A mobiltelefon őse már 1922-ben létezett?
Futótűzként terjedt az interneten, hogy bizonyítékot találtak arra, miszerint már 1922-ben használtak mobiltelefont, sőt volt aki már a zeneletöltés korai formáját vélte vizionálni. A hír alapját egy kisfilm képezi, amit a British Pathé filmarchívumában fedeztek fel. Ez a gyűjtemény bárki számára elérhető digitalizált formában, 2014-ben feltöltötték saját YouTube csatornájukra a 85 000 darabból álló kollekciót. Nézzük meg az ominózus filmecskét.
Első nekifutásra tényleg olyan, mintha a hölgyek kértek volna egy számot, és társalognának a stúdióban tartózkodó nővel. De miért kötik rá a rádiót a tűzcsapra, és miért van az esernyőn az a furcsa antenna? Egy kis technikatörténeti áttekintés után minden világos lesz.
A rádiót sokáig morze jelek továbbítására használták (távíró), a mai értelembe vett műsorsugárzás 1911-re vezethető vissza az USA-ba. Európában 1914-ben szólalt meg a rádió, amit először nem is így hívtak, hanem angolul Broadcastingnak, Wirelessnek, Music boxnak, németül Funknak és Rundfunknak, végül legjobban a rádió kifejezés terjedt el. A klipben is ezért olvashatjuk az "Eve's wireless" szöveget. 1922-ben már bevett gyakorlat volt, hogy a mikrofont a gramofon membránja mellé tették, és úgy sugároztak zenét. Az adókészülék akkoriban még igen terjedelmes szerkezet volt, legtöbbször szobányi méretű egység, de a legkisebbet is minimum egy ló tudta csak szállítani. Az akkumulátorral üzemelő hordozható rádióvevő pedig legalább akkora, mint a lenti kép baloldalán látható német tisztnél lévő 1918-ban. A kis méretű adó-vevő tehát akkor még nem létezett.
A hölgyek kezében egy mini detektoros rádiót láthatunk, amiről azt kell tudni, hogy áramforrás nélkül üzemel, ugyanis az adó energiáját használja fel a fejhallgató meghajtására. Ehhez persze hatásos antenna kell, ami megfelelő nagy jelet szolgáltat. Ilyen volt akkoriban az un. keretantenna, ami a filmecskében az esernyőn lett kiképezve. Kell még hozzá egy jó földelés, amit a hölgyek tűzcsap formájában találtak meg. A fenti kép jobboldalán egy nagyon szépen kivitelezett asztali példány látható (forrás: radiomuseum.hu). Detektoros rádiót még ma is lehet építeni, bár egyre nehezebb beszerezni hozzá az alkatrészeket, és mivel csak az alacsonyabb frekvenciájú sávokon működőképes, hazai viszonylatban maximum a Kossuth rádiót tudnánk vele fogni a középhullámon. Összegzésképpen meg kell állapítani, hogy a hölgyek semmi egyebet nem csináltak, csak rádióműsort hallgattak a kor színvonalán. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy akkora méretű dobozba adó és vevőkészülék, plusz akkumulátorok belefértek volna 1922 tájékán.
Felhasznált irodalom: Balás B. Dénes: A távírótól a rádióig
A témához kapcsolódó cikk: A Telefongyár története
