Amerika első vonalbeli őrszeme egy távoli szigeten van Alaszkától 2300 kilométerre, ahol az egyetlen emberi település egy repülőtér, az Eareckson Air Station. A sziget annyira közel van Oroszországhoz, hogy aki repülővel érkezik tiszta időben láthatja az orosz partokat. Itt, a Shemya-szigeten található a Cobra Dane radar, amely 1977-ben kezdte meg működését, elsődleges feladata a szovjet rakétakísérletek nyomon követése volt.
Az 1990-es évek elején modernizálták, majd számos fejlesztést hajtottak végre rajta. 1994 áprilisáig az Egyesült Államok Űrfelügyeleti Hálózatának (SSN) részét képezte, de költségvetési okokból ezt a feladatot akkor megszüntették. Az SSN 1957-óta követ minden 10 centiméternél nagyobb tárgyat az űrben, de természetesen főleg az aktív műholdak érdeklik.
A Cobra Dane, vagy gyártási kódja szerint AN / FPS-108 radar tervezése már 1972-ben megkezdődött. A projekt kivitelezésére kiírt pályázatot a Raytheon cégcsoport nyerte meg. Az építendő radar legfontosabb feladata a külföldi interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták (SLBM) tesztelésének nyomon követése, valamint adatok gyűjtése Kamcsatka környékéről és a csendes-óceáni területekről.
A Cobra Dane antennája 29 méter átmérőjű, a 1215-1400 MHz-es sávban működik, és összesen 34 768 különálló fázisvezérelt egységből áll, köztük 15 360 az aktív sugárzó elem (fenti kép). A radar csúcsteljesítménye 15,4 MW, átlagosan pedig 920 kW szükséges a működéshez. A maximális hatótávolság 14 000 km, de 2000 km messziről még az 5 cm átmérőjű tárgyakat is képes követni, akár 120 darabot is egyszerre. Ezt az ODERACS-kísérletekkel tesztelték, ami abból állt, hogy még a Discovery űrsikló állított pályára olyan műholdat, ami különböző méretű tárgyakat lőtt ki magából.
Kezdetben egy Control Data Corporation Cyber74 mainframe számítógépet alkalmaztak az adatfeldolgozáshoz. A radar adatait a NORAD (Northwest Aerospace Defense Command) központ fogadta a Colorado Springsben található Peterson légibázison. A kilencvenes évek elején az összes számítógépes hardvert és szoftvert lecserélték.
Az 1999-es ODERACS teszteket követően bebizonyosodott, hogy a radar az egészen kis méretű űrszemetet is képes nyomon követni, ezért még ugyanebben az évben újra bekerült az SSN rendszerbe, de csak 25%-os csökkentett üzemmódban. A Cobra Dane 2003 márciusától indult el ismét maximális teljesítménnyel . Mostanában is az SSN egyik érzékelőjeként funkcionál, valamint szerves része az Egyesült Államok nemzeti rakétavédelmi rendszerének is. 2015-ben újabb modernizálási csomagot fogadtak el, és az üzemeltetést átadták a Légierő Életciklus-Menedzsment Központjának, ami általában azokért a dolgokért felel amik jócskán túlhaladták tervezett működési idejüket.
Az alábbi kis videón egy leszállást láthatunk a Shemya szigetre, amelyen érzékelhetjük, hogy a világ végén vagyunk.
Források: popularmechanics.com, wikipédia,mostlymissiledefense.com
