Sokan összeesküvés elméletnek vélik a tervezett elavulást, pedig nem az. Olyannyira nem, hogy egy jogszabályokkal támogatott folyamatról van szó, ami állítólag nekünk jó.

Többen még mindig elcsodálkoznak ha azt mondják valahol, hogy nincs alkatrész az elromlott készülékükhöz, és  megkérdezik hogy miért, hiszen a gyártónak 8 évig kötelező biztosítania a pótalkatrészt. Valamikor ez valóban így volt, de az Európai Unióhoz való csatlakozáskor a dolgok megváltoztak.

Az EU joganyagában sincs olyan rendelkezés amely kötelező leírást tartalmazna a gyártók alkatrészellátására vonatkozóan. Az ilyen jellegű előírás ellentétes lenne az áruk szabad mozgásának elvével, és a belső piaci szolgáltatásokra vonatkozó irányelvekkel is. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium álláspontja az volt amíg létezett, hogy nincs is szükség ilyenre, mivel a kötelező alkatrész-ellátás előírása nagymértékben sértené a vállalkozás szabadságát, emellett bármilyen kormányzati szintű előírás olyan mértékű beavatkozást jelentene, amely adott esetben többletköltséget eredményezne a vállalkozások számára. Az ennek következtében megjelenő költségek áthárítása a fogyasztói árakban jelentkezne, amely a fogyasztók érdekeit sértené. Másrészt a tartós fogyasztási cikkek piacán kialakult erős verseny miatt gyakori, hogy a fogyasztónak inkább megéri új készüléket vásárolni.

Végső soron tehát a fogyasztókat védik azzal a magatartással, hogy nem írnak elő kötelező alkatrész-ellátást, és adott esetben háromévente lecserélhetik a tartós fogyasztási cikket, mint pl. egy mosógépet. Ezek után viszont értelmezhetetlen a „tartós” megnevezés. Nem minden átlag fogyasztó van abban a helyzetben hogy háromévente cserélgesse műszaki cikkeit, a környezetvédelemről már nem is beszélve, hiszen arra akarják rávenni, hogy a készülék megjavíttatása helyett dobja ki a régit.

A fogyasztók többsége tartós fogyasztási cikket (például egy nagy értékű műszaki berendezést) nem két-három évre vesz. Márpedig előfordulhat, hogy a jótállási, szavatossági idő leteltét követően, ha meghibásodik a termék kénytelenek újat venni, mivel sok esetben a gyártó nem biztosít pótalkatrészt, ezért meghiúsul a javítás. A szervizek kreativitása pedig véges, hiszen némelyik készülék olyan speciális elemekből épül fel, amiket nem lehet akármivel helyettesíteni.

Többen ezt annyival elintézik, hogy az elektronikai termékek 3 év után elavulnak, ezt tudomásul kell venni. Kár volna ettől nagyobb életciklust beléjük tervezni, mert úgy is eldobják az emberek és újat vesznek. A gyártók gondoskodnak az új trendekről, persze ez nem mindig jön be, pl. hajlított képernyős tévét sem akart mindenki venni. A dolog fogyasztói oldalról érzékenyen érint minket, de munkavállalói oldalról meg jó. Miért is? E nélkül nem tartható fenn a gazdaság, és a termelés növekvő mértéke állítólag. Igen ám, de ezen termékek java a Távol-keleten készül, errefelé legfeljebb csak összerakják őket.

Lássunk 10 példát, amelyek közül valamelyikbe már szinte mindenki biztosan belefutott.

1. A termék működik rendesen, de már divatjamúlt. Nem elég trendi a formája, és ezt éreztetik is veled különféle médiumokon keresztül. Ettől még persze nem kéne lecserélni, de baráti körben már ciki megjelenni vele.

2. Túl drága a javítás. A készülék elromlott, javítható lenne, de az alkatrész ára a munkadíjjal együtt meghaladná a jelenlegi értékét, vagy akár egy hasonló új készülék vételárát. Mobiltelefonokra jellemző, hogy a kijelző ára jelentősen nem csökken, de maga a készülék 2-3 év múlva már csak a töredékét éri az újkori árának.

3. Nincs alkatrész. A készülék elmúlt 2 éves, és a gyártó már semmilyen alkatrészt nem biztosít a javításhoz.

4. Hosszú és körülményes javítási folyamat már a garancia ideje alatt is. Leggyakoribb előfordulása a külföldi webáruházas vásárlások alkalmával. A terméket vissza kell küldeni az eladónak ( ha még létezik ), de teljesen bizonytalan mikor kapjuk vissza, ha egyáltalán visszakapjuk.

5. A termék már garanciában sem javítható, ha probléma adódik vele azonnali csere, vagy pénz visszafizetés lép életbe. A gyártó vagy forgalmazó (gyártató) már a jótállási idő alatt sem biztosít pótalkatrészt. Főleg olcsóbb barkácsgépekre jellemző, de kisebb háztartási készülékeknél is gyakran előfordul.

6. A készülékben egy apró alkatrész hibásodott meg, de azt külön nem lehet beszerezni, csak a komplett egységet, aminek a része. Persze így már nem biztos hogy megéri a javítás.

7. Megszűnő terméktámogatás. A termék még kifogástalanul üzemelne, de az újabb eszközökkel és operációs rendszerekkel már nem kompatibilis. A gyártó nem biztosít frissítéseket.

8. Gyors elhasználódás. A termék szándékosan olyan anyagból készül ami gyorsan kopik, és hamar kifakul. Védőtok és fólia használata sem tudja sokáig késleltetni a jelenséget.

9. Nem létező gyártó. A márkajelzésre rákeresve szinte semmit nem lehet találni a weben. Legtöbbször általában valamelyik áruházlánc forgalmazza a terméket, és ha garancia időn belül meghibásodik oda kell visszavinni. Amint letelik a garancia teljesen reménytelen helyzetbe kerülünk a javítás szempontjából. Aukciós oldalakon is könnyen belefuthatunk ilyen "jó árú" szerkezetekbe.

10. Ragasztott technológiák. Mobiltelefonoknál, táblagépeknél és Bluetooth eszközöknél fordul elő leggyakrabban. Párosítva a 8- as ponttal hihetetlen gyorsan elhasználódó termék lesz az eredmény, ami ráadásul nehezen javítható, tehát gyorsan a kukában találja magát.

Ráadásként még megemlítem a régi nagy cégek nevét használó ultragagyi termékeket, amiket akár a vásárlók megtévesztéseként is felfoghatunk, de ez már csak hab a tortán.

Wonderfulengineering.com nyomán, + saját tapasztalat. A képek csak illusztrációk.