Lazarbibi

  • TECHNIKATÖRTÉNET
  • ELKÉPESZTŐ
  • VALÓSÁG
  • FORMÁTUMOK
  • NAVIGÁCIÓ
  • MAGYAR
  • HADITECHNIKA
  • CÉGEK
Az Apolló 11 kommunikációs rendszere

Az Apolló 11 kommunikációs rendszere

03703-apollo-11-spacecraft-with-interior-_50th-anniversary-moon-landing.jpg

A nagy ünneplések közepette ne feledkezzünk meg a Holdra leszálló űrhajók kommunikációs rendszereiről sem, hiszen ezek nélkül aligha jöhetett volna létre a nagy kaland. Az Apolló missziók hihetetlenül bonyolultak voltak, több járművel, távol a Földtől összetett manővereket végeztek, amit pontosan követni kellett az irányító központban. Az Apolló 11-nek sokkal nagyobb adatforgalomra volt szüksége, mint az előző NASA küldetéseknek, és erre jött még pluszban a televíziós jel továbbítása.

Amikor a projekt elkezdődött, nem álltak rendelkezésre a megfelelő eszközök, ezért mindegyiket ki kellett fejleszteni és tökéletesíteni, hogy a program kezdetére üzembiztosan működjenek. Az indulásig kiépült a 25 állomásból álló követőhálózat, amik az űrhajóról érkező jeleket fogták. Ezek úgy helyezkedtek el a Föld különböző pontjain, hogy legalább kettő mindig vegye az űrhajók jeleit, de legtöbbjük csak a Föld körül keringő űrjárművekkel tudott kommunikálni, vagy maximum hang és adatkapcsolatot az Apollóval. Az állomásoknak egymással is kellett egyeztetni, és mindegyik össze volt kötve  houstoni központi irányítóteremmel. A mélyűr kapcsolatra stabilan csak a nagyobb antennával rendelkező állomások voltak képesek, ezek 3 olyan helyszínen helyezkedtek el, hogy egy mindig lássa az űrhajót. Egyik volt a Madrid Deep Space Communications Complex (MDSCC), amely 1969-ben egy 34 méter átmérőjű tükörrel volt felszerelve, másik a Goldstone Deep Space Communications Complex (GDSCC) , amely a Mojave sivatag közelében helyezkedett el Kaliforniában és 64 méteres parabola antennával rendelkezett akkoriban, valamint Ausztráliában Honeysuckle Creek (lenti képek) és még két másik - Parkes (64 méter) és Canberra (26 méter) - állomás, ezek össze tudtak dolgozni szükség esetén. A NASA a hatvanas években jelentős összegeket költött az ausztrál követő állomások korszerűsítésére, mert ideális pozícióban helyezkedtek el, mivel a legtöbb űrhajó indítás után a legkritikusabb szakaszban felettük haladt keresztül. A televíziós jelek vételére is a mélyűr állomások voltak a legalkalmasabbak.

creek.jpg

11273882-3x2-700x467.jpg

A Scottsdale városában található Motorola üzem több száz dolgozója látott neki a munkának 1962-ben, bár a hivatalos szerződés csak egy évvel később lépett hatályba. Ez volt a kormányzat speciális elektronikai osztálya, később a Voyager küldetésekhez is ők készítették a kommunikációs eszközöket. A feladat nem volt egyszerű, hiszen ha itt a Földön elromlik valami, akkor valaki megjavítja, de az űrben más a helyzet, ott emberéletek múlhatnak egy hibás készüléken, ráadásul szélsőséges hőmérsékleti körülmények és különféle sugárzások mellett kell működőképesnek maradnia az eszközöknek és szerviz sincs a közelben. 12 darab különböző hírközlő berendezést fejlesztettek ki a mérnökök a küldetéshez.

Az Apolló űrhajórendszer három fő egységből állt: a parancsnoki és visszatérő modul (CM - Command Module), a műszaki egység (SM - Service Module) és a holdmodul, vagy holdkomp (LM - Lunar Module), amivel leszálltak égi kísérőnk felszínére.

A hagyományos URH adó-vevők maximum pár ezer kilométerig használhatóak az űrben, ezért az űrhajósok egymás közötti beszélgetésére, valamint a holdkomp és a parancsnoki modul kapcsolattartására megfelelnek, de a távolsági összeköttetés biztosításához kellett egy új rendszer. Konkrétan egy mikrohullámú kapcsolat az űrhajó és a Föld között. Ennek frekvenciáját 2,2 GHz (S-sáv) környékére választották, ugyanis a világűr zaja itt a legkisebb. Az Apollo Unified S-Band rendszer - amit a Collins Radio Company fejlesztett ki - a 2025-2110 MHz-es sávot használta a Föld-űr átvitelhez, visszirányba pedig a 2200-2290 MHz közötti tartományt. Amikor az űrhajó elhagyta a Földet, egy darabig még tudtak kommunikálni az irányítóközponttal a kézi adó-vevőkön keresztül, de amint 30000 mérföldnél távolabbra kerültek az S-sávos mikrohullámú transzponder jelentette az egyetlen kapcsolatot. Ezen keresztül kellett továbbítani az összes telemetriai adatot, az űrhajósok életjeleit, valamint a hang és kép jeleket. A szerviz modul oldalán elhelyezkedő nagy nyereségű 4 darab antennából álló rendszer (lenti képen láthatunk egy múzeumi darabot) sugározta a mikrohullámú jelcsomagot a Föld felé, valamint a holdkompon is volt egy 66 centiméter átmérőjű kis tükör, de annak jeleit csak a legnagyobb állomások tudták tisztán venni.

apollo-csm-s-band.jpg

Mivel a normál C-sávos jeladók - amiket a Föld körül keringő eszközök helymeghatározásánál használtak - a nagy távolság miatt nem működtek, a Hold felé közelítő űrhajó telemetriai adatainak meghatározásához teljesen más módszert kellett alkalmazni. Ezt a Földön végezték a mikrohullámú transzponder felhasználásával. Működési elv a következő: a Földről sugárzott mikrohullámú jelet az űrhajó vevőkészüléke veszi, kisebb átalakítás után, erősíti és visszasugározza a Földre. A Földön az adott és visszakapott jel összehasonlításával a Doppler elv felhasználásával a relatív sebességet és a gyorsulást is meg lehet határozni. A távolságmérés úgy történt, hogy megmérték mennyi idő szükséges a Földről elindított jelnek a visszaérkezéshez, és mivel a rádióhullámok terjedési sebessége ismert, ebből és a mért időből a távolság meghatározható. 

headset.jpgAz űrruhának is tartalmaznia kellett a kommunikációs berendezéseket. Az űrhajósok egy olyan sapkát (Snoopy cap) viseltek, amibe headset volt beépítve, dupla mikrofonnal - az üzembiztonság fokozása végett. Az adó-vevő készülék mérete kb. 32x15x2 cm, súlya 3,5 kg. Ez tartalmazott két AM adás vételére alkalmas egységet, két AM adóberendezést vagy egy AM és egy FM adót. Ezek a VHF frekvenciatartományban működtek 250 MHz környékén. A berendezések kezelő szervei (hangerőszabályzó, üzemmód és csatornaváltó, au­tomatikus vagy kézi adásindítás) az űrruhák mellrészén helyezkedtek el, míg az antennát a fej mögé függőlegesen szerelték be. A lenti képen láthatjuk, hogy a felhasznált készülékek segítségével a kommunikáció minden variációját tudták biztosítani. 

apcomabr01.jpg

A holdkomp egy reléállomássá alakult át, amikor az űrhajósok elhagyták. Az űrruhában lévő adó-vevők rajta keresztül kapcsolódtak a Hold körül keringő parancsnoki modulhoz, ha nem volt lehetséges a vétel, akkor pedig közvetlenül a földi irányítóközponthoz az S-sávon keresztül. A kapcsolat javítása érdekében az űrhajósok telepítettek egy esernyőként összecsukható 3 méteres parabolaantennát a felszínre. Ezt 60 kilométer hosszú, a hajszálnál is vékonyabb arany vezetékből fonták, ezzel elérték, hogy mindössze 7 kilogrammot nyomott a Földön mérve. Így lényegesen stabilabb volt a vétel, mint a holdkomp saját antennájával. A Föld felé maximum 18 Watt teljesítménnyel tudtak sugározni (ez két LED lámpa teljesítménye 384 000 kilométer távolságból!), ennek vételéhez minimum 8 méter átmérőjű parabola antenna kellett. Visszafelé legalább 10 kilowatt adóteljesítmény szükségeltetett a megfelelő vételhez. Minden berendezésből 2 darabot vittek az üzembiztosság növelése érdekében, de más trükköket is alkalmaztak. Például az adó egység több sorba kapcsolt fokozatból állt, ha valamelyik modul meghibásodott azt kiiktatták, bár így csökkent a teljesítmény, de az összeköttetés nem szakadt meg. Különböző vészhelyzeti üzemmódok voltak rendszeresítve a kapcsolat romlása esetén. A hangvivőnek biztosítottak nagyobb sávszélességet első lépésben, hiszen ez volt a legfontosabb, ha túlzottan leromlott a kapcsolat, és már a biztonsági hang mód sem működött, akkor a legénység Morze kóddal is tudott üzenni. Bár ezt az üzemmódot tesztelték (Apolló 7-en) soha nem volt szükség rá a missziók során.

apollo-erectable-s-band.jpg

Mivel a parancsnoki modul a Hold körül keringett, volt olyan helyzet, amikor senkivel nem tudott kapcsolatba lépni, ilyenkor az űrhajósok beszélgetését és az adatokat egy mini orsós magnetofonnal rögzítették, ami a lenti képen látható.

kepkivagas01.PNG

Az Apolló 10 volt a Holdra szállás főpróbája és már színes televíziós képátvitelt is teszteltek, de ennek ellenére a NASA-ban intenzív vita zajlott arról, hogy rakjanak e kamerát a holdkompba, mivel ez plusz súlyt jelentene az űrhajónak, ráadásul a parancsnoki modult már felszerelték egy ilyen készülékkel. Végül jóváhagytak egy a Westinghouse által fejlesztett Hold-felszíni fekete-fehér kamerát, amit a holdkomp oldalsó tároló egységébe (MESA) építettek be. Ezt Armstrong levette és a leszálló egységtől 12 méterre felállított háromlábú állványra helyezte. Lenti képen Stan Lebar, a Westinghouse Apollo televíziós kamerák projektjének menedzsere jobb oldalán az Apolló 11 által szállított fekete-fehér kamerával, bal oldalán pedig egy színes készülék, amit a későbbi küldetések során használtak.

368474_apollo11_cameras.jpg

A sikeres Holdraszállás után Neil Armstrongnak és Buzz Aldrinnak néhány órát kellett volna aludni, de nem tudtak várni és kérték, hogy kiléphessenek a holdkompból az ütemterv előtt. Ez a kis változás azt jelentette, hogy a Honeysuckle Creek követő állomás Ausztráliában tökéletes helyzetben volt ahhoz, hogy az első néhány percet továbbítsa. A kaliforniai Goldstone-i Megfigyelőközpont is megkapta a jelet, de a kép szemcsés és nehezen kivehető volt. Az utolsó pillanatban a NASA átkapcsolt Goldstone-ról Honeysuckle-ra, ahonnan kb. 8 percig ment a jel, ezután a Parkes rádióteleszkóp (szintén Ausztrália) is befogta az adást érzékenyebb antennájával, és tartotta a kapcsolatot az Apolló 11-el a következő 2,5 órás élő közvetítés időtartamáig.

Az állomások felsugározták a jelet az Intelsat I 'Early Bird' kommunikációs műholdnak, majd továbbították a NASA Manned Spaceflight Center-nek, és műholdas kapcsolatokon keresztül a világ minden táján elhelyezkedő TV-vételi központoknak. Az'Early Bird' műhold 1965-ben segítette az első űrhajókról történő televíziós kísérleteket, majd ideiglenesen újra aktiválták, hogy az Apolló 11 küldetést világszerte sugározzák. A lenti képen a Parkes állomás vezérlőtermében az egyik ellenőrző monitor látható az élő adás során.

file-20190718-147303-140hk1n.jpgA hatalmas távolság miatt a szabványos TV-jel átviteléhez extrém nagy adó teljesítmény, vagy óriási antenna kellett volna, de született erre is megoldás. Másodpercenként 50 félkép helyet csak 10 képet vittek át és a sorok számát 320-ra csökkentették, ezáltal a szokásos 5 MHz helyet 500 kHz-re adódott a sávszélesség. A Földre érkezett jelet természetesen átalakították a műsorszórásban használatos szabványos formátumra. A kép minősége nem volt túl jó, de a célnak megfelelt, hiszen 650 millió ember láthatta a történelmi eseményt. 

Az űrhajósok a parancsnoki egységgel tértek vissza a Földre, ami a légkörbe való belépés után ejtőernyővel ereszkedett az óceán vizére. Általában a kabint mindig keresni kellett, ezért több féle jeladó lépett működésbe már a vízre ereszkedés előtt. A szárazföldi állomások számára az űrhajó 10 MHz-es „életjelet” sugárzott. A helymeghatározás megkönnyítésére 243 MHz-en folyamatos jelet adott. A kereső hajókkal illetve repülőgépekkel 296,8 MHz-en tarthatták a kapcsolatot, de szükség esetén a 10 és 243 MHz-es jeladókat is fel lehetett használni beszédátvitelre.  

Elméletileg lehallgathatták az Apolló űrhajók kommunikációját, de a szovjet űrinfrastruktúra eltérő frekvenciákat használt, ezért nem biztos, hogy megérte átalakítani a berendezéseket. Nincs róla információ, hogy voltak e ilyen erőfeszítések. A NASA viszont elismerte, hogy több rádióamatőrnek is sikerült otthoni készülékeikkel fogni az űrhajósok kézi adó-vevőit. Az S-sávú jelet is megcsípték páran, pl. a Floridai Egyetem 9 méteres rádiócsillagászati ​​antennáját használták erre a célra, valamint Nyugat-Németországban a Bochum Obszervatóriumban található 20 méteres parabolával végigkövették majdnem az összes Apolló küldetés jeleit.

Források: scienceandmediamuseum.org.uk, skyandtelescope.com, theconversation.com, holdfenyarnyek.wordpress.com, www.ab9il.net

18 komment Technikatörténet Tovább
Az Apolló 11 kommunikációs rendszere Tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
18 komment

Ajánlott bejegyzések:

  • Egy legendás rádióteleszkóp a Krím félszigeten Egy legendás rádióteleszkóp a Krím félszigeten
  • Mars jelentkezz! Mars jelentkezz!
  • A hordozható zenelejátszók története A hordozható zenelejátszók története
  • Hitler mikrohullámú lánca Hitler mikrohullámú lánca
  • Volt egyszer a magyar autóbusz-gyártás Volt egyszer a magyar autóbusz-gyártás

A bejegyzés trackback címe:

https://lazarbibi.blog.hu/api/trackback/id/tr5314972708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Make Valamit · http://make.blog.hu 2019.08.03. 06:57:26

Az egyik kedvenc YT alkotóm most látogatta meg az Ausztrál földi állomást, megvan még a tányér csak már nincs használatban ?v=2yW3GW_6LBM
Válasz erre 

Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.08.03. 22:00:28

"A hagyományos URH adó-vevők maximum pár ezer kilométerig használhatóak az űrben"

A gond a zaj mellett ott van, hogy a viszonylag nagy hullámhossz miatt túl nagy antenna kellene a kisugárzott jel kellő nyalábolásához. Minél rövidebb a hullámhossz, annál kisebb antenna is elegendő a megfelelő nyereség (az izotróp körsugárzóhoz képest) eléréséhez. Ezért volt alkalmasabb a mikrohullám használata.

"A távolságmérés úgy történt, hogy megmérték mennyi idő szükséges a Földről elindított jelnek a visszaérkezéshez, és mivel a rádióhullámok terjedési sebessége ismert, ebből és a mért időből a távolság meghatározható."

A mért időből természetesen le kellett vonni a jelet visszasugárzó adóvevő jelkésleltetését, de ez ismert érték volt. Valószínűnek tartom, hogy a sebesség méréséhez figyelték a visszaérkező jel f
fázisát is.

A sávszélesség csökkentése javítja a jel/zaj viszonyt, mert nő az egységnyi sávszélességre jutó adóteljesítmény. Az elv régóta ismert, pl. a rádióamatőrök több mint fél évszázada alkalmazzák az SSB adást (Suppressed Side Band), ami abból áll, hogy elnyomják a vivőfrekvencia egyik oldalán a modulációt, így a másik oldalra kétszeres adóteljesítmény jut. Ez nem jár semmiféle információveszteséggel, mivel a két oldal ugyanazt az információt tartalmazza, vagyis az egyik redundáns.
Válasz erre 

Monostory 2019.08.03. 23:06:40

Nagyon érdekes poszt volt, köszönöm!
Válasz erre 

Attila64 · www.sagaontour.ca 2019.08.03. 23:24:22

csaxólok, jogy a 7 kg a Holdon is 7,a Földön is, sőt, az űrben is!
Válasz erre 

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2019.08.04. 08:30:41

Valóban fantasztikus volt a rendszer, a közvetített hang, és a kép, hamarabb ideért, mint amennyi a fény sebessége volt, anno.
Válasz erre 

]{udarauszkasz 2019.08.04. 08:55:52

@Kovacs Nocraft Jozsefne: arrol nem is beszelve,hogy ssb modban nemcsak a feloldali modulaciot nyomjak el,
,(Vagy az also,vagy a felso oldalt,usb-lsb, kamionosok,interkontinentalis hajok,repulok az usb modot hasznaljak,vagyis a hangsav felso felet hagyjak meg) hanem magat a hangvivo alapjelet is,igy az egesz teljesitmeny a hasznos audio jel tovabbitasara forditodik. Hatranya,hogy vivo hijan a vevoben pontosan ra kell hangolodni az ado frekijere(nehany 10 Hz pontossaggal) kulonben dormogni,vagy cincogni fog a muki a vevo oldalon. Pont ezert nem szeretik a vilagurben hasznalni,mert a Doppler effektus miatt a nagy sebessegeknel folyamatosan utana kell hangolni a vevot,Hz pontossaggal. Egy meggyorsabban szaguldo, Vhfen ado urhajonal ez meg durvabb, Uhf,Shf savokon a Doppler effektus mar csak szamitogeppel korrigalhato. (Nehany eve idojarasi muholdak kepeit fogtam igy.)
Válasz erre 

]{udarauszkasz 2019.08.04. 08:58:40

@wmiki: a Holdrol par masodperc alatt ideer a feny. A Nap fenye valamivel tobb,mint 8 perc alatt er ide. Pedig az 31x messzebb van... Vagyis a Holdrol gyakorlatilag valos idoben lehet kommunikalni.
Válasz erre 

pizo 2019.08.04. 10:19:34

@]{udarauszkasz: 1,2 sec a holdról a késedelem. 2,5 sec az oda-vissza kommunikációé.

Zoli
Válasz erre 

ostvan2 2019.08.04. 10:39:24

Még szerencse, hogy azokban az időkben még nem volt divat a hackelés. Akiknek sikerült fogni és lehallgatni a NASA beszélgetést, örültek és még nem akartak beleavatkozni.
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2019.08.04. 14:22:21

Nagyon jó cikk, köszönjük.

Az Apollo-11 útját nemrég "élőben" hallgathattuk végig. (apolloinrealtime.org/11/, még mindig működik, bravúrosan felépített, kimeríthetetlen anyag.) Abban kétszer is hallhattuk, hogy a holdkomp ereszkedése közben elment velük a földi kapcsolat, és csak a keringő parancsnoki egység közvetítésével sikerült helyreállítani. Szóval amikor úgy érezzük, hogy szegény Collins csak felesleges harmadikként kóválygott a Hold körül, akkor jusson eszünkbe, hogy nélküle a leszállás sem sikerült volna.

A nagy nyereségű antennán kívül volt egy OMNI elnevezésű antenna is. A név alapján azt gyanítom, hogy egy kisebb hatásfokú körsugárzó antannáról lehet szó. Jól tippelek?

Megemlíthető, hogy az ausztráliai közvetítőállomásról készült egy kedves kis játékfilm, Műholdvevő a birkák közt címmel, egy megnézést megérdemel.

@]{udarauszkasz: A Nap mintegy 390-szer van messzebb a Holdnál. Aminek egyébként nincs semmi jelentősége ebben az esetben. Ahogy @pizo: is írja, a "valós idejű kommunikáció" kifejezés kissé túlzó, az összesen két és fél másodperc késedelem elég döcögőssé teszi a beszélgetést. De igaz, hogy a személyzet még az örömhírt is gyakran egy "vettem"-mel, esetleg egy "jól hangzik"-kal nyugtázta, ilyen pezsgő csevelyt ekkora késedelem sem akasztott meg túlságosan.

@ostvan2: "Akiknek sikerült fogni és lehallgatni a NASA beszélgetést, örültek és még nem akartak beleavatkozni."

Teljesen igaz. Nekem is az járt az eszemben, miközben hallgattam a rádióforgalmazást, hogy ma valami állat akár csak szórakozásból is beindított volna valami zavaróállomást. Megtehették volna az oroszok is, vagy a kínaiak, de annak ellenére, hogy még alig jutottak túl a hidegháború legsűrűbb időszakán, ők tartózkodtak az ilyen piszkos manővertől, hálistennek.
Válasz erre 

KékFény6 2019.08.04. 20:17:08

A '"The Dish" (Műholdvevő a birkák közt) című film az ausztrál Parkes állomásról szól, érdemes megnézni.
Válasz erre 

Lazarbibi 2019.08.04. 20:40:13

@Tesztelo.hu: Így van, a film pont erről a témáról szól, de van benne sajnos pár csúsztatás. Az első 8 percet Honeysuckle Creek vette, mert akkor még a Parkes állomás nem látta a Holdat. Az űrhajóról közvetlenül érkező jeleket nem tudták volna hagyományos TV készüléken megnézni, mert mint a poszt is írja, nem volt szabványos a jel, ezért először Houstonba küldték, ahol egy transzkóder átalakította. Az általam fellelt képek alapján pedig az állomás nem teljesen úgy nézett ki belülről, mint a filmben.
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2019.08.04. 21:04:12

@Lazarbibi: :-) Ettől még érdemes megnézni. Nem dokumentumfilm, ahogy az Apollo 13 sem az, például, de ezt nem is várjuk tőlük.
Válasz erre 

Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.08.04. 22:01:38

@]{udarauszkasz:

Köszönöm, hogy emlékeztettél a vivő elnyomására, meg is feledkeztem róla. Hiába no, régi szép idők...
Válasz erre 

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.08.06. 18:49:41

Eddig eszembe sem jutott, illetve nem tudtam róla hogy micsoda nagy logisztika volt a Hold utazások kommunikációja. Emelem kalapom. Arra meg külön, ahogy az amik ezt a sikerüket kommunikálták. :-)

És végre azt is megértettem, hogy miért volt olyan gyatra a holdi TV közvetítések minősége. 7 éves gyerekként ugyanis nem értettem, hogy a "cicavízió" vagy az esti mese jobb képminőségben volt élvezhető a Kékes TV-n mint a Holdra szállás.:-) És a sávszélesség szélesítése azóta is töretlenül halad. :-)
Válasz erre 

2019.08.06. 22:29:39

és hogy lehetett ennyi rádiót bezsúfolni abba a kis filmstúdióba? :)
Válasz erre 

Takács Zsolt 2019.08.26. 13:01:55

@pizo:
Válasz erre 

Takács Zsolt 2019.08.26. 13:01:55

@pizo:
Válasz erre 
Mégsem
Mégsem

Megjegyzés:
Facebook

Lazarbibi

Tudomány, technika, érdekességek régiségek és még sok más !

Lazarbibi honlapja

dj.jpg

Facebook

Lazarbibi honlapja

Top 5

  1. Filmszereplő számítógép
  2. Magyar kazettás magnók
  3. Szovjet kazettás magnók
  4. Különleges ajándék az amerikai nagykövetség részére
  5. 10 dolog, amitől elhiszed a tervezett elavulást

Címkék

Cégek (19) Érdekességek (35) Formátumok (16) Haditechnika (45) Magyar (32) Morbid (9) Navigáció (10) Szuper (26) Technikatörténet (59) Valóság (12) Címkefelhő

Keresés

Friss topikok

  • 'n Quijote: Szia! Tudsz valamit Makay Attiláról? Ha igen, privátban válaszolj légy szíves az onquijote kukac g... (2024.09.06. 06:27) A BHG emlékére
  • tutyimutyi terminátor: nos, elillant 7 röpke év, és Kim köszöni, jól van; még mindig ő a Kedves Vezető (v. mi) (2024.08.11. 12:29) Észak-Korea megbéníthatja a high-tech ipart?
  • Greg36: @gigabursch: Valószínűleg igen. A csupaszárny elv már egész korán megjelent a kutatások között (má... (2024.08.05. 13:15) Göring lopakodója
  • Barkmann: "Mi az a konténer radar? Furcsán hangzik, de nem találtam rá magyar elnevezést." 29B6 "Konténer" (... (2024.07.14. 05:19) Támadás a konténer radar ellen
  • Adani: Vidoeton Colorstarokhoz is a Raduga képcsöveket használták, Szovjetunióból jött a képcső, a videot... (2024.04.09. 15:33) Színes televízió a Szovjetunióban

Facebook hírfolyam

Lazarbibi honlapja

Blogajánló

Az elfeledett fegyver - a denevérbomba története A második világháború során számos különös és innovatív fegyverötlet született, ám kevés volt olyan szürreális, mint Lytle S. Adams pennsylvaniai fogorvos elképzelése: a denevérbomba. hi-sztori.blog.hu
blog.hu

Archívum

  • 2024 április (1)
  • 2023 november (1)
  • 2023 február (1)
  • 2022 november (1)
  • 2022 október (1)
  • 2022 február (1)
  • 2021 december (2)
  • 2021 augusztus (1)
  • 2021 június (1)
  • 2021 április (2)
  • 2021 március (1)
  • Tovább...

Egyéb

Támogatás

Támogasd munkámat, ha több hasonló jellegű cikket szeretnél olvasni, de az oldal enélkül is üzemel tovább.

 

Kávégép szerviz

185706145_3911285022287604_3885607603847226092_n.jpg

Elektronika,tech,retro
süti beállítások módosítása
Dashboard