1935-ben a Zenith Radio Corporation készített egy lenyűgöző rádióvevőt. A nyitóképen látható Stratosphere 1000Z modell 25 elektroncsövet és három hangszórót tartalmazott, a kimenőteljesítménye pedig 50 watt volt. Az ára 750 USA dollárra rúgott, ami igen magasnak számított, mivel egy új Ford modellt már 652 dollárért meg lehetett kapni. Nem csoda, hogy csak mintegy 350 készüléket gyártottak a négy év alatt, amíg forgalmazták.
Ez a rádió lenyűgözte Powel Crosley-t, a Crosley Radio Corporation tulajdonosát, aki akkoriban a világ legnagyobb teljesítményű rádióadóját üzemeltette: az 500Kw-os WLW rádióállomást. Crosley később a fejébe vette, hogy aki a világ legerősebb rádióállomásának a tulajdonosa, annak kell birtokolnia a világ legnagyobb rádióvevőjét is. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a Zenith Stratosphere modelljénél nagyobb készüléket kell hogy építsenek neki.
Crosley-t mérnök és marketing munkatársai le akarták beszélni erről a tervéről, mondván hogy nincs igazán piaci érdeklődés ilyen méretű rádiók iránt, ezért felejtse el az ötletet. Ő azonban hajthatatlan maradt, persze könnyen beszélt háta mögött egy komoly cégbirodalommal, aminek tulajdonosa volt. Ennek ellenére a Zenith rádió túlszárnyalása nagyobb projekt lett mint gondolták.
Több műszaki konferencia előzte meg az előkészítést. A hangszóró kiválasztását és a szekrény akusztika tervezését a Jensen Radio Manufacturing Company főmérnökére bízták. Jensen ugyanaz a cég, ami most is gyárt hangszórókat. A névben szerepelnie kellett Crosley csúcs adójának is, így lett "WLW Modell Super-Power Radio Receiver." Ez az a név ami a legerősebb adót, és a legerősebb vevőt is tartalmazza, nyilatkozta a cég szóvivője.
1936 kora tavaszán, Crosley a rádió tervezésének feladatát egyik mérnökének adta ki. Amyle P. Richards, aki 31 éves volt akkor kételkedett a projekt létjogosultságában, és kijelentette: a mérnöki elme megkérdőjelezi ezt a tervet, főleg a költség oldalát. Ennek ellenére mint kihívás viszont tetszett neki, és később már úgy nyilatkozott, hogy minden percét élvezte a fejlesztésnek.
A "WLW Modell Super-Power Radio Receiver" sok mindenben túlszárnyalta a Zenith Stratosphere modellt. Volt benne 37 elektroncső, hat hangszóró, és 75 watt kimenőteljesítményt garantált. A szekrény méretei: 147 centi magas, 119 centi széles és 56 centi mély. Minden készülék belsejében a transzformátorok, a csövek, és a hangszóró keretek le voltak krómozva, és minden példányt egyedi sorszámmal láttak el. Igazi limitált szériás modell volt.
A hangszóró készlet állt a három magas sugárzóból, és két 30 centis középből, valamint egy 46 centis mély hangszóróból, amit szállítás közben érdemes volt kivenni, hiszen egymaga 38 kilót nyomott. Az egész egység súlya hangszórókkal együtt 214 kilogramm volt.
Crosley még egy extra funkciót is beépíttetett a készülékbe. A WLW rádióvevő hangosbemondóként is üzemelt, járt hozzá egy mikrofon is 8 méter kábellel. A beszédhangot keverni lehetett a rádióműsorral. Valószínűleg ez volt az első ilyen jellegű szerkezet. A vevőkészülék vételi frekvenciasávja 540Khz-től 18MHz-ig terjedt, amibe abban az időben beletartozott - a műsorsugárzó adókon kívül - a rendőrség, a rádióamatőrők, valamint az üzleti adások és a hajózás sávja.
Persze egy ilyen lenyűgöző rádiónak lenyűgözően is kellett kinéznie. Hét különböző típusú fából készült a szekrény, a szövet pedig az akkori legjobb minőségű, amit bútor kárpitozásra és faliszőnyeg készítésre is használtak. Szemet gyönyörködtető 12 colos "repülőgép-stílusú" hangoló tárcsa, több színben pompázó skála, alatta a kezelőszervekkel. Külön lehetett szabályozni a magas, a közép, és a mély hangok erősségét, ami szintén újdonságnak számított.
Említést érdemel még a hangolásjelző, ami Crosley válasza volt az RCA varázsszem néven ismert csövére. A hangoló tárcsán lévő védjegyet - ami egy "Crosley" felirat rajta áthaladó villámmal - egy neon cső világította meg. Ennek intenzitását változtatták a vett jel nagyságának függvényében. A hatást úgy mutatkozott, hogy minél jobban be volt hangolva az állomás, és minél erősebben jött az adó, annál jobban világított a villámos védjegy.
A kolosszus rádiót - ahogy a sajtó elnevezte - 1936 november 25.-én mutatták be. A "WLW Modell Super-Power Radio Receiver" ára 1500 dollárt kóstált, az eladott mennyiségről nincsenek információk.
