Oroszország egyik legmodernebb fegyvere, viszonylag sértetlenül zuhant le Közép-Ukrajnában.
A légi indítású Kh-101 robotrepülőgép maradványairól készült képek alapján, tanulmányozhatjuk a felépítését. A szóban forgó eszközt Ukrajna erői lőtték le az ország középső Vinnicja régiójában január 26-án.
A Kh-101 fejlesztését még a Szovjetunióban kezdték az 1980-as években. A Tu-160 Blackjack vagy Tu-95MS Bear bombázókról indítható Kh-101-esek első ismert harci alkalmazása 2015 -ben volt Szíriában. A fegyver maximális hatótávolsága több, mint 3000 km és széles körűen alkalmazzák az ukrajnai konfliktusban.
12 darab Kh-101/102 sorozatú légi indítású robotrepülőgép, és még egy tucat Kh-55 egy Tu-160 Blackjack bombázóval a háttérben látható a felső képen, amit az Orosz Védelmi Minisztérium tett közzé.
Ez a példány, ami a Vinnicja régióban zuhant le, a hátán fekszik, és a szárnyak között egy kör alakú ablak látszik, benne egy kamerával. Nagy valószínűséggel ez az Otblesk-U navigációs rendszer része. A motor úgy tűnik hiányzik.
A Kh-101 műholddal, vagy inerciális navigációval irányítható a célpontjához, vagy mindkettő együtt dolgozik a pontosság javítása érdekében. Ezenkívül rendelkezik egy radaralapú domborzat felismerő (TERCOM) képességgel, amely lehetővé teszi, hogy viszonylag alacsony magasságban repüljön a célponthoz, ami megnehezíti az ellenséges erők általi észlelését és elfogását.
Az Otblesk-U egy un. DSMAC (Digital Mapping Zone Correlator) rendszer, amely saját belső fényképes adatbázisát használja arra, hogy a fegyvert célba juttassa. A robotrepülőgép optikai szkennere beolvassa a látható spektrumot és összehasonlítja az adatbázisban tárolt képekkel. Az eltérés mértéke alapján korrigálja az útvonalat. A rendszer általában csak a cél közelében aktivizálódik, amikor már teljes bizonyosság kell az eltalálandó objektumról. A DSMAC-képesség természetesen az amerikai Tomahawk egyes verzióiban is megtalálható. Komoly követelmény a célképek megléte, valamint az adatok gyűjtése és feldolgozása megfelelő infrastruktúrát, és képzett személyzetet igényel.
A lezuhant Kh-101 oldalán egy tucatnyi kör alakú nyílással rendelkező egység található, aminek a funkciója nem teljesen egyértelmű, ráadásul a lyukak sárral vannak eltömődve. Az egyik lehetséges magyarázat szerint valamiféle infracsapda, vagy radar zavaró töltet tároló helye lehet, ami meghatározott rádiófrekvenciás sugárzás esetén indul be, vagy előre beprogramozható, hogy az útvonal mentén bizonyos kritikus pontokon aktivizálódjon.
Ami a Kh-101 ukrajnai maradványain látható, az igen nagy hasonlóságot mutat a szovjet korszak helikopterein használt egységekkel, de pl. a lenti kép alján az amerikai BQM-167 típusú drónon is felfedezhetünk hasonló nyílásokat.
A lezuhant Kh-101-es a hajtóművet már nem tartalmazta, arról pedig nincs információ, hogy a robbanótöltettel mi történt. Tavaly november óta az orosz erők „kiherélt” Kh-55 típusokat alkalmaztak robbanófejek nélkül az Ukrajnában végrehajtott csapásokhoz. Ezek csaliként működtek, hogy aktivizálják a légvédelmet és ezáltal felfedjék pozíciójukat. Az ilyen fegyverekben a robbanófej helyén a lenti képen látható fém dugó található. Meglepő módon a nagy mozgási energia és a maradék üzemanyag miatt ezek a csali eszközök is komoly károkat tudtak okozni, főleg, ha lakott területre zuhantak.
Kicsi a valószínűsége annak, hogy az értékesebb Kh-101-et ilyesmire használták volna.
Az ukránoknak az a véleménye, hogy a "modern" orosz robotrepülőgépek a múlt század 60-as éveiben kifejlesztett elektronikával vannak felszerelve, és nagyon távol állnak a moderntől. A Kh-101 rakétákat 1999 és 2013 között gyártották. Az orosz média a legújabb, nagy pontosságú orosz fegyverek büszkeségeként számolt be róluk. A Kh-55 típusú robotrepülőgépek irányító és navigációs rendszereinek, valamint azok Kh-555 és Kh-101 módosításainak ukrán szakértők által végzett elemzése bebizonyította, hogy az elektronikai egységek 1960 és 1970 között készültek, és a „Voronyezsi Rádióalkatrészgyár”, az „Integral” minszki üzem, valamint a Szovjetunió más vállalatai gyártották őket. A legfrissebb vezérlő rendszerek is 1977-es fejlesztések. Ehhez Twittelték a lenti képet, amin valóban legalább 50 éves technika látható.
Persze ezeknek az információknak a hitelességét nem lehet ellenőrizni.
Források: Joseph Trevithick, armyinfo.com.ua, thedrive.com, wikipédia