Egy orosz gyűjtő írt a "Retropages" oldal tulajdonosának, hogy vásárolt egy TAP-34MX típusú számítógépet, ami a 80-as évek végén gyártottak, és az áll az adattábláján, hogy készült a Telefongyárban ( TERTA ). A gépről a cég emlék oldalán is csak egy rajz található, nagyon rövid leírással. Ennek a szerkentyűnek próbáltam utánajárni egy volt dolgozó segítségével. Azt is tudnunk kell, hogy létezett egy ugyan ilyen nevű gép, csak MX végződés nélkül, ami valójában teljesen más volt.
A Telefongyár első 100 éve
Ezt már pontosan megírták az emlékoldalon ( ITT ), viszont minket az utolsó 10 év érdekel 1990-ig, ami tudomásom szerint fekete folt, és nem foglalkoztak vele kellőképpen. A Telefongyárat a privatizáció során a Siemens vette meg, és nem sok maradt sem a házi múzeumból, sem a korábban felhalmozott értékekből, de ezt már megszokhattuk a magyar gyárak történeti leírásaiban. Azt is érdemes tudni, hogy a Telefongyárban, már a 60-as évektől nem gyártottak telefont és a 70-es években bevonták a számítástechnikai programba. A gyár fő profiljához a vezetékes híradástechnika tartozott, és a számítástechnikán belül ehhez a vonalhoz a távadat átvitel és távadat feldolgozás állt a legközelebb.
A COCOM lista
Emiatt a lista miatt körülményes és drága volt a szocialista országoknak fejlett számítógépeket, technológiákat beszerezni nyugatról, ezért mindamellett hogy mindenféle trükkök útján sikerült az embargót részben kijátszani, ez a helyzet egyben lehetőséget is jelentett a számítástechnikai ipar, és a hozzá kapcsolódó iparágak fellendüléséhez. Két program futott párhuzamosan, az ESZR, az egységes számítógép rendszer, és a MSZR, a mikroszámítógép rendszer. ez a két program, kormányközi megállapodásoktól, és a konkrét ipari szereplőkre vonatkozó a készülékek szintjéig lebontott, szabványosított berendezések meghatározásáig,legyártásáig volt precízen megtervezve.(természetesen a nemzetközi trendeket, világméretű fejlődést is figyelembe véve)
TAP-34 megszületésének előzményei
1982-ben a hazai számítástechnikai ipar fellendítésére központi utasításban határozták meg, hogy mely elektronikai cégeknek kell számítógépeket gyártaniuk.Ehhez kapcsolódóan, hatalmas állami beruházásokat valósítottak meg a magyar elektronikai iparban, korszerű nyugati gépeket, technológiákat importáltak, és felgyorsították az innovációt, megpróbálva minden lehetséges (és lehetetlen) dolgot, hogy csökkenteni lehessen viszonylagos lemaradásunkat a világ élenjáró technológiai szintjétől. A 80-as évek közepén k.b. 5000 fő létszám dolgozott a gyárban, beleértve a vidéki telephelyeket is. (Sátoraljaújhely, Bugyi, Kecskemét)
Együttműködés az ESZR keretében
Az együttműködés egyrészt nemzetközi szinten valósult meg, a főbb irányvonalak meghatározásával, és a feladatok országonkénti lebontásával. Nemzeti szinten azután további tervek készültek, gyárakra, és berendezésekre lebontva, hogy melyik gyár, milyen számítógépeket, perifériákat, alkatrészeket fog gyártani. Az elkészült berendezéseknek közös szabványoknak, előírásoknak kellett megfelelni, és egy approbációnak nevezett műszaki átvételi eljárást folytattak le minden, a programba hivatalosan bekerülő berendezés esetében. A dolog valahogy a következőképpen nézett ki: Felmerült pl, hogy szükség van egy bizonyos feladatot ellátó terminálra ( esetünkben a TAP-34-et vesszük alapul) Összeült egy bizottság, (műszaki-gazdasági szakértőkből) amely meghatározta a főbb műszaki jellemzőket (hogy mit kell tudnia a terminálnak). Majd megkeresték a szabad ,vagy fejleszthető tervezési és gyártási kapacitásokat, tulajdonképpen azt a gyárat, tervezőintézetet, ahol a munkát elvégzik ( ez tág teret biztosított az országok, és azon belül az ipari vállalatok lobbyzásának). Esetleg a gyár jelentkezett, hogy ilyen vagy olyan berendezéseket tudna gyártani, és van-e kereslet a termékeire ? A még csak bizottsági üléseken, és vágyálmokban létező berendezés ezután kapott egy ESZR számot, pl, EC 8534, és ezután ez lett a tervbeli hivatalos megnevezése. Ezután, a további terveknél (pl, mint egy nagyszámítógép terminálját) figyelembe vették, mint potenciálisan gyártásba kerülő, és rövidesen szállítható berendezést. pl. ha egy másik KGST országban egy nagyszámítógép tervezését , vagy gyártását határozták el, akkor nem biztos hogy saját terminált kellett kifejleszteni hozzá, hanem megnézték az ESZR típusválasztékában, hogy mondjuk 2 év múlva, ha elkészülnek, milyen terminálok lesznek, és ha úgy döntöttek, akkor "beletervezték" egy másik országban gyártott, de esetleg még szintén csak papíron létező terminál felhasználását.
Tulajdonképpen mi is az a TAP-34?
A TAP-34 megnevezése szerint egy intelligens terminál. Hogy ez mit jelent, a magyarázatból kiderül. Részletesebben úgy lehetne meghatározni, hogy egy olyan mikroszámítógép, amely elsődlegesen nagygépes terminálként, az adatátviteli és terminálfunkciókra helyezi a hangsúlyt, de emellett mikroszámítógépes környezetet biztosít a helyi adatfeldolgozáshoz. A TAP-34, mely a Telefongyár önálló fejlesztése volt a 80-as évek elején, tulajdonképpen az Intel 8080-as mikroprocesszorára, és LSI elemkészletére épült.Szorosan követi az Intel által ajánlott felhasználási példákat. Azért az Intel 8080-ra esett a választás, mert a Szovjetunióban ezt a processzort gyártották, K580 néven, és telefongyár TAP-34 gyártásának legnagyobb felvevőpiaca a KGST, és ezen belül is a Szovjetunió volt. Elsősorban a kőolaj és földgázvezetékek, és technológiai irányítórendszerek mellé kerültek telepítésre, de általában az energetikai iparban, és más területeken is használták.
Ez ad magyarázatot a konstrukciós felépítésére is, a beletervezett, és felhasznált egységeknek az alkatrész-utánpótlás, és javíthatóság szempontjait is figyelembe kellett venni. A COCOM miatt elsősorban olyan alkatrészbázist kellet felhasználni, amely a KGST elektronikai alkatrész gyártási palettáján szerepelt.A saját tervezéshez és gyártáshoz annyit azért tudni kell, hogy természetesen a Telefongyár is együttműködött a többi magyar híradásipari gyárral, és felhasználta termékeiket saját gyártmányaiban. Így került a TAP-34-be az Orion DME-28 monitorcsaládja, komplett részegységként. A dupla floppyegységbe a lemezmeghajtókat (8 inches, szabványos 77 sávos IBM formátumot használó egy és kétoldalas) a MOM gyártotta és szállította (MF 3200 és MF 6400 a MOM típusjelük). A billentyűzetet a TÁKI fejlesztette és gyártotta, felhasználva a TÁKI-nál Rafi licenc alapján gyártott HALL- érzékelős billentyűket, melyek mechanikus érintkezőket mellőzve, a mágneses Hall-effektus alapján működtek.
A TAP-34 tehát egy professzionális, ipari gép volt, irodai és üzemi felhasználásra. A design, ipari formatervezési díjat is nyert, tehát külsőleg is szépnek mondható, ergonómiailag is megtervezett, kellemes benyomást keltő gép, csak sajnos a korabeli viszonyok között méregdrága. Megbízható konstrukció volt, ha a floppy (MOM) problémáitól eltekintünk. TAP-34 konfiguráció meghaladta a 300 ezer forintot is (akkor, amikor a TAP-34-en dogozó mérnökök fizetése nem érte el a havi 8000-et). A gépet a 80-as évek vége felé áttervezték, hogy képes legyen a CP/M teljes körű alkalmazására. Ezekből viszonylag kevés készülhetett, mert mire gyártásba került, már jött a PC korszak Magyarországon is.
TAP-34MX
Hazánkban az első 100%-os IBM-PC klón az 1985 körül megjelenő, Műszertechnika XT gép volt, mellyel Széles Gábor cége igen jó üzleteket csinált.(más kisebb magyar cégek is gyártottak, vagy összeszereltek külföldről behozott részegységekből gépeket, de ezeket csak kis jóindulattal lehet hazai gyártásnak nevezni) A műszertecnika, lévén formailag kisszövetkezet, és magánvállalkozás, nem termelt exportra, csak belföldi felhasználásra, egyik jó üzlete az volt, hogy az általuk egy névtelen távol-keleti klón lemásolása útján kifejlesztett és gyártásba vitt 100%-os PC-XT számítógép terveit eladták a Telefongyárnak. Ez valamikor 1986 körül történt. A Telefongyár ekkor már évek óta gyártotta a TAP34-et.
Azt kell megérteni a történetben, hogy ahhoz hogy pl. az ESZR programban egy gépet szállítani lehessen, meg kell hogy feleljen egy rakás műszaki is jogi feltételnek (ezt a szovjetek megkövetelték) Tehát egy új berendezést hosszas és bonyolult procedúrán keresztül lehetett csak ezen a bürokratikus rendszeren átnyomni. Mi el akartunk adni, a szovjetek meg venni akartak korszerű gépeket, mert hiány volt belőlük, attól függetlenül hogy náluk is fejlesztettek és gyártottak IBM klónokat.Ezért kapta meg a Műszertechnikától vásárolt gép a keresztségben a TAP34MX nevet, ahol az M a Műszertechnikát, az X az PC/XT-t jelentette, a TAP34 meg az előd típus jól bejáratott neve volt...... Bonyolítja a helyzetet hogy a régi TAP-34, és egy másik változata is gyártásban volt párhuzamosan 2-3 évig. Végső soron itt két teljesen eltérő architektúrájú és kinézetű gépről van szó, a név nem csak az (akkori) ellenség megtévesztését, hanem az (akkori) barát megvezetését is szolgálta.
