Még egy évtizeddel ezelőtt is a sci-fi kategóriába tartozott a lakossági robotrepülőgép, ma pedig már néhány ezer forintért rendelhetünk egyet az internetről. És nem csupán az unatkozók és felfedezők játékszere, hanem a bűnözőké is, hiszen olyan információk birtokába kerülhet odafentről bárki, ami később előkészíthet egy betörést, vagy éppen egy szellemi termék eltulajdonítását. Nem beszélve a terroristákról, vagy a komoly hadsereggel nem rendelkező államokról, amik olcsó és hatékony csapásmérő eszköz birtokába jutnak fillérekért. A drónok elleni harc már akkor elkezdődött, amikor lakossági kézbe adták a technológiát. Innentől a világ hadseregei és terrorelhárítói új kihívással szembesülnek. Az olcsó, bárki által megvásárolható és könnyen vezethető, sőt automatikus útvonal követésére is programozható drónokkal bárki bepillanthat egy katonai területre, de akár egy hagyományos robbanóanyaggal készült bomba vagy vegyi fegyver is célba juttatható. A mostanában kapható ilyen szerkezetek akkumulátorai, GPS vezérlése és a fedélzeti kamera képeit az irányítójához küldő távközlési rendszere rendkívül veszélyes eszközzé teheti őket. Akár egy fontos középületre irányított biológiai fegyvert szállító kis multikopter is micsoda fenyegetést jelenthet. A drónok megsemmisítése gyors mozgásuk és kiszámíthatatlan pályájuk miatt a hagyományos célkövető/tűzvezető rendszerekkel nem egyszerű feladat. Eleinte a légvédelem szállt szembe velük, de több millió dollárt elpufogtatni egy pár száz dolláros eszközre nem igazán kifizetődő tevékenység, ezért a fejlesztések nem tűrtek halasztást.
Nézzünk milyen megoldások születtek a drónok elleni küzdelemre, első körben a fizikai megsemmisítés, vagy elfogás eszközeit. Természetesen a poszt csak ízelítő, hiszen egyre több cég foglalkozik ilyen rendszerek fejlesztésével.
Legkézenfekvőbb ötlet, hogy az egyik drón levadássza a másikat. A Fortem Technologies készít ilyen speciális eszközt, a drónvadász drónt. Ha a rádiós zavaró technikák nem működnek, akkor jön el az ő ideje. A DroneHunter egy intelligens repülő robot, ami képes felismerni és osztályozni a behatolót, majd a veszély mértéke alapján eldönti, hogy kiveti e rá a hálóját. Ezt szó szerint kell érteni, mint a lenti videón is láthatjuk.
A SkyWall 100 pneumatikusan indít egy lövedéket, amely a drónhoz közeledve szintén hálót vet ki rá. A súlya körülbelül 10 kg, és rendkívül okos, mert a beépített számítógép segítségével nemcsak beazonosítja a repülő eszközt, hanem képes elemezni a mozgását, így biztosítva, hogy az elfogási folyamat sikeres legyen. Akár egy 100 méterre lézengő célpontot is ártalmatlanítani tud. Több változat közül válogathatnak a vásárlók, van olyan verzió, ahol a lövedékbe elektronikus zavaróegység van beépítve, ha esetleg meg akarna lógni az áldozat.
Egy svájci cég, a Droptec készítette el az előző fegyver pisztolyhoz hasonlító változatát kisebb méretű behatolók ellen. A "Dropster" nevezetű eszköz aljára fel kell csavarozni a hálót tartalmazó patront, amiből 5 darab jár az alap konfigurációhoz. A vállalat garantálja, hogy a termék hibátlanul működik akár 30 méteres távolságig és kemény időjárási körülmények között.
A világ első aktívan használt lézerfegyverének fő feladata a drónok leszedése, és az Egyesült Államok haditengerészeténél rendszeresítették. A LaWS névre keresztelt (Laser Weapon System) fegyver a USS Ponce deszanthajón teljesít szolgálatot. A lövés előtt csak annyira muszáj méricskélni, mint a videójátékokban, hiszen itt nem kell röppályát számítani, fénysebességgel lecsapnak, csendben és láthatatlanul. A rendszert 40 millió dollárért építették meg, és csak elektromos áram kell a működéséhez, amit egy generátor szolgáltat. Egy lövés nagyjából egy dollárba kerül, szóval igencsak gazdaságos ez a módszer a csúcstechnikás rakéták darabonként pár százezertől pár millió dollárig terjedő árához képest. Az amerikai haditengerészet már dolgozik a második verzióján, amellyel rakétákat is könnyen le tudnak majd szedni. A rendszernek viszont van egy nagy ellensége: az időjárás.
Az aktív felderítést és megsemmisítést célzó egyik legizgalmasabb fejlesztést a francia hadseregnél kezdték. A kémkedő vagy romboló drónok leküzdésére szirti sasokat vetettek be. A kísérletbe bevont négy fiatal egyed élelmét rendszeresen földön álló drónokon tálalták fel, majd oktatóik a levegőben, helyben szitáló multikopterek kíméletlen levadászására tanították őket. A következő lépésben már repülő drónok voltak a célpontok, de ezek sem jelentettek akadályt a sasok számára. Akár másfél kilométeres távolságról is képesek utolérni, majd elfogni és a földre levinni, megsemmisíteni a céltárgyat. Ha figyelembe vesszük, hogy egy kifejlett szirti sas akár zergékre is rátámad, talán már nem is csodálkozunk azon, hogy a drónok sem állítják megoldhatatlan feladat elé őket. Persze egy kis high-tech támogatás kell a dologhoz. A szirti sasok lábát és karmait a golyóálló mellényekben is használt kevlár és nagy szilárdságú műanyag felhasználásával készült felszereléssel védelmezik a drónok gyorsan forgó propellerei ellen.
A drónvadász fegyverek másik nagy csoportjába a rádiófrekvenciás zavarójelet küldő, vagy a vezérlést megbénító eszközök tartoznak. A drónok általában GPS-t használnak pozíciójuk meghatározásához. Már gyárilag felprogramozzák a repülőeszközök navigációért felelős vezérlőrendszerét úgynevezett No-Fly zónák kezelésére. Amennyiben a drónt egy ilyen No-Fly zónában szeretnénk reptetni, az vagy fel sem száll, vagy a Go Home (gyere haza) biztonsági funkció nem fog működni. Ezek a zónák jellemzően a biztonsági szempontból kritikus helyek, mint például repülőterek, kormányzati épületek, katonai bázisok, sportlétesítmények, valamint egyéb érzékeny objektumok. (Magyarországon is vannak már ilyenek, például a Parlament, vagy a repülőtér környéke) Persze rossz szándékú felhasználók a No-Fly zóna funkciót hackeléssel kiiktathatják, így bárhová képesek lesznek berepülni. A házilag összerakott drónok esetében ez a biztonsági funkció be sem kerül a navigációs rendszerbe. Az RC eszközök általában a szabad felhasználású ISM (ipari, tudományos és orvosi célú, hatósági engedély nélkül működtethető berendezéseknek fenntartott) sávokat használják. A drón és az operátor közötti kommunikációt rádiófrekvenciás kapcsolattal tartják. Ez akár 3-4 különböző frekvenciasávban valósul meg. A probléma abban rejlik, hogy kellő idő alatt megtalálják az éppen használt frekvenciát. Megoldás lenne az összes frekvencia zavarása, de ez egyrészt nagyon energiaigényes, másrészt minden kommunikációt akadályoz, beleértve a sajátot is. A modern zavarók tudása abban rejlik, hogy egyrészt ismeri a gyári dróngyártók által használt ISM csatornákat, másrészt elemzik a térből bemért rádiójeleket, és a gyanús frekvenciákat elkezdik zavarni.
Az RF érzékelés és zavarás olyan esetben viszont hatástalan, amikor a drónpilóta a cél előtt megszünteti a rádióforgalmazást, majd az eszközt az előre beprogramozott navigációs parancsokkal autopilot üzemmódban a célra vezeti. A komolyabb dróngyártók rádiófrekvenciás vezérlői figyelik a zavaró hatásokat és ilyenkor frekvenciaugrásos elven másik csatornára váltanak. Ebben az esetben sem elég hatásos a zavarás.
Nézzünk pár rádiózavarást alkalmazó drón elhárító fegyvert.
A fenti képen első látásra egy gépkarabély és nyomásálló gáztartály házasságának látszik a „Groza-R" nevezetű eszköz, ami a célba vett távolról irányított légijármű vezérlését „kuszálja össze” a kibocsátott, nagy energiájú elektromágneses sugárzással. Az összesen két kilogramm tömegű fegyverrendszer elemeire bontható, így a speciális antennarendszer, illetve a fegyver váza és tusája is külön egységet képez. Ahogy az „oroszosan aprócska” akkumulátor is, ami egy jelentős méretű, 8 kilogrammos hátizsák, és kábellel csatlakozik a fegyverhez. Az akkupakk mérete nem véletlen: a háromszor 10 fokos szögtartományt lefedő sugárzó antennák energiaigénye jelentős, jelenleg egy órára elegendő egy akkumulátorcsomag. A fegyverrel a rádiójelek 2 kilométeres, míg a műholdas navigációs rendszerek jelei 5 kilométeres körzetben zavarhatóak a gyártó adatai szerint.
A DroneDefender fegyver mindössze 4,5 kilogrammot nyom (fenti videó), könnyen mobilizálható, ellenben hatótávolsága 400 méteres, és már a második generációnál tart. Nem tesz mást, mint rádióhullámok segítségével zavarja a navigációs rendszereket, illetve kiiktatja a rádiókapcsolatot a vezérlő és a drón között. A szerkezet így leáll és szépen, hangtalanul lezuhan. Persze így is bőven megvan a veszélye annak, hogy ráesik valakire, vagy valamire, ám ennek kockázata közel sem akkora, mint a levegőbe lövöldözésé.
A DroneShield már 2,5 kilométerről földre kényszeríti a behatolót, ha hihetünk a beharangozó videónak. Persze az eszköz egy komplett rendszer része, amihez tartozik még egy detektáló szenzor, ami elküldi az érzékelt jelet az analizáló egységnek, ami ha úgy értékeli, hogy a berepülő drón veszélyt jelent, akkor riasztja a fegyver kezelőjét, aki az előző megoldásokhoz hasonlóan földre kényszeríti a behatolót.
A Kalasnyikov orosz fegyvergyártó konszern is készít drónok ellen bevethető fegyvert. A REX-1 névre hallgató fejlesztés szintén a vezérlés és a tájékozódás zavarására épít, de ki van egészítve lézer- és stroboszkóp modulokkal, amik lehetővé teszik az üzemeltető számára az elektro-optikai érzékelők semlegesítését.
Ne felejtsünk ki egy magyar fejlesztést sem, melynek neve: BESTDRONEHUNTER. A motor működését és annak vezérlését figyeli, ezáltal detektálja a behatolót. A drón és a távvezérlő közti kapcsolatot blokkolja, valamint megakadályozza, hogy a drón a műholdak alapján tudjon navigálni. A fenti videón láthatjuk az eszköz működését.
Persze a felsoroltakon kívül is számtalan megoldás létezik a teherautóra szerelt lézeren keresztül egészen a gépágyúig. Vállalkozások százai épülnek drónvédelmi technikákra, és bizony megrendelőkből sincs hiány.
A mini repülőgépek semlegesítése gyakran az egyszerűbb feladat. Az igazi probléma az, hogy miként lehet egyáltalán észlelni a őket? Nos, nehezen. Egyes típusok mérete minimális (itt a tenyérben elférő méretű quadrokopterekre gondoljunk, ne a katonai gépekre), hangjuk az elektromotorok miatt csak igen kis távolságból észlelhető. Hőkibocsájtásuk szinte semmi, főleg műanyagból vagy speciális szénszál erősítésű kevlárból készülnek, csak minimális mennyiségű fémet tartalmaznak. Ebből az következik, hogy a radar nem, vagy csak nagyon közelről érzékeli, de az infravörös keresőrendszerek se nagyon látják őket - főleg nappal és meleg időjárási viszonyok között. Sok esetben az sem jelent megoldást, ha a legnagyobb dróngyártó cégek olyan beprogramozott adatbázissal értékesítik gépeiket az interneten, amelynek segítségével egyszerűen „letiltható” az érzékeny területek feletti repülés. E listákat ugyanis naprakészen kell tartani, másrészt szükséges a gyártó és a különböző kormányok közötti együttműködés is. S azt se felejtsük el, hogy ez a tiltólista vissza is üthet: azaz segítségével kiderülhet, hogy melyek az adott állam számára fontos területek, épületek.
A felfegyverzett háztáji mini drónokat az „Iszlám Állam” terrorszervezet vetette be először, ami bizonyítja, hogy ők is haladnak a korral. Ebből elsőként az Irakban harcoló kurd–amerikai erők kaptak ízelítőt. Ahogy az IÁ szorult vissza, úgy érkeztek egyre gyakrabban az improvizált robbanószerkezetekkel felszerelt, távolról irányított mini repülőgépek. Több esetben is sikerült veszteségeket okozniuk: a földre szállt vagy a sérülései miatt leesett gépek sokszor az azokat vizsgáló személy kezében robbantak fel. Az izraeli légierőnek is meggyűlt már a baja a Libanon felől érkező házi drónokkal. A Vaskupola rakétavédelmi rendszert a Drónkupolával kellett kiegészíteni a megfelelő védelem érdekében.
Bár házilag készült, de profi hajtóművekkel, műholdas navigációval és robotpilótával rendelkező drónflotta támadta meg az orosz légierő szíriai bázisát 2018. január 5-én éjjel. Egyszerre összesen tizenhárom, leoldható bombákkal felszerelt minigéppel támadtak a hivatalosan nem azonosított erők, de nem jártak sikerrel. Az első védelmi vonalban elhelyezkedő Pancir–Sz1 önjáró légvédelmi rendszerek 30 milliméteres gépágyúikkal hét támadót semmisítettek meg. További hat gépet pedig a bázis elektronikai hadviselési eszközei kényszerítettek földre egy biztonságos ponton. Ez jegyzik a hadtörténelem első ilyen összehangolt támadásának. Fenti képen egy kibelezett házi drón a flottából, még feljebb pedig az Orosz Védelmi Minisztérium épületében újságíróknak mutatnak be pár épségben elfogott szerkezetet.
Abba már belegondolni is rossz mi történik, ha tegyük fel több ezer ilyen mini repülő indul el egy mesterséges intelligencia által koordinálva.
Források: Magyar Természettudományi Társaság blog, Hadmérnök, Honvédelem.hu, Wonderful engineering.com, Rakétaezred.hu
