A szovjet korszakban a külvilág sok mindenről nem tudott ami a birodalmon belül történt, ezért több fejlesztés is észrevétlen maradt, vagy csak évtizedek múlva derült ki, hogy létezett. Így volt ez a mágnesvasúttal is, ami ideális lett volna egy ekkora méretű országban, főleg ha a tervezett 400 km/h végsebességet sikerül elérni.
A Szovjetunió 1986-ban építette meg a Wagon TA-05 névre keresztelt mozdonyt, ami elektromágneses felfüggesztéssel működött (mágnes, vagy levitációs vasút, elterjedt angol rövidítés még a maglev). Az első sikeres próbautat ’86 február 25-én hajtották végre. A 19 méter hosszú és 40 tonna súlyú járműben 65 ember utazhatott volna. Az első tesztek során az utazósebessége elérte a 250 km/órát. A tesztpálya Moszkvától nem messze épült, a projekt azonban a Szovjetunió széthullása miatt 1992-ben leállt finanszírozási problémák miatt.
A mágneses lebegtetés és hajtás elve nem újdonság, azt már 1934-ben szabadalmaztatta a német Hermann Kemper. A megvalósítás gondolata a 20. század hatvanas éveiben, Nyugat-Németországban, az USA-ban és Japánban merült fel. A villanymotoroknál a mágneses kölcsönhatás forgatja az állórészben (sztátor) a forgórészt, a rotort. Azonban, ha a hengeres villanymotort a palást mentén felvágjuk és kiterítjük, két hosszú elemet kapunk és a tekercseibe vezetett áram mágneses hatására egymás felett elmozdul. A vonat nem a hagyományos kerék-sín kapcsolatot használja. Kerekek helyett elektromágnesek vannak a szerelvény aljában, amiket a kocsikban lévő akkumulátor táplál. A pálya több méter magas betonoszlopokon fekvő elektromágnesekből áll. Az azonos mágneses pólusok (a pályán illetve a vonaton) taszítják egymást. A maglev számára teljesen különálló pálya szükséges. Nem használhatja a hagyományos vonatokét, és azok sem a maglev pályákat. Mivel nincs súrlódás, a pálya élettartama sokkal nagyobb és kevesebb karbantartást igényel, valamint energiafelhasználása is jóval kedvezőbb a hagyományos vasútnál. Jelenleg nagy sebességű közforgalomban közlekedő maglev vasút csak Kínában van, a többi kisebb helyi közlekedésben vesz részt (pl. repülőtereken), vagy csak teszt állapotban létezik.
A szovjet levitációs vonat úgy nézett ki, mint ha egy Sci-fi filmből jött volna elő. Szerepet is kapott egyetlen szovjet fantasztikus filmben, amit lentebb láthatunk. A TA-05 fejlesztése olyan időszakban történt, amikor a Szovjetunió éppen darabokra hullott. A projekt leállt még a tesztelési szakasz befejezése előtt, pedig ha sikeresen folytatják nem kétséges, hogy Oroszország lett volna az első, amely ilyen vonatokat üzembe állít.
Pár lelkes ember még abban reménykedik, hogy hátha valakinek eszébe jut újraindítani a projektet, - ha egyáltalán még maradt belőle valami - de erre a gigantikus költségek miatt nagyon kicsi az esély.
Forrás: Wonderrfulengineering.com, Wikipédia
