Sea-Based X-Band Radar (SBX-1) egy önjáró úszó radarállomás
Az USA rakétavédelmi rendszerének részeként készült el ez az olajkitermelő platformra épített gigantikus mobilizált radar. Hatalmas előnye a földi egységekkel szemben, hogy a világ bármely részén bevethető közel a kritikus zónákhoz. Gondolom nem meglepő, hogy napjainkban éppen Észak-Korea közelében teljesít szolgálatot.
A nagy központi gömb egy 1400 tonnás X sávú (8–12 GHz) radart rejt, maga az antenna 384 m2, és 44 000 darab fázisvezérelt cellából áll. A radar teljesítményigénye 1 megawatt, de ezen kívül még az elektromos meghajtás és a kiszolgáló egységek is szívják magukba az energiát, ami azt eredményezi, hogy a hajó 6 darab 3,6 megawattos generátorral (12 hengeres Caterpillar dízel) rendelkezik. Az elképzelések szerint a komplexum egy baseball labda méretű tárgyat képes követni 4700 kilométeren keresztül.
A program úgy indult, hogy az Egyesült Államok kormánya 2003 januárjában vásárolt egy félig merülő 50 000 tonnás tengerjáró platformot egy erre specializálódott norvég vállalattól. A módosításokat a Keppel AMFELS hajógyárban végezték Brownsville-ben, Texas államban. Az antenna tartót a Kiewit hajógyár készítette (Ingleside, szintén Texas), és itt szerelték rá a Raytheon által gyártott gigantikus radar egységet.
Az elkészült monstrum 2005 júliusában elindult Alaszka felé, de végül Pearl-Harbourban kötött ki, ahol karbantartás és javítás címszóval igen sokat elidőzött, konkrétan kisebb megszakításokkal 524 napot. Az SBX-1 elsődleges feladata az lett volna, hogy megkülönböztesse az ellenséges rakétákat a csaliktól és ezernyi zavaró jeltől, majd kövesse őket. Az első tesztek azonban megkérdőjelezték a rendszer képességeit, ezért folyamatos fejlesztési és javítási fázisok következtek, persze komoly összegekért.
2009-től a hajó 1 évet töltött egyhuzamban a tengeren, de 2010. január 31-én ismét sikertelen tesztet hajtott végre, amikor észak-koreai és iráni rakétaindítás szimuláltak. Probléma merült fel az SBX radar szoftverének algoritmusaival (ezzel szűrték volna ki a veszélyesnek ítélt objektum jeleit a többi közül), valamint fellépett még egy mechanikai hiba is ami mozgásképtelenné tette az egységet. Ugyanebben az évben decemberben újabb sikertelen teszt, ezután a Boeing 27 millió dolláros fejlesztési és karbantartási megbízást kapott a rendszerre.
Újabb tesztek és karbantartások következtek, most éppen a csendes-óceáni térségben tartózkodik az SBX-1. A név egyébként azt sejteti, hogy több is készült volna belőle, amire meg is voltak az előkészületek, de később a projekt vezetője azt nyilatkozta, hogy ez az egy egység marad. Jelenleg Észak-Korea környéke a legideálisabb terep az éles tesztekhez.
Források: Wikipédia, raytheon.com, janes.com
