A 20. század nagy részében a hanglemez számított a legjobb minőségű otthoni műsorforrásnak. Sokak szerint ma is, de ez egy másik cikk témája lesz. A gyártók elképesztő ötleteket is képesek voltak megvalósítani, hogy a lejátszók piacán felhívják magukra a figyelmet. Ezekből az extrém szerkentyűkből gyűjtöttem össze párat.
A legelső különleges dizájnért egészen 1934-ig kell visszapörgetnünk az idő kerekét. 1925-ben két mérnök, Peter Bang és Svend Olufsen alapított egy kis céget, ami mára fogalommá vált. Akkoriban szépen megmunkált fadobozba építettek mindent, de ők gondoltak egyet, és az acél cső bútorok stílusában megalkották a "Hyperbo 5RG Steel" nevezetű készüléket, ami még ma is kívánatos, de szinte lehetetlen belőle eredeti példányt szerezni.
Tudnunk kell, hogy ekkortájt még elektromos gramofonok voltak, amik 78-as fordulaton pörögtek leginkább, és a mostaninál nagyobb tűvel játszották le a lemezeket. A manapság is használatos korongok az ötvenes években kezdtek elterjedni. A 40-es években már nem számított újdonságnak a hordozható lejátszó, de jobboldali képen a Philips 1942-ből már megelőzte korát a kinézetével.
Az igazán érdekes dizájnok az ötvenes évektől kezdtek születni. Itt van rögtön egy Metz táskalemezjátszó, és mellette a ős-discman stílusjegyeket felvonultató EmersonWonder kézi készülék.
A kislemez gyorsan lepörgött, ezért megjelentek a több korong lejátszására alkalmas készülékek. Zenith (1954) és Amusette (1957).
Front betöltésű autóban használatos lejátszó is volt, ami 7 db lemezt tudott tárolni. A jobboldali varrógépnek látszó tárgy, valójában egy Joboton márkájú lemezváltós gép 1959-ből.
A Jetsons sorozat ihlette ezt a zeneszekrényt, ami mindent tartalmazott. A nagy szovjet ipar is tudott különleges dolgokat létrehozni. Jobbra a Mrija-301, ami táskarádióból változott át lemezjátszóvá, ha a gazdája úgy akarta. Többen photoshop-ért kiáltottak, de megnyugtatok mindenkit, létezett a készülék.
A hetvenes évek elején joggal gondolta mindenki, hogy jön az űrkorszak, de nem így történt. A tervezők azonban szerettek ezen a hullámon lovagolni, bár alul a második képen lévő lejátszó inkább valami konyhai eszközre hasonlít. Az elsőn egy Welton típusú gép, ennek a cégnek a termékei láthatók a nyitóképen is.
A SANYO is csatlakozott a sci-fi megjelenéshez, jobbra lent pedig egy Brother Charisma márkájú készülék, ami négy csatornás volt.
Megdöbbentő találmány volt a Soundwagon, amit röviden csak vinyl gyilkosnak neveztek. Körbe-körbe ment a lemezen, és zsebrádió minőségben szólt amíg az elem ki nem merült. Itt megtekinthető.
Praktikus szerkentyűk a hetvenes évekből. Schneider a zöld szétszedhető, és Philips.
Szinte mindennel párosították a lemezjátszót. Íme két gyöngyszem.
Nem kell félnünk, mert ahogy az alsó két záróképen is látszik, manapság is születnek érdekes koncepciók, csak már kicsit más formában.
A lemezjátszó, bár ismét feljövőben van, de ma már inkább csak a high-end és a DJ kategóriában létezik normális modell. Az egyszerűbb szegmensben szinte csak USB kimenetes távol keleti gagyival találkozhatunk manapság.
