Nem kell megijedni nem tömegpusztító fegyverről van szó, csak a rádióhullámok terjedését szeretnék javítani (állítólag). Az amerikai légierő mini műholdak (cubesat) segítségével ionizált gázt szeretne juttatni az ionoszférába a rádiókommunikáció javítása céljából. A projekt az elméleti kutatások határát súrolja, ennek ellenére három csapat is szerződött a Pentagonnal a technológia fejlesztésére. A legjobb ötlet kap majd támogatást a megvalósításra.
Rögtön felvetődik két fontos kérdés is az elgondolással kapcsolatban, pl. hogyan fog egy 1 köb deciméteres mini műhold akkora mennyiségű gázt feljuttatni ami érdemben befolyásolni tudja az ionoszféra állapotát, a másik pedig az hogy merre fog ez a gázfelhő szétterülni. A fejlesztőcsapatok ezt egy mini robbanással szeretnék elérni, amelyben valamilyen fémet elpárologtatnak, és ez ionizálja a körülötte lévő oxigént. A folyamat persze szabályzott lenne, a detonáció nagyságával pedig a felhő méretét lehetne változtatni. Amikor egy meteor ég el a légkörben hasonló jelenség játszódik le, a körülötte lévő oxigén ionizálódik és visszaveri a rádióhullámokat. Nagyobb meteorrajok érkezésekor ezt a rádióamatőrök ki is használják. A Földre visszaérkező űreszközök is ionizálják maguk körül a levegőt, ráadásul olyan erőteljesen, hogy a plazma árnyékoló burát alkot a leszálló egység körül, ezért percekig rádiókapcsolatot sem lehet vele létesíteni.
Az ionoszféra nagyjából a felszín felett 60 km magasságban indul és több rétegből áll. A D réteggel kezdődik, ami éjszakára el is tűnik, legfelül van az F réteg (F1, F2), ez 120 és 300 km között helyezkedik el. Az F2 rétegről verődnek vissza az 1 és 30 MHz közötti rövidhullámok leggyakrabban, ezért ez a sáv a legalkalmasabb a hosszú távú rádió összeköttetésekre. Mint a lenti ábrán is láthatjuk, ennél a fajta terjedésnél olyan holtzónák alakulnak ki, ahol semmilyen vétel nem lehetséges. Ráadásul az F2 réteg sem stabil, hiszen mindenféle külső hatások alakítják az állapotát, ezért a visszavert jel sem mindig ugyanoda érkezik, a vétel elhalkul, majd újra felerősödik. Ezt szaknyelven fadingnak hívják.
A plazmabombák felrobbantásától a légierő azt várja, hogy ez a visszaverő hatás erősebb lesz majd, valamint a plazma réteg védelmet nyújt a külső zavarok (napfolt tevékenység) ellen. Nem mellesleg egy ilyen felhő az ellenséges műholdak tevékenységét is tudná blokkolni. Az ionoszféra manipulálására tett kísérletek nem mai keletűek, ezzel a céllal jött létre a HAARP (High Frequency Active Auroral Research Program) is. A 180 darab fázisvezérelt kereszt dipól antenna 3,6 Megawatt betáplálása és kisugárzása árán sem tudott számottevő hatást kifejteni, ezért a programot 2014-ben leállították.. Persze majd fentről minden más lesz. Szakértők óva intenek attól hogy belepiszkáljunk az ionoszférába, hiszen ez előre nem látható következményekkel is járhat.
Érdemes még megemlíteni a szporadikus (szórványos) E-réteget, ami a D és az F réteg között helyezkedik el. Itt az elektronsűrűség néha oly mértékben megváltozik, hogy akár a 100 MHz feletti rádióhullámok is visszaverődnek. A jelenség régen komoly zavarforrásként jelentkezett a legalsó sávokban működő analóg TV adásoknál, viszont rendkívüli csemegékkel szolgált a távolsági vétel kedvelőinek. Főleg nyáron fordult elő, és ilyenkor akár spanyol vagy norvég TV csatornák is bejöttek, néha olyan erővel hogy a helyi adást is kiszorították. Nagyjából az 1000 km távolságban lévő adók verődtek vissza hazánk területére. A TV-DX (távolsági vétel) világrekordját 1957-ben jegyezték fel, ekkor a BBC 1-es csatornát Ausztrália egyes területein lehetett venni, ami 17 400 km távolságban van. A hetvenes évektől kezdve már nem telepítettek tv csatornákat az alsó sávokra. Jelenleg a digitális sugárzásra (DVB-T) kizárólag az UHF sávot használják ami 400 MHz felett indul.
Források: Wiki, digitaltrends.com
