forgó egységek felveszik a természet ritmusát, alakjukban, helyzetükben követik a napszakok, illetve évszakok változásait. Ez az épület soha nem lesz kétszer ugyanaz, ha látod, mert folyamatosan változtatja az alakját.

4. Táncoló ház (Prága, Csehország)

A maga idejében egy nagyon ellentmondásos projekt volt, de a cseh elnök, Václav Havel hajthatatlan maradt, és remélte, hogy az épület egy kulturális központ lesz. Jelenleg, a Táncoló házban található néhány iroda és egy francia étterem a tetőn.

5. Seattle Központi Könyvtár (Seattle,USA)

A holland építésziroda által tervezett trapezoid formájú épület vázát 6,5 ezer tonna acél biztosítja (ennyiből tíz Szabadság-szobor acéligénye kielégíthető lett volna). Napi nyolcezer olvasót/látogatót várnak (a korábbi központban fele volt). 400 számítógép szolgálja az olvasók igényeit.

6. Éden projekt (Cornwall, UK)

A brit Cornwall-ban található Éden Projekt - a világ legnagyobb üvegházaként - nem csak egy turista-látványosság, hanem egy oktató célú zöld, ráadásul társadalmi vállalkozás is. Buborékszerű kupolák alatt több ezer növény található a világ minden tájáról.

7. Az Uborka Épület (London, UK)

A 30 St Mary Axe (becenevén The Gherkin azaz Az Uborka), egy felhőkarcoló London fő üzleti negyedében, a City of Londonban. Az épületet 2003-ban fejezték be, és 2004 április 28-án nyitották meg. 180 méteres magasságával, valamint 40 emeletével egy új korszak kezdetét szimbolizálja, melyre a magasépítésű irodaházak robbanásszerű elterjedése jellemző.

8. Fejtetőn álló ház (Szymbark, Lengyelország)

Ez talán egy, azon kevés házak közül a bolygón, amik a fejük tetején állnak. Bár úgy tűnhet, mintha egy természeti katasztrófa történt volna, de nem, mert ez a ház direkt így épült. A belseje szocreál stílusban lett kialakítva.

9. Kínai Központi Televízió Főhadiszállás (Peking, Kína)

A Kínai Központi Televízió új főhadiszállása,(CCTV) egy rendkívül szokatlan alakú, és 234m magas épület. Valójában két ferde torony, ami egymással 90 fokos szöget zár be.

10. Légierő Akadémia Kápolnája (Colorado, USA)

1962-ben épült ez a harmonikaszerű épület, ami ikonikus jelképe lett az akadémiának.

11. Walt Disney Koncertterem (Los Angeles, USA)

A Los Angeles-i Filharmonikusok otthona. A 2265 ülőhelyes Walt Disney Concert Hall külseje, a szalagszerűen futó fémborítás, az elemek kusza kapcsolódása teszi teljesen egyedivé, és turista látványossággá az épületet.

12. Grazi Művészetek Háza (Graz, Ausztria)

A grazi kultúrváros építészeti jelképe, és közvetlenül a Mura folyó partján fekszik. A projekt tervezőinek, a londoni Peter Cook, és Colin Fournier építészeknek sikerült összeegyeztetniük modern gondolataikat a város történelmi hangulatával.

13. Kortárs Művészeti Múzeum (Rio de Janeiro, Brazília)

Az Oscar Niemeyer híres építész által tervezett ikonikus csészealj alakú épület 1996-ban készült el.

14. Ház támadás (Bécs, Ausztria)

Erwin Wurm által tervezett, a bécsi Modern Művészetek Múzeumának tetejéről éppen lecsúszni készülő családi házat megjelenítő alkotás. Ha valaki Bécsben jár, érdemes megnéznie.

15. Kansas City Könyvtár (Kansas City, USA)

Kansas City könyvtára egy kreatív építészeti megoldás. 25 jól ismert mű 8 méter magas, és 3 méter széles másának célja, hogy felhívja a figyelmet az értékes könyvekre, és olvasásra csábítsa a város lakóit.

16. Buborékház (Cannes, Franciaország)

Pierre Cardin avantgard háza a híres „Buborékház” a Cote d’Azur-ön található. Az épület különlegessége, hogy egy magyar származású építész Antti Lovag tervezte, és 1970-ben kezdte el építeni.

17. Habitat 67 (Montreal, Kanada)

A Habitat 67 egy lakópark Montréalban, Kanada Québec államában, ami 1967-ben Moshe Safdie építész tervei alapján épült az Expo '67 keretében. 354 darabból áll, és 146 különböző méretű és kialakítású egységből lett összeállítva.

18. Kockaház Lakópark (Rotterdam, Hollandia)

A Piet Blom által tervezett komplexum 3 emeletes, 45 fokban döntött 40 épületből áll. A lakások belül 100 négyzetméteresek, de sok a kihasználatlan terület a ferde kivitel miatt.

19. Nemzeti Színház (Peking, Kína)

A francia Paul Andreu által tervezett épület egy hatalmas, vizen lebegő UFO-ra hasonlít. Főként üvegből és titániumből készült. A teljes területe 149 500 négyzetméter, és szigetként emelkedik ki egy tó közepéből.

20. EMP Múzeum (Seattle, USA)

Az EMP Museum, vagy korábban Experience Music Project and Science Fiction Museum and Hall of Fame Seattle-ben található. A Frank O. Gehry által kreált épület a Forbes magazin szerint a 10 legrondább között van a világon. Területe 13 000 m2. A Jimi Hendrixnek emléket állító hatalmas teremben található a világ egyik legnagyobb beltéri LED képernyője.

Természetesen a sort még folytathatnánk, hiszen még nagyon sok elképesztő épület létezik.

Lehet, de ezzel nem a jövőt szeretném előrevetíteni, és nem nyaralóra, vagy hétvégi házra gondoltam.Tíz évvel ezelőtt egy Dee Williams nevű nőnek az infarktusa után azt mondták, hogy már nem fog sokáig élni. Erre ő úgy döntött, épít egy kis vityillót távol a város zajától, és ez elég lesz neki erre a kis időre. Ez egy kis otthon kerekeken. Nincs jelzálog, nincs villanyszámla, nincs vízszámla. Vessünk egy pillantást az általa Big Tiny-nek becézett építményre. Azt, hogy mennyire kicsi ez a ház, az építéskor készült fotó érzékelteti legjobban.

Tessék befáradni !

A hálószoba, vagy inkább padlás ?

Lehet itt főzni is kérem szépen.

Vendégeket is tud fogadni, de csak egyesével.

Az áramellátó egység.

Végére egy panoráma.

BoredOrNot

Talán sokan nem ismerik a néhai dán óriás, a Storno cég termékeit. Volt sok rádiógyártó cég, (persze most ne a hagyományos műsorvevő készülékekre gondoljunk) volt számos termék, azonban a Storno volt az a vállalat, mely mindig kiemelkedőt, újat és valami olyat tudott mutatni a világnak amire a vetélytársak sosem voltak képesek. Legalábbis itt Európában nem (akkoriban a Motorola még nem gondolkozott a számottevő európai közel- keleti terjeszkedésre).

SYSTEM 1

1959-et írtak Angliában, amikor a Storno cég üzembe helyezte az első generációs rádiótelefon-rendszert a Dél-Lancashire régióban. Ez még nem az a rádiótelefon rendszer, mint amit a modern korunk embere ismer. Ez még hagyományos, analóg rádió adóvevőkből felépített rendszer volt, nyoma sem volt ekkor még a digitális technikának. Később, 1965-ben a hálózatot alaposan kibővítették (Radio-Telephone System 1). Ennek eredményeképpen a hatalmas London is a kiszolgálási övezetbe került. Ez a dátum nem véletlen egybeesést mutat a Királyi Postahivatal (Royal Post office) székházának megnyitásával, hiszen a rendszert ezen magas épület tetején helyezték üzembe. A várt eredmények hamar igazolták az elképzeléseket, hiszen London belvárosában teljes gőzzel üzemelt az új rendszer.

SYSTEM 2

A további fejlesztésre sajnos éveket kellett várni, azonban az ősi System 1 rádiótelefon rendszer ismét fejlődésnek indult. Immáron System 2 néven vonult be a köztudatba. Mikor is volt mindez? Valamikor az 1970-es évek elején. A kompatibilis berendezéseket kizárólag három cég gyárthatta és szállíthatta: Storno, Pye és Marconi. Az új "telefonhálózatban" használt mobilkészülékek a Stornophone 600 széria alapján készültek. A lefedettség is nőtt, immáron London mellett Birmingham, Bristol, Newcastle és Skócia egyes régiói is ama bizonyos kalapba kerültek. A berendezések 10 csatornával rendelkeztek, ebből 9 csatorna a hívások kezdeményezésére szolgált és a fennmaradó 1 csatorna pedig a bejövő hívások fogadását szolgálta. Minden tagállomásnak, avagy mai modern szóval élve előfizetőnek 5 karakterből álló hívószáma volt. A hívás kezdeményezése a telefonkagyló felemelésével indult, ezt követően manuálisan ki kellett választani egy szabad csatornát és meg kellett nyomni a "call" vagyis a hívás gombot. Meghatározott régiónként meghatározott csatornákat kellett használni. A foglalt csatornákat egy, a kezelőegységen felgyulladó kis lámpa jelezte. A maihoz hasonló, "kicsengést" imitáló hang hallatszott a hangszóróban egészen addig, amíg a központban dolgozó operátor be nem jelentkezett az adott csatornán. A hívást kezdeményezőnek meg kellet adnia először a saját számát majd azt a számot, melyet hívni kívánt. Ezután a telefonközpontos kisasszonyok összekapcsolták manuálisan a két felhasználót és a hívás egészen addig aktív maradt, amíg a hívást kezdeményező mobil állomás le nem tette a kagylót (ez automatikusan bontotta a hívást).  Természetesen a rádióba épített biztonsági elektronika volt hivatott arra, hogy megakadályozza az egyes felhasználókat abban, hogy egymás beszélgetéseibe bele tudjanak hallgatni....azonban számos élelmes felhasználó hamar rájött, hogy milyen kiskapuk segítségével tudja mégis véghezvinni ádáz tervét. Ez sokkal egyszerűbb volt, mint hinnénk! Fel kellett emelni a hívás kezdeményezéséhez a kagylót, ki kellett választani egy foglalt csatornát, le kellett venni az antennát a készülékről és meg kellett nyomni a hívás- kezdeményező gombot. Végső lépésként vissza kellett tenni az antennát és máris lehetett hallgatni a többi állomás forgalmazását azon az egy adott csatornán.

SYSTEM 3

Ugorjunk pár évet előre az időben, egészen 1977-ig! Ez volt az az év, amikor bejelentették a System 3-at vagyis a rádiótelefon rendszer harmadik generációját. Közismertebb nevén az 55 csatornás rádiótelefon-hálózatot. A rendszer teljesen automatikus működésű volt: a telefonkagyló felemelésével a rendszer megkereste az első szabad csatornát és automatikusan hívást is kezdeményezett a központ irányába. A rendszer ugyanazokat a hívó- és beszédcsatornákat használta, mint a korábbi "kilenc-csatornás" rendszer. A szabad csatornákon egy kettős hangú jeladóval generált volt hallható, ezt figyelte a rendszer. Anglia különböző területein ezek a hanggenerátorok különböztek egymástól. A mobil készülékeken 6 gomb szolgált a különféle régiók kiválasztására (A, E, I, O, U és X). A gyakorlatban kizárólag az első hármat lehetett csak használni. A londoni régióban az "A" kódot használták, melyhez a 2000 Hz és 2200 Hz-es hang kódok tartoztak. A kagyló felemelésekor a rendszer automatikusan scannelni kezdte a csatornákat és ezt a speciális hang-kódot kereste. Amikor megtalálta, lefuttatott egy másodlagos keresést is, az esetlegesen a körzetben lévő, jobb térerővel fogható csatornák végett. A megfelelő térerejű csatorna megtalálásának pillanatában a rendszer automatikusan hívást intézett a központ irányába. Az ezek után következő lépések teljesen megegyeznek a System 2-nél alkalmazott lépésekkel.

SYSTEM 4

Automatic Direct Dial System vagyis automatikus közvetlen tárcsázásos rendszernek is hívták. A korábbi rádiótelefon rendszerek mindegyike a központi kezelőszemélyzet munkáján alapult, azonban az 1983-as év hatalmas változásokat hozott. Az Egyesült Királyságban megjelentek az első, közvetlen tárcsázásos gépkocsitelefonok. A kezelőegységet és a telefonkagylót általában a műszerfal környékén helyezték el a gépkocsiban, magát az adóvevő egységet a csomagtartóba vagy az ülés alá tették. A kezelő egy számbillentyűzetet is tartalmazott, melyen a hívószámok közvetlenül beüthetőek voltak. Az új készülékkel új szolgáltatások is érkeztek, ilyen volt például az utoljára hívott számok listája egy kis memóriaegységben eltárolva ill. a készülék-zár, melynek feloldásához egy pár számjegyből álló kódra volt szükség. Egy adott telefonszám tárcsázásához szükség volt a körzet azonosító kódjára valamint a hívni kívánt állomás 6 számjegyből álló telefonszámára. Például a londoni körzetben a 215063-as mobil állomás hívásához a 0034 215063-as számot kellett bebillentyűzni.

Ez egy vendégposzt volt, amennyiben érdekel a szerző saját blogja, rádióamatőrökről és a rádiózás világának érdekességeiről, akkor látogasd meg ! viscount.blog.hu

Bizony már a múlt század első felében is manipulálták a fotókat, de nem olyan drasztikus módon mint manapság. Számítógép hiányában a nagyító és a ceruza volt az efféle tevékenység két fő kelléke. A képen látható Adam's Retusáló Készülék 1946-ban készült, egy darabig használták, utána majdnem 50 évig pihent egy pincében.

John Sargent Barnard, amerikai fényképész és régiségbolt tulajdonos vásárolta meg a 16 kilogrammos gépet egy online aukciós oldalon 5 dollárért. Jó alapos takarítás után sikerült ilyen állapotba hozni. A működési elve egyszerű volt. A zöld filcszerű ruhára kellett rakni a negatívot, amit alulról egy szabályozható fényerejű fénycső megvilágított.

Ezután a hibásnak vélt részeket, egy megfelelő színű ceruzával, vagy ecsettel egyszerűen kijavították. Éles szem, és türelem kellett a munkához, ami akár 6 órán keresztül is eltarthatott. Az újdonsült tulajdonos bevallotta, hogy ő is próbálkozott, de nem járt sikerrel. Több negatívot is elrontott, és nem volt elég biztos a keze az effajta tevékenységhez. Lentebb egy hasonló módszerrel feljavított kép látható, ami a harmincas években készült portré Joan Crawford színésznőről.  Ez akkor profinak számított, valószínűleg ez is egy külön szakma lehetett, amire nem mindenki volt képes.

Miután végzett a helyreállítással, Mr. Sargent Barnard úgy döntött, hogy eladja ezt a készüléket, ami egy New York-i gyűjtő tulajdonába került ezek után, de az árról nincs információ.

                                                                PetaPixel

Világhálón történő bolyongásaim során érdekes fotós irányzatokra akadtam. Egyszerű módszerekkel, és egy adag kreativitással, lélegzetelállító képeket lehet varázsolni.

Tükörrel fényképezés

Ki gondolta volna, hogy egy darab tükörrel ilyen alkotások születnek.

Fejjel lefelé fotózás

90 vagy 180 fokban elfordított kamera is csodákra képes, persze nem árt ha van egy víztükör a közelben.

Optikai illúzió fényképezés

A szemünket könnyen becsaphatjuk vele, és mókás képeket készíthetünk.

A végére pedig egy papagáj, aki már sok helyen megjelent, de hátha valaki nem látta. Biztos a színes madár van a képen?

Forradalmi hátizsák

Az emberek állandóan lerakják, meg felveszik a hátizsákot ha kell belőle valami. Egy zsúfolt buszon vagy villamoson ez kínkeserves dolog is lehet, főleg ha teli van pakolva, és a legaljáról kell valami. Ennek most már vége (ez nem a TV-shop). Megérkezett a wolffepack hátizsák, ami forradalmi megoldást nyújt a problémára. A projekt részletesen megtekinthető a Kickstarter oldalon is.

                                                                   WolffePack

Gramofon tölcsér kihangosító okostelefonhoz

Tény, hogy ma már tendencia a régi technológák keverése a legújabbakkal. Ennek egyik jó példája ez az íróasztal, ami egy koreai dizájner, Jina U. munkája, A "Soundbox Desk" nevezetű bútordarab egy gramofontölcsért használ az okostelefon kihangosítására, és úgy hirdeti magát, hogy tápfeszültség nélküli erősítő. A hangminőségről nem esik szó, de véleményem szerint itt inkább a dísztárgy funkciót kell előtérbe helyezni.

                                                                 Soundbox Desk

Star Trek kommunikátor

Miért nem valósult meg a Star Trek kommunikátor, hiszen minden feltétel adott hozzá? Valakinek azért csak eszébe jutott, mert Onyx néven forgalomba hoztak egy eszközt ami hasonlóan működik Az Onyx a ruhához csíptethető, és Bluetooth-on keresztül kapcsolódik egy okostelefonhoz, de egy előre meghatározott csoport is kapcsolatot teremthet egymással rajta keresztül.

                                                                       Onyx

Crazy Cart XL a felnőtt gokart

Tökéletes játékszer nagyoknak ez a szerkentyű. 500W-os motor hajtja, és akár 40 percig megy egy töltéssel. 360 fokban kormányozható, de nézd inkább a videót !

Crazy Cart

Örökmozgó persze nem létezik hivatalos ismereteink szerint, de a természet energiáinak okos felhasználásával törekedhetünk a megépítésére. Jó példa erre egy óra, amit felfoghatunk a világ leghosszabb ideje tartó kísérletének. A Beverly Óra Új-Zélandon található Dunedin városában az University of Otago Fizika Tanszékének előcsarnokában. Az eszközt 1864-ben építették, és azóta jár egyfolytában. Na jó, ez nem igaz, mert háromszor már leállt. Egyszer az elején mechanikai probléma miatt, másodszorra amikor költözött a tanszék és harmadjára pedig egy extrém időjárási körülmény hatására. 150 év alatt ez azért jó teljesítmény.

A hőmérséklet és a légköri nyomás változásából nyeri az energiáját. Nem kell felhúzni, és elektromos áramot sem igényel.1740-ben Pierre de Rivaz francia óraépítő mester már készített hasonló működő időmérőt, és 1760-ban James Cox is felhasználta az atmoszférikus nyomásváltozást óramű hajtására, de az általa készített nagy ormótlan készüléknek csak múzeumi bemutatódarabja maradt meg. Az Arthur Beverly által épített órának 6 fok napi hőmérséklet különbség kell a működéshez. A légmentesen lezárt doboz szélén lévő membránt mozgatja a légnyomás, ami pont akkora erőt fejt ki, ami a felhúzáshoz elegendő.

Hasonló elvekre épül az ATMOS óra, amit egy neuenburgi mérnök Jean-Leon Reutter ötlete alapján a Jaeger-LeCoultre manufaktúra  továbbfejlesztett, majd szabadalmaztatott. 1936-ban készült belőle az első példány Az aneroid barométerekhez hasonló harmonikaszerű zárt meghajtó dobja hátul, a számlap és a szerkezet mögött van, ez valójában egy kis gáztartály, ami a hőmérséklet változásakor kitágul, ill. összehúzódik, s mozgása egy lánc közvetítésével felhúzza a rugóházban lévő rugót, mely mozgásban tartja az ingakorongot.

Az ATMOS óra már egy kifinomultabb szerkezet mint a Beverly, neki 1 fok hőmérséklet változás is elég két napi működéshez. Persze ilyen órát nem adnak olcsón, de aukciós portálokon néha emberi áron levadászható kis szerencsével. A gyártó cég 600 éves működést garantál, de azért 10-20 évente kell egy csepp olaj neki. Lent a szerkezet lelke, balra a rugós felhúzó és jobbra pedig a gáztartály.

                                                                 Beverly-Atmos

Új-Zéland egyike azon országoknak, amelyet megáldottak természetes szépséggel, jófej emberekkel, remek időjárással, és még ráadásul rengeteg érdekes dolgot lehet elmondani róla.

1. Nincsenek atomerőművek az országban

2. Fejenként évente 65kg sajtot és 100kg vajat termelnek

3. Itt található a Föld legtisztább vizű tava, a Blue Lake

4. Több birka van az országban, mint ember (9 állat jut 1 főre)

5. Itt van a világ leghosszabb nevű helye

6. Harold Gillies, a plasztikai sebészet nagy úttörője is Kiwi volt

7. Itt élnek a világ legkisebb delfinjei (hektor)

8. A Gisborne repülőtér egy vasúti pályán megy keresztül, és néha várni kell a felszállással

9. Dunedin városában van a Beverly óra, ami 1864-óta megy folyamatosan

10. Az egyetemek és az iskolák legálisan tarthatnak egy font Urániumot vagy Tóriumot, oktatási céllal

11. Baldwin Street , Dunedin, a világ legmeredekebb utcája 38 százalékos emelkedéssel

12. Szinte mindenki bankkártyát használ, készpénz alig van forgalomban

13. Auckland City, Sky Tower a legmagasabb épület a déli féltekén 328 méterrel

14. Az ország területének harmada védett nemzeti park

15. Több mint 2,5 millió autó van a 4,5 milliós országban

16. Itt őshonos a Kea nevű papagájféle, aki kifeszegeti a gumicsíkot az autók ablakából

17. Az új-zélandi sportolók 100 érmet szereztek az olimpiákon

18. Egyetlen ország, ahol Hobbit figurák kerülhetnek a pénzérmékre

19. Új-Zéland többek között a bungee jumping hazája is

20. Niue egy új-zélandi sziget, ahol Pokemon és Star Wars figurák is szerepelhetnek limitált szériában a pénzérméken

                                                                   BuzzFeed

Valakinek a Szovjetunió hiradástechnikai iparáról beszélünk, akkor általában a lejjebb lévő képen látható készülékek jutnak eszébe, vagy maximum a Khastan orsós magnó és az S90-S30 hangfalpár, amit itthon árusítottak a nyolcvanas években, pedig a birodalomban egész más kategóriájú szerkezetek is készültek.

Olyan számunkra ismeretlen márkák uralták a nem létező piacot, mint a ROMANTIKA, OLIMP, ROSZTOV, MAJAK, ORBITA, SANDA és társaik. A YouTube videomegosztón rákeresünk a típusszámokra, nagyon sok működőképes darabbal találkozhatunk, ami ugye nem meglepő, mert a tervezett elavulás itt ismeretlen fogalom volt. Örült az ember ha szerzett nagy nehezen egy magnót, nemhogy még cserélgesse évente. Ráadásul mindenből hiány volt, ezért inkább az volt a cél, hogy minél tovább lehessen használni a termékeket. Az anyagokkal sem takarékoskodtak, ez érződött a készülékek súlyán is.

Egy pofás kis erősítő 1976-ból, BRIG-001 2X50 wattos teljesítménnyel.

A hetvenes évek végén már komoly kinézetű orsós magnók is születtek. ROMANTIKA 001 és ROSZTOV 104.

A nyolcvanas évek elejének két súlyos egyénisége az ELEKTRONIKA TA103 és a KOMETA 120, ez utóbbit ugye eddig csak sonkában ismertük :-)

KORVET 038 1983-ból. Szuper misztikus lemezjátszó futómű, ami egyesek szerint műanyag gagyi, mások pedig forradalmi és egyedi megoldásként tekintenek rá. Nem tudjuk mi az igazság, mert nagyon kevés maradt fenn belőle, ha valaki birtokol egyet jelezze.

Gyönyörködjünk a kazettás lejátszókban is egy kicsit. MAJAK 231 1983-ból. A szőnyeg nagyon feldobja a készüléket.

MAJAK 010 1983-ból. A név utáni három számból az első a minőséget jelenti. A nulla a legjobb, 1 gyengébb és 2, 3, 4 egyre vacakabb. A kazettaajtó hiányára több magyarázat is született. Van aki azt mondja, mert azt nem sikerült üzembiztosra megcsinálni, ezért inkább leszoktak róla. Mások szerint az igényesebb gépeknél volt ilyen irányzat, és azt vették át.

MAJAK 120 1984-ből.Nagyon hasonlít a 231-esre, csak a kivezérlésjelző más rajta.

ReVoX A700-at szerették volna lekoppintani 1989-ben az OLIMP 004 szerkezettel, a hasonlóság a mechanikán szembetűnő legfőképp. Mellette ROSZTOV 105, ami ILET 110 típusjelzéssel is futott.

Elkészült az első szovjet CD lejátszó is 1987-ben, az ESTONIA 001. A belseje teljesen Philips volt CDM-2 mechanikával szerelve. A neve alapján Észtországban készülhetett, de a TESLA felirat miért van rajta azt nem tudom. Valami leányvállalat lehetett arrafelé, vagy  Csehszlovákián keresztül jött a gép.

Kilencvenes évek elejére már megrogyott a birodalom, pedig amint láthatjuk kvadrofon 4 csatornás orsós magnó is felbukkant, az OLIMP 400. Mellette SANDA MK--012.

Ez az erősítő már teljesen high-end kinézettel rendelkezik, de ha közelebbről megvizsgálja valaki, akkor rájön, hogy hol készült. PRIBOI-50 1991-ből.

Még egy érdekesség a végére, a lenti MAJAK M-260 kazettás magnó erősítővel van egybeépítve, hogy mikortól kezdték árusítani arról nincs adat, de 2005-ben még Ukrajnában újonnan lehetett vásárolni belőle.

                                                            forrás

Egy orosz gyűjtő írt a "Retropages" oldal tulajdonosának, hogy vásárolt egy TAP-34MX típusú számítógépet, ami a 80-as évek végén gyártottak, és az áll az adattábláján, hogy készült a Telefongyárban ( TERTA ). A gépről a cég emlék oldalán is csak egy rajz található, nagyon rövid leírással. Ennek a szerkentyűnek próbáltam utánajárni egy volt dolgozó segítségével. Azt is tudnunk kell, hogy létezett egy ugyan ilyen nevű gép, csak MX végződés nélkül, ami valójában teljesen más volt.

A Telefongyár első 100 éve

Ezt már pontosan megírták az emlékoldalon ( ITT ), viszont minket az utolsó 10 év érdekel 1990-ig, ami tudomásom szerint fekete folt, és nem foglalkoztak vele kellőképpen. A Telefongyárat a privatizáció során a Siemens vette meg, és nem sok maradt sem a házi múzeumból, sem a korábban felhalmozott értékekből, de ezt már megszokhattuk a magyar gyárak történeti leírásaiban. Azt is érdemes tudni, hogy a Telefongyárban, már a 60-as évektől nem gyártottak telefont és a 70-es években bevonták a számítástechnikai programba. A gyár fő profiljához a vezetékes híradástechnika tartozott, és a számítástechnikán belül ehhez a vonalhoz a távadat átvitel és távadat feldolgozás állt a legközelebb.

A COCOM lista

Emiatt a lista miatt körülményes és drága volt a szocialista országoknak fejlett számítógépeket, technológiákat beszerezni nyugatról, ezért mindamellett hogy mindenféle trükkök útján sikerült az embargót részben kijátszani, ez a helyzet egyben lehetőséget is jelentett a számítástechnikai ipar, és a hozzá kapcsolódó iparágak fellendüléséhez. Két program futott párhuzamosan, az ESZR, az egységes számítógép rendszer, és a MSZR, a mikroszámítógép rendszer. ez a két program, kormányközi megállapodásoktól, és a konkrét ipari szereplőkre vonatkozó a készülékek szintjéig lebontott, szabványosított berendezések meghatározásáig,legyártásáig volt precízen megtervezve.(természetesen a nemzetközi trendeket, világméretű fejlődést is figyelembe véve)

TAP-34 megszületésének előzményei

1982-ben a hazai számítástechnikai ipar fellendítésére központi utasításban határozták meg, hogy mely elektronikai cégeknek kell számítógépeket gyártaniuk.Ehhez kapcsolódóan, hatalmas állami beruházásokat valósítottak meg a magyar elektronikai iparban, korszerű nyugati gépeket, technológiákat importáltak, és felgyorsították az innovációt, megpróbálva minden lehetséges (és lehetetlen) dolgot, hogy csökkenteni lehessen viszonylagos lemaradásunkat a világ élenjáró technológiai szintjétől. A 80-as évek közepén k.b. 5000 fő létszám dolgozott a gyárban, beleértve a vidéki telephelyeket is. (Sátoraljaújhely, Bugyi, Kecskemét)

Együttműködés az ESZR keretében

Az együttműködés egyrészt nemzetközi szinten valósult meg, a főbb irányvonalak meghatározásával, és a feladatok országonkénti lebontásával. Nemzeti szinten azután további tervek készültek, gyárakra, és berendezésekre lebontva, hogy melyik gyár, milyen számítógépeket, perifériákat, alkatrészeket fog gyártani. Az elkészült berendezéseknek közös szabványoknak, előírásoknak kellett megfelelni, és egy approbációnak nevezett műszaki átvételi eljárást folytattak le minden, a programba hivatalosan bekerülő berendezés esetében. A dolog valahogy a következőképpen nézett ki: Felmerült pl, hogy szükség van egy bizonyos feladatot ellátó terminálra ( esetünkben a TAP-34-et vesszük alapul) Összeült egy bizottság, (műszaki-gazdasági szakértőkből) amely meghatározta a főbb műszaki jellemzőket (hogy mit kell tudnia a terminálnak). Majd megkeresték a szabad ,vagy fejleszthető tervezési és gyártási kapacitásokat, tulajdonképpen azt a gyárat, tervezőintézetet, ahol a munkát elvégzik ( ez tág teret biztosított az országok, és azon belül az ipari vállalatok lobbyzásának). Esetleg a gyár jelentkezett, hogy ilyen vagy olyan berendezéseket tudna gyártani, és van-e kereslet a termékeire ? A még csak bizottsági üléseken, és vágyálmokban létező berendezés ezután kapott egy ESZR számot, pl, EC 8534, és ezután ez lett a tervbeli hivatalos megnevezése. Ezután, a további terveknél (pl, mint egy nagyszámítógép terminálját) figyelembe vették, mint potenciálisan gyártásba kerülő, és rövidesen szállítható berendezést. pl. ha egy másik KGST országban egy nagyszámítógép tervezését , vagy gyártását határozták el, akkor nem biztos hogy saját terminált kellett kifejleszteni hozzá, hanem megnézték az ESZR típusválasztékában, hogy mondjuk 2 év múlva, ha elkészülnek, milyen terminálok lesznek, és ha úgy döntöttek, akkor "beletervezték" egy másik országban gyártott, de esetleg még szintén csak papíron létező terminál felhasználását.

Tulajdonképpen mi is az a TAP-34?

A TAP-34 megnevezése szerint egy intelligens terminál. Hogy ez mit jelent, a magyarázatból kiderül. Részletesebben úgy lehetne meghatározni, hogy egy olyan mikroszámítógép, amely elsődlegesen nagygépes terminálként, az adatátviteli és terminálfunkciókra helyezi a hangsúlyt, de emellett mikroszámítógépes környezetet biztosít a helyi adatfeldolgozáshoz. A TAP-34, mely a Telefongyár önálló fejlesztése volt a 80-as évek elején, tulajdonképpen az Intel 8080-as mikroprocesszorára, és LSI elemkészletére épült.Szorosan követi az Intel által ajánlott felhasználási példákat. Azért az Intel 8080-ra esett a választás, mert a Szovjetunióban ezt a processzort gyártották, K580 néven, és telefongyár TAP-34 gyártásának legnagyobb felvevőpiaca a KGST, és ezen belül is a Szovjetunió volt. Elsősorban a kőolaj és földgázvezetékek, és technológiai irányítórendszerek mellé kerültek telepítésre, de általában az energetikai iparban, és más területeken is használták.

Ez ad magyarázatot a konstrukciós felépítésére is, a beletervezett, és felhasznált egységeknek az alkatrész-utánpótlás, és javíthatóság szempontjait is figyelembe kellett venni. A COCOM miatt elsősorban olyan alkatrészbázist kellet felhasználni, amely a KGST elektronikai alkatrész gyártási palettáján szerepelt.A saját tervezéshez és gyártáshoz annyit azért tudni kell, hogy természetesen a Telefongyár is együttműködött a többi magyar híradásipari gyárral, és felhasználta termékeiket saját gyártmányaiban. Így került a TAP-34-be az Orion DME-28 monitorcsaládja, komplett részegységként. A dupla floppyegységbe a lemezmeghajtókat (8 inches, szabványos 77 sávos IBM formátumot használó egy és kétoldalas) a MOM gyártotta és szállította (MF 3200 és MF 6400 a MOM típusjelük). A billentyűzetet a TÁKI fejlesztette és gyártotta, felhasználva a TÁKI-nál Rafi licenc alapján gyártott HALL- érzékelős billentyűket, melyek mechanikus érintkezőket mellőzve, a mágneses Hall-effektus alapján működtek.

A TAP-34 tehát egy professzionális, ipari gép volt, irodai és üzemi felhasználásra. A design, ipari formatervezési díjat is nyert, tehát külsőleg is szépnek mondható, ergonómiailag is megtervezett, kellemes benyomást keltő gép, csak sajnos a korabeli viszonyok között méregdrága. Megbízható konstrukció volt, ha a floppy (MOM) problémáitól eltekintünk. TAP-34 konfiguráció meghaladta a 300 ezer forintot is (akkor, amikor a TAP-34-en dogozó mérnökök fizetése nem érte el a havi 8000-et). A gépet a 80-as évek vége felé áttervezték, hogy képes legyen a CP/M teljes körű alkalmazására. Ezekből viszonylag kevés készülhetett, mert mire gyártásba került, már jött a PC korszak Magyarországon is.

TAP-34MX

Hazánkban az első 100%-os IBM-PC klón az 1985 körül megjelenő, Műszertechnika XT gép volt, mellyel Széles Gábor cége igen jó üzleteket csinált.(más kisebb magyar cégek is gyártottak, vagy összeszereltek külföldről behozott részegységekből gépeket, de ezeket csak kis jóindulattal lehet hazai gyártásnak nevezni) A műszertecnika, lévén formailag kisszövetkezet, és magánvállalkozás, nem termelt exportra, csak belföldi felhasználásra, egyik jó üzlete az volt, hogy az általuk egy névtelen távol-keleti klón lemásolása útján kifejlesztett és gyártásba vitt 100%-os PC-XT számítógép terveit eladták a Telefongyárnak. Ez valamikor 1986 körül történt. A Telefongyár ekkor már évek óta gyártotta a TAP34-et.

Azt kell megérteni a történetben, hogy ahhoz hogy pl. az ESZR programban egy gépet szállítani lehessen, meg kell hogy feleljen egy rakás műszaki is jogi feltételnek (ezt a szovjetek megkövetelték) Tehát egy új berendezést hosszas és bonyolult procedúrán keresztül lehetett csak ezen a bürokratikus rendszeren átnyomni. Mi el akartunk adni, a szovjetek meg venni akartak korszerű gépeket, mert hiány volt belőlük, attól függetlenül hogy náluk is fejlesztettek és gyártottak IBM klónokat.Ezért kapta meg a Műszertechnikától vásárolt gép a keresztségben a TAP34MX nevet, ahol az M a Műszertechnikát, az X az PC/XT-t jelentette, a TAP34 meg az előd típus jól bejáratott neve volt...... Bonyolítja a helyzetet hogy a régi TAP-34, és egy másik változata is gyártásban volt párhuzamosan 2-3 évig. Végső soron itt két teljesen eltérő architektúrájú és kinézetű gépről van szó, a név nem csak az (akkori) ellenség megtévesztését, hanem az (akkori) barát megvezetését is szolgálta.

                                                           lazarbibi.hu

Egyre több olyan robotot fejlesztenek, amik követnek minket mindenhova, és segítenek nekünk a napi rutin feladatokban, vagy a szórakozásban. Ezekből a futó, vagy már befejezett projektekből nézzünk meg néhányat érdekességképpen.

Budgee

Budgee egy cipekedő robot, maximum 3,9 km / h sebességgel viszi gazdája után a csomagokat, és abban az esetben, ha nem tud lépést tartani vele, akkor küld egy szöveges üzenetet neki. 2015 januárjában kezdik az értékesítését 1400 dolláros áron, kapható lesz különböző méretekben és színekben. Össze lehet csukni, súlya 9 kg, és képes lesz 23 kg mozgatására. Kickstarter kampány keretében finanszírozták a fejlesztést.

Budgee

CaddyTrek

Ez a robot elsősorban a golfozók kedvence lehet, ugyanis megvan az a képessége, hogy kövesse a játékost a pálya területén. A tulajdonosnak csak viselnie kell egy övet, amelyben van egy távirányító is. Ez lehetővé teszi számára, hogy tartsa a megfelelő távolságot. A szerkezet már kapható 1500 dollár körüli áron.

Caddy Trek

IRIS+

Bármilyen Androidos készülékkel vezérelhető drón, ami egy Tarot T2-D rendszerrel stabilizált Go-Pro kamerát szállít, és fantasztikus felvételeket tud vele készíteni. Egy program segítségével előre megtervezett útvonalakat tud bejárni, de van rajta követő üzemmód is, ha hatótávon kívülre kerül, vagy lemerül az akkuja, akkor visszatér a kiindulási pontra. Már kapható 750 dollárért.

IRIS+

AirDog

Egy akció követő kamerás drónról van szó, amit az extrém sportok kedvelői fognak díjíazni. A mellékelt videón is láthatjuk milyen lélegzetelállító felvételeket lehet vele készíteni. GPS segítségével követ minket, és a csuklónkra erősített egységgel állíthatunk be különböző funkciókat. A repülési idő 15 perc. 2015 februárjától lesz kapható, már előrendelhető 1295 dolláros áron. Szintén Kickstarter projekt.

AIRDOG

Bizony a találmányok nem mindig úgy sültek el, ahogy azt elképzelték. A számítástechnika és a szórakoztató elektronika is hagyott maga mögött félresikerült dolgokat, amik az idő múlásával a feledésbe homályába merültek, de mi most előrángatunk párat.

A képtelefon

Már a harmincas években kísérleteztek vele, és úgy gondolták majd a hagyományos telefont fogja felváltani. Az első publikus fülkék 1964-ben jelentek meg New Yorkban. Annak hogy nem bírt elterjedni több oka is volt. Az első az anyagi, egy 3 perces beszélgetésért 27 ezer forintnak megfelelő pénzt kellett volna leszurkolni, a második pedig a pszichológiai, mert hogy nem mindenki szereti ha látják telefonálás közben. A nyolcvanas években újra próbálkoztak az elterjesztésével, de ismét sikertelenül. Napjainkra az internet már megoldotta ezt a problémát.

Apple III és Apple MessagePad

Sokan úgy gondolják, hogy az Apple tévedhetetlen, és amihez Steve Jobs nyúlt az arannyá változott. Nem egészen így volt, erre a legjobb példa az Apple III személyi számítógép amit 1980-ban dobtak piacra. A főnök görcsösen ragaszkodott az alacsony zajszinthez, ezért kihagyták a ventilátorokat, és a szerkezet úgy túlmelegedett, hogy a chipek kiugráltak belőle. Az ügyfélszolgálat azt javasolta a panaszos tulajdonosoknak, hogy ejtsék le 8 centiről a gépet, és majd az alkatrészek visszarendeződnek a helyükre. Végül kiderült, hogy nem is a melegedés, hanem a gyártástechnológia okozta a problémát, de ez csak egy volt számtalan gyermekbetegségéből. Volt olyan fejlesztés ami azért bukott meg, mert megelőzte korát. Ilyen volt a z Apple MessagePad, amely 1993-ban jelent meg. A későbbi PDA-k belőle fejlődtek ki, de túl hamar érkezett. Forradalmi kézírás-felismerő funkciója, és számos egyéb újítása alapjaiban határozta meg az ezután kibontakozó PDA-piac irányvonalait. Sajnos a fogadtatás vegyes volt, részben a túlságosan jövőbe mutató koncepció, részben a nevetségesen rövid akkumulátoridők miatt.

Kvadrofon rendszerek

A kvadrofon hangzás négycsatornás hangátvitelt jelent, manapság 4.0-nak lehetne hívni. A sztereó utáni következő lépcsőfok lett volna. A szoba 4 sarkában elhelyezett 4 hangszóró biztosította a térhangzás élményét. Ez a rendszer volt a legelső kereskedelmi forgalomban kapható surround rendszer, habár a sok technikai hiba és a különböző, egymással nem kompatibilis formátumok miatt nem terjedt el kellő mértékben. A kvadrofon hangzású kiadványok gyártása sokkal költségesebb volt, mint a sztereóké. A lejátszáshoz pedig plusz hangszórók, speciális hangszedők és erősítők szükségeltettek. Ráadásul a rendszernek visszafelé kompatibilisnek kellett lennie, tehát hogy egy kvadrofon lemezt sztereó készüléken, sztereóban lehessen hallgatni. Ennek ellenére több ezer négycsatornás felvétel készült a hetvenes években. Végül a házimozi hozta meg a kettőnél több hangszórós rendszerek népszerűségét, de már digitális formában.

Commodore CDTV

1991-ben készítette a Commodore a CDTV-t (Commodore Dynamic Total Vision), ami egy CD lejátszó és egy Amiga 500 számítógép keveréke. A design-ja egy otthoni sztereó CD-lejátszóra hasonlít: fekete ház, LED display elöl. Sajnos elrontották a dolgot, mert miután bemutatták a nagyközönségnek, rá egy évre került a boltok polcaira, és addigra kicsit elavult lett a benne lévő technika. Emellett még akkor sem volt belőle elég, illetve nem kapott kellő reklámot, pedig maga a szerkentyű jó volt. Eladtak úgy 30 ezer darabot belőle, de nem lett egy ismert és sikeres gép (sőt, nevezhetjük bukásnak).

NINTENDO Virtual Boy

A cég 1994-ben állt elő a Virtual Boyjal, s nem kevesebbet ígértek, minthogy a világon először ezzel lehet igazi térbeli élményünk. Ez volt a japán cég akkori legnagyobb vállalkozása, hiszen nem csak egy új konzolt dobtak piacra, hanem egy akkoriban még igencsak gyerekcipőben járó technológiát kívántak eljuttatni a tömegekhez. Nagyon kockázatos terv volt, ami nem sült el jól. Így utólag nézve könnyű megállapítani, hogy miért nem lett sikeres a konzol. Elsőként ott van maga a látvány: minden játék a piros különböző színeiben tündökölt, mivel az itt használt látószögelhajlásos (parallax) módszerhez csak piros LED diódákat használtak, egyrészt azért, mert a kék és zöld diódák még túl drágák voltak, másrészt pedig az LCD-képernyők még kezdetlegesek voltak. Aztán ahhoz, hogy a két, különböző sebességgel érkező kép a szemünkbe juthasson s megalkossa a térbeli élményt, a fejünket nagyon kényelmetlen pozícióban kellett a konzolba dugnunk. Ezen felül csak kevés játék jelent meg a kütyüre, mely mellesleg nem volt túlzottan olcsó. Az 1995-ben piacra dobott konzol keveseket érdekelt, s noha a Nintendo árcsökkentésekkel próbálta életben tartani az ötletet, olyan sikertelennek bizonyult a Virtual Boy, hogy Európába már el sem hozták, 1996-ban pedig kivonták a forgalomból.

Microsoft BOB

Természetesen nem csak az Apple tud bukni, hanem a Microsoft is. Talán a legismertebb a Windows Vista, ami sokunknak az agyára ment lassúságával és idegesítő üzeneteivel. Kevéssé ismert a Microsoft BOB elnevezésű projekt, az akkoriban új (és sikeres) Windows 3.1 felhasználói felületét volt hivatva barátságosabbá tenni 1995-ben. Telepítése után eltűntek az ikonok a fájlkezelővel együtt, és egy lakásban találtuk magunkat, ahol a különböző tárgyak jelképezték a funkciókat. Például az órával indíthattuk el a naptárat. Csatolt képünket elnézve ez a kísérlet mintha kissé infantilisre sikerült volna. BOB csúfosan megbukott (a Cnet szerint egyenesen minden idők legnagyobb IT-melléfogása), a jópofa, színes és izgő-mozgó felhasználói felületből pedig nem lett semmi. Valamit persze a Bobnak is köszönhetünk: ebből a fejlesztésből maradtak ránk az "assistant" néven ismerős figurák, a kereső ablak kiskutyusa vagy az Office-ban található, idegesítő, beszélő gemkapocs.

Eldobható és megromló DVD formátumok

A DVD kölcsönzők megjelenésével az amerikai szórakoztatóelektronikai áruházlánc, a Circuit City úgy gondolta, hogy eldobható DVD formátumot készít, és ezt saját kölcsönzőiben fogja forgalmazni. A Digital Video Express, röviden DIVX (nem keverendő a DivX tömörítéssel) lemezek 1998-ban jelentek meg, és kölcsönzési díjuk 48 órára 4 dollár volt. A lejátszó egy speciális készülék volt, ami internetkapcsolatban állt a központtal, és ha az ügyfél nem hosszabbított a kölcsönzési idő letelte után, akkor letiltotta a lejátszást. Ezután a lemezt el lehetett dobni, mert hiába volt rajta az anyag, nem tudták megnézni. A projekt 114 millió dolláros veszteséggel zárult. A másik hatalmas dobás a Flexplay, ami a világ legidegesítőbb másolásvédelmi eljárása: a megvásárolt DVD két napig nézhető, majd 48 óra után megsemmisíti önmagát . A Flexplay lemez egyszerűen feketévé és használhatatlanná válik. Az ötlet csúfosan megbukott, a felhasználók valahogy nem értékelték az ötletet, hogy amiért fizetnek, az két nap múlva jobblétre szenderül. A Flexplay a mai napig létezik Japánban, de ott sem örvend túl nagy népszerűségnek. Ki érti ezt?!

Google Wave és Buzz

A keresőóriásnak sem jött be mindig minden. Mindkét termékük jó példa arra, hogy így jár aki tesztelés nélkül piacra dob valamit. Google Wave 2009-ben az elektronikus kommunikáció forradalmasítására, az email leváltására jött létre, de a logikátlan kezelőfelület, és a valóban érdekes egyedi funkciók hiánya miatt nem igazán érdekelt senkit. Csendben megszűnt 2011-ben. Néhány újítása a Google Pluszba került. A Buzz a Facebook és a Twitter konkurense szeretett volna lenni, és a felhasználók Gmail használati szokásai alapján követőket és követetteket adott hozzá a profilokhoz. Ez azt jelenti, hogy személyes adatokat (kivel levelez, chatel stb. a felhasználó leggyakrabban) tettek a felhasználó hozzájárulása nélkül bárki számára elérhetővé. Ebből óriási botrány kerekedett, és persze bírósági ügyek. A szolgáltatás 2011 decemberében szűnt meg.

Betamax és VIDEO2000

Meglepő módon ezek a fejlesztések nem előzték meg korukat, több minőségi jellemzőben felülmúlták konkurensüket, mégis megbuktak. A VHS ölte meg őket, mert ő került ki győztesen a házi videó szabványok csatájából. A Betamax a SONY üdvöskéje volt, a VIDEO2000 pedig a Philips találmánya. A VHS-t a JVC fejlesztette ki, és mindhárman a hetvenes években születtek. Sokan nem értették miért a rosszabb minőségű formátum terjedt el, pedig a dolog egyszerű. A másolás során sokat romlott a minőség, gyakorlatilag a harmadik kópia már majdnem élvezhetetlen volt, ezért a filmforgalmazók előnyben részesítették. A gyári műsoros kazetta minőségét nem lehetett házilag produkálni. Később ahogy javult a lejátszók minősége, már kellett egy másolásvédelmi eljárás, ez a "MACROVISION" volt, de ezt könnyen ki lehetett játszani. Volt olyan készülék, ami figyelembe sem vette.

                                                        lazarbibi.hu

Pneumad sátor

Nincs gond a felállításával, mert kinyitod az utánfutót, bekapcsolod a kompresszort, és felfújja saját magát, amíg te más fontos dogokkal vagy elfoglalva. Maximum az összehajtogatása okozhat némi problémát. Ez már nem is sátor, hanem menedék, legalábbis a gyártó szerint.

 Hordható hálózsák

Nincs rosszabb, mint amikor a jól bemelegített hálózsákból este ki kell bújni, hogy folyó ügyeinket elintézzük. A "Futon Air Mat Set" erre kínál megoldást. A készlet tartalmaz még egy felfújható matracot is, és az egész egy normál A4 méretű táskában is elfér.

Fűthető ruházat

Hűvösebb időben sem kell pánikba esnünk, mert a "Podz Gear" nevű ingnek hat zsebe van, amelyek termokémiai anyagot tartalmazó tasakokat tartanak a testünk fő vérerei felett, így gyakorlatilag fűtőhálózattá alakítják a ruha viselőjének keringési rendszerét. A feltaláló szerint ezek a tasakok egyenletesen elosztják a hőt a ruha viselőjének testén, és így tartják melegen hideg időben.

Elektromos szörfdeszka

Az ember általában nyugodt vizek mellett szeret letáborozni, de mi van ha szörfözni támad kedve, amihez vad hullámok kellenek. Erre is van megoldás, az elektromos szörfdeszka. Kicsit vastagabb, meg nehezebb mint az eredeti, de magától megy.

A 46 km/h-s gyorsaságra képes eszközt tartós lítium elemekkel működik, míg az irányításról egy vízhatlan távszabályzó egység gondoskodik.Teljes sebességgel harmincpercnyi száguldást lehet kiélvezni a "Radinn" deszkával.

-Pneumad-Futon Air Mat Set-Podz Gear-Radinn-

A Leia Display System (LDS) olyan, mint egy hatalmas érintőképernyő, de nem szilárd, hanem vízpára alapú. A felhasználó képes lesz a sétálni az események közepében, és kölcsönhatásba léphet a megjelenített képekkel egy kézmozdulat segítségével.

A gyártó szerint forradalmasíthatja a digitális tartalomszolgáltatást. Egyelőre főként interaktív bemutatók és előadások, na meg persze reklámok számára hasznos az átjárható felület. Természetesen ez is egy vetítési eljárás, mert a képek létrehozásához projektort használ, csak a vásznat levegővel mozgatott vízpára helyettesíti.

Az LDS egység áll egy keretből, amely létrehoz egy vékony ködöt és fújja alulról felfelé. Miben különbözik egy hologramtól? Abban, hogy ez csak 2D-ben jelenít meg. Ennek ellenére a kép minősége és pontossága több mint lenyűgöző.

A készüléket már most is gyártják két változatban, 95 x 65 cm és 300 x 250 cm méretben, a nagyobbikból többet is össze lehet kapcsolni. Van még egy érdekesség, a vetítéshez óránként 1 liter desztillált vizet is el kell használni, ami hosszabb idő után problémákat okozhat.

Leia Display System

A 20. század nagy részében a hanglemez számított a legjobb minőségű otthoni műsorforrásnak. Sokak szerint ma is, de ez egy másik cikk témája lesz. A gyártók elképesztő ötleteket is képesek voltak megvalósítani, hogy a lejátszók piacán felhívják magukra a figyelmet. Ezekből az extrém szerkentyűkből gyűjtöttem össze párat.

A legelső különleges dizájnért egészen 1934-ig kell visszapörgetnünk az idő kerekét. 1925-ben két mérnök, Peter Bang és Svend Olufsen alapított egy kis céget, ami mára fogalommá vált. Akkoriban szépen megmunkált fadobozba építettek mindent, de ők gondoltak egyet, és az acél cső bútorok stílusában megalkották a "Hyperbo 5RG Steel" nevezetű készüléket, ami még ma is kívánatos, de szinte lehetetlen belőle eredeti példányt szerezni.

Tudnunk kell, hogy ekkortájt még elektromos gramofonok voltak, amik 78-as fordulaton pörögtek leginkább, és a mostaninál nagyobb tűvel játszották le a lemezeket. A manapság is használatos korongok az ötvenes években kezdtek elterjedni. A 40-es években már nem számított újdonságnak a hordozható lejátszó, de jobboldali képen a Philips 1942-ből már megelőzte korát a kinézetével.

Az igazán érdekes dizájnok az ötvenes évektől kezdtek születni. Itt van rögtön egy Metz táskalemezjátszó, és mellette a ős-discman stílusjegyeket felvonultató EmersonWonder kézi készülék.

A kislemez gyorsan lepörgött, ezért megjelentek a több korong lejátszására alkalmas készülékek. Zenith (1954) és Amusette (1957).

Front betöltésű autóban használatos lejátszó is volt, ami 7 db lemezt tudott tárolni. A jobboldali varrógépnek látszó tárgy, valójában egy Joboton márkájú lemezváltós gép 1959-ből.

A Jetsons sorozat ihlette ezt a zeneszekrényt, ami mindent tartalmazott. A nagy szovjet ipar is tudott különleges dolgokat létrehozni. Jobbra a Mrija-301, ami táskarádióból változott át lemezjátszóvá, ha a gazdája úgy akarta. Többen photoshop-ért kiáltottak, de megnyugtatok mindenkit, létezett a készülék.

A hetvenes évek elején joggal gondolta mindenki, hogy jön az űrkorszak, de nem így történt. A tervezők azonban szerettek ezen a hullámon lovagolni, bár alul a második képen lévő lejátszó inkább valami konyhai eszközre hasonlít. Az elsőn egy Welton típusú gép, ennek a cégnek a termékei láthatók a nyitóképen is.

A SANYO is csatlakozott a sci-fi megjelenéshez, jobbra lent pedig egy Brother Charisma márkájú készülék, ami négy csatornás volt.

Megdöbbentő találmány volt a Soundwagon, amit röviden csak vinyl gyilkosnak neveztek. Körbe-körbe ment a lemezen, és zsebrádió minőségben szólt amíg az elem ki nem merült. Itt megtekinthető.

Praktikus szerkentyűk a hetvenes évekből. Schneider a zöld szétszedhető, és Philips.

Szinte mindennel párosították a lemezjátszót. Íme két gyöngyszem.

Nem kell félnünk, mert ahogy az alsó két záróképen is látszik, manapság is születnek érdekes koncepciók, csak már kicsit más formában.

A lemezjátszó, bár ismét feljövőben van, de ma már inkább csak a high-end és a DJ kategóriában létezik normális modell. Az egyszerűbb szegmensben szinte csak USB kimenetes távol keleti gagyival találkozhatunk manapság.

Nem csak mobiltelefonokat meg lapostévéket gyárt az elektronikai óriás, hanem egészen más dolgokkal is foglalatoskodik. Az SGR-A1 harci robotot is az ő leányvállalata készíti, bár ez a hír már egyszer megjelent 2010-ben, amikor az első párt szolgálatba állították, hogy azóta mennyit telepítettek az titok.

Az Észak- és Dél-Koreát elválasztó demilitarizált zóna 250 kilométer hosszú és 4 kilométer széles. Ezt a területet tartják megfigyelés alatt a robot határőrök. Az emberi katonák hajlamosak a lustaságra, vagy általában nem koncentrálnak eléggé, esetleg félhetnek is, de ez a gépekkel nem fordulhat elő. A rendszer próbaüzeme 2006-ban indult. Kezdetben 500 méterről tudták beazonosítani a célpontot, most már ez 3 kilométerről is sikerül nekik.

Meg nem erősített források szerint, minden egyes egység ára 200.000 $ - bár ezt még nem hozták nyilvánosságra. Ha potenciális veszélyt észlel, akkor értesíti az irányító központot. Az üzemeltető ezután a robot audió és videó eszközein keresztül kommunikálni próbál távolról a behatolóval, mielőtt úgy dönt, hogy tüzet nyit.

Az SGR-1-nek van egy 5,5 mm-es géppuskája, és egy 40 mm-es gránátvetője, na meg persze rengeteg érzékelője. A hosszú határszakasz védelme rengeteg embert felemészt, erre kínál megoldást a harci robot. Egyre több őrposztot fognak vele felváltani. A lenti videó már egy fejlettebb kettes verzióról szól.

SGR-A1

Persze eddig is ott volt, mert egy szlovák cég fejleszti. Az AeroMobil harmadik generációját fogják bemutatni Bécsben, 2014 október 29.-én a Pioneers Festival keretében.

A jármű úgy van kialakítva, hogy bármelyik üzemanyag töltő állomáshoz beállhatunk vele, és 700 kilométert megy a Rotax 912 ULS motor egy teli tankkal a levegőben.

Az AeroMobil 3 elegáns, kényelmes a vezetőnek és az utasnak is, és egy sportautó tulajdonságait birtokolja, ráadásul ultrakönnyű. A cég 1990 óta fejleszti folyamatosan. A videón még a 2.5 verzió látható.

aeromobil.com

Hordozható gramofon a húszas évekből. 1,5 kg a súlya, és képes a 25 centiméteres 78-as fordulatú lemezeket lejátszani. Belgiumban készült, de az alkatrészeit Svájcban gyártották, Colibri volt a neve.

A mai szabványoknak nem igazán felel meg, de az 1920-as évek második felében forradalmi újításnak számított, mert lehetővé tette, hogy az ember ott hallgasson zenét ahol kedve tartja. Az utcán vagy akár a strandon is.

Az egész szerkezet egy 10x13 centiméteres szétnyitható doboz, bőr fogantyúval. Az egyik fele tartalmazza a szétszerelt tartozékokat.

A készülékben nincs elektronika, mert a lemezforgató mechanizmust fel kell húzni, a kar végén pedig egy membrán erősíti fel a tű rezgéseit. Valószínűleg csendháborításért a gazdáját nem fogják feljelenteni.

A képeken látható darab egy angol aukciósházban került kalapács alá, 100 font induló licittel, de már idehaza is cserélt gazdát ugyanilyen modell. Az árverező Richard Kay ( felső kép ) szerint ez a szerkezet volt minden walkman, discman, MP3 lejátszó és iPod ősapja. Lenti videón látható működés közben egy másik példány.

MailOnline