Magyarországon 1956-ban kezdődött a televíziógyártás
Igaz ekkor adás még nem volt csak kísérleti jelleggel, de az ORION már gyártotta az első készülékeket. A Vadásztöltény gyárban 1959-ben indult be a fekete-fehér televízió-vevőkészülékek gyártása, az országban először az akkori viszonyokhoz képest nagy méretűnek számító képcsővel. Hihetetlen gyorsasággal 1 év alatt létrehoztak egy televíziógyártó részleget. A népet gyors ütemben el kellett látni televízió készülékekkel, ezért az akkori iparpolitika kompromisszumos döntést hozott, az Orion mellett a Vadásztölténygyár is gyárthatott tévékészülékeket. Ez utóbbi sokkal jobb feltételekkel indította ezt a profilt. Az iskolák százával bocsátották ki a jól képzett elektronikai műszerészeket, és az Orionból különféle problémák miatt kivált fejlesztőcsapat is átigazolt a céghez. Az új termékcsoport megjelenésével a vállalat neve is megváltozott: Villamossági, Televízió- és Rádiókészülékek Gyára, röviden: VTRGY lett 1961-től.
A VTRGY és az Orion egymástól teljesen függetlenül dolgozott, a termékeik nem hasonlítottak egymásra sem megjelenésben, sem elektronikai felépítésben. Konkurencia leginkább a vásárlók körében alakult ki, egyik ember a VT-re esküdött, másik meg az Orionra, ezért nagyjából egyformán fogytak a két gyár termékei, és ez így volt egészen a nyolcvanas évekig. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a SAMSUNG első fekete-fehér televíziója 1972-ben készült el SANYO licenc alapján.
A fenti képen látható Munkácsy televízió sorozatgyártása 1959 tavaszán kezdődött, és 1963-ig tartott, ezalatt összesen 120 000 darab készült belőle. A gyártás két lépcsőben történt, először egy mechanikus szerelőszalag mellett egy brigád összerakta a készülékeket, utána egy un. műszerész-szalag következett, ahol televízió műszerészek felélesztették, ha szükséges volt megjavították, majd beállították a frissen elkészült darabokat. Beállításra az ipari adás szolgált, ami azt jelentette, hogy a műsorszóró adó órákon keresztül csak monoszkópot sugárzott.
Említést érdemelnek még a Munkácsy készülékhez tartozó extrák. Volt hozzá vezetékes távirányító, amivel a hangerő és fényerő szabályzásra nyílt lehetőség, valamint egy színezett lapot lehetett a képernyő elé rakni, és már majdnem színes televízió lett belőle. Csatorna váltásra nem volt szükség, mivel egy műsor létezett összesen.
1960-tól nagyjából évente jelent meg egy új fekete-fehér modell. 1967-ben megszületett az első hordozható fekete-fehér TV, a Minivizor. 1968-ban a cég felvette a „VIDEOTON” nevet, és innentől VIDEOTON Rádió- és Televíziógyár lett.
Már 1969-ben elkezdték fejleszteni az első színes tv prototípusokat Videcolor és Albacolor néven, a gyártás pedig 1972-ben indult. 1973-ban dobták őket piacra, 56 cm-es angol Mullard képcsővel 24.000 forintos áron, ami az akkori átlagfizetés tízszerese volt nagyjából. Az 1974-től árusított Munkácsy-Color ugyanaz volt csak más kezelőegységgel és többféle képcsővel készült, de az ORION konkurenciája mellett a nagy előd sikereit nem tudta megismételni.
Több modell is nagyon jól nézett ki, ami nem a véletlen műve volt, mert neves formatervezők készítettek terveket a cégnek. 1973-ban Dániel József formatervei alapján készült a Videoton TC 1607 “Tünde” Televízió, ami egy 31 cm képátlójú hordozható, fekete-fehér televíziókészülék volt, melyet főként exportra szántak. A TA-4323-SP-TXT infracolor színes tv készülék Formatervezési Nívódíjat kapott 1983-ban, ugyanezt zsebelte be az első hordozható színes televízió, a TS2601 1987-ben.
A fekete-fehér televíziók sikeresek voltak, sokat exportáltak Kelet és Nyugat-Németországba, Svédországba, Finnországba, Görögországba, Egyiptomba, és természetesen a Szovjetunióba. Félkész termékeket is szállítottak nagy mennyiségben Kínába, Egyiptomba, Görögországba.
A Videoton legelső modul rendszerű fekete-fehér televízió-családja a Super Star 1978-ban került a boltok polcaira. Kezdetben két alaptípus volt, a TA 3301 Super Star 20 és a TA 5301 Super Star 24. Nem sokkal ezután megjelentek a típuscsalád különböző módosításai, többcsatornás kivitelei és a hordozható modellek. Ekkor még viszonylag gyorsan követtük a nyugati konkurenseket, a lemaradás csak pár év volt, a távol-keleti cégek pedig még nem rúgtak labdába.
1979-ben mutatták be a Videoton TS 3301 SP Super Color A típust, ami joggal nevezhető mérföldkőnek a Videoton színes televízió-palettájában, hiszen ebben a képcsövön kívül már nem található elektroncső. Teljesen félvezető és integrált alkatrészekre épül (17 db IC, 29 db tranzisztor). A 80-as évek további típusai (módosított, továbbfejlesztett, egyéb funkciókkal ellátott modellek) mind a 3301-re épültek. Az első szériák képcsöve 51 cm képátlójú japán Hitachi gyártmány, In Line rendszerű, ami a korábbi delta rendszerű képcsövekhez képest szebb, élethűbb képet ad. Továbbá nincs szükség a pár évente esedékes konvergencia és színtisztaság utánállításra. A későbbi szériák már 56 cm átlójú lengyel képcsővel készültek, ugyanis a KGST Lengyelországra osztotta ki a képcsőgyártást.
1981-ben újra névváltás, és innentől: VIDEOTON Elektronikai Vállalat. A 80-as évektől megváltoztak a dolgok, a számítástechnika és a gyártástechnológia gyors ütemű fejlődése miatt kezdett nőni a lemaradásunk a nyugattól, ráadásul a Color Star tűzesetek tovább rontották a profil amúgy sem rózsás helyzetét.
Az 1970-es évek végén modul tévé részegységekért cserébe a szovjetek a Raduga készülék SECAM normájú színes tv paneljeit küldték, amiből egy olcsó, Color Star fantázianevű készüléket fejlesztett ki kényszerből a VIDEOTON, és százezres nagyságrendben gyártotta. A szerkezet alap állapotában is hajlamos volt néha kigyulladni, de még a szakszerű javítás is növelte a kockázatot, főleg ha az eredetinél jobb minőségű alkatrészt építettek be, mert hogy nem arra volt szegény méretezve. Sajnos az eseteket a pártállam és a gyártó is megpróbálta eltitkolni. Dömsödi Gábor a "168 Óra" akkori riportereként tárta a nyilvánosság elé az ügyet, és majdnem ő lett a felelős a botrányért. A tulajdonosokat nem vigasztalta, hogy más gyártó modelljei is kigyulladtak, na meg a 40 000 szovjet tűzeset sem. Többen be is perelték a céget, de a Legfelsőbb Bíróság egy 1985-ös ítéletében érdekes módon megosztotta a felelősséget a gyártó és a készülék tulajdonosa között. „A tűz elharapózásában a lakás bérlője is hibás, mert a televíziót hosszabb időn át felügyelet nélkül üzemeltette bekapcsolva hagyva” – állapította meg. Később megnyugtatta a kedélyeket amikor a HVG lehozta, hogy szovjet eredetű alkatrészek gyulladtak ki, a VIDEOTON szervizek pedig átvizsgálják a használatban lévő készülékeket.
A Videoton gyár utolsó saját termékei közé tartozott a TS 4317 SP, az Infra Color fantázianevű készülékcsalád egyszerűsített változata. Felépítését a megszokott Videoton-stílus jellemezte sok magyar alkatrésszel és lengyel származású képcsővel. Nyomógombos csatornaváltóján az aktuális állást a gomb mögött megjelenő fehér jelzés mutatja. Az adóra hangolást a piros hangolópálcával lehet elvégezni.
A 80-as évek közepére olyan szinten leromlott a versenyképesség, hogy a cégnek döntenie kellett: vagy beszüntetik a televíziógyártást, vagy licencek vásárlásával követik az élvonalat. 1986-ban Kázsmér János lett a vezérigazgató, és ő a francia THOMSON céggel való együttműködés mellett döntött. Új típuscsalád kifejlesztésére, és egy komplett végszerelő gyártósor szállítására alakítottak ki együttműködést. Első lépésként 15 fiatal mérnök települt ki a THOMSON németországi központjába a kitűzött célok elérése érdekében. Következő lépés egy vegyesvállalat létrehozása lett volna. A dolgok nem haladtak zökkenőmentesen, ugyanis a projekthez állami garanciák kellettek, a kormányzat pedig ekkorra már kissé összezavart állapotban volt. A program mindenképpen jót tett volna a Videotonnak, de az egész magyar elektronikai iparnak, ennek ellenére egyes politikusok mégis a projekt lejáratásán fáradoztak.
A THOMSON termékek magasabb szintet képviseletek mint az akkoriban hazánkban gyártott készülékek, és az előállításukhoz is ötödannyi idő kellett, de természetesen az alapanyag is drágább volt. Minden negatív előjel ellenére 1988-ban ha alacsony darabszám mellett is, de megindult a gyártás, ami ennek ellenére nem volt veszteséges. Az árak is barátságosra sikeredtek, hiszen az itthon kapható konkurens nyugati modelleknél olcsóbbak voltak. Akkoriban a SABA, a NORMENDE és a TELEFUNKEN is ugyanerre a technológiára épült, tehát ha valaki szétszedett egy ilyen készüléket ugyanazt a panelt találta benne mint a Videotonban. A THOMSON projekt és a számítástechnika igényeinek kielégítésére felépült egy korszerű nyomtatott áramköröket gyártó üzem is.
TV fronton még a nyugat-német ROVEX céggel történtek együttműködési kísérletek egy olcsó tömeg-modell kifejlesztésére, de a projekt nem jött össze. Ennek ellenére pár típusban a rendszerváltás környékén fellehetőek voltak ROVEX részegységek. Megjelentek még abban az időben VIDEOTON-WALTHAM márkajelzésű készülékek is. A WALTHAM Gmbh a VIDEOTON nyugat-németországi leányvállalata volt a hetvenes évek óta, és segített az értékesítésben. Levéltári kutatások szerint a COCOM lista kijátszásában is segédkezett. A VIDEOTON által az USA-ban vásárolt integrált áramköröket találtak Nicaraguában és Afganisztánban zsákmányolt bolgár gyártmányú fegyverekben, de ez már egy másik történet.
A THOMSON féltette a piacait, ezért kemény korlátokat állított a VIDEOTON számára. Az állam nehéz helyzetére hivatkozva évi 1,5 milliárd forint különadót vetett ki a cégre. A vezérigazgató úgy érezte, hogy tudatosan tönkre akarják tenni a vállalatot, és ezt hangoztatta a pártvezetők előtt is. A rendszerváltásra a helyzet tarthatatlanná vált, a THOMSON projekt sem mentette meg a céget, de a telepített technológia jók jött a későbbiekben. A beáramló nyugati árú, és a megszűnt keleti piacok miatt a csőd elkerülhetetlenné vált. 1991-ben a privatizáció során magánkézbe került a VIDEOTON.
1995-re az új tulajdonosok megállítottak minden olyan pénzmozgást, amely a vállalat veszteséges tevékenységeit, azaz a készülék gyártást finanszírozta. Konzervatív pénzügyi gondolkodásmódot és óvatosságot gyakorolva a vállalat régi képességeit újraértelmezték, melynek következményeként egy teljesen új, töretlenül sikeres ipari komplexumot alakítottak ki, amelyet a szerződéses gyártásra alapoztak.
2006-ban újra megjelent a VIDEOTON TV az üzletek polcain. Ezeket a készülékeket ugyan nem Magyarországon, hanem egy távol-keleti üzemben gyártották, ám a Videoton szerint az általa nyújtott szervizháttér is elég ahhoz, hogy a vevők elégedettek legyenek a márkanévvel. Nem így történt. Egy stratégiai együttműködés keretében a Videoton márkanév használatát átengedték a HQ Electronicnak, ugyanakkor a tévék szervizhátterét a Videoton biztosította. A forgalmazó szerint jó minőségű, de régebbi technológiával készülő televíziókról és DVD lejátszókról volt szó. Volt szerencsém megismerkedni velük közelebbről, véleményem szerint az akció nem a márka feltámasztására, hanem a legenda rombolására volt jó.
Források: hypeandhyper.com, patina.atw.hu, Herczeg István, sg.hu, blikk.hu, www.radiomuseum.org, RMK Hírújság, VIDEOTON szerzői team: A VIDEOTON története 1938-1990. (c 2012) ISBN 978-963-08-5110-7
