Macgyver tehetségtelen kezdő egy kanadai nyomozóhoz képest, aki a XIX. század végétől kezdve, kísérletező kedvében szinte mindent feltalált - legalábbis egy sorozat szerint. Na jó, volt amit a gonosz bűnözők fejlesztettek ki, de arra mindig volt ellenszere.

A film hitelesen mutatja be a kort, és a helyet, ahol játszódik, de néhány találmánnyal és eszközzel azért akadnak problémák. Nézzük meg időrendi sorrendben Murdoch nyomozó munkásságát. A sorozat 1895-től indul, amikor nagyjából csak a telefon létezett meg a fonográf.

Rögtön az első részben már járhatunk Tesla titokzatos laborjában (fenti kép), ahol a tudós kifejleszt a rendőrségnek egy táv-lehallgató készüléket, ami egy bőröndre szerelt sütőkben használatos fűtőszálra tekert rézdrótból áll, ami valószínűleg antennaként funkcionál. Hogy mi továbbítja a hangot nem derül ki, de a beszélgetést egy távolabbi helyen viaszhengerre rögzítik és visszahallgatják, persze egészen jó hangminőségben.

Következő találmány az éjjellátó készülék, ami ránézésre a tükrös távcső elvén működhet, de nem valószínű, hogy bármit is lehet vele látni a sötétben. Később ennek megjelenik egy fejlesztett verziója a sorozatban, ami valami ultraibolya szerű fényt bocsát ki, de csak rövid ideig láthatjuk.

Volt amikor a bűnözők fejlesztettek, ilyen volt a lovaskocsira szerelt mIkrohullámú fegyver, ami inkább valami nagynyomású vízágyú hatását kelti, amit összeépítettek egy hőcserélővel. Persze Tesla segítségével sikerül megalkotni egy pajzsot, ami visszaveri a gyilkos sugarat és lángba borítja a fegyvert. Az első mikrohullámokat kibocsátó magnetronok tervei 1924-ben születtek meg, tehát a találmány jócskán megelőzte korát.

Természetesen nyomozónk küldi el az első digitális bitmap képet távírón keresztül, ami elvileg megvalósítható az akkori viszonyok között is, bár az ilyen irányú kísérletek csak 1907-ben kezdődtek. Az viszont már kevésbé hihető, hogy az ehhez szükséges protokollt pár óra alatt dolgozza ki.

A hangradart is kifejleszti Murdoch, és meg is talál vele egy hajóroncsot. Mivel kijelzők még nem léteztek, egy szeizmográfhoz hasonló egység kilengése jelzi a visszavert hullámot. Le is engedtek egy mikrofont a víz alá, de megfelelő hangforrás még nem létezhetett és a filmből sem derül ki, hogy mi volt az.

A telefonos üzenetrögzítő viszont egészen hihető, már voltak ilyen készülékek abban az időben, bár automatikusan nem üzemeltek.

A sorozatban legtöbbször egy Edison féle "Amberola 30" típushoz erősen hasonlító fonográf bukkan fel. Ezt kapja elő Murdoch, amikor meg kell hallgatni egy viaszhengert. A készüléknek egyszer látszik az adattáblája, ahol 1913-as dátum szerepel, de aukciós oldalak szerint 1918-tól gyártották ezt a modellt. A cselekmény idején (ötödik évad végén járunk 1899-ben) semmiképpen nem létezhetett.

Még email-t is küldtek a 19.század végén Kanadában, bár itt az elnevezése: "Instant Mail". Egy kiállításon jelenik meg a szerkezet (fenti kép). A begépelt szöveget viaszhengerre rögzítik, ezután telefonvonalon keresztül elküldik és a fogadó állomás kinyomtatja. Az eleje még hihető, de a nyomtatás már nem annyira. Több ős-internet elem is megjelenik a sorozatban, pl. távírón keresztüli cset. 

Na tessék, még házimozi is volt 1901-ben! Na nem egészen, mert csak mozgófilmet néztek hanggal együtt fejhallgatón keresztül, de ami érdekesebb, az a felvételi eljárás. A kamerát kézzel tekerték és filmkazettát vettek ki belőle. A hangot egy fagylaltos kocsi méretű eszközzel rögzítették, de ez hogy került szinkronba a képpel, az fogós kérdés.

Kanyarodjunk vissza hősünk fejlesztéseire. A fenti képen látható hordozható kis szeizmográffal meghatározhatjuk a föld alatt mozgó tárgy helyzetét, persze csak ha több távoli helyre telepítünk belőle. A hatodik évadtól kicsit alábbhagy a feltalálási kedv, egészen a tizedikig kell várnunk újabb csodákra.

A lenti képen láthatjuk Murdoch barkács szobáját, ahol szinte bármit képes összedobni rövid idő alatt.

Itt készült egy agyhullámokat érzékelni képes szerkezet is pár nap alatt, ami igen nagy teljesítmény, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy még az elektroncsövet sem találták fel.

A szikra adók elvén működő helymeghatározó rendszert is sikerült megalkotnia főhősünknek. A fickók hátán hordott szerkezet veszi a cipőtalpba rejtett szikraadó jelét és mutatja az irányát, ezáltal több pontból mérve meghatározható a hely pozíciója.

Lentebb a nyomozó rákoncentrál az asztalára és a rajta lévő cuccokból összedob egy bluetooth fülest megszégyenítő kis szerkentyűt, amivel távolról lehet kommunikálni. Ez megint csak gigantikus teljesítmény, hiszen még továbbra sem találtak fel semmilyen aktív erősítőelemet. Ügyes.

Az igazi csúcsteljesítmény a televízió. Tesla segítségével ezt is összedobják pár nap alatt, de nem is akármilyet: egy komplett rendszert. Több kamerával és visszajátszási lehetőséggel. Szédületes, mindezt egy Nipkow tárcsával és pár alkatrésszel. A tárcsa egyébként létezett, de lényegesen egyszerűbb formában, csak egy fényforrás és egy fotocella volt az egész, ráadásul az utóbbiból nem is állt rendelkezésre megfelelő minőségű akkoriban.

Nyomozónk egy egészen érdekes arcfelismerő rendszert is megalkotott. A készülékbe be kellett táplálni az arc jellegzetes tulajdonságait, - pl. két szem közötti távolság - ezután kicsit számolgatott és ha a tárban - ami több asztalfiók volt - létezett hasonló profilú akta azt jelezte. A működési elvre nem tértek ki.

Természetesen a mobiltelefon akkori verziójának kifejlesztése sem okozott nehézséget főhősünknek. Kicsit nehezebb volt, mint mai társa és csak adó-vevőként funkcionált. A helymeghatározáshoz használt szikra-vevő detektor szerű háti egységet használta fel hozzá, ami elvileg beszéd vételére nem lehetett alkalmas. 1905 környékén még csak kísérleteztek az emberi beszéd rádióhullámokon keresztül való továbbításán, ráadásul hosszúhullámon, ami gigantikus méretű antennákat és készülékeket igényelt.

Murdoch bármikor előkapott a szekrényből mini adó-vevőket, bár az alsó képen látható egység az ő bevallása szerint is csak morze vételre alkalmas. Ez még így is hatalmas teljesítmény, főleg úgy, hogy se akkumulátor, se antenna nem lóg ki a készülékből.

A felsorolt cuccok csak a legérdekesebbek voltak, ezeken kívül még nyomozónk fejlesztette ki az ujjlenyomat alapján történő azonosítást, rájött hogy váltót kell rakni a biciklire és épített is magának egyet, összedobott nagyfeszültséggel működő sokkolót, épített fémdetektort, motorcsónakot, kifejlesztett egy robotporszívót és megalkotta az okos otthont. A lenti galériában is csemegézhetünk a találmányokból.

A sorozat azt sugallja egyébként, hogy Kanada a fejlődés mozgató rugója volt abban az időben. Felbukkannak távirányítható repölőgépek, amik akár bombát is képesek ledobni, elektromos autók, amelyek versenyre kelnek benzines társaikkal, de már rakétákkal is kísérleteznek, sőt embert is küldenek a világűrbe, aki vissza is jön. A levitációs vasútnak is megjelenik egy kísérleti példánya. Persze ezeket mindig egy magánszemély fejleszti, aki a végén általában tönkreteszi találmányait, hogy ne kerüljenek a gonosz kormány kezébe.

Búcsúzóul fentebb a kanadai űrközpont vezérlőterme 1905-ből, amit természetesen egy magánszemély üzemeltet.

Ajánlott irodalom: Balás B. Dénes "A távírótól a rádióig"