Lazarbibi

Szuper találmányok februárban

Szuper találmányok februárban

Ismét gazdagabbak lettünk pár hihetetlen fejlesztéssel, ahol videó is elérhető ott a képre kattintva megnyithatjuk.

1. Motoros cipzár

A szabászati robotok projekt keretében fejlesztették ezt a hordható eszközt, ami valójában egy intelligens motoros cipzár. Első látásra nagy marhaságnak tűnik a dolog, de ha jobban belegondolunk a fogyatékkal élők, és a sérült végtaggal rendelkező emberek hasznát vehetik a dolognak.

zipperbot-is-a-robotic-zipper-from-mit-610x343.png

2. Hőtérképes mikrosütő

Volt NASA mérnök megalkotta az infravörös kamerával egybeépített mikrót. Egy LCD képernyőn figyelhetjük az étel melegedését, és megszűnik a kísérletezgetés az időzítővel. Természetesen wifin keresztül a mobilunkon is követhetjük a folyamatot, és akár le is állíthatjuk.

the-heat-map-microwave-_-new-microwave-610x305.jpg

3. Akku időt vásárolhatunk a boltban

Díjnyertes ötlet lett abból, hogy egy karton kapszula képes feltölteni a mobiltelefont. Mini Power a neve, és csak ki kell választani mennyi akkumulátor időre van szükségünk. Használat után eldobható, mert biológiailag lebomlik. Az alkotók célja, hogy minden kis boltban lehessen kapni ilyet.

conceptual-gadget-mini-power-by-tshung-chih-hsien.jpg

4. Robot kutyák

A Boston Dynamics már készített egy robot négylábút 2010-ben, ennek a továbbfejlesztett verziója a Spot nevezetű kutyus. A videón is látható, hogy félelmetes tulajdonságokkal rendelkezik a "kicsike". Túl sok információ egyelőre nem jelent meg róla, de eredetileg az ilyen jellegű robotokat teherhordásra kezdték fejleszteni, természetesen a hadsereg megrendelésére.

boston-dynamic-unveils-spot4.jpg

5. Okosbőrönd

Katasztrófa, hogy a mai világban pont a bőrönd nem elég okos, de ennek most már vége. Itt a Pluggage, ami megméri a saját súlyát, GPS van benne, ujjlenyomat olvasó, és természetesen a telefonunkkal is tud kommunikálni, meg fel is tölti.

pluggage-_-the-smart-luggage.jpg

6. Robot felügyeli a szőlőültetvényt

A szőlősgazdák élete nem fenékig tejfel. Korán kell kelniük, és folyamatosan ellenőrizni a termés állapotát, és minőségét. Ő helyettük végzi el a piszkos munkát ez a robot, ami képes folyamatosan őrjáratozni a sorok között, és adatokat gyűjteni.

vinerobot-_-the-future-is-here-610x458.jpg

Szuper találmányok februárban Tovább
Kém magnók

Kém magnók

Digitális világunkban már nem sok értelme van az ilyen eszközöknek, de mint műszaki érdekességek mindenképpen figyelmet érdemelnek. Egy fehérorosz gyűjtő tette közkinccsé a bemutatásra kerülő kém magnó leírását. Az eszköz Kijevben készült a Szovjetunió Központi Hírszerzési Igazgatósága megrendelésére 1973 környékén. A felvevő méretei 138 x 90 x 17 mm, súlya 380 gramm.

pb111677spy.JPG

Jól megtermett szivarzsebben elfér a szerkezet, és egy nagy kupac tartozék jár hozzá a különféle csíptethető mikrofonoktól kezdve az olajozóig. Még szalag javító ragasztó is van a csomagban.

kem5-6.jpg

Távvezérlő kapcsolóval indíthatjuk a felvételt, amit nyilván jól el kell rejteni. Akár 2 óra üzemidő is lehetséges.

spy1-2.jpg

A szalagot egy adapter tárcsa segítségével normál orsós magnóval is meg lehet hallgatni. Visszacsévélő mechanizmusnak már nem volt hely, ezért kétféle segédeszköz is jár hozzá amivel megoldható a visszatekerés.

spy3-4.jpg

Ez a kis készülék igen magas műszaki színvonalat képviselt a maga korában, de valószínűleg valaminek a másolata lehetett. A birodalomban előszeretettel koppintották a fejlett nyugati technikát. A lenti kép bal oldalán láthatjuk a szovjet "Jahta" kém magnót, ami a jobboldalon látható  "Nagra SNS" másolata volt.

jahta-photo.jpg

A Nagra egy svájci cég, ami hihetetlen precizitású és megbízható hordozható lejátszóiról lett híres. Természetesen a lehallgatás területén előszeretettel alkalmazták készülékeit, és a külsős filmforgatások elengedhetetlen kelléke volt. A lenti példány 2db ceruza elemmel 6 órás felvételre volt képes. Az állami szerveknél egészen 1996-ig használták az ilyen jellegű orsós rögzítőket, utána kiszorították őket a mikrokazettás, majd később pedig a digitális rendszerű gépek.

snst-r_small.jpg

A nagyobb modellek máig a hifisták kedvencei, és igen magas összegekért cserélnek gazdát az aukciós portálokon. Aki élőben látni akar egyet, az látogasson el az Orsós Magnó Múzeumba Terénybe.

nagra_iv_s.jpg

Végezetül egy szemet gyönyörködtető NAGRA IV-S.

Források: Pult.ru, Quad

Kém magnók Tovább
Fax Rádió 1937-ből

Fax Rádió 1937-ből

Szinte teljesen feledésbe merült egy média kísérlet az 1930-as évekből

Az újságok legnagyobb ellensége a rádió volt a korai 1930-as években. A hírek gyorsabban eljutottak az éteren keresztül a hallgatóhoz, és ez annyira zavarta a kiadókat, hogy képesek voltak felvásárolni a rádióállomásokat. Amerikában megszaporodtak a sajtó-rádió kombinációk, amik jól kiegészítették egymást, és persze a reklám bevételeket is megduplázták. Ekkor jött az ötlet, hogy akkor már az újságot is elküldhetnék rádióhullámok segítségével, és megszületett a Fax Rádió.

rsmnpkajryecdpzgtb0j.jpg

A képátvitel vezetéken, vagy anélkül már régóta foglalkoztatta az embereket. Az első kezdetleges fax szabadalmat Párizsban adták ki 1843-ban, ez egy lengő ingát használt a kép felírásához. Az angol Edwin Belin mutatta be 1913-ban a Belinograph nevű készüléket, ami már fotók vezetéken való továbbítására is alkalmas volt a korai 1920-as években. A technológiát gyorsan elfogadta a sajtó, mert így tudtak azonnal képeket küldeni az újságoknak a városok között szerte az országban. 1924-ben az RCA már kereskedelmi szolgáltatásként üzemeltetett ilyen rendszert, ahol rövidhullámon keresztül lehetett például időjárási térképeket küldeni a hajóknak, vagy akár földrészek között is állóképeket. Ez volt a "Photoradio". Néhány műsorszolgáltató is érdeklődést mutatott a technológia iránt, hogy képeket küldhessen a nagyközönség számára. Az első rádión továbbított fénykép egy rajzfilm figura volt, 1925 augusztus 22.-én. A képet egyetlen készülék tudta venni. Telefon vonalon keresztül is voltak kísérletek, meg az AM rádiósávban is próbálkoztak, de az igazi áttörést William G.H. Finch (lenti képen bal oldalon) ötletei és szabadalmai hozták meg.

finch01.jpg

Finch kidolgozott egy rendszert, amivel az újságot továbbítani lehetett az előfizető otthonába, ez volt a Fax Rádió, amit a Telefax korai elődjének tekinthetünk. Ne felejtsük el hogy ekkor még a tranzisztort sem találták fel. A szerkezetről annyit lehet tudni, hogy egy mezei izzólámpa átvilágította az újságot, amit egy fotocella kisméretű foltok ( ma ezt képpontnak hívjuk ) formájában végigpásztázott, és a folt világosságának mértékében változó hangjelet adott. Egy nagyon mély hang jelezte a sor végét, ezt a szinkronizáló impulzusnak is tekinthetjük. Az eredmény egy olyan jel lett, amit AM adóval ki lehetett sugározni. Két motor kellett a rendszerhez, egyik az olvasó egységet mozgatta, másik pedig a sorokat léptette. A vevő oldalon a helyzet fordított volt, a vevőből kijövő hangfrekvenciás jellel a képpontok intenzitásának megfelelő nyomást gyakoroltak hőpapír felületére egy ceruza szerű fej segítségével, és így állt össze az elküldött kép.

picrad.jpg

A szerkezetet egy legalább 3 watt kimenőteljesítményű rádiókészülékre kellett kötni, a bejövő hangerő nagysága határozta meg a kontrasztot. 1 dollárért adtak egy tekercs hőpapírt, ami normál használat mellett 1 hétig kitartott. Az adási folyamat lassú volt, kb. 20 perc kellett egy 12cm-es lap kinyomtatásához. Az első kísérleti rádió tesztek a Finch rendszerrel 1933-ban kezdődtek New Jersey-ben. 1937-re már készen állt a technológia a gyakorlati megvalósításra, már csak meg kellett győzni a rádióállomásokat. Kihelyeztek 50 darab készüléket teszt célokra a családokhoz, és 1937 október 15.-én elindultak az első nyomtatott hírek az éteren keresztül. A lenti kép baloldalán egy újság feltöltő alkalmazottat látunk, jobbra pedig egy fogadó készülék bemutatója.

feltolto.jpg

Aki műsorhallgatás közben ráhangolt egy ilyen csatornára, az éles visító hangzavart hallott, és ez sokakat zavart. Az FCC ( az USA frekvencia felügyelete ) ezért gyorsan száműzte a szolgáltatást az éjfél utáni időpontokba. Az RCA is felfigyelt Finch rendszer sikerére, és rögtön hozzá is kezdett saját, már fejlettebb megoldásának a kidolgozásához. Magasabb frekvenciát használtak a műsorszóró sávok felett, ezért nem vonatkozott rájuk az időkorlát, és a vételi zavarok is kevésbé érvényesültek. A napi rendszeres adást 1939 februárjában kezdték. Az RCA rendszerével 2 óra alatt jött le egy komplett 9 oldalas újság, ami tartalmazta a napi híreket, sportot, karikatúrákat, pletyka rovatot és pénzügyi híreket. Hatalmas perspektívákat láttak a Fax Rádióban, elképzelték a háziasszonyt, aki meghallgat egy receptet, és utána ki is nyomtatja magának. Csúcskategóriás vevők készültek ( baloldali kép ), és utcai hírolvasó konzolokat is tervezgettek.

fax0102.jpg

Az FCC-hez egyre több kérelem érkezett, és már a 116MHz-es sávban is jelöltek ki frekvenciát a szolgáltatáshoz. Powel Crosley is beszállt az üzletbe, aki olcsó tömegtermékeiről volt híres, és 100 dollár alatti vevőket ígért saját szolgáltatásához, aminek a neve "Reado" volt. Ő a Finch féle technológiát alkalmazta, és felépített egy napi 1000 darab készülék gyártására alkalmas üzemet. Az egész háború alatt próbálta működtette rendszerét, ami mégsem tudott igazán elterjedni. Meglepő módon az államot sem érdekelte ez a technika, mert valószínűleg katonai vonalon már működhetett hasonló, csak nem volt publikus.

h1jfyngqhsh7unqmqpzp.jpg

A háború végére a kezdeti sikerek ellenére, szinte majdnem teljesen eltűnt Fax Rádió. A szolgáltatás nem volt problémamentes, hiába használtak magasabb frekvenciát, a légköri zavarok képesek voltak komplett sorokat tönkretenni. Az otthoni készülékek nagyon drágák voltak, mai áron egy szép és komoly RCA vevő 3600 dollár környékén mozgott, de az olcsóbbak is 2000 dollárt kóstáltak. Sokkal egyszerűbb és olcsóbb volt megrendelni az újságot, amit minden reggel bedobtak. A harmincas évek embere ráadásul nem volt felkészülve ilyen bonyolult technikák kezelésére. A képek is kissé idealizáltak, ugyanis ha megfogták a kinyomtatott papírt az összemaszatolta az ember kezét, és alig lehetett lemosni. Ezekhez jött még a kétféle szabvány versengése, meg a lassúság, amire nagyon sokan panaszkodtak. A háború után megpróbálták újraéleszteni a rendszert, de a televízió ekkor már bontogatta szárnyait, és az jobban érdekelte a népet. Próbálkoztak telefon vonalon keresztüli fizetős szolgáltatással, 1947-ben kifejlesztették a színes rendszert, nagyobb sávszélességű csatornákat használtak, amelyekkel 4 oldal már 15 perc alatt lejött, de mindhiába.

sstv.jpg

William Finch cége csődbe is ment 1952-ben, és az RCA vette át a szabadalmait. Ennek ellenére a rádión küldött fax máig használatos technológia, például időjárási térképek továbbítására, akár műholdon keresztül is. Napjainkban is létezik a Telefax, bár már nem igazán népszerű, aminek az alapjai szintén innen származnak. A rádióamatőrök által 1958-ban kifejlesztett SSTV ( lassú letapogatású televízió ) is rokonságban áll a Fax Rádióval, mivel itt is egy viszonylag keskeny hangátvitelre tervezett csatornát használnak fel állóképek továbbítására.

Fax Rádió 1937-ből Tovább
A vezetékes rádió

A vezetékes rádió

Létezett a rádiónak egy különleges formája, amikor a műsor vezetéken jutott el a hallgatóhoz

vezetekescim.jpg

A rádiót azért találták ki, hogy ne kelljen vezetéket használni, akkor meg mi értelme az egésznek? A dolog nem ilyen egyszerű. A műsorszórás kezdeti éveiben több problémával is küzdött az új szolgáltatás. Gyengék voltak az adóberendezések, és az állomástól távolabb már nem lehetett kielégítően hallani az adást. Legegyszerűbb megoldás az volt, amikor a stúdióból kijövő jelet egy vezeték hálózaton szétosztották. Minden előfizető kapott egy hangszórót, hangerőszabályzóval és ki-be kapcsolóval. A fejlettebb verziónál 3 érpár ment, és 3 különböző műsorból lehetett választani egy átkapcsoló segítségével. Európa nyugati felén úgy oldották meg a műsorelosztást, hogy a telefonvonalra rá volt kötve a rádióadás, és ha hívás jött akkor lekapcsolódott. Nálunk a telefonhálózat még a városokban is gyér volt, ezért nem jöhetett szóba ez a megoldás. Egyedül Budapesten működött hasonló 1942-ig Telefonhírmondó néven.

A Drahtfunk rendszer Németországban

1925-ben jött a kézenfekvő ötlet, hogy az elektromos hálózattal kéne rádióadást továbbítani, mert az úgyis szinte mindenhová eljut. A jelet felültetik egy vivőhullámra, és belevezetik a hálózatba. A Lipcsei Rádió adását közvetítették így egy éven keresztül, amíg túl kis teljesítménnyel rendelkezett. A detektoros rádiókat csak be kellett dugni a konnektorba, és egy leválasztó kondenzátoron keresztül már jött is a műsor. A vétel tele volt zavarokkal, ezért feledésbe merült a dolog, bár az elvet többször újraélesztették, napjainkban is használják internet továbbítására. Hosszabb ideig működött a távbeszélő-hálózati műsorközvetítés, amelynél magasabb minőséget tudtak realizálni. A telefonközponton keresztül jutott el a műsor az előfizetőhöz, ha hívás érkezett és felvették a kagylót, akkor egy kapcsoló megszakította a jelet a beszélgetés idejére. A rendszerre bármely rádiókészüléket rá lehetett kötni amelyik rendelkezett pick-up bemenettel, de volt ahol simán rácsatlakoztak egy fejhallgatóval és kielégítő hangerőt kaptak. A frekvencia átvitel 100Hz-től 5000Hz-ig terjedt, ami abban az időben nagyon jónak számított. A rendszer 1924-ig nagyon gyorsan terjedt, 1932-ben már 17000 előfizetővel rendelkezett, legalábbis ennyit dokumentáltak. Legnagyobb gondja az volt, hogy csak egy műsor jött vele. A háború után is megmaradt a Drahtfunk hálózat, az Amerikaiak vették át az üzemeltetését, és egészen 1966-ig működött. Lenti képeken Drahtfunk vevők láthatóak a harmincas-negyvenes évekből.

draft010203.jpg

A Telefon Rundspruch Svájcban

A hegyes vidék miatt itt a gyenge adók még rosszabbul terjedtek, ezért a Némethez hasonló telefon alapú rendszert építettek ki 1931-től, ami az országos programot továbbította. Sokan csak azért béreltek telefon vonalat, hogy rádiót tudjanak hallgatni zavarmentesen. Persze kritika is érte a rendszert: "a rádió egy programmal nem rádió" mondogatták az emberek. 1938-tól 3 programot, 1952-ben már 5 programot lehetett hallgatni. Végül a kiépítést 1958-ban fejezték be 6 programmal. A vevőkbe egy programkapcsolót kellett beépíteni, amivel ki lehetett választani a hallgatni kívánt műsort. Később megjelentek a normál rádióval egybeépített kombinált készülékek is. Több szolgáltató is volt a piacon, akik olyan programokat adtak amik hagyományos készülékekkel nem lehetett venni. Például átvették a BBC műsorát, vagy privát színházi közvetítéseket küldtek a kábelre. 1946-ban 114 754 előfizetője volt a rendszernek. A vevők Svájcban készültek Autophon típusjelzéssel. Lent balra egy nagyon korai modell, jobbra pedig az ötvenes években gyártott E 60 látható.

telefonrundspruch-autophon3.jpg

Beszélő újság a Szovjetunióban

A hatalmas országban 1925-től kezdtek komolyabban foglalkozni a vezetékes rádió gondolatával. Itt azonban a villamos hálózat sem volt mindenütt kiépítve, a telefonról nem is beszélve. Bevezették azt a módszert, hogy a településeken volt 1 darab vevőkészülék, és amit fogtak vele adást azt kábeleken vezették tovább a lakossághoz, vagy legalábbis egy-két központi helyre. Volt ahol a falu közepére kiraktak egy nagy tölcséres hangszórót, és így tájékozódtak az emberek a nagyvilág híreiről. Régi háborús filmekben sűrűn lehetett látni ilyet. 1938-tól kezdve jelentek meg az első kerületi központok, akik készen kapták a hanganyagot, de szükség esetén saját műsort is tudtak készíteni. Ők erősítőkön keresztül továbbították a jelet az alközpontoknak, ahonnan gyengeáramú vezetéken ment a jel a lépcsőházi elosztókhoz, vagy a lakásokba lévő végponthoz, ami egy hangszóró doboz volt. A beszerelés 30-50 rubelbe került kompletten, ami nem volt kevés, mivel egy orvosnak 80 rubel volt a havi fizetése. Az előfizetési díj 3-4 rubel volt havonta. Külön alközpontok voltak kialakítva munkáskluboknak, játszótereknek és parkoknak. Ide ünnepek, vagy rendezvények alkalmából térhangosításhoz szabványosított hangszórókat szereltek fel. A szerző 1987-ben egy moszkvai szállodában még találkozott működő vezetékes rádióval, amivel 3 program közül lehetett választani.

baltikaka.jpg

A jobboldali képen a Baltika szovjet vezetékes rádió. Középen látszik milyen egyszerű szerkezet volt. Hangszóró, hangerőszabályzó, egy ki-be kapcsoló, és egy illesztőtranszformátor volt a belsejében. A trafó a kisebb veszteség miatt kellett, a jelet 100 V nagyságúra transzformálták fel, a felhasználónál pedig vissza. Ezen az elven működik a nagyfeszültségű távvezeték is, hogy kisebb áram folyjon rajta.

Magyarország

vasut.jpg

Amint a fenti képből kiderül, a vasútnál is üzemelt fizetős vezetékes rádió szolgáltatás már a húszas években is. Sajnos a technikai megvalósításról, és a jelforrásról nem rendelkezem információkkal, csak ez a műsorfüzet maradt fenn az "Első Zalai Rádiómúzeum Alapítvány" jóvoltából.

telhirmondo222.jpg

A negyvenes években megszűnt a Telefonhírmondó, de a budapesti kórházak továbbra is vezetéken kapták a Magyar Rádió műsorát, közvetlenül a stúdióból. Az ötvenes években a Magyar Posta megkezdte a vezeték hálózat kiépítését. Hasonlóan a szovjet rendszerhez, itt is üzemelhettek köztéri hangszórók a végpontoknál. A gócpontok általában postaépületekben kaptak helyet. Az előfizetési díj rendkívül olcsó volt: 6Ft egy hónapra. Hagyományos rádióval is rá lehetett csatlakozni a hálózatra, de volt falra akasztható fadobozos hangszóró, amit az ORION gyártott a Néprádió alkatrészeiből. A hatvanas években előszeretettel alkalmazták a laktanyákban a rendszert, mert így nem lehetett külföldi adásokat hallgatni. 1950-1953 között több mint 200 000 lakásba vezették be a vezetékes rádiót, Kádár Géza postafőmérnök irányításával. Gyakran elhangzott az a vád, hogy az egész csak a Rákosi rendszer propaganda eszköze volt, mert ugye az átlag polgár nem azt hallgatott amit akart, hanem ami a vezetéken jött. Tény, hogy bizonyos felsőbb helyeken, erősen ösztönözték a hálózat kiépítését. 1957-ig viszont csak 50 000 fővel nőtt az előfizetők száma, a kezdeti lendület megtorpant. A jobboldali kép lent 1952-ben készült egy parasztházban. A vezetékes rádió egy kicsinyített megjelenési formája volt az iskolákban, kollégiumokban, esetleg gyárakban megjelent hangosító berendezés, amit szintén az ötvenes évek elején kezdtek alkalmazni. Az ORION gyártott egy "Iskolarádió" nevezetű készüléket (ORION 450M, lent balra) fémdobozos kivitelben, aminek a hangszóróját átkapcsolás után mikrofonként lehetett használni.

orion_iskolaradi.jpg

Hasonló célú, de nagyobb berendezés volt a 313L típus, amit lemezjátszóval is egybeépítettek. Ezeken a szerkentyűkön nem volt állomáskereső, több állású kapcsolóval lehetett kiválasztani, hogy Kossuthot, Petőfit vagy egy közvetítőt továbbítson a külső hangszórókra, továbbá lemezjátszót és helyi mikrofont tudott még. A 60-as években az olcsó tranzisztoros rádióvevő készülékek elterjedésével feleslegessé vált a vezetékes rádió. Az évtized végén ugyanaz a Kádár Géza vezényelte a rendszer lebontását, aki létesítette. Egyes falvakban a községi tanács kezelésében maradt a hálózat, az iskolarádió és a szállodai rendszerek még egész a nyolcvanas évekig üzemeltek.

biennnogyongy.jpg

A kép bal oldalán szállodákban előszeretettel alkalmazott 6 csatornás egységek láthatóak, jobbra pedig az egykori vezetékes rádió jellegzetes szerelvényei, amelyek még mindig fellelhetőek régebbi épületeken, a kép 2007-ben készült Kunszentmiklós főutcáján. Ezen kívül még a Postamúzeumban Diósdon találhatunk a korszakból származó eszközöket.

Balás B. Dénes írása nyomán

A vezetékes rádió Tovább
Emberi meghajtású autók

Emberi meghajtású autók

A Future Cycles cég alapítói, Cameron és Rachel Van Dyke mutatta be ezeket a prototípusokat az idei Észak-Amerikai Nemzetközi Autókiállításon Detroitban. A "Zeppelin" és a "Cyclone" két hibrid jármű, amit emberi erő, és egy villanymotor kombinációja mozgat.

future-people-introduces-zeppelin-and-cyclone-human-powered-vehicles2-798x350.jpg

Az időjárás védelem, és a teherbírás egy autó hatékonyságát  ötvözi a kerékpárral. A jármű képes elérni a 40km/h utazósebességet sík terepen az elektromotor plusz energiája segítségével. A tervező, Cameron Van Dyke reméli, hogy az emberek meglátják a lehetőségeket, és egy új alternatív értékrendet teremthetnek ezekkel a koncepció járgányokkal. A Zeppelinél az volt a cél, hogy találjanak egy ideális pontot, ahol a kerékpár és az autó is megtalálható ugyanabban a tárgyban.

future-bikes-09-0115-de.jpg

A szerkezet könnyű anyagokból készül, főleg alumínium és polikarbonát felhasználásával. A jármű súlya 123kg. Két személy ülhet egymás mellett benne a kupolás tető alatt. Mindenkinek megvan a saját pedálja, a 750 wattos villanymotor a felső sebességtartományban kezd működni. Jogilag kerékpárnak minősül, ami azt jelenti, hogy egy csomó anyagi teher alól mentesül.

future-people-introduces-zeppelin-and-cyclone-human-powered-vehicles5-610x406.jpg

A "Cyclone" az 1920-as évek gengszter stílusában készült, és más kategóriát képvisel. Jellemzője a csiszolt alumínium részletek, a belső bőr és mahagóni. Itt már a hajó-építő technikákat kombinálták a kerékpár technológiával. Ez a jármű már fuvarozni is képes, valamint két további utast is szállíthat.

future-bikes-02-0115-de.jpg

Van Dyke kijelentette: "A Cyclone egy olyan koncepciót kínál a jövő járművének, ami megőrzi a történelmi autókultúrát is". Sajnos azt még nem tudhatjuk, hogy ezek a csodálatos szerkentyűk a piacra vezető utat meg fogják e találni.

 

Popular Mechanics

Emberi meghajtású autók Tovább
Szuper találmányok januárban

Szuper találmányok januárban

Lássuk milyen nagyszerű találmányokkal indul az év, bár ezek még tavaly képződtek. A képekre kattintva videót is láthatunk.

1. Habtestű autó

Spira4u Microcar egy 4 évvel ezelőtti gondolat továbbfejlesztése, a lényege hogy a karosszéria speciális polipropilén hab felhasználásával készül, ami baleset esetén nagy mértékben csökkenti a sérülések kockázatát. Gázüzemű, és elektromos meghajtású prototípus is készül már belőle, természetesen Kínában.

spira4u-electric-and-gas-powered-pilot-production-for-three-wheeler2-610x343.jpg

2. Túlélő csomag zombitámadás esetére

Addig erőltetik a zombikat, hogy lassan van aki hisz bennük, egyébként nem lenne piaca az efféle termékeknek. A csomag rengeteg hasznos dolgot tartalmaz, ami nélkülözhetetlen, ha eljön az apokalipszis.

survival-grenade-packs-a-myriad-of-stuff3.jpg

3. Svájci bicska egy gyűrűben

Jól jöhet a nehéz helyzetekben ez a gyűrű, amely sok praktikus kihajtható eszközt tartalmaz. Bruce Boone tervezte Grúziában, és jó minőségű titán lemezekből készül.

man-ring-costs-385-and-comes-with-a-number-of-tools-610x382.jpg

4. MemoMi az interaktív tükör

Száműzheti a boltokból a próbafülkéket ez az interaktív tükör, amivel fizikai érintkezés nélkül megtudhatjuk jól áll e rajtunk a megvásárolni kívánt ruha. A technológiát már használják több amerikai nagyvárosban. Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken? Ez már nem mese.

memomi-the-future-is-here-610x458.png

5. Luna, a személyes robot

Napi feladatok ellátásában segíthet időseknek, és betegeknek, ráadásul elérhető 999 dolláros áron. 2015 novemberére ígérik az első 100 darabot. Van rajta még kapaszkodó is, a fejlesztők szerint akár kutyát is tud sétáltatni. Linux operációs rendszert futtat.

luna-personal-robot-nearing-manufacturing5.jpeg

6. Pohár stabilizátor

Úgy tűnik végre megoldás született az emberiség régi nagy problémájára, ami nem más mint a tánc közben kiömlő sör idegesítő jelensége. Egy csodálatos szerkentyű segítségével örökre megszűnik ez a gondunk.

new-gadget-lets-you-dance-while-keeping-your-bear-without-spills.gif

 

Szuper találmányok januárban Tovább
SAMSUNG titok

SAMSUNG titok

Hogyan lett a sarki zöldségesből a világ egyik vezető cégbirodalma?

image_aspx.jpg

Miként lehetséges a SAMSUNG fejlődése a semmiből, miközben nagy múltú cégek kerülnek a csőd szélére ? 1938-ban zöldséget és halat árultak, egészen 1990-ig semmi szabvány, formátum vagy készülékkategória nem fűződik a nevükhöz, ma mégis a világ legnagyobb cégbirodalma és elektronikai gyártója a SAMSUNG. Komoly innovatív, és a fejlődést úttörő módon meghatározó cégek tűntek el, vagy gyengélkednek, vagy felvásárolták őket, miközben a SAMSUNG töretlenül fejlődik, és meghatározza a piacot. Hogyan lehetséges ez ? Mi vezetett idáig ? Jó döntések, és a szerencse megfelelő kombinációja? Nem valószínű.

A SAMSUNG alapítása

A vállalatot az 1910-ben született Lee Byung-Chull alapította a második világháború előtti utolsó békeévben. 1938 március 1-én Daeguban jött létre a Samsung 40 dolgozóval. Az első időszakban külkereskedelmi tevékenységre összpontosított a cég. Különböző élelmiszer ipari termékeket szállítottak Koreából a közeli Mandzsúriába és Pekingbe. A hadiállapotok kedveztek az élelmiszeriparnak, így a vállalkozás rövid időn belül felvirágzott. A cég kezdetben Samsung "áruda" néven futott. A koreai Samsung kifejezés jelentése "három csillag", mely a vállalat emblémáiban is visszaköszönt.

samsung-1938.jpg

A második világégés, és az 1950 és 53 között lezajlott koreai háború is az élelmiszeripart erősítette, így a cég bevétele néhány éven belül a hússzorosára hízott. A kereskedelmi tevékenység mellett rizsliszt malmokat, 1953-ra pedig egy cukorfinomítót is üzemeltettek, mely Korea első termelő gyára volt a háború után. A vállalat 1950-ben már Samsung Trading Company (Samsung Kereskedelmi Vállalat), 1951-től Samsung Moolsan néven futott tovább. 1954-ben alakul meg a Cheil Industries Inc. leányvállalat, mely textilipari téren vív ki magának nevet. Mindezek mellett rövidesen több biztosító céget is felvásárolnak és a biztonságtechnikában valamint kiskereskedelemben is szerencsét próbálnak. Némi túlzással éppen csak az 50-es 60-as években felvirágzó elektronika marad ki a szórásból, de rövidesen ez is megváltozik. 1962-ben indult az első ötéves terv. Igen, nem tévedés, az USA által támogatott kapitalista Koreában egy diktatúra tervhivatalt hozott létre, és egymás után hat ötéves tervet hajtottak végre. És mi itthon azt hittük, hogy a diktatúra és az ötéves terv a szocializmus terméke! Persze az ő ötéves terveik a nyitást, az export-orientáltságot szolgálták, és azt, hogy a koreai vállalatok integrálódjanak a világgazdaságba. De ezt is okosan. Addig, amíg a hazai vállalatok gyengék voltak, protekcionista volt a gazdaság (a hazai drágább előállítás miatt a mezőgazdasági termékeket még ma is védik). A korrupció kiirtása is szerepelt a tervben, amit maradéktalanul sikerült végrehajtani. A hatvanas években nagy összegű állami támogatást kap a Samsung, mivel az akkori politika célja, hogy a hazai nagyvállalkozásokat ösztönözze a külföldiekkel szemben. Ezt olyan szorgalmasan folytatták, hogy több ország, köztük Japán ipari termékeit ki is tiltották a koreai piacról.

1969-ben megalakul a Samsung Electronics

A vállalat ebben az időszakban már több mint 100 millió dolláros éves forgalmat bonyolított. Na itt meg is állhatunk egy szóra mert az első titok itt lehet. 69-re Európában és Japánban már fejlett elektronikai ipar volt, amit utolérni egy nulláról induló céggel lehetetlennek tűnő feladatnak tűnt. Az államnak is komoly szerepe volt a dolgok alakulásában, bár a konkurencia kitiltása ellenkezik a szabad piac elveivel, viszont hatásos. A semmiből indulni csak úgy lehet ha valami jól bevált dolgot lemásolok, vagy valakivel kooperálok. Ezért a régebbi Samsung termékek mindig kísértetiesen hasonlítottak más cégek termékeire, ha éppen nem licenc volt a készülék akkor is, és bizony voltak minőségi problémák is. Akkor még nem ők mutatták a főcsapás irányát. Haladjunk tovább. Az új vállalat a számítástechnikától a háztartási gépekig – mint például a hűtőszekrények, mosógépek, légkondicionálók – számos területen gyárt. Természetesen mindent licenc alapján, és nagyrészt külföldi gépsorokon. Számítástechnikában különösen a memóriamodulok gyártásával szerez elismerést, de számológépek, és televíziók is kikerülnek a „kezei” közül. Byung-Chull Lee úr, a SAMSUNG alapítója és első vezetője feltette magának a kérdést - figyelemmel arra, hogy minden termékét messzire kell szállítani - mi ér többet: egy konténer rizs, vas, tv, félvezető vagy memória? A válasz nyilvánvaló volt, hogy a memória. Lehet hogy kevesen tudják, de először egy SAMSUNG ruhamárka védjegye volt a Galaxy, az itt gyártott órák pedig Kappa néven kerültek forgalomba.

A SAMSUNG jó tanuló

Első fekete-fehér tévé készüléküket, a P-3202-t, 1970-ben mutatják be, akkor még Samsung-Sanyo közös fejlesztésként. A tévék hazai eladásra történő gyártása két éven belül kezdődik meg, 1978-ra pedig a Samsung válik a világ legnagyobb fekete-fehér TV exportőrévé, 4 millió eladott darabbal. 1974-ben indul a színes TV gyártás RCA licenc alapján.

tvfactory.jpg

A félvezető gyártás a hetvenes évek közepén veszi kezdetét a Samsung üzemeiben, 1983-ban adják ki első saját személyi számítógépüket, valamint az első 64 kilobites DRAM-jukat. A szakértelem hiánya azonban nehéz kezdet elé állította a céget, amit a kormány úgy orvosolt, hogy a külhoni technológiáért és tapasztalatért cserébe folyamatosan teret engedett a külföldi vállalatoknak is az elektronikai piacon. A Samsung gyors tanulónak bizonyul: a 80-as évek közepére az olcsó memóriamodulok és számítógép alkatrészek gyártójaként szerez világszerte nevet, 1992-re pedig a világ első számú DRAM gyártója lesz. 1983-ban a 64K DRAM  esetében a cégnek még 4 év hátránya volt . Az 1M DRAM-ot már csak 1 év késéssel dobták piacra, a 4M DRAM-mal pedig más világcégekkel egy időben jelentek meg. Később olyan újdonságok fűződnek majd a cég nevéhez, mint a világ első 256 MB-os (1994), 1 GB-os (1996) DRAM chipje, vagy a legelső 1 GB-os flash memória elkészítése. Közben a televíziók értékesítésében is előkelő helyet, és nevet szereznek. Az Egyesült Államokban nyitnak gyárat, melynek kapacitása évi 1 millió darab. A cég 1977-ben elért 1,3 milliárd dolláros éves forgalma tíz év alatt közel a hússzorosára, 24 milliárd dollárra nő. Ez Dél-Korea akkori nemzeti össztermékének 20%-a.

Magyar küldöttség a Samsungnál 1989-ben

1989 február 13 és március 30 között a SAMSUNG alapítvány lehetőséget adott magyar elektronikai szakemberek számára, hogy tanulmányozhassák Dél-Korea iparát. A csoport akkor úgy gondolhatta, hogy a tapasztalatokat megpróbálják az itthoni viszonyok között kamatoztatni, hiszen a rendszerváltás kapujában még létezett az iparunk. Természetesen nem a legfejlettebb hi-tech infrastruktúra állt mögöttünk, de szinte mindent le tudtunk gyártani, szürke állományunk volt rendesen,  az olcsó munkaerő is rendelkezésünkre állt, és nem a nulláról kellett volna kezdenünk.

korea3.jpg

Valami mégis hiányzott. A z akkori politikai elit ( mára is maradt belőlük ) csak az oroszok hazaküldésével foglalkozott, a nagy szabadság mámorában mindent felégetett maga mögött. Az eredmény közismert. Internet híján az átlagember csak annyit vett észre, hogy a szomszédja nem dolgozni megy, hanem valamilyen árut akar rásózni, vagy biztosítást, esetleg be szeretné léptetni valamilyen hálózatba. A csoportban többen voltak az Orionból, a dolognak végül annyi hozadéka lehetett, hogy a SAMSUNG megvette az Orion egy részét, és egy darabig közösen termeltek. A kilencvenes évek végére kiderült, hogy az elektronikában csak a globális szinten működő multi cégek tudnak labdába rúgni. Jó, de hát azok sem multiként születtek.

A globális piacvezető szerep kibontakozása

1979-ben kezdődik meg a fényképezőgépek és alkatrészek gyártása, de első modelljüket csak a következő évtizedben, 1984-ben jelentetik meg. 1982-ben elindult Európa meghódítása. Németországban megnyílt az első európai kereskedelmi iroda (SEG), és felépült az első európai gyártelep Portugáliában. 1984-ben megalakult az európai Samsung Electronics központnak ma is helyt adó londoni irodakomplexum, két évvel később pedig legördültek a szalagról az első angol gyártmányú Samsung színes tévék, mikrohullámú sütők és videó-lejátszók. 1987 februárjában alakult meg a ma már Techwin nevet viselő Samsung Aerospace Industries vállalat, amely azóta is példátlan ütemben fejlődik a repüléssel és űrhajózással kapcsolatos iparágakban, meg manapság robotokat is fejleszt. 1995-ben felvásárolták a német Rollei kameravállalatot, melynek nyolc évvel korábban került tulajdonába a patinás Schneider-Kreuznach optikai cég. Azóta a Samsung összes minőségi fényképezőgépének optikáján, valamint DSLR modelljeihez kínált objektíveken a „Schneider” neve díszeleg. A világ első LCD kijelzős digitális fényképezőgépe 1995-ben kerül piacra, a Samsung pedig ugyanekkor kezd TFT-LCD televíziók gyártásába és jelenti be első digitális fényképezőgépét a Kenox SSC-410N-t, mely csak 1997-ben kerül forgalomba. Az 1995-ben beindított LCD gyártásból '97-re beérik az első 30 colos TFT-LCD televízió, és nem kell sok idő, hogy a Samsung váljék a világ vezető LCD TV gyártójává. A Samsung rövidesen Mexikóban nyit új üzemet (miért nem Svájcban ?). Digitális fényképezőkből pedig mintegy 3 millió darabot ad el a cég. 2001-ben már 40 colos LCD tévé kerül le a Samsung gyártósorról, a hasonló számítógép monitorok mérete pedig már 19 colnál jár. Egy év múlva a cég évi 10 millió TFT LCD kijelzőt hoz forgalomba. A Samsung neve ekkoriban kezd elterjedni a digitális fényképezőgépek vásárlói között, ám valódi áttörést a félvezető üzletág, és a mobiltelefonok ugrásszerű fejlődése jelentett.

samsung-vietnam.jpg

1999-ben a Samsung a negyedik helyre került a félvezető chipek és mobiltelefonok gyártóinak sorában, 2001-ben pedig már a Samsung Electronics értékesítette a legtöbb mobiltelefont az Egyesült Államokban, és a Samsung mobiltelefonok Franciaország legelismertebb termékeinek listájára is felkerültek. Ugyanebben az évben a Samsung megkapta a Global Finance magazintól az „Év vállalata” címet, majd a Financial Times a 21. század legkiemelkedőbb vezérigazgatójának választotta Lee Kun-Heet. 2000 és 2005 között a cég több IDSA (Industrial Design Society of America) díjat nyert, mint bármely más vállalat. 2005 áprilisában az amerikai Time magazin a Samsung elnökét a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. A Samsung Electronics jelenleg a világ legnagyobb szórakoztató elektronikai óriása, több termékkategóriában is vezető pozícióban. A mamutvállalat 2008-ban több mint 270 000 dolgozót foglalkoztatott és 252 milliárd dolláros éves forgalommal zárt. Szép teljesítmény. 

Mindeközben Európában

Megalakul az Unió, és a saját piacok védelme helyett  megnyitják az utat a távol keletről érkező olcsó és kevésbé jó minőségű termékek előtt. Egyszer csak mindenki elkezd minél alacsonyabb árfekvésű és kevésbé tartós termékeket vásárolni, ezzel megindítva egy ördögi spirált ami még ma is tart. Eleinte az öreg kontinens tartotta a lépést, a gyártást a volt szocialista blokk országai felé tolták. Megjelentek az összeszerelő üzemek hazánkban, és a szomszéd országokban is az olcsóbb munkaerő miatt. Igen ám, de nyugat európai gyárak megszűntek, ezáltal növelve a munkanélküliséget és szaporítva az olcsóbb készülékeket vásárlók tömegét. Következő lépés a gyártás még keletebbre, akár Kínába helyezése, vagy csak egyszerűen a távol keletről érkező késztermék átcímkézése és dizájnosítása. Persze így egyre jobb minőségűek lettek a SAMSUNG és az LG termékei, mert a lepusztuló európai márkák nem bírták a versenyt, mivel ki voltak szolgáltatva az egyenlőtlen piaci körülményeknek. Új formátumokat sem nagyon kellett már fejleszteni, mert internet alapú lett minden. Így történhetett meg hogy nagy múltú cégek felőrlődtek, vagy felvásárolta őket valaki és a nevük alatt silány terméket kezdett forgalmazni, ezzel próbálva piaci előnyöket szerezni. A japán cégek még valamennyire tartják magukat, de nekik is komplett üzletágakat kellett megszüntetni vagy átszervezni a megmaradtakat, ami csak a legnagyobbaknak sikerült. A SANYO is megszűnt, beleolvadt a Panasonicba, pedig a tv gyártást tőle tanulta a SAMSUNG. Persze az árverseny és a profitéhség örök, a gyártás egyre elmaradottabb országokba kerül ahol nem lehet munkajogokat érvényesíteni, és fillérekért dolgoznak akár a gyerekek is. A következő állomás valószínűleg Afrika lesz. Akkor valójában mi is a SAMSUNG titka ? Mi kellett hát a sikerhez? Jó földrajzi fekvés, tanulékonyság, az állam maximális támogatása, az EU öngyilkos gazdaságpolitikája? Mondhatnánk hogy azért a cégnek, és a koreai emberek szemléletének is nagy szerepe van ebben, de egy tanulmány a következő pár mondatban összegzi a dolgot: végeredményben megállapítható, hogy a gazdasági növekedés gyorsulásait (ide értve az ún. gazdasági csodákat is) és lassulásait alapvetően a technikai haladás általános törvényszerűségei határozzák meg. Nélkülözhetetlen követelmény azonban az olyan gazdaságpolitika és intézményi rendszer, amely megteremti a technikai haladás kibontakozásának feltételeit. Csak ennyi?

forrás: Pixinfo, rentit.hu, RT évkönyv (Froemel Károly írása)

SAMSUNG titok Tovább
Egy biztonságos taxi

Egy biztonságos taxi

safest-taxi-in-russia-brdm-2-combat-command-reconnaissance-vehicle3-798x350.jpg

Ha éppen sétálgatsz Szentpéterváron, és egy piros színű BRDM-2 felderítő jármű jön szembe veled, ne ess pánikba. A vezető csak annyit fog kérdezni, hogy "hová vihetem?". Mert ez egy taxi! Igen, valóban. A páncélozott járművet a szovjet hadsereg használta régen, de most a város utcáin hódít. A fegyverzet természetesen hatástalanítva.

safest-taxi-in-russia-brdm-2-combat-command-reconnaissance-vehicle5.jpg

1963 és 1989 között nagyon sok készült belőle. Bármilyen terepen képes elboldogulni. A jelenlegi tulajdonosnak hosszú utat kellett bejárnia mire meggyőzte a hatóságokat arról, hogy engedélyezzék a taxiként való használatát. Végül sikerült, de csak bizonyos feltételekkel. Például nem lehet terepszínű, mert az félreértésekre adhat okot, és bizonyos utcákba nem hajthat be a mérete és a súlya miatt.

safest-taxi-in-russia-brdm-2-combat-command-reconnaissance-vehicle2.jpg

A járműnek számos előnye van a rendes taxihoz képest. Elég tágas, és rendelkezik kétéltű tulajdonságokkal, ami azt jelenti, hogy a Néva folyón bármikor át lehet kelni vele, ha esetleg a hidakon túl nagy lenne a forgalom.

safest-taxi-in-russia-brdm-2-combat-command-reconnaissance-vehicle-610x406.jpg

A tulajdonos nem változtatta meg a jármű belsejét. Egyetlen út ára kb 100 $. Nézd meg a videót lentebb, hogy lendül a taxi akcióba!

Egy biztonságos taxi Tovább
Az EMG története

Az EMG története

Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára (EMG) története

cimlap.jpg

Bizony volt egy ilyen gyárunk is, aminek a történetét részletesen elolvashatjuk az emg.hu oldalon, de egy rövidített verziót, és néhány plusz gondolatot, főleg az előzményekről, és a tanulságokról itt is megtalálhatunk. A cég közel 40 éves története során, nem kapott akkora publicitást, mint az ORION, vagy a VIDEOTON. Termékei alapján ez érthető is, de ez nem von le semmit az értékéből.

1939-ben az Orion Rádiógyárba jelentkezett egy fiatal lengyel menekült, híradós tiszt Tyczynszki Zsigmond, aki a minőség ellenőrzés vonalán kezdett tevékenykedni. Ekkor az Orion gyár Európa egyik legjobb cége volt, termékei teljesen egyenértékűek voltak a Philps, Siemens vagy Telefunken készülékekkel. Rögtön a háború kezdetekor nehézségek jelentkeztek a hazai gyárak műszer ellátottsága terén. A meglévőek jórészt amerikaiak voltak, ezeknek a javítására és lemásolására jelentkezett emberünk, amely tevékenységet egy jól álcázott laborban végezte. 1944 telén az utolsó pillanatig folytak a munkák, majd a harcok elvonultával pincéből előbújt emberek, víz alatt álló raktárakból kimentett alkatrészekkel, ma már szinte elképzelhetetlen lendülettel élesztették újra a gyárat. Nélkülöztek, de zokszó nélkül vállalták a túlórázást, éjszakázást. Persze akkor ezek a körülmények általánosak voltak, és nem zavarták a szomszédos Izzó épületében dolgozó Dr. Bay Zoltánt és társait sem abban, hogy rengeteg fejtörés, és munka után egy speciálisan átalakított katonai radar segítségével (elsőként) radarvisszhangot kapjanak a Hold felületéről. Detektálva az elképzelhetetlenül kicsiny, 1-nél rosszabb jel-zaj viszonyú jelet, meghatározták a Föld-Hold távolságot. Ez bizony nem a szilícium-völgyben történt, hanem a Váci úton, ahová akkortájt a munkatársak nem Porsche turbón jártak, hanem gyalog.

1945 februárjában már az egész laboratórium a szovjet igények szerinti műszerprogram megvalósításán dolgozott. 1946 februárjáig az Orion és az Izzó együttesen 10 műszertípust dolgozott ki, ezek teremtették meg a nagy tömegű jóvátételi szállításnak az alapjait, amelyek 1945 és 1948 között fedezték a Szovjetunió igényeit. A gyártás ekkor már ezres darabszámban folyt, a szükséges alkatrészbázist a háború előttről származó, épen maradt készlet képezte, ami hamar kimerült. Kereskedőket küldtek szovjet segítséggel a háborús készletek felkutatására, ami főleg az amerikai hadsereg által felhalmozott és Európában hátrahagyott elképesztő mennyiségű fémbúrás elektroncsövekből, és egyéb alkatrészekből állt. Majd másfél-két évtizedig kitartott ez az anyagkészlet. Mindezek azonban csupán az EMG kialakulásához vezető történelmi előzmények. A cég ugyanis egy konkrét személyiség ötlete alapján, és kitartó, makacs, áldozatos szervező munkája során jött létre, hogy azután ugyanez a cég perbe fogja, börtönnel fenyegesse azt, akinek a létét köszönheti. Ő volt Striker György.

Emberünk gyermekkora óta a rádióhullámok szerelmese volt, de a sors úgy hozta, hogy Amerikában kellett neki szerencsét próbálnia. 1938 szeptemberében a felhőkarcolók tövében járkál munka után. Azzal utasították el a fiatal tehetséges európai fizikust, hogy maga nem érti az amerikai áramköröket. Hosszú keresgélés után némi szerencsével azonban sikerült neki elhelyezkednie egy műszer szervizben. Kemény tanulással és éjjel-nappali munkával megismerkedett az új amerikai technikával. Barátságot kötött az összes előforduló műszerrel, eleinte gúnyolódások, később már szakmai sikerek közepette. Egy szép napon új igény érkezett a céghez. Korszerűsíteni kellett egy korábban széles körben használt, nagy méretű és nehézkes hazugság vizsgáló készüléket. Striker György segítségével ez szenzációsan sikerült, és a poligráfnak nevezett szerkezet lényegesen kisebb mérettel, és korszerűbb tulajdonságokkal igen népszerű lett az elkövetkezendő években Amerikában. A tulaj eldicsekedett kiváló szakemberével ivócimborájának, a Zenith Radio elnök-vezérigazgatójának, az pedig elcsalta Striker Györgyöt a Zenithez, kedvezőbb fizetéssel. Rögtön első munkája egy különleges rövidhullámú világvevő tervezése volt. A háború szétszórta a világ minden tájára az embereket, hogy tudják tartani egymással a kapcsolatot, csak a rövidhullám jöhetett szóba. Ráadásul olyan vevőt kellett tervezni ami repülőben, hajóban, autóban egyaránt jól működik. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a fém szerkezetek leárnyékolják a vételt. Striker úr rájött, hogy ezen járművek fém ablakának széle keretantennaként működik, és megfelelő illesztéssel komoly nyereség érhető el vele. Megszületett a CLIPPER nevezetű készülék, amelyet évtizedekig gyártottak nagy sikerrel.

clipper.jpg

Legutoljára a pénzbedobós tv problémájával foglalkozott a Zenithnél, amikor európai látogató érkezett a céghez. Az Orion vezető beosztású munkatársa, Wohl Hugó járt tanulmányúton arrafelé és gyorsan összebarátkoztak. Wohl meghívta Strikert az Orionba, vezető beosztást ajánlva neki. György nehéz döntés előtt állt, de baloldali beállítottsága, és az onnan kecsegtetőnek tűnő kilátások, na meg szíve haza húzta. Kevesen értették meg, hogy a rendkívül energikus, menedzser alkatú fizikus az itthoni viszonyok alakulásában és a felkínált állásban látta meg a nagy lehetőséget. Az élet túlnyomó része őt igazolta, de amint tudjuk a hazai fejlődés útja, az elképzelésekhez képest kicsit másképp alakult.

Striker György tehát 1948-ban hazatelepült, és belépett az Orionba, ahol éppen a Szovjetek által felmondott jóvátételi szerződés miatt nagy gondok adódtak. A gyár nyakán maradt műszerek eladásával bízták meg az újdonsült értékesítési vezető Strikert. A feladat teljesítése közben sikerült felmérnie a piacot, és új barátokat szereznie. A műszerprogram érdekében folytatott propagandáját hatalmas intenzitással csinálta, ami eredménnyel is járt. Vas Zoltán, a Tervhivatal akkori elnöke ráharapott ötletére, és 1950-ben az Orionban egy értekezlet keretében bejelentette a leendő műszergyárat, és kiutalta telephelynek a Baeder (volt) szappangyárat. Az új cég főmérnökének pedig kinevezte Striker Györgyöt, aki munkatársként azt visz magával az Oriontól, akit csak akar. Az új vállalatot Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának nevezték el. Az alapító okirat kelte: 1950. július 7.

A költözés akkortájt úgy nézett ki, hogy odaállt az Orion elé egy gumikerekű stráfkocsi két lóval, aztán a munkatársak, akik akkor éppen hárman voltak, felpakolták a hat darab asztalt, meg a műszerek dokumentációit. Megkezdődött az EMG élete, nem mindennapi körülmények között. A Baeder tényleg szappangyár volt, a falakból áradt a rózsaillat, és egyéb sokféle szag, ami beleivódott a ruházatba. Ez munkába menet a villamoson is érződött. Hosszú évek múlva, amikor az EMG már elköltözött, akkor derült ki , hogy a volt tulaj az államosítás elől egy titkos üregbe roppant értékű nyersanyagot falaztatott be. Volt azonban más gond is, a régen itt gyártott fehérje alapú termékek miatt elszaporodtak az élősködők is, például a patkányok. Ezt a kérdést hosszas szenvedés után végül egy házimacska oldotta meg. Az épület sem volt ideális, valószínűleg valamikor inkább társasháznak készülhetett, ráadásul itt helyeztek el néhány frissen államosított kisüzemet. A részeket betűjelöléssel különítették el egymástól pl: a Zelenka László Műszeripari Vállalatot "Z" telepnek hívták.

A munkatársak helyzete a gyárban egy külön történet volt. A Philipstől és a Siemenstől többen átjöttek, és a belügyi szervek is mindig segítőkészek voltak. Ez azt jelentette, hogy a céghez irányítottak olyan személyeket akik valamilyen szempontból akkortájt kifogás alá estek, de szakképzettségük a gyár céljai szempontjából kedvező volt. Pl. volt katonatisztek, kalandos múltú személyiségek . Főképp betanított munkára a céghez hatóságilag irányított nődolgozók két abszolút végletet képviseltek. Egy részük a feloszlatott apáca rendekből került oda, mások pedig a megszüntetett nyilvánosházakból. Ez utóbbi hölgyekkel elég sok probléma adódott, főleg a túlóráknál panaszkodtak a bérükre és az előző munkahelyük fizetésére hivatkoztak. Striker György hirdetést is adott fel a Rádiótechnikába, hogy ügyes kezű amatőrökből verbuváljon új munkaerőt. Propagandára még a Budapesti Ipari Vásárt is felhasználta. Az Orion standján csalogató kérdőívet tett ki egy állásajánlattal, ami mellett egy szabályozható fordulatszámú ventilátor volt, aminek egy bizonyos sebességnél állni látszottak a lapátjai. Ezt a jelenséget kellett meg magyarázni. A toborzás sikeresnek bizonyult, mert így kerültek a gyárba olyan szakik, akik a látszólag megoldhatatlannak látszó problémákra is mindig rendelkeztek egy ötlettel. A fizetés bizony elég kevés volt, ezért aki nem vonzódott a szakmához, az nem maradt sokáig.

Első feladat a korábban az Orionban kifejlesztett műszerek tömeggyártása volt. Ehhez a feladathoz fel kellett nőni, ezért egyszerre folyt a gyártás és a tanulás. A választék eleinte az Orion készülékeken alapult, majd később bővült a Striker György által Amerikából hozott eszközök másolataival. Legismertebbek voltak az ORIVOHM, ORISTROB, és ORIPONS műszerek. Az alsó képen is ebben a sorrendben láthatjuk őket.

ori03.jpg

A kristály gyártás is meg lett szervezve a Zenithnél szerzett tapasztalatok alapján, de később kiszakították, és a Gamma művekhez került. Felfutott a termelés, fejlődtek a munkatársak, bekövetkezett amitől tartottak, hogy kinövik a szappangyárat. Kijelölték az új telephelyet Sashalmon, már csak az építészeti tervek hiányoztak. Striker nem akart 2-3 évet várni erre, ezért elkérte az MMG terveit. Rekord idő alatt, már egy év múlva be lehetett költözni az új gyár egyes részlegeibe, bár nem éppen paradicsomi állapotok uralkodtak, de szép fokozatosan haladt a költözés, és a termelés sem állt le csak rövid időre.

Striker azért jött haza, hogy a szocializmust építse, és ezt komolyan is gondolta. Sajnos mivel Amerikából érkezett, nem mindenki hitt neki. Akkoriban könnyen kémnek nézték az embert, és ezt ő is érezte, mint sokan másoknak neki is ellenszélben kellett dolgoznia. Ezért is sietett az új gyárral, aminek mindene volt csak igazgatója nem. Akkortájt a szakmai/politikai hányados a kelleténél jobban meghatározó volt, lényeg hogy lett egy, de nem sokáig, és 1951 januárjában már a másodikat nevezték ki. A fiatal üzemben sajnos a létszám 80%-a betanított munkás volt, és a maradékból is a volt rádióamatőrök értek el szép eredményeket, és ők voltak a legkreatívabbak. 1952 márciusában már a harmadik igazgató érkezett, aki viszont 56-ban ismeretlen helyre távozott.

Az elektronikai és termelési problémák lassan elenyészővé váltak a politikai csatározások közben. Elképesztően primitív ügyekkel próbálták a főmérnököt besározni. Azon szervek és személyek akik Strikerrel szembekerültek, nem jól mérték fel az erőviszonyokat. Ő hallatlanul energikus világlátott ember volt, aki az amerikai farkastörvényeken edződött, ráadásul a baloldali politikai mozgalmakban már évek óta ténykedő, ezek eszközrendszerét, módszereit és nyelvezetét kitűnően ismerő meggyőződéses baloldali ember volt. Villámgyors, logikus észjárása, sokat kifogásolt gunyoros, szarkasztikus modora rendkívüli előnyöket biztosított számára a legtöbbször csak dobálózó, iskolázatlan ellenfelekkel szemben. Striker György viszonya nagyon rossz volt a helyi pártszervekkel, beosztottjai viszont nagyon szerették. Bekövetkezett a tragikus Standard-per és társai időszaka. Ennek lényege az volt, hogy bizonyos emberek kiszivárogtatják a világraszóló magyar eredményeket az imperialistáknak. Az EMG-nek is volt ilyen pere, és természetesen Strikert vádolták meg. A vállalattól a negyedik igazgatóval együtt menesztették.

Az EMG a per után szerencsés volt, mert rátermett, erős akaratú vezetőt kapott. Működése alatt a vállalat sokat fejlődött, de ha úgy alakult vissza is lépett egyet. Egészében véve sikeres évek következtek. Pár száz főről 2500-ra növekedett a létszám. 1957-ben nukleáris és mikrohullámú készülék profillal bővült a gyártási program. 1960-ban az orvoselektronikai készülék profil is növekedett, és 1961-ben megindult a teljesen tranzisztorizált készülékgyártás. A szürkeállomány szaporodása is igen jelentős volt, de sajnos erre a gyárra is jellemzőek voltak a szocialista anomáliák, mint például egyes munkaerők parkoló pályán tartása, másoknak meg a kizsigerelése. Nem mindig a legjobb szakember kapta a legtöbb fizetést, a mérnökök pedig abszolút nem voltak megbecsülve. Ők voltak a legolcsóbb, leguniverzálisabb, mindenre használható és kihasználható munkaerő, aki ráadásul tartja a száját, és örül ha az áramköreiben turkálhat. Sajnos még az igazgató sem volt mindig képben, egy tv műsorban kifejtette, hogy valójában apró alkatrészek összeszerelésével foglalkoznak, és legjobb munkaerejének egy maróst tekintett.

A szekér azért haladt tovább, és egészen jól mentek a dolgok. A cég egyre nagyobb megrendeléseket kapott, egyre több profil lett az általános műszereken kívül. 1960-tól Antonov orvosprofesszor elektronikai programját is elkezdték orvosi műszerek formájában megvalósítani, de később ezt a szellemi tőkét egy tollvonással átirányították a MEDICOR kötelékébe. A fejlesztő mérnökök kis csoportja már 1962-től elkezdett foglalkozni a digitális technikával. Később egyre többen lettek, de a számítástechnikába első nekifutásra beletört a cég bicskája, és az elkezdett projekteket a VIDEOTON kapta meg.

Sokszor vádolták meg az EMG-t azzal, hogy ott nem műszerek fejlesztése, hanem külföldi minták másolása folyik. Igaz is meg nem is. A vezető világcégek (3-4 volt összesen) dolgozóinak munkakörülményei fényévekre voltak a magyar kollégáiktól. Addig amíg a Tektronix cégnél 1300 mérnök dolgozott egy oszcilloszkópon, addig az EMG-nél fénykorában is maximum 7-8. Egyébként a másolás csak akkor tekinthető szégyennek, ha nem sikerül. Ebben az időben minden kisebb cég ezt csinálta. A Tektronix házi múzeumában az EMG 1546-os típusú (baloldali kép) szkópja is ki van állítva. A cég egyik vezetője szerint a Magyarok egész tisztességesen koppintották le a terméküket.

szkop.jpg

Két három vezető cégen kívül úgyszólván az összes többi valamilyen szinten mindig másolásra kényszerül, mert nem győzi a nagyokkal a versenyt szellemi és anyagi kapacitással. Az ötvenes évek végén egy műszer lemásolása és gyártása közötti idő 2-3 évet vett igénybe, a hatvanas évekre 4-5 év lett, a nyolcvanas évek végére pedig nagyon hosszúra nyúlt. Ennek oka viszont nem a hazai szellemi kapacitás gyengesége volt, hanem az egységes csúcstechnológiai rendszer, és háttéripar hiánya. Az EMG eredendően a KGST-ben gondolkodott és nem piacra, hanem hiánygazdaságba dolgozott. Több olyan gond is nehezítette a működést, amit Striker nem láthatott előre. Ilyen volt az embargós műszerek kacskaringós beszerzése. Külföldön alapított kis cégeken keresztül, akik mindig tönkrementek és újra megalakultak, de az eszközeiket elárverezték, amiket már bárki megvehetett. Ebből viszont az lett, hogy a nagyon sok kézen átment dolláros árú vitatható haszonnak rubelért talált gazdára. A cég eredeti profilja eltorzult a kívülről diktált igények miatt. Egy idő múlva egyfajta megalománia kezdte vezérelni a megrendelőket. Egyre nagyobb, bonyolultabb IC-k százaival teletömött alkatrésztemető tornyokat igényeltek. Ez volt a nagy berendezések korszaka. Az egyre speciálisabb mérőautomaták a megrendelőn kívül senkinek sem kelletek, és ami a nagyobb baj, ezek mellett elsorvadtak a hagyományos, a világ bármely pontján eladható termékek fejlesztése.

Közben kinevezték a 6. igazgatót is, aki enyhén gyorsította lejtmenetet. Pályafutása során egyszer látogatta meg a termelést, de azért magas kormány kitüntetéssel nyugdíjazták. Ekkor kezdődött a mérnökök elvándorlása is. Ehhez hozzájárult az új vezérnek az a terve, hogy mostantól nem tervezünk, hanem kutatóintézetektől vásárolunk terveket. Ezzel nagy gond nem volt, csak tízezer apró. Ezen eszközök gyártásba vitele közel annyi bajjal jár, mintha helyben fejlesztették volna. A dolgozók memorandumot is írtak a vezetésnek, amelyben vázolták a kialakult helyzetet, és az ebből kivezető reális lehetőségeket. A levél a kukában landolt. Mindezek ellenére voltak sikeres termékek ebben az időszakban is, például a szerszámgép vezérlések, és különböző mikroprocesszoros egyre intelligensebb műszerek. Jó üzlet volt például a nukleáris analizátor mérőtorony, meg sem melegedett a késztermék már vitte is a vevő. Hogy hová? Természetesen sajnos Csernobilba.

nagygep.jpg

Felmerülhet a kérdés az olvasóban, ha ilyenek voltak a körülmények, akkor miért maradt meg egyetlen mérnök is az EMG-ben? A válasz egyszerű, meg bonyolult is. A zavaró körülmények zöme nem EMG specifikus volt, az egész országra ez volt jellemző, akinek nem tetszett, választhatott másik rendszert, más bajokkal. Többen meg is tették. Az EMG-ben az évek során létrejött szellemi koncentrátum, az a 2-300 villamosmérnök, és egyéb magasan kvalifikált szakember olyan speciális szellemi adatbankot és szürkeállományt képviselt, amihez nem volt fogható az országban. Szakmai szempontból közel optimális közeg jött létre az alkotáshoz, leszámítva a szocializmus építésének sajátosságait. A fejlesztők zömmel munkájuk megszállottai voltak, hiszen azt végezték, amit legjobban szerettek. A vállalt vezetése elnézte a cégen belüli "fusizást", ami nem csak HI-FI erősítő építésből és javításból állt, hanem beletartozott például az első hazai digitális voltmérő fiókban való kifejlesztése. A Műegyetem sajnos tömegével termelte ki a menedzser szemlélettől mentes, szocreál elvárások szerint képzett mérnököket.

Mi lett a helyzet a kilencvenes években? A 40 éven keresztül felhalmozott tengernyi tudás, szakmai, tervezési, gyártási tapasztalat nem kellett a kutyának sem. A nemzetközi szerződések alapján jóhiszeműen legyártott, de ki nem fizetett, le nem szállítható vagy át nem vett, a határon át nem tuszkolható, senkinek el nem adható milliós értékű készáru, amellyel teli a raktár. Ennek eladását két kormány rendeletei is lehetetlenné tették. Az utolsó hivatalban lévő igazgató, elődeivel ellentétben pályáját a cégnél kezdte, tényleges gyakorlati szakember, a cég minden porcikáját ismeri. Helyzete viszont megváltozott, kutyaszorítóba került, mint a többi magyar nagyvállalat vezetője. A felgyülemlett csődtömeggel nem tudott mit kezdeni. A cég maradéktalanul betöltötte feladatát, de új szerepe nem volt, vagy nem talált magának. Ehhez az is hozzájárult, hogy a vezetői gárda zöme szinte együtt öregedett meg a vállalattal. Az élesebb szeműek már adtak le vészjelzéseket, de nem hallotta meg senki. Az aktuális hatalom sem úgy viselkedett mint például Dél-Koreában, hogy minden áron megvédték a belső piacot és a nagy cégeket, mintha valakiknek az ellenkezője lett volna az érdekük nálunk.

A rendszerváltás előtti utolsó, Németh kormány 1989-től, előkészület és védővám nélkül rászabadította a magyar piacra a tőkés világ elektronikai termékeit. Drámaiak voltak a következmények. Az 1991-95 közötti években a magyar termelő ipar szinte teljesen leépült. Mintegy 1 millió ember munkahelye szűnt meg. Ma sem értem, hogy a magyar gazdaság történetének legnagyobb katasztrófáját miért övezi ilyen elnéző közöny. Ezt nem lehet a „balsors” -ra, idegen erők galádságára fogni. Ezt mi magunk értük el, ellentétben a szomszédos volt sorstársainkkal, akik megtalálták a lehetséges megoldások között a jobbat. Azóta több mint 20 év telt el és ez az 1 millió ember ma is hiányzik a termelésben foglalkoztatottak közül.

Nézzük mi történhetett volna ha (ilyen nincs persze). Talán a legreményteljesebbnek az Ericsson- EMG elektronikus telefonközpont gyártási együttműködés ígérkezett. Az 1990-ben kiírt magyar telefon tender előírta a pályázók részére a magyar gyártási kapcsolatot. A hazai telefonközpont gyártók mindegyike már foglalt volt valamelyik potenciális pályázó által (Siemens- Telefongyár, Northen Telecom-BHG). Az Ericssonnak magyar partner kellett. 1990 végén már aláírás előtt volt az együttműködési megállapodás, mikor az Ericsson váratlanul visszalépet és a Műszertechnika Szövetkezettel kötött megállapodást. Az igazgató kérte, hogy a leállított KGST exportra való tekintettel engedjék el, vagy ütemezzük át a termelési adó tartozást különös tekintettel a folyó tőkés exporttermelés, a munkahelyek egy részének fenntartása és az ígéretes befektetői lehetőségek miatt. Utólag, 1994-ben az akkor kikért cégkivonatból tudta meg, hogy már 1990. október 17-én a bíróságnál volt az adóhivatal felszámolási kezdeményezése és még 1991 tavaszáig nem tudva a felszámolás kezdeményezéséről, szervezte az átalakulást. Talán az Ericsson előbb tudta meg a cég sorsát mint ő, és azért váltott partnert? További lehetőségek közül ígéretesnek a Hong-kong-i elektronikus pénztárgép és a Hewlett-Packard által leépített műszergyártás átvétele ígérkezett. A kapcsolatok sikerének általában feltétele volt az EMG gazdasági társasággá alakulása és az abban szerzett tulajdonosi hányad.

Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára mint önálló jogi személy 1991 augusztus 24-től megszűnt.

A felszámoló biztos első döntése az volt, hogy minden olyan agyagot, félkész és készterméket le kell selejtezni, amire érvényes szállítási szerződés nincs. Ez óriási megdöbbenést váltott ki mindenkiben, hiszen értékes termékekről volt szó. A leselejtezett készleteket a felszámoló kiárusította. Egy CNC vezérlést, oszcilloszkópot, szignálgenerátort 1-2 ezer forintért lehetett venni! Ezekben az években szinte minden állami vállalat eladó volt. El lehet képzelni, hogy ha egyszerre minden eladó, akkor milyen az ár? Az állami vagyon katasztrofális leértékelődése történt. A vállalat által korábban alapított Kft-ket a felszámolás nem érintette, az EMG tulajdoni hányadot olcsón kivásárolhatták, biztosítva ezzel tovább működési feltételüket. Közülük több ma is működik, némelyik átváltott más profilra. Egy-két esetben az adott kft. további működéshez elengedhetetlenül szükséges EMG vagyon apportálására is sor került. Volt ugyan egy eladás amikor a Celladam rákellenes szer kitalálója Kovács Ádám megvette az EMG-t. Hamar kiderült, hogy a vételárat nem tudja kifizetni, így a felszámoló a szerződést felbontotta. A folyó termelés a FUBA és Conrad kooperációk mellett egy sor új termék kifejlesztésével belföldi piacon próbált bázist szerezni. Az export jövedelmezősége a forint folyamatos erősödése miatt kritikussá, majd veszteségessé vált. A belföldi próbálkozások vásárlóerő hiányában csak korlátozottan voltak sikeresek. A felszámoló a működő vállalat eladásának reményében fenntartotta a termelést és a veszteséget vagyontárgyak eladásával pótolta.

Forrás: Sipos Gyula: Az EMG története ( Rádiótechnika Évkönyv ), K. Szabó Zoltán ( Az EMG alapítása, története )

 

Az EMG története Tovább
Szuper találmányok decemberben

Szuper találmányok decemberben

Lássuk milyen csodabogarak születtek mostanság, amik nélkül nehezen tudjuk elképzelni az életet, de mégis megvagyunk nélkülük. A képekre kattintva videót láthatunk.

1. Lézeres karóra

A Bond filmek ihlették ezt az eszközt. Mától kezdve nem kell titkos ügynöknek lennünk, hogy megkaparintsunk egy ilyen időmérőt. Hagyományos LED kijelzős órapanel alatt egy 1500mW-os lézer lapul, amivel akár kilyukaszthatunk egy CD-tokot, vagy meggyújthatjuk a gyufa fejét. Az áramellátást a csuklópántba épített Lítium-polimer akkumulátor biztosítja.

patrick-priebe-bond-inspired-laser-watch-610x447.jpg

2. Dobfelszerelés hétköznapi tárgyakból

Szeretnél dobolni miközben kedvenc nótádat hallgatod? Most már erre is van megoldás. Cliphit egy olyan eszköz, amelynek az érintkezőit hozzácsatolod valamihez, abból dob lesz, vagy cintányér, és meg tudod szólaltatni dobverő segítségével. A Korg gyártmányán persze meg lehet hallgatni a zenét is amit kísérni akarsz. A Cliphit egy ideális gyakorló eszköz is egyben, amely fokozza az élményt és a kreativitást.

cliphit-_-the-portable-drum-kit-you-can-play-anywhere-610x406.jpg

3. Vésztöltő okostelefonhoz

Egy orosz mester megmutatja hogyan tudjuk vészhelyzetben gyorsan tölteni a lemerült telefonunkat. Autós töltő azért mindig legyen nálunk, meg egy 9V-os elem. A képre kattintva láthatjuk a módszert. Létezik erre egy egyszerűbb megoldás is, amit ezen a linken nézhetünk meg.

charging-phone-620x350.jpg

4. Érintőképernyő az alkaron

A hordható technológiák egyik új képviselője lehet a Cicret, amely képes átalakítani az alkart egy érintőképernyővé. A szerkentyű egy piko projektort, és 8 sor proximity szenzort tartalmaz, amik mozgásérzékelő hatására aktiválódnak egy Android felület formájában.

cicret-wristband-_-touchscreen-on-forearm-2-610x311.jpg

5. Telefon töltő toll

Itt a világ első íróeszköze, ami feltölti a mobilodat. Ennek a forradalmi eszköznek letekerjük a végét, és rácsatlakoztatjuk a telefonunkra. A gyártó szerint 700mAH kapacitású ez a kis tollacska.

power-pen-_-a-pen-that-doubles-as-battery-pack-670x350.jpg

Szuper találmányok decemberben Tovább
Mechlabor

Mechlabor

h_mechanikai_stabtapegyseg_front1.jpg

Egy százszor átszervezett vállalat, a Mechanikai Laboratórium története

A kezdet: kisüzemek

1945-ben járunk, hiradásipari gyáraink és intézményeink kifosztva, vagy éppen romokban hevertek. Beindulásukhoz sem berendezések, sem műszerek, de még csak az ezek összeállításához szükséges anyag sem volt. Valamit mégis csak el kellett kezdeni. Csak olyan készülékek, műszerek előállítása jöhetett szóba, amelyek a gyárak, intézmények üzemeléséhez legszükségesebbek voltak. Világos, hogy ez csak kis sorozatú gyártás lehetett, s erre legalkalmasabbak a kisüzemek voltak. Ilyen profillal indult újra Engel Károly cége, az EKA és gyártott ampermérőket, szigetelésmérőket. Zelenka László laboratóriuma szignálgenerátorokat, pH mérőket és térerősségmérőket. A Kozmári Műszeripari és Kereskedelmi Kft gyártott először Magyarországon kétsugaras oszcilloszkópot. A Finommechanikai Rádióüzemben ultrahang generátorok készültek.

A FULMEN

1946 januárjában Szende Béla és hat társa "FULMEN" Villamossági és Rádió Vállalat címen speciális hiradástechnikai műszerek készítésére kisvállalatot alapított. Hamarosan kiváló kapcsolatot épített ki egy sor nagy céggel. Később olyan légitársaságoknak mint a MASZOVLET, vagy a JUSZOVLET adó-vevő berendezéseket nem csak készített, hanem be is épített. Belekezdett a hazai rádióállomások felújításába is. Még mai szemmel nézve is igen magas színvonalú készülékeket gyártottak, köszönhetően az igen jól képzett mechanikai és elektroműszerészeknek, valamint mérnök gárdának.

Az állam közbeszól

1948 táján előrevetítette árnyékát az államosítás, a 100 főnél népesebb üzemek akkorra már mind áldozatul estek. A KGM-4. Főosztályának fennhatósága alá kerültek. Főbb megrendelőik a BM és a határőrség lettek, egyre növekvő igénnyel gyorsan telepíthető adó-vevők iránt. Aknakeresőket is készítettek, ezekkel kutatták a Dunában a fel nem robbant aknákat. 1950-ben az államosított FULMEN-hez hozzácsaptak még egy szövetkezetet és két magánvállalkozót. 1950. április 15-én létrejött a Központi Villamossági Nemzeti Vállalat, műszergyártás fő profillal. Sokasodtak a megrendelők, szélesedett a profil. Főbb foglalkoztatók a fegyveres szervek voltak, ezért átadták a céget a Honvédelmi Minisztériumnak. A neve ekkortól "Általános Villamos Vállalat" lett. No nem sokáig! Három hónap múlva beolvasztották a Hiradástechnikai Vállalatba.

Fedőneve: 289

Sikertelennek bizonyult a legutóbbi átszervezés, a fejlesztés és a gyártás döcögött, a cég profilja veszélybe került. Ekkor az eredeti FULMEN profilt leválasztották, és "289" néven (számon) önálló vállalatot hoztak létre. Erről a cégről is leválasztottak egy darabot, aminek még fantáziadúsabb neve lett: 333. számú Vállalat, de később EMV-Elektromechanikai Vállalat néven vált ismertté.

Titkos vállalat az árvaházban

Komoly fejlődés kezdődött, a vezetés észlelte, hogy kicsi lesz a hely, ezért a KÖZELBIZ (Közüzemeket Elhelyező Bizottság) kijelölte a Gorkij fasor 25-27.sz. épületet, ahol eredetileg árvaházat üzemeltettek. A vásárlással és a felújítással együtt több mint 1 millióba került épületben végre elkezdődhetett a fejlesztési témák műszaki tartalma szerinti főosztályok szervezése, a gyártás feltételeinek megteremtése. 1953-ban Bíró Ferenc miniszterhelyettes elvtársnak volt egy kolosszális ötlete, ismét új nevet kell adni a vállalatnak. Nehogy megtudják mit gyárt, ezért elnevezte Mechanikai Laboratórium Hiradástechnikai Vállalatnak. Ekkortájt született egy rendelet, ami a nagyvállalatokat közszükségleti cikkek gyártására is kötelezte. A "Mechlabor" viszonylag jól járt, mert jó kapcsolata volt a rádióval, ahol épp középkategóriájú, de stúdióminőségű hordozható magnetofonokra volt igény.

A Rádiónak gyártott magnó az EHR 11-es készülék lett (lent baloldalon), s több száz darab készült belőle. Kodály Zoltán is vásároltatott néhányat népzenekutatáshoz. Abszolút hallásával észrevette, hogy az egyik magnón felvett anyag egy másikon visszajátszva nem ugyanúgy hangzik. A főmotor sebességénél volt eltérés, azontúl szigorúbban ellenőrizték, és sikerült 0,2%-os eltérésen belül tartani. Megrendelés annyi érkezett, hogy a Labor már nem bírta kapacitással. Később a gyártást átadták a MOM-nak, azután pedig az FMV-nek (Finommechanikai Vállalat), ahol kicsit módosítottak rajta, és Erkel néven forgalmazták. Az export is megkezdődött az ELEKTROIMPEX-en keresztül.

ehrzeneszekreny.jpg

Igénnyel jelentkezett a Belkereskedelmi Minisztérium is, ők magnó-lemezjátszó-rádió összeállítású zeneszekrényeket rendeltek. Tetemes mennyiség, mintegy 500 darab készült modern, koloniál és barokk szekrényekben, lemeztárolásra és italok elhelyezésére szolgáló résszel. A fegyveres testületek is rendeltek magnetofonokat, ezért készült az SHR-40 típus, 40-egymástól független- információ rögzítésére és tárolására. Egy speciális példányt a Kreml kongresszusi termében szereltek fel.

Amikor 1955-ben megkezdődtek a televízió kísérleti adásai, bővültek a labor profiljai. Új főosztályt kellett létrehozni kamera, vezérlőpult, és képellenőrző rendszerek fejlesztéséhez. A stúdió gyártás újabb kooperációkat kívánt. A partnerek szívesen segítettek. Az ATRA ( Autó és Traktorgyár) csinálta a kameraállványokat, a MOM az objektíveket gyártotta, a nagyméretű készülékek öntvényeinek megmunkálását a RÁBA végezte. Ezekben az években 50...500MHz-es kommunikációs vevőket is gyártottak, amelyekből Kína (!) importált sokat. Ezek voltak a VU-2 és a VU-3 (alsó képek). 56 őszén megszakadt a termelés, és csak 57 tavaszán indulhatott újra.

vu2-3.jpg

A legnagyobb tv-stúdió felszerelése volt a következő kihívás. Ezeket az eszközöket szállította le a Mechlabor: 3 élő és 2 "meleg" kamerát, emelhető, süllyeszthető, csendesen gurítható állványokkal, az ellenőrző terembe képellenőrző-, rendező-, hangkeverő pultot, központi szinkron, és sakktábla-generátort, a bemondó terembe mikrofon jelzőberendezéseket, a film gépterembe vetítőket, valamint hang ellenőrző szekrényeket minden helyiségbe. A berendezések összértéke meghaladta a 10 millió forintot, ami abban az időben roppant nagy összeg volt. A műszakiak kicsit idegenkedtek a tudomásuk szerint szovjet licenc alapján készült termékektől, de nem tudták szegények, hogy azok valójában amerikai készülékek koppintásai voltak.

1958-ban a szovjetek 300 stúdiókamerát, 320 állványt, 600 hangellenőrzőt rendeltek, ez kb. ötven stúdió létesítésére volt elegendő, majd utána rögtön 5000 ipari televíziót a szibériai gázvezeték és vasútvonal figyeléséhez. Miután ez a program lefutott, ipari tévékre csak kis szériás megrendelések érkeztek, ezért a Hiradástechnikai Szövetkezet vette át a termék gyártását. Akkoriban kísérleti szinten színes TV technikával is foglalkozott a labor, és az egyik BNV-n élőképeket közvetítettek a látogatóknak, ám a magas költségek miatt, és hogy nem tudták melyik adásrendszer lesz bevezetve, abbamaradt a projekt. Még 1957 júliusában a céghez csatolták az AKKÜ (Alagi Kísérleti Üzem) vállalatot, ami addig vitorlázó repülőket gyártott. Nem kis feladat volt átszervezni a dolgokat, viszont sok remek szakembert nyert a Labor.

1959-ben elkészült az első sztereó stúdiómagnó. Az STM-10 (lent balra) nagy nemzetközi sikert aratott. Siker ide, vagy oda, a magnógyártást hamarosan elvették a Labortól. Az indok annyi volt, hogy a HM részére kell a gyártókapacitás. A magnókkal pedig a BRG kezdett birkózni, de miután nem nagyon sikerült, meg a Rádió is nyomást gyakorolt, nem beszélve az export lehetőségekről, mégiscsak visszakapta a Labor. Akkorra pedig a kiesett évek miatti lemaradást csak nagy erőfeszítések árán sikerült behozni. A megtérés első gyümölcse az STM200-210 típuscsalád lett (lent jobbra).

studio01.jpg

1962. Értekezlet Prágában

Tárgya a Varsói Szerződés országai hadseregei részére kifejlesztendő és gyártandó speciális hiradástechnikai berendezések, és a gyártó országok kijelölése. A Mechlabornak jelentős rész jutott, és ezzel a cég profilja véglegesen kialakult:

- rövid, és ultrarövid hullámú professzionális vevők és iránymérők fejlesztése és gyártása

- professzionális mágneses hangrögzítő berendezések fejlesztése és gyártása

- egyedi jellegű speciális kutatás, fejlesztés, gyártás, és kizárólagos jog a hazai ellátásra meg az exportra

1964 nyarán jött az utasítás: fejlesszen a labor egy stúdió-riportermagnót és mutassa be a Szovjet Rádiónak. Kapott rá 3 hónapot, mert év végére egy 50 darabos nullszériát már szállítani is kell. Nem a szovjeteknek volt ilyen sürgős, hanem amikor jelentkeztek, az iparigazgatóság odaadta a feladatot a kommersz dolgokat gyártó BRG-nek és a Telefongyárnak. Amit ők gyártottak azt viszont nem fogadta el a megrendelő. A Labor teljesítette a feladatot, ám a sors iróniája, hogy a készülékben a leggyengébb láncszem egy NSZK-ból importált motor volt, ami miatt a kezdeti szériákat vissza kellett rendelni és átalakítani, de utána semmiféle gond nem volt. Ez volt az R-5 riportermagnó, közel 10 000 darab készült belőle (kép). 1969-től az R-6 került gyártásba, ebből is kb ugyanennyi.

magnomikrofon.jpg

Közben egyre nőtt az igény a kommunikációs berendezések iránt. Sokan, sokfélét kértek. Több mint húszféle stabil, és autóba szerelhető mobil állomásvariáció jött létre. A VU-21-et már 1961-ben kifejlesztették, majd 1964-ben a VU-31 URH kommunikációs vevőt. 1962-ben elkészült egy FA rövidített nevű frekvenciaanalizátor, ami a hangfrekvenciás sávot vizsgálta. Bonyolultságára jellemző az ára is, ami 3 millió forint volt. 1963-ban valakinek megint átszervezéshez támadt kedve, a Videoton vetette ki a hálóját a cégre, kiváló szakember gárdája miatt. Szerencsére az akkori miniszter helyettes megfelelően tájékozódott, és meghiúsította az elhamarkodott elképzelést.

A Labor a kezdetektől fogva fejlesztett, és gyártott a fegyveres testületeknek kis teljesítményű adókat 400 és 1000W között. A Külügyminisztérium is rendelt 1Kw-osokat. Követségi épületekre telepítették egy sor nagyvárosban. 1963-ban egy rövidhullámú vevő prototípusa készült el. Az R1250-ből nagy mennyiségben szállítottak a Varsói Szerződés tagállamainak. Ekkortájt készült a "Delta" adó-vevő is egy Karmant nevű cég igényére. Az export azonban elmaradt, mert a Németek túl alacsony árat akartak fizetni érte, viszont ellátták vele az MHSZ rádióklubjait.

1965-ben a volt NDK irodagépesítéséhez kért berendezéseket. Egy mágneses fejes, mágneslemezzel működő készülék lett nekik kifejlesztve, ez volt a "Diktavox" kilencezres sorozata. A mágneses réteggel bevont lemez gyártását a Kábelgyár vállalta. Figyelemre méltó kezdeményezés ebben az időben, amikor még minden szalagos volt.

dictavox.jpg

1969-ben Pécs város tanácsában elhatározták, hogy egy hiradástechnikai üzemet létesítenek, mintegy a Labor leányvállalataként. 1971-ben rakták le az alapkövet, 1973 decemberéig 500 darab stúdiómagnó készült Pécsett, s a további gyártásuk már szinte kizárólag itt történt. A Labor aranykora következett. Nem volt több átszervezés, megrendelés volt bőven, a világpiacon is előkelő helyet foglalt el, a vevők voltak még a volt szocialista országokon kívül Ausztria, Olaszország, NSZK, Finnország stb. Kivált nagy számú magnetofont szállítottak az 1980-as Moszkvai Olimpiára, és a volt Szovjetunió szinte valamennyi rádió és tv stúdiója ML magnetofonnak üzemelt nagyon sokáig, de lehet hogy még mára is maradt belőlük. Az 1978-ban megszületett kazettás riportermagnóból is szállítottak jó pár darabot.

A számítástechnika, és a digitális áramkörök fejlődése új távlatokat nyitott. Megjelentek a frekvenciaszintézeres adó-vevő készülékek, ahol a beállíthatóság akár 1Hz is lehetett. A mikroprocesszorok alkalmazásával akár a vevő program vezérelt üzemmódját is biztosítani tudták. Ezek a berendezések számítógép felhasználásával, felügyelet nélkül is működhettek. A stúdiómagnók fejlődése is impozáns volt. 1972-ben lett kifejlesztve az STM-510. 1978-ban elkészült az STM-610, ennek az összes mechanikus blokkegységét csereszabatosra készítették az 510-ével. Montírozó változata is készült, ez az STM-631 volt. Az STM-610-ből egész családot készített az ML, ez 24 változatot jelentett. A cégnek sikerült saját hosszú élettartamú fejeket kifejlesztenie. A RECOVAC fejek a legjobb nyugati gyártmányokkal vetekedtek, exportjuk is jelentős volt.

stmketto.jpg

1983-84-ben a gyár a szocialista országokban addig még sehol sem gyártott berendezéseket fejlesztett ki. Ezek voltak a 8-16-24 csatornás stúdió magnetofonok. Az összes funkciót mikroprocesszor vezérelte, olyan széleskörű szolgáltatásokkal rendelkezett, amelyeket egyetlen nyugaton gyártott készülék sem tudott. Egyszerre öt hangmérnök dolgozhatott rajta egymás zavarása nélkül, és a beállításokat a készülék eltárolta. Az utolsó széria az STM-800 volt (alul jobbra), amit már a szerelőszalagon ért az úgynevezett "rendszerváltás".

A történetben vázolt négy évtized szakaszai, eseményei úgyszólván forradalmiak voltak. Egyre bonyolultabb berendezések tüneményes gyorsasággal követték egymást, a szakmát mindig újra kellett tanulni, miközben professzionális készülékeket kellett előállítani, amelyekkel nagyságrendileg szigorúbbak a követelmények, mint a kereskedelmi célúakkal, ez persze az árukban is tükröződik, ami akár negyvenszerese is lehet az átlag készülékekének. Profi készülékek gyártásánál sok mérési folyamat van, ami nem gépesíthető, és csak magasan képzett szakemberek tudnak elvégezni. Ennek a kihívásnak tett eleget igen magas színvonalon a Mechanikai Laboratórium.

lem800.jpg

Érdemes-e annyira jót gyártani?

A technológiai oldal:

A számítógépek korai használatba vétele, amikkel lerövidítették a fejlesztés idejét. Öntvények megmunkálásához numerikus vezérlésű gépeket alkalmaztak. Volt a Laborban mini asztalos műhely, könnyűfém öntöde, homokfúvó, lakatos, hegesztő, forgácsoló, galvanizáló, festőműhely, volt fröccsöntőgép, volt transzformátor, mechanikus alkatrészgyártó és szerelő műhely. A technológiát klímavizsgáló, fotó, és elektromos, valamint mechanikai laboratóriumok támogatták.

Az emberi oldal:

Jól képzett szakembergárda, akik nem csak saját területükhöz értettek kiválóan, hanem a gyártmányok valamennyi szerkesztési, konstrukciós, technológiai, áramköri, de még esztétikai problémáihoz is. Egyesek teljesítményét Kossuth, és Állami díjakkal, a céget pedig kitüntetések sokaságával ismerték el. De talán a legnagyobb elismerés az, hogy a Magyar Rádió már nagyon régen nem rendelt új magnókat. Mert az eddig leszállítottakat nincs miért kicserélni, még mindig kiválóan működnek (kilencvenes évek).

Szabad-e hát, érdemes-e ennyire jót készíteni? Érdemes lenne, legalábbis a józan ész ezt diktálja, de a piac nem minden esetben. A rendszerváltás után itt is a szokásos forgatókönyv zajlott le. Megszűntek a főbb piacok, bár ez így nem igaz, valójában más szerzi meg őket, akár a volt szocialista gyárak felvásárlása által is. A kevés itthoni megrendelés furcsa módon külföldi cégeké lesz. A pécsi gyárat privatizálják, és ahol az ML szuper magnói készültek, ott bérmunkában tévéket raknak össze egy olasz cégnek. Folyamatos elbocsátások, értékes szakemberek távozása. Egy világszínvonalat képviselő cég, ami 18 fővel indult 1947-ben, és a 80-as években 5000 embert foglalkoztatott, szép lassan eltűnik.

Cikkünk nem csak egy vállalat történetének leírása szeretne lenni, de jelképes főhajtás is valamennyi külső, és belső munkatárs előtt, akik tudásukkal, és odaadásukkal hozzájárultak az ML nem mindennapos sikereihez.

Deres István és Kozma Gyula írása nyomán (Rádiótechnika)

Mechlabor Tovább
Háztáji mérnökök

Háztáji mérnökök

Mindannyian nap mint nap szembenézünk a legkülönfélébb problémákkal. Vannak akik nyöszörögnek, vannak akik szakértőt hívnak, de van egy pár ember aki a maga módján oldja meg a kihívásokat. A találékonyság, és a kreativitás néha nem ismer határokat. A képekhez nincs mit hozzáfűzni.

husband-fix-fail-2.jpg

husband-fix-fail-3.jpg

husband-fix-fail.jpg

husband-fix-fail-4.jpg

husband-fix-fail-5.jpg

husband-fix-fail-7.jpg

husband-fix-fail-10.jpg

husband-fix-fail-12.jpg

husband-fix-fail-15.jpg

husband-fix-fail-17.jpg

husband-fix-fail-20.jpg

husband-fix-fail-23.jpg

husband.jpg

10845928_689464707834369_503154650184377640_n.jpg

:-) :-) :-) :-) :-) :-)

 

Háztáji mérnökök Tovább
+10 kihalt formátum

+10 kihalt formátum

nyito03.jpg

Az előző poszt folytatásaként (10 kihalt formátum az elmúlt évekből) lássunk újabb próbálkozásokat. Ebben a kupacban több olyan is van, ami már el sem jutott Európába, ezért nem valószínű, hogy összefutunk velük. A képekre kattintva itt is részletes ismertető fog megjelenni.

1. DC-International

A kompakt kazetta ellenfele volt a hatvanas években.

hqdefault.jpg

2. Elcaset

Az orsós magnók hangminőségét próbálta megközelíteni ez a rendszer, amit a kompakt kazetta utódjának szántak.

029i-uncat05xxxxx-0001a0.jpg3. EVR rendszer

Valójában filmtekercset játszott le, és alakította át televíziós jellé. A fejlesztő csapatot egy magyar mérnök vezette.

evr_player_by_motorola.jpg

4. Cartrivision

Az első kölcsönözhető videókazetta formátum. Visszatekerni nem lehetett, csak pénzért a kölcsönzés helyén.

cartopeningpagewpath.gif

5. TED Televíziós Elektronikus Lemez

Egy hajlékony lemezt pörgettek nagy sebességgel. A játékidő maximum 20 perc volt.

ted_pickup.GIF

6. CED videólemez

200 millió dollárt felemésztő évtizedes kutatás eredménye volt a CED. Három évig volt a piacon.

laserdisc_02.jpg

7. VHD videólemez

JVC által fejlesztett formátum. Hasonló elven működött mint a CED, de fejlettebb volt, még 3D-s verzió is létezett.

vhd3d.jpg

8. SANYO V-Cord

A Betamax konkurenciája akart lenni a hetvenes években, de nem bizonyult hosszú életűnek.

vtc-8200_018.jpg

9. NT micro DAT

A DAT kistestvére volt, valójában a diktafon verziója. A memória alapú rögzítők gyorsan kiszorították.

sony-nt-size-comparison.png

10. HD DVD

A DVD utódjának szánták, de folyamatos harcot vívott a Blu-ray lemezzel, és alulmaradt.

toshiba-hd-dvd-player.jpg

A HD DVD lemezt már az előző részből hiányolták, mert egy viszonylag frissen kipusztult formátum, ellentétben a többivel, amik már a múlt században elhaláloztak. Valószínűleg a poszt harmadik része is el fog készülni, de már más címmel. Kihaló félben lévő formátumok, vagy valami ilyesmi. Sokaknál van még használatban VHS-C, és Video8 kamera, pedig azt hihetnénk, hogy rég elfelejtették őket, tehát ilyen hivatalosan már nem létező, de mégis élő rendszerekről lesz szó benne.

+10 kihalt formátum Tovább
Elképesztő energiaforrások

Elképesztő energiaforrások

Ültessünk generátor fát!

Egy csapat francia mérnök létrehozott egy fát, amely villamos energiát termel a szél hatására. Az alapító Jérôme Michaud-Larivière azt mondta: az ötlet akkor jutott eszembe, amikor a téren ülve néztem a levelek mozgását a faágakon.

wind-tree-electricity-on-tree3-634x350.jpg

Az ő fája egy energia termelő rendszer, ami sok mini turbinából áll, és már 2m/sec szélsebességnél hatásosan működik. Egy prototípus már telepítve van Pleumeur-Bodou településen, ami északnyugati Franciaországban található. 3 éves fejlesztés eredménye vált ezzel kézzelfoghatóvá. Jérôme reméli, hogy egy napon a találmányát  használni lehet majd az otthonokban, és a városközpontokban.

wind-tree-electricity-on-treedouble.jpg

New Wind Company 

Elektromosság a tenger hullámaiból

Az Albatern egy Skóciában található alternatív energetikai cég. A WaveNET az ő nevükhöz fűződik. Ez egy olyan rendszer, ami a vízen lebegő generátor egységekből áll, amik össze vannak kapcsolva hidraulikus karokkal. A hullámzás hatására az egységek le föl mozognak, és az őket összekötő karokat rángatják. Ebből a mozgásból elektromos energiát nyerhetünk, ami viszonylag stabil, mert a tenger általában mindig hullámzik.

wavenet-_-the-renewable-energy-grid-system2.jpg

wavenet-_-the-renewable-energy-grid-system5-610x214.jpg

Az Albatern 10 éves távlati célja az, hogy 1,25 kilométer hosszú úszó generátorokkal képes legyen 100 megawatt teljesítmény előállítására. A lenti ábrákon az ideális elrendezést láthatjuk. Vannak központi egységek, amikből az energiát kinyerjük. Ezekhez kapcsolódnak a sárga bóják három irányból, amelyek állandóan mozgásban vannak. A skót partok közelében napjainkban tesztelnek egy 7,5Kw-os egységet.

wavenet-_-the-renewable-energy-grid-system3-610x263.jpg

Albatern

 

Rakéta üzemanyag hulladékból

Eddig, az emberi hulladékot, ami az űrjárművekben keletkezett, egyszerűen kidobták, és egy idő után elégett amikor a föld légkörébe ért. Ez nem túl praktikus megoldás beláthatjuk, főleg ha meg akarjuk hódítani a Holdat. A Floridai Egyetem kutatóinak született néhány alternatív ötletük a problémára. A megoldás egy olyan folyamat, amely átalakítja a hulladékot rakéta-üzemanyaggá.

rocket-fuel-from-human-waste4.jpg

Pratap Pullammanappallil egyetemi docens kapott egy csomagot, amelyben szimulált élelmiszer-hulladék, mosószer, csomagolóanyagok, és ruhamaradványok voltak. A tesztek során kiderült, hogy metán hozható létre ezekből az anyagokból. Elég gázt lehet termelni ahhoz, hogy akár a Holdról való vissza úthoz is elegendő legyen. Persze ennyivel kevesebbel kell felszállni a földről, ami további költségcsökkentést eredményez.

rocket-fuel-from-human-waste-610x406.jpg

Pratap Pullammanappallil 

 

Elképesztő energiaforrások Tovább
Low Tech

Low Tech

Amikor nem a bitek változtak, hanem a fogaskerekek mozogtak. Kevin Twomey fotóművész felfedezte a mechanikus számológépek belsejét. Ezek a hatalmas nehéz fémdobozok akkorák voltak, mint egy írógép, és igen magas árszínvonalat képviseltek a maguk korában.

003 (1).jpg

A kalkulátorok Mark Glusker gyűjteményéből származnak, aki gépészmérnök. A srác mintegy 100 ilyen gépet szedett össze, amik 1961-1971 között épültek. Ez volt az az időszak, amikor az elektronikus számológépek kezdtek elterjedni, és a mechanikus elven működő daraboktól szabadulni akart mindenki.

003.jpg

Manapság az elektronikus számológépeket is okostelefonos applikációk helyettesítik. De állj meg egy percre, és figyeld meg: ennek a fém számológépnek olyan különleges a külseje, amilyen az elektronikus számológéped vagy egy applikáció sohasem lesz!

006.jpg

005 (1).jpg

005.jpg

012.jpg

013.jpg

Kevin Twomey

Low Tech Tovább
Gigantikus reklámok

Gigantikus reklámok

Mindenkit idegesítenek a reklámok, ebben egyetértünk. Főleg ha erőszakosak, és a kedvenc sorozatunk közben akarnak ránk sózni valami szuper dolgot. Van azonban egy kreatívabb módja is a hirdetéseknek, ami ráadásul sokkal mélyebb és tartósabb benyomást kelt a szemlélőben. Lássunk most erre egy pár példát!

1. A NIKE támogatja a világbajnokságot. Nehéz nem észrevenni, ugye?

giga08.jpg

2. Gépjármű biztosítás reklámja Chicago belvárosában

giga09.jpg

3. Az igazán erős haj Torontóban, fel is lehet mászni rá

giga10.jpg

4. Ez a hirdetés Ohióban található. Jó festékre, és biztosításra is!

giga07.jpg

5. A Coca-Colának mindig voltak jó ötletei

giga06.jpg

6. Ilyen az erős ragasztószalag. Zseniális, nem?

giga05.jpg

7. A tej erősíti a gyereket, mondják ezt az indiai Mumbaiban

giga04.jpg

8. Siemens Mixer hajtja a forgó ajtókat

giga03.jpg

 9. Mini Cooper italautomata

giga02.jpg

10. Egy ilyen NIKE cipőben még a falon is átmehetsz!

giga01.jpg

Gigantikus reklámok Tovább
Zavaróadók Magyarországon

Zavaróadók Magyarországon

Persze nagyon sok adó zavar engem is, például TV adó, vagy forgalmi adó, de itt egészen másról lesz szó. Volt a magyar rádiózásnak egy agyonhallgatott, titkos tevékenysége, a külföldi műsorszórás zavarása.

adó02.jpg

A kezdetek

A rádiózavarást nem kellett feltalálni, vele született a rádiózással. Már az első szikratávírós kapcsolatoknál problémát jelentett, hogy az egymáshoz közel lévő készülékek zavarták egymást. A szándékos zavarásokról az első feljegyzések az 1905-ös orosz-japán háborúból származnak: az orosz hajók távírászai zavarták a japánok forgalmazását. Az első világháború alatta Német Birodalmi Posta próbálta zavarni Párizs és Szentpétervár rádióforgalmát. A harmincas évek elején a Radio Kommintern Moszkvából sugárzott adásait próbálták meghiúsítani. A második világháborúban a rádiózavarás már általánosan használt eszköz lett mind katonai vonatkozásban, mind a polgári műsorszórók elhallgattatásában. A BBC és Moszkva adásait a németek kezdték el zavarni, majd válaszként a szovjetek zavarták a német adókat. 1941-től nálunk a Posta kezdte el a külföldi ellenséges adók zavarását.

Az "Amerika Hangja" rádióállomást 1941-ben alapították, és 1942 augusztusától magyar nyelven is elkezdett sugározni. Az első hazai rádiózavarás, amelyről tudomásunk van, ehhez az adáshoz kapcsolódik. A Szalonikiből sugárzott műsor vételét Lakihegyről igyekeztek megakadályozni egy kis teljesítményű adóval.

Hidegháború rádión is

A hidegháború kialakulásával, megszaporodtak a Magyarországra irányított magyar nyelvű adások. Már a Francia Rádió , a BBC, a Vatikán és Madrid is sugárzott magyar híreket. Később Róma és az Izraeli Rádió is csatlakozott hozzájuk. 1950 augusztusától egy új, addig ismeretlen rádióállomás jelentkezett, a Szabad Európa Rádió (SZER). Eleinte a görög vizeken úszó hajóról adtak. Szovjet biztatásra ekkor Magyarország előkészületeket tett a nyugati rádióadások zavarására. 1951-ben elindult a SZER egész napos műsora, a Szabad Magyarország Hangja.

SZER_munchen.jpg

Programját egyszerre 5 frekvencián, jelentősen megnövelt adóteljesítménnyel kezdte sugározni. Két évvel később már 22 adóberendezésből álló hálózattal rendelkezett. A fenti képeken a müncheni központ látható. Ezt a rádióállomást kifejezetten politikai propaganda céljára létesítették. Fenntartását az USA és magánszemélyek finanszírozták, a keleti blokk polgárainak felvilágosítása céljából. A SZER nem csak híreket, kommentárokat sugárzott, de a Fekete Hang című műsorában megnevezett, és megfenyegetett párttitkárokat, politikusokat is.

A rádiózavaró hálózat kiépítése

A magyar politikai vezetés erőteljesen reagált a SZER beindulására: 1éven belül jelentős teljesítményű országos rádiózavaró hálózatot hozott létre, elsősorban a postai rádióállomások keretein belül. Azzal, hogy a zavaróadókat a rendes rádióállomásokra telepítették, megoldották a szakszerű üzemeltetést, és beruházási költségeket takarítottak meg. Az elrejtés is megoldódott, mert a laikus közönség nem feltételezte, hogy műsorszóró állomásról történik a zavarás. A közelben lakók előtt azonban ez nem volt titok, mert a rendes vételt is lehetetlenné tette a morgás, és a sistergő hang. Az adók percenként adott morze jelekkel azonosították magukat. A vevő-irányító állomás ebből tudta, hogy tényleg az általa vezérelt adó, és nem egy szomszéd országbeli zavar az adott frekvencián. A zavaró hangot körzetenként egy-egy (szovjet gyártmányú) speciális zajgenerátor szolgáltatta. Az irányítást végző vevőterem közvetlen telefonkapcsolatban volt valamennyi adóval. A zavarási ciklus előtt pár perccel az irányító egy négyjegyű számmal közölte a kívánt frekvenciát, majd a lefedni kívánt állomás hangját a telefonvonalon kiadta az adókezelőnek, aki ráhangolta az adót a megfelelő helyre. Ezután rákapcsolták a zavaró hangot, és jöhetett a következő állomás. A zavarást a hírperiódus előtt 1-2 perccel kezdték meg, de gyakran előfordult, hogy kisebb hibák miatt csak a híradás 2-3. percében sikerült bekapcsolni. Vélhetően ennek ismeretében alakult ki a SZER hírműsoraiban az a szokás, hogy a hírblokk első percében a főbb híreket nagyon röviden elmondták.

tartalékbhg.jpg

Minden adóállomásnak valamilyen formában részt kellett vennie a zavarásban. Volt ahol erre külön egység szolgált, másutt a tartalék adót használták fel, de volt aki a szabadidejében foglalatoskodott efféle tevékenységgel. A Petőfi rádió műsora nem tartott egész nap, több helyen csak 21 óráig sugározták, utána átkapcsoltak zavarásra. Ilyen volt például Lakihegy (bal oldali kép), Diósd, Balatonszabadi (jobb oldali kép). Egyes adók irányított antennarendszere lehetővé tette, hogy átzavarjanak a szomszédos Csehszlovákiába vagy Szovjetunióba. Ilyenkor a baráti ország vevő irányító központja vette át a vezérlést.

A SZER 1959-re újabb 5 adóállomást állított üzembe, ezzel 27-re növekedett a számuk. Ebben az időszakban már olyan teljesítménnyel sugároztak, hogy az erőteljes zavarás ellenére is a célterület 85%-án venni lehetett az adásokat. Egy rakás gyengébb adót viszont teljesen elnyomott a zavarjel. 1958-ban az ENSZ is foglalkozott a rádiózavarások ügyével, de eredménytelenül. Az Amerikaiak az erre használt berendezések értékét 200 millió dollárra, az éves üzemeltetést pedig 100 millióra becsülték.

TV és URH zavarás? OIRT sávok

SCAN0036.jpg1957-ben a meginduló budapesti tévéadó kísérleti adásainak vételét egyes helyeken a zavaróadók szinte lehetetlenné tették. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kísérleti műsorok idejére le kellett állítani őket. Tervezni kellett hozzájuk egy speciális szűrőt, ami megoldja a problémát. 1957 októberében az Osztrák Televízió emlékműsort szentelt az 56-os magyar forradalomnak, és ekkor levetítették a budapesti eseményekről készült híradófilmeket. A nyugati megyékben ezt elég jól lehetett fogni. A politikai vezetés egy része erre reagálva 1958-ban felvetette a tévézavarás gondolatát, de szerencsére a józanabbak a zavaróhálózat létesítése helyett az MTV adóhálózatának kiépítésére szavaztak. Másképp alakult az URH-rádió műsorszórás ügye. Ekkor ez még kísérleti stádiumban volt, ezért kitalálták az OIRT (kelet-európai) sávot, a gyárakat pedig kötelezték olyan készülékek gyártására, amik csak ezt tudták. Ezzel megakadályozták, hogy a magyar közönség vehesse az osztrák és jugoszláv rádiók URH-műsorait.

A zavarás végórái

1956 után, elsősorban a magyar emigránsok részéről, vádak érték a Szabad Európa Rádiót a forradalom előtti és alatti biztatásokért, olyan remények keltéséért, amelyeket a nyugat nem tudott és nem is akart teljesíteni. A rádióállomás hallgatottsága 1957-től folyamatosan csökkent. Az USA és Németország kormánya felülvizsgálta a SZER szerepét az 1956-os eseményekben, és a rádió is önvizsgálatot tartott. Annyi bizonyos, hogy az adások hangvétele megváltozott ezután. Az enyhülés odáig vezetett, hogy Magyarországon a zavarást 1964 tavaszán leállították. 1968-ig magyar területről nem történt zavarás, ekkor azonban a csehszlovákiai események utóhatásaként, kölcsönösségi szerződések alapján a nagyobb adók ismét zavarni kezdtek lengyel, szovjet és csehszlovák területre irányított műsorokat. Az ottani adók pedig viszont. Ekkor ismét bebizonyosodott, hogy ez egy elvetélt ötlet, ugyanis a legaktívabban zavart ötvenes években is az volt a probléma, hogy az adóktól pár kilométer távolságra már lehetett fogni a SZER adását. Nem beszélve arról, hogy a külföldi műsor előállítása ötször kevesebbe került, mint a zavarása.

1975 július 30.-án Helsinkiben 35 ország képviselője írt alá egy jegyzőkönyvet, ami a rádióadások szabadságát, és zavartalanságát biztosítja. Ford elnök 1976-ban, és Carter elnök 1977-ben figyelmeztette a kelet-európai országokat, hogy tevékenységük ellentétes az okmányban foglaltakkal.

1978-80 között a SZER felújította a rádióállomásait, ekkorra már 49 nagy teljesítményű adó állt a rendelkezésükre. A lengyelországi politikai események hatására a Szovjetunió újra elkezdett egy sor adást zavarni, és Csehszlovákiával, Bulgáriával, valamint Lengyelországgal karöltve egészen 1988-ig folytatták ezt a tevékenységet. Bár 1979 tavaszán a HM-ben még arról tárgyaltak, hogy ismét foglalkozni kívánnak a "rádióvédelemmel" (értsd: zavarással), hazánk talán felismerve a dolog értelmetlenségét, végérvényesen kiszállt ugyanebben az évben a versenyből. A megmaradt berendezéseket elkezdték lebontani, majd kiselejtezni, és remélhetőleg ekkor örökre lezárult a magyar rádiózásnak eme nem túl dicsőséges fejezete. A 90-es évek elején a rendszerváltás hatására a SZER, valamint ezzel együtt sok más külföldről sugárzott adás értelmét vesztette, és megszűnt.

A szerző köszönetet mond a Postamúzeumnak, és a rádióállomások volt személyzetének az átadott információkért.

Balás B. Dénes írása nyomán (Rádiótechnika)

Zavaróadók Magyarországon Tovább
süti beállítások módosítása