A radar feltalálása előtt is észlelni kellett valahogy az ellenséget
A radar szó a “Radio Detection and Ranging” rövidítéséből származik, és azt jelenti, hogy a készülék a rádióhullámok visszaverődésének érzékelése segítségével fedezi fel a célpontot, és térképszerűen ábrázolja a tárgyak térbeli helyzetét. A radar felfedezése a második világháború előtti időszakra esett. 1939-re Nagy-Britannia déli és délkeleti partvonalán kiépült egy radarhálózat. A repülőgépeket nagy távolságból észlelő rendszer felbecsülhetetlen volt a szigetország védelmében.
A háború alatt Magyarországon Bay Zoltán és kutatócsoportja több rádiólokátort fejlesztett ki. A radarkísérletekben 1943-ra odáig jutottak, hogy a Dunán közlekedő uszályokat 16 km-es távolságból tudták észlelni, a háború végére pedig olyan radart telepítettek a János-hegyre, mely Székesfehérvár térségéből kimutatta az ellenséges repülőket. Tulajdonképpen ennek a katonai fejlesztésnek lett „mellékterméke” a Hold-radar kísérlet. A magyar tudósok egy csoportjának Bay Zoltán vezetésével 1946. február 6-án sikerült a Holdra mikrohullámú jelet küldeni és onnan a visszavert jelet érzékelni. Rádiótechnikai eszközből kibocsátott mikrohullámú jellel először sikerült megmérni a Hold - Föld távolságot.
Ez mind szép, de előtte hogyan észlelték az ellenséget? A következőkben olyan archív képek láthatóak, amelyek a radar felhasználását megelőző időkben készültek. A képeken látható eszközök a XX. század elején alkalmasak voltak repülőgépek, és harci járművek távoli észlelésére az emberi fül segítségével.
Voltak fixen telepített eszközök is, amik a maradványait mai napig meg lehet tekinteni. Az angliai Denge helységben 1920 környékén építették az alább látható akusztikus radarokat. A tenger felől érkező repülőgépeket szerették volna előre jelezni velük, de nem bizonyultak elég hatékonynak.
forrás: Kollár Ernő-Virtuális Rádiómúzeum
